Szent Három Nap... Avagy húsvét Passaicban...

Amikor kijöttünk Amerikába volt bennem egy félelem. Igazából éppen elkezdtem magam jól érezni Pécelen, a gitáros csapatban megtaláltam a helyem, s féltem attól, hogy mit fogok én - most nem munka, hanem lelki szempontból - kezdeni. Szerencsére még mielőtt kijöttünk az interneten összeismerkedtem egy magyar pappal, aki New Jersey egyik kis településén, Passaicban vezeti a Szent Istvánról elnevezett magyar plébániát. Vas Laci atya meghívására ezért ott tölthettük a Szent Három Napot. 

Ja és mint macskabarát, bemutatom Homert, Laci macskáját... 

Én csütörtökön mentem át New Jerseybe, Ancsa pénteken jött utánam. Igazából ezt a látogatást két részre lehet bontani. Az első, amiről azért nem írnék sokat, mert valahogy belső dolognak érzem, az a lelki. Nekem nagyon jó érzés volt, hogy a szertartásokon segédkezhettem, mondhatni, mint a régi szép időkben. S közben csodálkozva hallgattam, amikor például a Húsvét vigília szertartás hol magyarul, hol angolul szólalt meg. Követtem a felolvasásokat, s mivel tudom melyik olvasmány melyik, ezért jó volt, hogy megpróbáltam magyarra fordítani... 

A tűzszentelés szertartása közben a megáldott új tűzről meggyújtottuk a húsvéti gyertyát, mely a feltámadt Krisztust jelképezi. 

S persze ezen kívül egy csomó minden történt. Például két szilvafa megvásárlása, és elültetése. S ez által új és újabb amerikai áruházakat ismerhettem meg, mint például a Home depot, ami egy kertészeti és barkács áruház. Itt vásárolt Laci atyánk két szép szilvafa csemetét, melyet a kertjében gyorsan el is ültettünk. Jó, megint érzelgős leszek, de jó érzés, hogy egy év múlva amikor elmegyünk haza, lesz két fa, amelyhez közöm van, amelyet mondhatom én (is) ültettem, s amelynek ágaira leszállhatnak az ég madarai, s melynek gyümölcse, illetve az abból készült pálinka megvidámítja majd a szívet. 

Édesapám, mi lesz ebből a gyümölcsből? Hát fiam, ha édesanyád meggyógyul lekvár, ha nem pálinka...

S nem mellesleg jártunk gyönyörű helyeken is. A Paterson nevű településen, amely a püspökség neve is, bár a püspök nem ott lakik, van egy vízesés, amelyen egy kis erőmű is üzemel. Hivatalosan nem nagyon lehet megközelíteni, valamiért egy éve lezárták, de egész véletlenül az egyik kapu nyitva volt (bár lakat volt rajta, de a másik oldalon nemes egyszerűséggel leemelték a forgónál a rácsot), s így be tudtunk menni. Ez a park a New Jersey National Historical Park része, s Paterson Great Falls a neve. Gyönyörű. 

Egy kis szivárvány, Nagyszombatra... :)

Ezen kívül voltunk üdülőparkban is, méghozzá kettőben. Az egyik a fiataloké, ahol labdázni, piknikezni lehet, a másik az idősebbeké, ahol meg üldögélni, uzsonnázni... Ki se kell szállni a kocsiból, volt aki csak feljött, leengedte az ablakokat, s levegőzött. Állítólag sok őz van, sajnos túl nagy volt a fény, s nem jöttek oda. Ugyanis, rászoktak arra, hogy visznek a látogatók kekszet, meg mindenfélét, s etetik őket. Úgyhogy ők épp pihentek, de a kanadai ludak, s a pulyka nem problémázott, egész közel engedett. Abszolút nem féltek az embertől. 

De azért megfordulni nem volt hajlandó...

A hétvége betetőzése ma, vasárnap az ünnepi misén lezajlott keresztelő volt, ahol egy kislányt kereszteltünk meg. S utána meghívtak bennünket is a családi ebédre. S kiderült, hogy az egyik nagypapa nem csak hogy Szegedről származott el, hanem a Jósika utcából. Én meg ugye sok időt töltöttem Nagymamámnál az akkori Tolbuchin, ma Kálvária sugárút - Jósika utca sarkán... Hát ennyire kicsi a világ. Közben locsolkodás is volt, s sárga tojást - igaz műanyagot - is kaptam...

A zöld erdőben járás utáni zsákmány...

Összegezve hihetetlenül jól éreztük magunkat, s nagyon reméljük, hogy még mehetünk Passaicba, mert nagyon érdekes, s nagyon jó embereket ismertünk meg ott, akikkel érdemes tovább beszélgetni, megismerni őket.

Nem is beszélve arról, hogy milyen jó egy pohár ital mellett, jó társaságban, macskát vakargatni...

Szóval hazafele jövet még azért egy cseppet csavarogtunk New Yorkban, mivel a busz indulásáig volt némi időnk. S eljutottunk még egy olyan pontra, amely valahogy a gondolkodásomban ikonikusan él a Times Square-ra, ami tényleg olyan fényes és látványos, mit gondoltam. Persze hatalmas a tömeg, szinte hömpölyög, de jó volt megnézni. 

Azért Ancsának is tetszett...

S végül, de nem utolsó sorban egy pár szót magyarul is tudó hőssel futottunk össze, melyért az én unokaöcsém minden bizonnyal rajong, legalábbis az egyik születésnapi tortája alapján, belefutottunk Pókemberbe, aki szépen lefotózkodott velünk. Hogy Ancsa ennek mennyire örült, az látható a fényképeken... 

Hát, a hősnek is élni kell valamiből, ezért fotózkodik... :D

Szóval izgalmaktól nem mentes hétvégénk volt, s akkorákat aludtunk mellesleg, hogy szó nem érheti a ház elejét. S mindezt egy olyan közösségben, amely több mint száz éve ápolja a gyökereit, amelynek fontos, hogy van saját magyar papja, s amely boldog, hogy ha érkezik valaki, aki meg akarja ismerni őket. Nagyon szép volt ez a húsvét... Úgyhogy kívánunk mindenkinek áldott ünnepet...