2014. április 10., csütörtök

A tehén egy bonyolult állat - de én megfejtem

Mindenek előtt kérek szíves elnézést a szóviccért, mely ennek a bejegyzésnek a címe, de ez a mondat jól jellemzi az elmúlt megközelítőleg 10-12 óránknak a hangulatát. Ugyanis megint át kellett küzdenünk magunkat az amerikaiak jó szándékán. Ugyanis, merő elővigyázatosságból és jó szándékból eltüntették az összes pénzünket. Legalábbis egy időre. A dolog végül is happy end-del zárul, de azért megizzadtunk.

Szóval tegnap este hazafelé jövet lakáskeresésből (megjegyzem találtunk egy határozottan esélyest), bementünk egy boltba, hogy vásároljunk. Még buborékos ásványvizet is találtunk. Mentünk fizetni, hát az eredmény semmi. Közölte a boltos néni, hogy nincs pénz a kártyán. Nem lettünk idegesek. Á, nem. Rekord idő alatt jutottunk el a bankig, ahol este hét óra révén zártak már. Csütörtök-pénteken nyolcig van nyitva, de ugyebár tegnap szerda volt, s akkor "csak" hétig, mi meg hét óra tízre értünk oda.
A bankunk logója... Mellesleg egész jó bank....
Szóval, mielőtt bárki azt mondaná, nem nagy ügy ez, azért nagy ügy. Ancsa az első havi ösztöndíjjal kapta meg a lakás desposit (ez egyfajta biztonsági foglaló, amit itt adni kell) összegét, pénzt a bútorra, s két havi bérleti díjat. Ez pedig sok ezer dollár, ami még itteni mértékkel is nagy pénz. Készpénzben, meg a másik bankkártyánkon kb. 300 dollárunk van, elég nehéz helyzetbe kerültünk volna... Na jó magyar módszer szerint próbáltunk ide-oda telefonálni, először is állandó szakértőinket (jó pár éve itt élő ismerőseinket) hívtuk fel, aztán Ancsa a bankot. Na a bankban 44 perc után közölték, hogy minden szép, s minden jó, de majd holnap (azaz ma) menjünk be a bankba, mivel ők nem tudnak bennünket beazonosítani, SSN-ünk (ez az itteni mindenre használt szám) még nincs, nincs infó, nincs segítség. 
Elgondolkodtam bizonyos szerszámok használati módján...
Úgyhogy ma reggel első utunk a bank irányába vitt, ahol nagyon kétségesek voltak, s egy fél órás gépelgetés, telefonálgatás után kiderült, a pénzünk megvan, csak a kártyáink inaktívak. Az ok pedig kettős. Először is, egy nap alatt három államban (New Yorkban, New Jerseyben és Pennsylvania államban) használtuk a kártyát, a másik pedig az, hogy valahol nem tudott a boltos beazonosítani bennünket, de erről nem szólt, hanem rányomta a "nem ismerem gombot", s ez által tiltólistára kerültünk. Hogy ez miért csak keddre aktiválódott, azt bizony én nem tudom, de aktiválódott. Úgyhogy útlevél újra, ellenőrzés újra, adatok újra... 
S ha már ott voltunk beállították nekünk a netbankot, no meg, még egy dolgot sikerült elintézni. Szépen beváltottam egy húszast quoterre. Ez itt a negyeddolláros, szükség van a mosáshoz rá. Ez az adag pár alkalomra elég lesz. 
Ezzel már ölni is lehet olyan nehéz... :)
Hogy mi az egészből a tanúság? Egyfelől nagyon pozitív, hogy így vigyáznak arra, nehogy bárki illetéktelen hozzáférjen a pénzünkhöz. Másfelől viszont, ez bármikor, bárhol előfordulhat, s nem szabad bízni ennyire az amerikai bankrendszerben. Ezentúl, s ezt eldöntöttük, valamennyi pénznek bankjegyben mindig kell elérhető távolságban lenni nálunk. Vagy ott állunk valahol Új-Mexikóban, s benne leszünk... Mármint a pácban és a sivatagban. 
White Sands, Új-Mexikó

1 megjegyzés:

  1. Igy, van kevés készpénz mindig legyen elérhető közelségben.
    Vicces amugy, hogy korábbi bejegyzésedben még azt irtad a fémpénzekre, hogy értéktelenek.(pontosan a centre, hogy semmit se ér). Akkor is megjegyeztem, hogy sok helyen kell az még. a mosodát ki is felejtettem. :-) De irhatom még a kocsi mosodában a porszivót ami $2,50 és csak apróval működik. Tudom mert volt, hogy váltanom kellett Chicagoban.

    VálaszTörlés