Otthonteremtés

Van egy téma, amely igencsak meghatározza az életünket, mégis következetesen, már-már babonásan elkerültem ezen az oldalon. Ez pedig nem más, mint a lakáskeresés. Amikor kiérkeztünk az USA-ba két dolog volt - majdnem - biztos. Először is, egy hónapra kapunk egy kollégiumban szobát, másodszor is, ez alatt találnunk kell egy tisztességes lakást, vagy házat. Vagy ezt a kettőt egyben, egy un. apartmant. Be kell, hogy valljam, azt gondoltam, ez egy picit egyszerűbb lesz. Most, hogy végre - úgy néz ki - megvan, hát elárulom, mind a ketten elfáradtunk.

A kép jobb sarkában van jelenlegi épületünk, mellette a kórház, ahova csak ma eddig kb. 50 helikopter szállt le és fel.

Picit meglepődtem, hogy - bár mondjuk ez van otthon is, hiszen én laktam albérletben - a tulajdonosok mi mindent ki nem akarnak adni. Az épület külseje általában rendben van. Sőt. Van olyan, hogy olyan gyönyörű, hogy rögtön beleszeret az ember, aztán amikor belép a belsejébe... Az, hogy kosz van, rendben, takarítás kérdése, de lepukkant, kopott, nem egyszer büdös. S így ki akarnak adni apartmant. A macskámat nem engedtem volna oda...

Volt, egy valamikori kolostor, amit átalakítottak apartman-háznak. Gyakorlatilag, a volt szerzetesi cellába beraktak egy galériát, alá a konyhát és egy picike fürdőt. S ezt azzal a régi típusú olajos festékkel festették le, ami régen az iskolák falát fedte. Borzalmas volt. Ja és természetesen kosz és piszok. Az indok: majd ha kiveszed kitakarítva kapod meg. 

Ha ilyen szép lett volna belül...

Aztán Philadelphiában a tömegközeledés hagy némi kívánnivalót maga után. Sok helyen nincsen a metróhoz mozgólépcső, vagy ha van, akkor se működik, s ez Ancsának nem lényegtelen, hiszen nem tökéletes a lába. Ezért több, még Magyarországon kinézett apartman-ház kiesett a terveink közül. Végül is a hét végén találtunk egy majdnem tökéleteset, csak annyi volt a gond, hogy pénzügyi lehetőségeinknek éppen a határán táncolt. Ugye itt nem az a nagy kérdés, hogy mennyibe kerül a lakás bérlése. Az csak egy rész. Kérdés, mi van benne? Benne van-e a víz, az áram, a gáz, az internet. Ezek súlyos dollárokat jelenthetnek. Amit szombaton találtunk, s ami tényleg csodálatos és tökéletes volt, na abban semmi se volt benne. Minden még külön költség. Pedig nagyon "csiri-viri" volt. 

Aztán hétfőn megtaláltuk az 1001 Pike Street címen található Kenmar Apartmanházat, s annak is a 302-es apartmanját. Nyugodt, csendes környék, három sarokra az egyetemtől. Ezt a környéket már ismerjük, tudjuk hol vannak a boltok, hol lehet enni. Eddig is itt laktunk. Ez való nekünk...

A harmadikon az egyik kiálló ablakrész lesz a mienk...

Maga az épület nem új, de lift van benne, mosoda az alagsorban van, ez is pénzbedobós, mint a mosodák általában. Saját gondnoka van, aki olasz származású, tehát kivételesen tudta, hogy hol van Magyarország. A lakásban eddig egy fiatal lány élt a kutyájával, április 30-án költözik ki, így amikor odamentünk megnézni igen komoly káoszt találtunk. Káoszt, de nem koszt és nem mocskot. 

A konyha

Maga a lakás kb. 40 négyzetméter, tehát nem túl nagy, de a konyha egész méretes. Oda be tudunk rakni egy kis étkezőasztalt, ha vendégek jönnek, akkor úgyis a nagyszobában terítünk, meg Ancsának egy íróasztalt. A fürdőszoba se túl nagy, de normális méretű a kád benne. A szobát pedig úgy tudjuk megoldani, hogy egy un. sofa bed-et ami egy összecsukható ágy veszünk bele, így azt reggel becsukja az ember, s van egy nappalija. 

Viszont a kedvencem az ablak. Három osztatú, a régi kastélyokra jellemző ablakbenyíló, ami magával kiálltja, hogy oda két fotel kell, meg egy kis asztal. Érdekesség, hogy függöny nincsen... Pedig a szembe levő házban is laknak... Hát mi teszünk fel azért majd...

Nem csak a fotózásnál volt ekkora káosz....

Tehát a kiválasztott megvan, jeleztük a cégnek, kivesszük. Papírokat elküldtük, ma ki lett töltve életünk első csekkje, amin a biztonsági ellenőrzéshez szükséges applikációs összeget (fejenként 50 dollár) fizettük ki. Most nem tudom mi történik. Ma eredetiben elvisszük még a papírokat a gondnoknak (no, meg a csekket), odaadjuk, s gondolom értesítenek. S elsején átcipeljük a cuccainkat, akkora beszerezzük a bútorokat (nem kell sok, egy sofa bed, két fotel - lehetőleg amish féle hintaszék, egy étkezőasztal, egy íróasztal, egy "dohányzóasztal", s a tv alá valami), valamint elhozzuk a felajánlott bútorokat, tárgyakat. Mert kapunk ajándékba tv-t, székeket... S elkezdjük a valós amerikai életet. Már alig várjuk...

Utóirat: Lehet, hogy mázlisták vagyunk. Abban a percben, amikor odaértünk, hogy igen, kivesszük, akkor ért oda egy másik jelölt, aki így sajnos szomorúan távozott... Papírok aláírva, desposit lerendezve, úgyhogy hamarosan meglesz a lakás. S íme, konkrétan a mi ablakunk...