Kisebb fellélegzés

A jó öreg Händel sok szép művet írt, de ami most bizony bennem van, az nem más mint a Messiásból az Alleluja. Mert - hiszen a nagyböjt még nem kezdődött el, nyugodtan - kellemesen kiabálva éneklem, hogy Alleluja...

Megvan a vízumidőpont. Végre. Nagy nehezen.

Ma épp rohangáltam, mivel megvettem az utazáshoz a táskámat, amikor jött az e-mail: a teljes összeg megérkezett, s lehet időpontot választani. Így jövő hét, február 7-én, pénteken 8:15-kor megyünk a Szabadságnak terére, s remélhetőleg minden jól fog alakulni.

Na erről ennyit. Remélem. Mellesleg, mint fentebb már említettem ma megvettem az utazási táskámat. Igazából egy brit tengerészeti málhazsák, 120 literes, kellemesen vihető mind kézben, mind háton.

Az árus elmondása szerint megjárta még Irakot is...

Ehhez meg ma elhoztam kedves Ildikó barátnémtól a Nagy Sárga Táskát, melyet kézipoggyászként szándékozok használni.

A Nagy Sárga Táska...

De addig, amíg ezek megtömésre kerülnek, még sok idő van hátra. Holnap és vasárnap Ancsa a Zeneakadémián énekel, én a százhalombattai Cserkész-bálon hangosítok, vár ránk egy vízuminterjú, repülőjegy vásárlás, s sok-sok türelem, s várakozás. Még egy hónap, s talán indulunk.

Sok mély lélegzetvétel

A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt három, intenzív, telefonálással és levelezgetéssel teli nap. Egyik oldalról az utazásszervező hívogat, hogy mi lesz már, másik oldalról még mindig a vízuminterjúval küzdünk.

Ugyanis. Új rendszer van az amerikai vízuminterjú adási időpontban, s ez a rendkívül fejlett világszínvonalú internetes rendszer egyenlőre nem képes felfogni, hogy befizettük a vízuminterjúhoz szükséges összeget.

A történet röviden, minden költő sallangtól mentesen:

Kezdődött hétfőn, amikor azt mondták: az összeg kevés, az ön bankja rosszul váltotta át, de az is lehet, hogy a mi bankunk, mindegy, fizessen még be  4 dollár 52 centet.

Megtörtént.

Kérem dobjon be még fél dollárt, mert bontom a vonalat...

Mi történt ezután? Semmi. Illetve, hogy a felületen most három nappal később se tudok tovább lépni a nyolcadik lépésnél.

Mit tehet az ember? Levelezik, telefonál...

Kis Petrovom, remélem megbocsátja, hogy búcsú nélkül hagytam el magááááát.... Sybil levele...

Tegnap - talán érthető -, kicsit morogva hívtam fel reggel az ügyfélszolgálatot, hogy mi a nyavaja van. Mi volt a válasz? Igen, látjuk, hogy megtörtént a befizetés, de nálunk van valami gond, kis türelmét kérjük. Választási lehetőségem nem lévén, a kis türelmet megadtam.

Erre délután jön egy levél, hogy küldjem el az összes befizetési nyugtát, mert az összeg nem stimmel.

Hát vettem egy igen nagy lélegzetet, olyan szintűt, amit ha veszek Ancsa mindig azt kérdi, mi a baj? S felhívtam az ügyfélnek a szolgálatát. Abszolút Nagy Bandó András járt az agyamban, s a Levélváltás a Merkúrral...

Először közölte a jóember, hogy ő úgy látja van még 42 cent tartozás az összegből. Erre én közöltem, ez kizárt, mert dupla annyit küldtem, mint múltkor kértek. Erre közölte, hogy frissít. Akkor már 12 dollár 56 cent jött ki. Akkor mondtam, hogy frissítsen. 5 dollár 14. Ekkor a híres türelmem végére jutva közöltem, hogy most már írásban kérem, hogy pontosan mennyit is akarnak. Erre kérte, hogy küldjem el - ismét - a befizetési igazolásokat. Megtörtént.
Erre közölte, hogy szerinte megvan az összeg, de továbbítja a pénzügyi osztályra, ahol megnézik, iktatják, jóváhagyják, s majd ma jelentkeznek.
Én megvárom...

Utóirat: Ma 10:57-es telefon, legújabb összege: 10 dollár és 51 cent.

A hangulat legalább oly sötét...

Utóirat 2. rész: 14:00-ás e-mail: Még fizessek be 2500 Ft-ot, de inkább 3000 Ft-ot. Kellemes hangvételű válaszüzenet, amiben kicsit kifogásoltam az ügyintézést. Aránylag jól nevelt vagyok, de bizony-bizony eszembe jutott a jó öreg Karádi őrmester a réges-régi Angyalbőrben című sorozatból:

Utóirat 3. rész: 02.28-án reggel 9:30-kor a helyzet változatlan. Ellenben részben emiatt, részben más szervezési ügyek miatt utazásunk időpontja április 1-jére változott. Hacsak addig nem kerülök szép zárt intézetekbe. Bár mondjuk a Ds-160-as nyomtatvány 25. oldalának 432. kérdése vonatkozott arra is, hogy álltam-e ideggyógyászati kezelés alatt. Még jó, hogy ez az időpontkérés előtt történt... 

Vízumkérelem, avagy kultúrsokk a köbön

Néhány hét óta a vízumon dolgozom, s miközben ezt teszem egyre furcsább számomra az "Ígéret földje". Nem tudom miért, de egyre inkább az az érzésem, félnek valamitől. Valahogy azt érzem, hogy gyere szívesen látunk, de előtte még küzdj meg az előítéleteinkkel.

S ennek az első lépése a vízum megszerzése. Illetve nem is az első, de ez az amibe én jobban belefolytam. Hiszen Ancsa, nagyon ügyes volt, s az ösztöndíjat elnyerte. Mindent amit itt olvashattok, úgy olvassátok, hogy őt (bennünket) hívtak az USA-ba, nem azért megyünk ki, mert élősködni akarnánk az országon, hanem mert un. tudás elszívással az Ancsa tudását visszük ki, ott ő tanul, tapasztal, s azt utána hozzuk vissza Magyarországra. 

Kicsit komor hangulatúra sikerült eddig ez az írás, de ma már elég komolyan küzdenem kellett sok emberrel a vízum ügyében, s még mindig nem látom a fényt az alagút végén.

Mert bürokrácia nem egy új dolog... Már Asterix is dolgozott az ügyön...

Maximum amit látok az elvi indulási időpontunk, ami még változhat. De elvben 2014. március 25-én reggel 10:05-kor indulunk Ferihegyről, s Keleti parti idő szerint aznap 16:25-kor érünk oda. (Igaz ebben van hat óra időeltolódás, így az magyar idő szerint 22:25, ha jól számolom, plusz-mínusz a késés.)

Ha csak egy mozijegyet kéne addig beszerezni, de könnyű lenne... :D 

Amikor kiderült, hogy megyünk, elkezdtem nézegetni mi is kell az egészhez. Ugye - s most következik az ismeretterjesztő rész - aki rövid időre, mondjuk egy-két hétre megy, annak nem kell vízum, elég az un. ESTA rendszerben regisztrálnia, kitölteni négyszáz oldalt, befizetni 14 dollárt, s elvben már jogosult arra, hogy felszálljon egy gépre, s elinduljon Amerika felé. Elvben.

Az ESTA-ról magyarul: http://hungarian.hungary.usembassy.gov/vwp_hu.html

Nekünk ez sajnos nem jó. Mi egy évre megyünk. Meg pár napra. Ugye picit korábban ki kell érni, hogy átálljon a szervezeted, s pár nappal később tudsz eljönni, hogy legalább lássunk is valamit az országból, meg azért egy évet le kell zárni. Itt jön az első nehézség. A repülőjegy időtartalma maximum 365 nap. A megoldáson még gondolkodunk, de még nem látjuk át, mi is a megoldás. De ez csak szervezési probléma.

A nagyobb izgalom a J1 és a J2 vízum megszerzése körül van, a mai napig. 

Bár már az útlevelünkben lenne...

Mindenek előtt kell hozzá útlevél. Ez mondjuk rendben van, mind a ketten tavaly váltottuk ki, tökéletes, még ujjlenyomat is van benne. Szép bordó, benne a fénykép olyan, mint akit most engedtek ki a Lipótmező összes bezárt termeiből, de hivatalos, magyar útlevél.

Ennél azért komolyabb a fotónk...

Majd jön az összes tébolyult nehézség. Megjegyzés. Lehet, hogy másnak nem lenne az. Nekem nem volt könnyű, s nem csak szolid angol tudásom miatt. Hanem mert, s a bejegyzés kezdetén erre is céloztam, valahogy túl van bonyolítva az egész. 

Haladjunk sorba...

Végül is ez is csak egy dominó... Sok-sok egymásra épülő lépés. Nagyon, nagyon sok...

Mindenek előtt szükség van, a J-s vízumokhoz egy fogadó nyilatkozatra. Ez mondjuk nem volt bonyolult, hiszen a pályázatban már benne volt, hogy olyan szívesen látnának bennünket - különösen Ancsát - hogy szóhoz se jutnak.

Ez alapján kiállítanak be kell adni egy un. SEVIS papírt. Ez nem más mint a Student and Exchange Visitor Information System, azaz Diák- és Cserelátogatási Információs Rendszer rövidítése. Ezt elvileg és gyakorlatilag a fogadó hely kitölti, I-901-es kód alatt futó űrlapot (néhány tíz oldal) eljuttatja a megfelelő helyre, befizet 180 dollárt, majd erről kiállítanak egy számlát, amit postán elküld a leendő kimenőnek, azaz nekünk. Ja és adnak egy kódot, ami nélkül semmi nem intézhető, meghal a nap is, ha nincs meg. :)

Ha valakit érdekel ezen a címen van róla bővebb információ: SEVIS

Na ezen túlestünk. Első papír megvan.

Ezzel párhuzamosan szintén az USA-ban kitöltenek egy DS-2019-es űrlapot, ami arról szól, igen, alig várjuk már, igen, lesz pénze, igen, mi vállaljuk értük a felelősséget. Ezt az űrlapot, aztán szintén elküldik postán.
Ha ez is megjött, jöhet a valódi kultúrsokk.

DS-2019. Gondolom előtte van még 2018 másik fajta nyomtatvány...

Mert jön, mert jön, mert nekieshet az ember a szentséges, gyönyörű, csodálatos DS-160-as nyomtatvány internetes kitöltéséhez. Nos, ez az oldal a valódi csoda. Angolul van, s olyanoknak akik beszélnek is angolul elvben van magyar kitöltési segítség, csak az oldalak össze-vannak cserélve, s egy csomó kérdés nincs is beírva. Nem volt könnyű, de megküzdöttem vele. Mondjuk nekem fejenként 2 és fél órámba került, de sikerült eljutni a végéig. Ha azt mondom, hogy mindent, de mindent megkérdeztek, akkor nem állítom a valóságot úgy, ahogy a valóság valóság. Mert nem gondoltam, hogy a mindenbe benne van, hogy akarok-e embert csempészni Amerikába, hogy voltam-e családi erőszak áldozata, s akartam-e megdönteni a kormányt. De itt benne van. Még az alsónadrágom színe és típusa is. 

Ja és itt már kell a SEVIS kód, anélkül se előre, se hátra sehova. 

Nem teljesen tudom leírni az érzést, ami bennem volt ez alatt a DS-160 kitöltése alatt. Igazából a miért, s miért van ezekre szükség, s miért akarják tudni gondolatok merültek fel bennem...

Ha ez is megvan, akkor következik, hogy el kell menteni, ki kell a visszaigazoló lapot nyomtatni. Egy újabb papír. 

Mi nem tudtunk jó fotót csinálni, állítólag lehet a nagykövetségen. Mert a 4X4-es nem jó, 5X5-ös kell...

S ha ez is megvan, akkor még mindig nincsen vízumunk. Mert következik a vízuminterjú őrülete. Ismétlem magam, mi az Amerikai kormány egyik programjával megyünk ki. Tehát nem mezei egyetemistákról van szó, akik kimennek inni és bulizni.

Idén februártól megváltozott a vízuminterjú időpont kérése. Van egy újabb internetes oldal, ahol újabb sok sok oldalt ki kell tölteni, be kell írni a SEVIS kódot, meg a DS-160-as nyomtatvány visszaigazoló kódját, meg ilyesmi. 

Ez az oldal itt található: Vízuminterjú-időpont kunyeráló oldal

A dolog nem olyan egyszerű. Mert ahhoz, hogy vízumot kapj be kell fizetni a pontos összeget. Ami esetünkben fejenként 160 dollár. 73600 Ft, legalábbis az oldal szerint, mert valójában nem annyi. Ugyanis, mi befizettük a 73600 Ft-ot (írd és mondd az oldalon tételesen szerepel, hogy ennyit kell), pontosan fel van tüntetve, hogy 230 Ft-os árfolyamon számolnak, stb. Mire mi történt? Semmi. 

Sok-sok telefonálás után közölték, hogy tény, hogy ez az összeg van feltüntetve, de mivel ez most már csak 316,42 dollárt ér, fizessem be a maradékot is. 

Mert ők értik, hogy ez van fenn, de a rendszer nem így számol. Csókjaimat küldöm a rendszernek. 

S ha ez beérkezik, akkor lehet foglalni időpontot a vízuminterjúra. 

De itt még nem tartunk. Most tűkön ülve várom, hogy azt a néhány dollárt (a biztonság kedvéért hatot küldtem), jóváírják, felszabaduljon a felület, s végre tudjak egy időpontot regisztrálni. S talán akkor már lesz vízumunk, de még ez se jogosít arra, hogy az USA területére lépjünk, csak arra, hogy a határőrig elmenjünk, aki ott helyben eldöntheti, hogy akár vissza is fordít. 

Nos, itt tartunk ma. S amíg valami lesz, én kényelmesen eldőlök, pihe-puha ágyikómra, s növesztem a szakállamat. 

Valahogy így...

Mert nem csak kenyérrel él az ember, illetve azt meg is kell venni...

Az utazási felkészülésünknek az is része, hogy minden nap megpróbálok valamit megismerni az amerikai kultúrából, illetve gyakorlati dolgokból. 

A mai napon az amerikai dollárt vettem sorra. Noha mást se hallok, hogy bankkártya nélkül halott vagy, meg állítólag lesz valami csekkfüzet is, melyet használni kell, de mégis a jó öreg dollár az ami egy évig majd meghatározza az életünket.

Hát ez a veszély, hogy ilyen sok legyen belőle nem fenyeget...

Amerika nagyon bonyolult ország. Van például a cent, ami lényegileg (bocsánat, hogy ha valaki megsértődik), de semmit se ér. De szó se lehet róla, hogy megváltoztassák. Felmerült az a gondolat valakiben, hogy mint a 200-as forintot lecserélik fémérmére, úgy az 1 dolcsist átcserélik fémpénzre, de szóba se kerülhetett ilyen. A boltokban el se fogadják. Vagy ha elfogadják, akkor rögtön rájönnek: külföldi vagy...

Évente több százezer kilót préselnek, s nem használják semmire...

Akkor most következzék az ismeretterjesztő rovatunk, amelyben Robi professzor az amerikai dollár pénzérméit, illetve papírpénzeit mutatja be.

A penny...

A Nikkel... (azaz 5 cent)

A Dime... (azaz 10 cent)

Negyeddollár

50 cent. Állítólag olyan ritka, mint a fehér holló...

S az egy dolláros fémpénz... Boltba használni nem igazán célszerű....

Néhány hete, gondoltam elősegítem Ancsa lelki készületét, s elmentem dollárt venni. Igazából vettem egy dollárt. Egyetlen szép dollárt. Hát ezeket fogjuk használni egy évig...

Na ennyit a pénzekről. Most már közeledik a vízuminterjú, s a repülőjegy vásárlása, de ez majd egy másik történet lesz...

Az amerikai mértékegységekről, avagy a mikrót ne tegyük a macskába

Egy érdekesség jutott ma eszembe. Van ugyebár a világ vezető hatalma, amit USA-nak neveznek. Meg mellesleg van Anglia. Meg Ausztrália. Ja és Japán. S ezek az országok úgy döntöttek, hogy magas ívből nem foglalkoznak a 11. Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia döntéseivel, s a jó öreg birodalmi mértékegységeket használják a továbbiakban is.

Az angolokat még-még csak megértem. Mert mi is a SI rendszer hivatalos neve? Système International d’Unités. Ezt is a nyavajás franciák találták ki. S mit tudjuk, Szent Johanna óta az angolok és a franciák nem annyira puszipajtások. 

Szent Johanna, még nem szentként, s a máglyaügyet megelőzően.

De az amerikaiak miért nem használják? A válasz rendkívül egyszerű. Mert az üzletben ez a jobb. Az Egyesült Államok Szövetségi Törvénye felmentést ad a méterrendszer használata alól, ha az kereskedelmi szempontból előnytelen. Magyarán, a háziasszonynak ne kelljen az elvont kilókon és métereken gondolkodni, hanem helyette sokkal egyszerűbb, a kicsi konyhájában megtalálható eszközökkel intézhesse a bevásárlásokat.

Vajon még befér fél font párizsi?

Mert ugyebár a világon minden a konyha körül forog. Igaz, amit eddig olvastam az amerikai konyháról eléggé kétségessé teszi számomra, hogy nem rakottkrumplit fogok-e ott is sütni, de a mértékegységeket akkor is meg kell értenem. 

Kezdjük egy érdekességgel. Amerikában a kvázi folyékony cuccokat, így mint a liszt, só, vagy a cukor nem súlyra, hanem űrmértékre számolják. Magyarra fordítva nem kilóra, hanem literre. Kérek egy liter cukrot, mondhatnánk, ha az eladó értene magyarul, s tudná mi a liter. De nem tudja, vagy ha tudja se használja. 

Ezt vajon hogyan mérik meg?

A folyadékmértékek alapeszköze, mondhatni Szent Grálja, de írhatnék Bölcsek Kövét is a kávéskanál. Írd és mondd, a jó öreg, becsületes kávéskanál. Ilyen minden háztartásban van, ezért könnyű vele számolni. 

1 kávéskanál egyenlő nagyjából 5 milliliterrel. Pár mili, ide vagy oda nem számít. (Mondjuk azért remélem az olvasó érti a helyzetkomikumot, hogy a világ egyik gazdasági nagyhatalma, a magának vezetést követelő nép nem standard mértékegységekkel számol, hanem úgy nagyjából...)

Tehát, újra.

1 kávéskanál, melynek neve: teaspoon vagy US tsp. = 5 milliliter

1 evőkanál, melynek neve: tablespoon vagy US tbsp. = 3 kávéskanál, azaz 15 milliliter

1 uncia, azaz ounce vagy US oz = 2 evőkanál

Na ezzel az evőeszközöket ki is végeztük. Utána következik egy kvázi standard mértékegység a bögre. Ezt US cup-nak nevezik, de semmi köze semelyik sporteseményhez. Ez egészen pontosan 236,588 ml. Hogy ez hogyan is jön ki? Marha egyszerű. 

1 bögre = 8 uncia = 8x2 evőkanál =8x2x3 kávéskanál.

De akármi is van, a bögre, más néven pohár akkor is 236,588 milliliter. Aztán még vannak fontosabb dolgok, például amikor Ancsával elmegyünk egy vendéglátóipari egységbe. Ez a pint. Egészen pontosan US pint.

1 pint = 2 bögre = kicsit kevesebb, mint fél liter

Aztán ha még valaki nem dőlt a kardjába elárulom, hogy van az 1 negyed gallon, melyet US quart-nak neveznek. Ez nagyjából az egy liter, a gyümölcslevek, meg ilyesmik ilyen kiszerelésben kaphatóak. 

1 quart = 2 pint 

S az űrmértékek királynője a gallon. Gallonban adják a benzint, de akár tejet is lehet kapni. Mondjuk se Ancsa, se én nem iszunk tejet, de jó tudni, hogy lehet kapni akár egy gallon tejet is. Egy gallon egyébként egészen pontosan 3,79 liter, a kávéskanalaktól függetlenül. Na még szép. Melyik benzinkút maradna életben, ha odasétálna valaki egy száz literes kávéskanállal...

S hogy mindenki értse összefoglalva:

1 gallon = 4 quart = 4x2 pint = 4x2x2 bögre = 4x2x2x8 uncia = 4x2x2x8x2 evőkanál = 4x2x2x8x2x3 kávéskanál.

A Niagara vízesés vízhozama vajon hány kávéskanál?

Jó hírem van, a súlymérték sokkal egyszerűbb. Végül is érthető. Ki akar a súlyával foglalkozni? Az amerikaiak az egészet kettő, azaz kettő mértékegységgel kivégzik. 

Az alapvető itt az 1 uncia (ounce). Bizony, bizony. Az uncia az űrmértéknél, s a súlynál is létezik. Ez egy ilyen ország. 

S mivel szeretjük a kerek egységeket 1 uncia = 28 gramm. Se több, se kevesebb. Alig várom, hogy azt mondjam, kérek 3 uncia párizsit. 

A másik pedig a font. Ezt angolul poundnak nevezik. Ez egészen pontosan 0,45 kilogramm. 

1 font = 16 uncia

A súlymértékeknek ennyi. Ki is lettek végezve. Nem is szabad több szót rájuk vesztegetni. 

Kérek szépen 4 uncia párizsi lányt. 

A mindennapokban a nehezét számomra várhatóan a távolság-mértékegységek jelentik majd. Mert ugyebár a SI iszonyú egyszerű. 1 kilométer = 1000 méter. Kész ennyi. A tízes számrendszerben könnyen lerendezi az ember. De az amerikaiak, nem foglalkoznak az egyszerűséggel. 

Néhány éve megtörtént eset, s nem a fantázia szülöttje, hogy eltűnt egy Mars szonda. Becsapódott. A vizsgálat kiderítette: a NASA lábban, Európa centiben számolt. S nem mindegy, hogy 100 mérföld, vagy 100 kilométer. Hatalmas a különbség...

Akkor nézzük az elejéről. Ez is van olyan bonyolult, mint a térfogat...

Az alap itt az 1 hüvelyk (inch), ami nem kevesebb, mint 2,54 cm. Most már ennyi számba beleőszülve, felmerül bennem, hogy ki volt az a pihent agyú aki ezt kitalálta...

Aztán a másik, ami még lényegesebb az a láb. Hogy meg van-e mosva, vagy nem, az nem számít, de alapból ez a mértékegység kb. 30 cm. 

1 láb = 12 hüvelyk

Hogy bonyolítsuk a kérdést, ezuán a yard következik, a maga kb. 91 centijével.

 1 yard = 3 láb = 3x12 hüvelyk

S végül, amit mindenhol fogunk látni, amikor Ancsával bérautó segítségével meglátogatjuk - mondjuk - Las Vegast, hogy Elvis ismét összeadjon bennünket, az a mérföld, melynek becsületes angol neve a mile. Ez nagyságrendileg kb. 1,6 km

1 mérföld = 1760 yard = 5280 láb = 63360 hüvelyk

Ugye milyen egyszerű?

Természetesen a hőmérsékletet se hajlandóak mérni a jó öreg Celsiusban. Ők Fahrenheitben mérnek. Csak, hogy a lökött európai ne értsen semmit. 

A Fahrenheitből Celsiusba vagy vissza átváltás nem ennyire egyszerű, ott van egy képlet, amit használni kell. Ez az alábbi:

Vonj ki a Fahrenheit értékből 32-őt, az eredményt oszd el 9-cel és szorozd meg 5-tel. Ez a Celsius érték.

Visszafelé, oszd el a Celsius értéket 5-tel, szorozd meg 9-cel és adj hozzá 32-őt. Ez a Fahrenheit érték.

A mondjuk kinemmegyekmertigencsakhidegvan hőmérsékletet tekintsük -10 °C foknak. Ez nem több és nem kevesebb, mint 14 °F.

Ennek ellentéte, amikor már csak légkondiban lehet létezni, az, mondjuk a 30 °C, ami egészen pontosan 86 °F. 

Kell nekem egy két feliratos hőmérő, mert különben meg fogok zavarodni, s fagyba kiküldöm Ancsát rövidgatyában...

Amerika bonyolult ország. Ez a sok számítás is ezt bizonyítja. De ugyebár a mondás azt mondja, hogy a tehén egy bonyolult állat, de én megfejtem. Jövő ilyenkor remélem már fogok tudni számolni ezekkel a mértékegységekkel, vagy pedig ha nem, akkor kérek egy mérföld sajtot a boltban. 

Jelen írás elkészítésében segítségemre volt a http://amerika.bmintbalazs.com oldal. Köszönet érte. 

Biztosíthatom, hogy biztosítottak...

Előrébb jutottunk. Legalábbis biztosításilag. A szervezés egyik érdekes része, hogy Ancsa részére a támogató mindent elintéz, de a hozzátartozó részére, azaz szerény személyem részére magunknak kell intézni, sok mindent, így például a biztosítást is. Nem volt bonyolult. Mondjuk a filozófiában van egy olyan gondolat, hogy a Végtelen sok majom és az írógép tétele. 

A végtelenmajom-tétel szerint ha adott valamilyen előre rögzített szöveg, és egy majom korlátlan ideig véletlenszerűen ütögeti egy írógép billentyűit, akkor majdnem biztos, hogy előbb-utóbb ezt az adott szöveget is leírja - még ha az olyan összetett és értelmes is, mint pl. William Shakespeare teljes életműve.

Nem, kedves megjegyzők, ez nem önarckép...

Természetesen biztosításra, ilyen távolságban szükség van. Bármi történhet. Jöhet egy hurrikán - volt már, például tavaly is, megehet egy grizzly medve amikor sétálunk a Yellowstone parkban, vagy csak rám jöhet egy szívroham, amikor Ancsa közli, hogy felrobbantotta a labort.  

Arról nem is beszélve, hogy a támogató ehhez a feltételhez kötötte, hogy kiadja a vízumhoz szükséges papírokat részemre. Végül rendesek voltak, mert mégis kiadták, hogy az ügyeket intézni tudjuk, azzal a kitétellel, hogy Isten bizony megkötjük. Meg is tettük. Ma este. 

Save Our Souls”: „Mentsétek meg a lelkeinket"

S.O.S. Kiáltottam fel, jó pár héttel ezelőtt, hogy hol is kössem a biztosítást. Magyarországon? Lehetséges, elvileg, de finoman fogalmazva is aranyáron. Meg aztán bonyolult lenne. Mert az rendben, megkötöm a biztosítást. Aztán átrobog felettem a New yorki metró, s mi lesz? Irány a telefonfülke, s felhívjuk szép hazánkat? Aztán úgy járunk, mint Kern András, amikor telefonálni szeretett volna. 

Így hosszas keresgélés, és egy kedves segítő által egy amerikai biztosítónál kötöttünk ki, amely kifejezetten azokra utazik, akik ilyen egy időre odaköltözőkre mennek rá. A magyar árnak a feléért kaptam megfelelő biztosítást. El is árulom, leendő utódainknak, hogy  ha szétnéznek a 

http://www2.sevencorners.com/immigration-medical/ 

oldalon, nem járnak rosszul. 

Gondolom Philadelphiában is hasonló fülkék vannak...

Tehát, a teendők. Mármint arra az esetre, ha megkóstol Atlantic Cityben a cápa. Ancsa felhívja az amerikai biztosítót. Helyi hívás díján. S ők nagyjából mindent elintéznek. A cápa pedig gyomorrontást kap. Én meg, mivel nem vagyok Jónás, igazából nem tudom mit fogok csinálni. De azt már biztosítottan fogom tenni. 

S eme bejegyzés végére egy elég komoly képzavar... 

Pár gondolat Philadelphiáról

Ma este arra gondoltam, hogy mesélek egy kicsit arról a városról, mely most már lassan fél éve nap, mint nap a gondolataimban él. Philadelphia.
Egy város, mely 4433,45 mérföldre van innen. Ez nem kevesebb, mint 7436,6 km.

Philadelphiai látkép

Nem kicsi távolság. Egy óceánnal arrébb. 

Rocky városa. Ancsa, aki nem igazán szokott filmeket nézni (pontosabban mindig elalszik a filmeken), mindjárt megkérdezné ki is volt az a Rocky. Bokszolt, mindig jól megverték, aztán győzött. Most meg már szobra is van ott.

Rocky szobra

A függetlenség városa. Hiszen itt írták alá a Függetlenségi nyilatkozatot. Ebben leírták, hogy mélyen tisztelt király úr, legyen szíves máshova menni, mert mi nem kérünk Önből. Meg még egy csomó mindent leírtak.

Mi tehát az Amerikai Egyesült Államok Képviselői, Általános Kongresszusba Összegyűlve a világ Legfelsőbb Bírájának ajánlva szándékaink tisztaságát, e Gyarmatok becsületes Népe Nevében és Felhatalmazása alapján, ünnepélyesen kinyilvánítjuk és kihirdetjük, Hogy ezek az Egyesült Gyarmatok immár természetüknek és joguknál fogva, Szabad és Független Államok; Hogy a Brit Korona iránti Alattvalói Hűség alól Felszabadultak, és hogy minden politikai kötelék, amely e gyarmatokat Nagybritánniához fűzte, megszakadt, illetőleg teljességgel meg kell szakadnia; és hogy mint Szabad és Független Államok, teljes Hatalmuk van Háborút viselni, Békét kötni, Szövetségre lépni, Kereskedelmet űzni és Mindazt tenni, amire Független Államok jogosultak. Az Isteni Gondviselés Védelmébe vetett szilárd hittel, mindnyájan kölcsönösen felajánljuk e nyilatkozat támogatására Életünket, Vagyonunkat és szent Becsületünket.

A Függetlenségi nyilatkozat, ha eljutunk Washington D.C-be, talán láthatjuk az eredetit.

Egy város, mely bár a legnagyobb Pennsylvaniában, mégse az állam fővárosa, mert az bizony Harrisburg, ahol sok minden történt az amerikai polgárháborúban. Mellesleg Philadelphia egy ideig az USA fővárosa is volt. Most a keleti part egyik legnagyobb városa. Persze New Yorkhoz képest kicsi, de itt is hatalmasak a távolságok.
Egy város, ahonnan nem messze folyik az Ohio folyó.

Hogy szubjektív voltam, s semmit se mondtam el a városról? Egy év múlva, ha erre visszatérek, biztosan többet tudok írni erről a témáról. Most még csak az érzéseket írtam le, melyek bennem vannak. Alig várom, hogy jobban megismerjem.

Hogy mit is csinál Ancsa?

Egy kedves ismerősünk, aki mellesleg valahol Afrikában Vatikán egyik nagykövetségén tótum, meg faktum, közölte velünk, hogy nem tudja mit csinál Ancsa. 

Ő bizony molekuláris biológus. Meg az orvostudományok doktora, de nem orvos, hanem biológus. Meg klinikai biokémikus. Meg molekuláris biológiai diagnosztikus. Ezen kívül van egy biológia-környezettan tanári diplomája is. Mit csinál egy molekuláris biológus? Magától a kérdéstől is a Holt Költők Társasága című fim jut eszembe, amikor azt kérdezi a rosszfiú igazgató, hogy vajon mi az irodalom? 

Norman Lloyd, mint Gale Nolan igazgató

Az irodalomról tudok hosszasan értekezni, sőt talán, ha összeszedem magam, az irodalom értékelése c. Prichard tanulmányról is tudnék beszélni, de a molekuláris biológia más. Ha itthon lenne Ancsa, mint ahogy nincs, megkérném mondja már el mit is csinál, de attól félek, hogy nem csak én, hanem más se értené. 

Éppen ezért, jó valamikori Tudakozó Pluszosként a Wikipédián keresek információt, s íme:

A molekuláris biológia az élőlények és sejtek működésének molekuláris szintű tanulmányozása. A területnek több átfedése is van a biológia más szakterületeivel, különösen a genetikával és a biokémiával és sejtbiológiával. A molekuláris biológia főleg a különféle sejteken belüli interakciók és szabályozásuk megértésével foglalkozik, beleértve a DNS, RNS és a proteinszintézis témakörét. Ezenkívül ezen tudományág feladata a molekuláris laboratóriumi technikák alkalmazása és fejlesztése, úgy mint a HPLC, Western blot, Southern blot, FISH vagy az immunfluoreszcencia.

W. T. Astbury a Nature magazinban így jellemezte a molekuláris biológiát:

„…nem is annyira módszer, mint inkább megközelítés, az úgynevezett alaptudományok szemszögéből vizsgálva a klasszikus biológia nagyobb egységeit felépítő molekulaszerkezetet. Főként a biológiai molekulák formájával foglalkozik, javarészt (…) háromdimenziós és strukturális – ami azonban nem jelenti, hogy pusztán a morfológia aprólékosabb változatát jelentené: magában foglalja a kialakulás és működés vizsgálatát is.”

Remélem ez mindenkinek egyértelmű. De azért ha hazajön Ancsa megkérem, üljön ide a géphez, s írjon pár jó szót, mert én ennél egyértelműbben nem tudom elmagyarázni.

S íme, bár minden kívánságom így teljesülne, Ancsa landolt kis otthonunkban, s már át is veszi a mese fonalát:

Ancsa éppen ezen a pár mondaton dolgozik, csodálatos bordó (szerintem piros) notebookján. 

Közkívánatra megpróbálom összefoglalni mit csinálok. Egyszerűen és röviden a sejtek energiaközpontját kutatom. Ez nem más mint a mitokondrium. Ez a kis sejtszervecske felel azért, hogy egy-egy szervnek mennyi az energiája.

Szerepe van az egyedfejlődésben, a betegségek kialakulásban, az öregedésben, valamint a sejthalálban.

Az ösztöndíjprogram keretében alkalmam lesz új vizsgálómódszereket megtanulni, amelyekkel sejtkultúrákon tanulmányozhatjuk a mitokondriumok légzését, mozgását és egyéb működését.

Kezdődő kultúrsokk

Mivel Ancsa igen komolyan dolgozik, hiszen az itteni kutatásokat le kell zárni, a cikkeket meg kell írni, kutyát meg kell simogatni, macskát meg kell vakargatni, az én feladatom az, hogy a lehető legtöbb információt összeszedjek az utazásról. 

Mit mondjak, amióta világ a világ én minden határátlépésnél egy kisebb görcsöt érzek a gyomromban. Boldogult nagyapám sokat mesélt az útlevél-kiváltás nehézségeiről, s bizony ő sose tett lakatot a szájára, s ennek eredményét én élveztem: négy évesen megkaptam: az ön utazása nemzetbiztonsági érdekeket sért. Sose értette jóapám, mi vagy te, Matuska Szilveszter? Azóta sokat változott a világ. Európán belül mehetek ahova akarok. S hiába van útlevelem, nem kell. De Amerika...  

Ebben bizony még ujjlenyomat is van...

Amerika meg még bonyolultabb. Nem csak azért, mert messze van. Bár tény, hogy marha messze van. S mivel egy évig szeretnénk maradni, ezért vízum kell hozzá. Nos, itt kezdődik az első igazi, csodás, s felemelő kultúrsokk.

Mondd valakinek valamit, hogy Douglas Adams? Na erről ő jut eszembe....

Amerika a szabadság földje. Mint tudjuk. S szabad ember szabad országban azt csinál, amit szabad. 

De a bürokrácia, fantasztikus. Néha bizony a Galaxis utikalauz stopposoknak c. könyvből a vogonok jutnak eszembe, azzal a kitétellel, hogy minden hasonlat, természetesen sántít. S nem az amerikaiakról, hanem a világon mindenhol megtalálható bürokráciáról van benne szó: 

Vogon: Az egyik legellenszenvesebb faj a galaxisban. Nem gonosz, csak mogorva, bürokratikus, érzéketlen népség. A saját nagymamájukat sem mentenék meg a Thrall bolygó gonosz, bogárpattintó fenevadjától, ha nincs rá utasítás 3 példányban, amit beküldtek, visszaküldtek, félretettek, elveszítettek, megtaláltak, kivizsgáltak, újra elveszítettek, három hónapra tőzeg alá temettek és gyújtósként hasznosítottak.

Annyi papír kell hozzá, hogy az emberben felmerül az a kérdés, hogy vajon tényleg akar-e menni. Gondolom ez a cél. Először is fel kell menni a nagykövetség oldalára, s kitölteni a DS-160-as nyomtatványt. Nem hosszú. Fejenként 3 és fél óra alatt megvolt. Jó, rendben. Aki beszél angolul, nem úgy mint én, annak talán 3 óra is elég. 

Miután megadtad jóanyád nevén kívül az alsónadrágod méreteit is, jön 5 oldalnyi olyan kérdés, amire a mai napig nem találok válaszokat.

Terrorista vagyol-é? Akarsz-é embert csempészni az USA-ba? Na ja, majd a repülőn a kabátom alatt. Vettél-e részt kormányok megdöntésében? A szavazás most annak számít? 

Miután ezen túlrágtad magad, jön a következő nyomtatvány, meg az amerikai fogadó szervezettől kiküldött DS-2019-es nyomtatvány, meg a DS-7002, ami állítólag nem kell, de a DS-160-as kinyomtatotton rajta szerepel, hogy kell, de nem kell. Még a SEVIS kódról, meg a nem tudom hányszor levett ujjlenyomatról nem is írtam egy sort se. De nem is fogok.

Ezután be lehet jelentkezni egy újabb internetes oldalra, ahol száztíz újabb kérdés után - és egy csomó pénz kifizetése után - be lehet jelentkezni vízuminterjúra.

Na ott, hogy mi történik, nem tudom. De ezek után nem lepődnék meg egy hazugságvizsgálón, vagy igazságszérumon. 

Az Egyesült Államok Nagykövetsége, Budapest

De ezt majd meglátjuk. Tudom, a vak is azt mondta.

Előkészülünk...

Hát ez is eldőlt. Még szűk hat hét, s szedjük a sátorfánkat. Irány Philadelphia.

Nos, akkor itt az ideje, hogy bemutatkozzunk. Eme blognak két hőse lesz. Egy szebb hőse, meg a dumálósabb hőse. Ancsa, meg Robi. 

Ancsa biológus, miatta megyünk ki az USA-ba. Robi, meg teológus (szerencsém volt a szegedi, majd a pécsi Hittudományi Főiskola padjait koptatni), no meg tőről szakadt író. Ők, minden egyéb félreérthető információ mellett férj, meg feleség. Hogy melyik viseli a nadrágot, az még vita tárgya. 

Ancsa, meg Robi. Ha valakinek segítség kell a felismeréshez Ancsa a szebbik, Robi a vastagabbik...

Mit fogunk ott csinálni? Ancsa kutatni fog az ottani egyetemen, de ha megkérdezi valaki mit is csinál, bizony azt kell, hogy mondjam (aki nem jött volna rá, eme blogbejegyzést Robi írja) nem tudom megmondani. Nekem az túl bonyolult. Én elhiszem neki, hiszen mint teológus ehhez értek.

Az én feladatom a háztartás, meg minden háttérmunka, amivel ezt az egy évet, amire megyünk kényelmessé tudom tenni.

Ebben a blogban erről az évről, az előkészületekről, a kiérkezés izgalmairól, a kinn létről, s a hazajövetelről fogunk - remélhetően mind a ketten írni.

Philadelphia jövünk... Ha minden igaz... :D