Egy rövid hétvége. Passaic, avagy a magyar vasárnap...

Passaic aránylag nem túl nagy település, New Jersey megyében. A wikipedia szerint kb. 70.000 ember lakja. Nevezetes, feltételezem sok mindenről, többek között az 1926-os Passaic-i textil-sztrájkról, meg arról, hogy a volt polgármester korrupció miatt épp vendégszabadságon szerepel valamelyik állami "szanatóriumban", ahol elég sok a rács...

De nem ezért mentünk el erre a településre. Van valami, ami megkülönbözteti, itt a Keleti-parton minden más településtől. Magyar a katolikus pap. Pontosabban majdnem itt van a Keleti-part egyetlen magyar katolikus papja. Vas Lászlónak hívják, egyébként Nagyváradi Egyházmegye papja, s 2000 óta él az USA-ban, először Chicago-ban, majd Passaic-ban. 

Ft. Vas László

Néhány hete, vagy inkább egy bő hónapja az interneten ismerkedtünk össze, egy közös ismerősünk valamelyik hozzászólását kommentálta, én meg írtam neki egy levelet, mire válaszolt, s elkezdtünk beszélgetni. Azért is volt ez nagyon jó, mert egy csomó kérdést fel tudtam tenni neki, s egy csomó mindenre tudott válaszolni, ami nagyban megkönnyítette az indulásunkat. Tehát szombat este hozzá látogattunk el, s ő vitt el vacsorázni bennünket, majd mutatta meg büszkeségét a Szent Istvánról elnevezett Passaic-i magyar templomot. Így is van kiírva: St. Stephen RC Magyar Church. Nem Hungarian, hanem Magyar. 1903-ban kezdték építeni, 1904-ben már fel is lett szentelve. Először egy másik templom lett volna a magyar templom, de az a szlovákokkal volt közös, s már akkor is voltak nemzetiségi villongások, így kettévált a két közösség, a két templom meg nem nagy távolságra felépült. Mondjuk szlovákok már nincsenek...

Egy csendes hely, New York után...

Mellette található a Magyar Iskola, mely a legrégebbi az USA-ban. Most is minden szombaton van magyar nyelvű oktatás. Vasárnap - magunkat jól kialudva - egy hatalmas televízión néztük a választási eredményeket. Számomra annyira szép és mégis furcsa volt, hogy itt a világ túl végén ülünk egy fotelben és a Duna Tv-t nézzük. Gyerekkoromban nem is volt csak két csatorna, az se volt hétfőn, most meg. Hát igen, a technika fejlődik. 

Aztán 11 órától a magyar nyelvű misén vettünk részt. Nem voltak sokan, de mégis jó volt az, hogy Isten igéjét magyarul hallgathattam. 

S igen, a halas ebéd. Ezen vettünk részt a mise után. Magyarok, angolok vegyesen. Sok emberrel sikerült beszélgetnem, sok kapcsolatot tudtunk felvenni, reméljük gyümölcsöző lesz. Annyira jól éreztem magam, hogy el is felejtettem fényképezni. Így igazából ezt a találkozót nem tudom képekkel dokumentálni. Nagyon jól éreztük magunkat mind szombat este, mind vasárnap... S itt is megismétlem, amit már személyesen is mondtam Laci atyának, hogy köszönünk mindent, mert van mit. Különösen azt a csodát, hogy a Passaic-i magyar hentestől hozott nekünk kolbászt, debrecenit, szalonnát... Azóta csak ezt esszük, szinte hazai ízek, s nem műkaja...

Még kackiás bajusznak is jó lenne, de olyan, de olyan az illata, hogy csak na...

Az ebéd után megvettük a buszjegyeinket, ami mint kiderült ötöde a vonaténak, s Laci atya felajánlotta, hogy bevisz bennünket a buszmegállóig. Ami New York valódi kínai negyedében volt. Azt hiszem oda érdemes lesz még egyszer elmenni, mert nagyon érdekesnek tűnik. Igaz, megígértem Lacinak, hogy többet nem veszek onnan induló buszra jegyet, mert kicsit nehéz volt hazajutnia. Mi pedig nagyon kényelmesen utaztunk, a sok kicsi kínaival együtt. 

Ilyen kis kínai feliratos piroskával jöttünk haza...

A busz rendkívül kulturált, tényleg sokkal olcsóbb, mint a vonat, s ráadásul minden ülésnél van konnektor, s a buszon egész úton jó és stabil internet kapcsolat volt. Olyan szintű, hogy még az otthoniakat is sikerült felhívni nettelefonon. Egy számomra vicces, de nehezen érthető dolog volt csak, miért kell egy buszon biztonsági oktatást tartani. Méghozzá kétszer. Ez Amerika, valami értelme biztos van. 

Ha ön felett a repülőgép 30 méterrel repül el, maradjon nyugodt. Ha 30 méterrel lentebb jön a repülő, maradjon nyugodt, s nyugodjon békében.

New York autóforgalma hihetetlen. Így a busz 15 perc késéssel ért Philadelphiába, s gyakorlatilag két saroknyira rakott le bennünket a szállásunktól. Így hosszas rohangálás után 19:45-kor meg is érkeztünk, s elmondhatjuk, hihetetlenül rövid volt ez a hétvége. Rövidnek tűnő. Mert annyi élmény volt, hogy ezt öröm, s hosszú idő feldolgozni. S ha minden igaz, a Húsvéti Szent Három napra megyek újra Passaic-ba, remélem Ancsa is el tud szabadulni. 

Passaic, NJ a térképen