Tegnap már nagyon fáradtak voltunk, de azért elmentünk egy kört sétálni. Először is, mivel kellett valamit ennünk, másodszor, hogy a lábunkat kimozgassuk. Így megszülettek az első benyomások, mondhatni az első kulturális sokk... Hölgyeim, és uraim, örömmel mondhatom, Amerika hülye-biztosra van megcsinálva. Legalábbis látszólag. Másodjára ránézve, hihetetlen bonyolult minden, de majd talán javul a helyzet.
Vezetési szempontból itt nincs nagy kocsimennyiség, de az rendesen dudál, ha valaki egy másodpercnél többet tölt állva. De a kedvencem egy felirat, ami arról szól, hogy hiába van zöld lámpád, ne hajts be a kereszteződésnél, ha úgy érzékeled, hogy nem tudsz kihajtani.
 |
| Mellesleg végre egy ország, ahol aránylag normálisnak mondható a testalkatom... |
S akkor néhány érdekesség. A mellékelt fényképen a reggelim látható. Igen, így lehetett pohár keretében vásárolni. Sajtkockák, paprikás szalámi, s keksz. S hozzá külön kapható volt zsemle, amely eleve félbe van vágva, hogy a lökött magyar ne foglalkozzon azzal, hogy hol is van a bicskája. (Megjegyzem, a csomagjainkról semmi hír.)
Mellesleg rengeteg az édesség, normál kaját eddig még nem láttunk. Most majd elvileg itteni idő szerint háromkor az Ancsának van még egy megbeszélése, aztán megyünk egy kört, mert be kell vásárolnunk.
Most voltunk bankban, s hihetetlen gyorsak voltak. Nem volt egy óra, s van bankszámlánk, csekkfüzetünk, bankkártyánk... Nem beszélve az internetbankról, meg a telefonbankról... Várnunk nem kellett egyetlen percet sem, azonnal személyi bankár intézte az ügyeinket...
 |
| Új nevet is adott a bankár csaj... Robert G Dudas... :D |
Reggel megvettem a telefonkártyákat, vért izzadtam, de beizzítottam őket. Illetve még csak azt, ami Ancsánál van, de majd ha időm lesz délután - meg veszünk nekem egy normális telefont - akkor a másik számot is aktiválom, ami nem annyira bonyolult, csak a notebook billentyűzetét át kell állítani angolra, mert máshogy nem engedi.
 |
| Papír itt is van, sok és angol nyelvű... |
A kedvencem ami most hirtelen eszembe jut az a konnektor kérdése. Ugyebár hoztunk magyar hosszabbítót, hiszen még mindenünk erről fut, a telefon, a notebookok, minden. Nos, az még mindig valahol úton van, talán, talán holnap, vagy valamikor... De ha már nem jön meg, akkor ne jöjjön meg holnap 16:00-ig, mivel akkor a Lufthansának komolyan zsebébe kell nyúlnia. (Nem vagyok pénzéhes, de minden fillér, akarom mondani cent jól jön...) Így most egy darab átalakítónk van, arról üzemelünk mind a ketten. S ez az átalakító a mikrosütőbe van bedugva. Írd és mondd, a mikró elején van két csatlakozó, amelyről áramforrásokat lehet üzemeltetni. Gondolom elsődleges célja, hogy a televíziónak, amit az amcsi éjjel-nappal néz, legyen áramforrása...
 |
| Most éppen az én notebookom töltődik. |
Feltűnt egyébként valami. Mindenki nagyon, nagyon hangosan beszél. A bankban az ügyintéző majdnem lekiabálta a fejünket. Nem indulatosan, hanem hangos volt a hangja. A portás itt a kollégiumban (most már eldöntöttük, így fogjuk hívni) szintén olyan hangerővel beszél, mintha siketek lennénk. A kajáldában egymás hangját alig halljuk, úgy meg a zene, s mindenki túlüvölti. Amerika egy hangos ország.
 |
| Mi a 20. számú épületben lakunk... |
Most ennyi, Ancsa hazajön a laborból, akkor el kell mennünk valamit vásárolni, mert bár a legújabb információk szerint lehet, hogy holnapra itt a csomag, de akkor is kell még egy csomó minden. Például vacsora... Ha már az itteni mértékekhez képest normális az alkatom... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése