Nejlonzacskó-üzlet

Magyarországon nem, vagy pénzért lehet nejlonzacskót kapni a boltba, hogy belepakold a cuccaidat. Amerikában - ez is - másként van. Ma amikor átugrottunk pár apróságot venni a boltba, írd és mondd szénszavas vizet, mert hosszas segítségnyújtás után kaptunk, kéztörlőt, meg némi csokit, írd és mondd öt darab zacskóba csomagolták be. 

Ez szűk négy napos termés....

Itt nem te csomagolsz, hanem az eladó először beolvassa a vonalkódot, majd amíg te húzod le a bankkártyádat, szépen rendesen becsomagolja. A biztonság kedvéért eleve a nehezebbeket kettő zacskóba, nehogy véletlen, amíg elérsz a kocsidig, vagy mi a kollégiumi szobánkig szétszakadjon, s elguruljon a napi betevő nasid. 

Ancsa új zoknija becsomagolva... Az egész akkora mint a kisujjam....

Mondjuk ez az ország valahol a műanyagra épít. Csomó helyen van szelektív hulladékgyűjtés, de szükséges is, mert rengeteg a hulladék. Otthon igyekszünk azért a lehető legkevesebb hulladékot termelni, itt rémülten állapítom meg, már nem nagyon foglalkozom vele. Hogy az eper két műanyag dobozban van, törés biztosan becsomagolva? Rendben, megesszük, doboz irány a kukába. Mit tudnék kezdeni vele? Hogy az M&M-et először berakta a boltos két nejlonba, nehogy valami baja legyen? Ennyi nejlont nem tudok kezelni... Még akkor se, ha szívesen dobáljuk bele a szemetet, amit aztán kirakunk az ajtó előtti szemeteskukába, melyet minden nap ürítenek. 

Kisebb nem volt, mint az otthoni négyszerese. Mellesleg minél nagyobb, árban annál jobban megéri...

Egy csomó helyen látjuk kiírva, hogy ha kettőt veszel spórolsz. A két műanyag kb. egy literes víz olcsóbb, mint az egy kb. két literes. Miért jó ez, nem tudom. Illetve persze tudom, a kapitalizmus, meg a piacgazdaság. Ja és még egy érdekesség. A kollégiumban ahol lakunk nincs közösen használható porszívó. Szőnyeg a padló, de nincs. Van takarító, aki a közös helyiségeket takarítja, ha éppen elkapod, s éppen nem kell neki, odaadja. Ez persze akkor derült ki, amikor Ancsa levágta vadonatúj hajvágónkkal a hajamat, s össze akartam a maradék lehullott hajzatot szedni a földről. Így kézzel történt meg eme művelet. Ja, mellesleg a hajvágóhoz becsomagolva adtak egy olyan műanyag nyakbavalót, amit vászonból nagyapám testvére, aki fodrász volt kötött a nyakamba. 

Csinos, mi? Ez még a vágás előtti állapot....

Ma esti beszámolómat Ancsa egy rövid mondatával fejezem be, amelyet akkor mondott el, amikor a negyvenhetedik nejlonzacskót szedte össze, miután én már vagy hetvenet kidobtam: Ha ez így megy tovább nejlonzacskó-üzletet nyitok...

Lehet, hogy meggazdagodnánk? 

Utóiratként annyit, hogy hamarosan írok majd a lakáskeresésről, ez eddig egy kényesen került téma volt, de talán most már látjuk a fényt az alagút végén... Csak valamiért hangosan dudál...