Nyomokban Beethoven...

Ismét vasárnap van, s úgy gondoltuk, hogy mielőtt a foci szentélyébe járulunk (hiába foci VB van, s ha már netképes televíziót vásároltunk megtekintem magyarul a létező legtöbb meccset, Ancsa nagy örömére), elmegyünk valahova megszentelni a vasárnapot. Philadelphiában magyar nyelvű mise, vagy Istentisztelet nincsen, vagy néhanapján van csak, mert innen kb. 50 mérföldre van egy Magyar tanya nevű hely, s ott ünnepnapokon szokott lenni, de mi még oda nem mentünk el. Passaic Szent Istvánról elnevezett utcájára és templomába pedig kb. havonta egyszer, nagyobb ünnepeken jutunk el. 

Szent István Magyar Templom, Passiac, NJ.

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az utca ahol lakom Pine (Fenyő) utca nevezetes hely. Erre nem csak az a bizonyíték, hogy a turistabuszok tíz percenként mennek el a házunk előtt, s az idegenvezető lelkesen mutogat többek között a mi házunkra is, s ilyenkor ha kinn ülök az tűzerkélyen pipázás céljából elkövetett pipázásra a turisták és közöttem lelkes integetés esete szokott fenn állni, hanem az is, hogy például ezen az utcán van Philadelphia első kőtemploma, melyet nem más mint Penn bácsi, az állam alapítójában a fiai építtettek. 

Nem is beszélve arról, hogy ezen az utcán van Amerika első kórháza, s a templomhoz szorosan tartozóan egy olyan temető, ahol az átlagos születési dátum az 1700-as évek eleje, s itt nyugszik a Függetlenségi háború kb. 300 hőse (áldozata) is, nem is beszélve a Függetlenségi Nyilatkozat több aláírójáról, de vannak itt orvosok, ügyvédek, hajóskapitányok, ezüstművesek, kőművesek, no meg állattartók is... De itt nyugszanak hamvai Ormándy Jenő magyar származású karmesternek is. Közegészségügyi okokból koporsós temetés 1830 óta nem volt a temetőben, de 1983-ban létrehoztak egy kb 10x10 méteres területet, ahova hamvakat helyeznek el. 

Utcánkat Antique Rownak is nevezik, rengeteg galéria, régiségüzlet van. Többek között van itt örmény szőnyegkészítő, fémből mindenféle tárgyakat gyártó művész, meg mindenféle kütyüket árusító ajándékárús. S mellesleg az ablakunk alatt van a környék egyik italboltja, így a sörital beszerzése nagyon sokat egyszerűsödött. Emellett két utcányira van a South Street, a környékbeli művészek utcája, ahol mindenféle díszített házak vannak. De erről majd máskor. 

Az Old Pine Presbitériánus templomban jártunk ma délelőtt. Ez a templom 1768-ban épült, hatalmas korintoszi oszlopokkal, 1800-as évekből való ólomüvegablakokkal. Történetéhez hozzá tartozik, hogy bár felépült 1768-ban, de 1774-ben jöttek az angolok és... Természetesen kifosztották, elvitték a padokat, meg felgyújtották. Utána gyorsan rendbe tették az épületet, s még egy különlegessége, hogy az USA 2. elnökének John Adams-nek külön padja van. Igaz meghalt sok-sok éve, de a padot fenntartották. 

John Adams, az USA első alelnöke és második elnöke

Egyébként ő, meg Thomas Jefferson kapcsolata tipikus amerikai történet. Ugyebár Adams volt az USA első alelnöke. Utóda Jefferson lett. Utána ő lett az USA második elnöke. Alelnöke Jefferson lett. Utána meg az USA elnöke Jefferson lett. Ja és ez a két ember nagyon nem szerette egymást. Sőt. Nyugodtan mondható, hogy utálták egymást. Adams is, Jefferson is, a Függetlenségi Nyilatkozat ötvenedik évfordulóján halt meg, 1826. július 4-én. Adams utolsó szavai azok voltak, hogy „Thomas Jefferson túlél...”, bár Jefferson éppen néhány órával előtte halt meg. Szerintem még a mennyországban is mondják egymásnak a magukét... Egyébként a templom különlegessége, filmszeretőknek az is, hogy itt forgatták a Nemzet aranya című Nicolas Cage film jelentős részét.

Maga a Presbitériánus Egyház, különösen ez az ága a Skót Presbitériánus Egyház az angliai protestantizmus egyik ága. Maga az alapítója John Knox volt, aki öt évig volt Kálvin tanítványa. Kicsit összemosva ezt az ágat lehet a puritánoknak nevezni. Ez a templomuk felépítésére is jellemző. Az oltár, vagy úrasztala a lehető legkisebb szerepet kap, de maga  a szószék se domináns. Az első benyomásom egyébként az volt, amikor beléptem ebbe a templomba, hogy maga a (katolikus szóhasználattal) szentély olyan, mint a francia vidéki kastélyok színjátszó helye. Ha lett volna néhány függöny, el tudtam volna képzelni, hogy ott benn ül egy vonósnégyes, s játszani kezdi a talpalávalót. Mondjuk vonósnégyes volt. S játszott is. De nem talpalávalót. 

Nyomokban Beethovent. 

Szóval az úgy történt, hogy a vasárnapi iskolások tanévzárója és konfirmáció volt. Mondjuk az egész dolog elég gyorsan történt, mert az egész egy óra alatt lezajlott. S kezdésként egy testvérpár Beethoven egyik művét játszotta el, melyet a szerző hegedűre és csellóra írt. Később még egy vonósnégyes is volt. Én pedig nem mertem kedvenc egyetlen feleségemre ránézni. Tegnap este ugyanis az opera került szóba. Drága szüleim engem gyakran vittek el a Szegedi Nemzeti Színházba, nem egyszer operára is. S jóapámmal együtt ki lehetett kergetni engem a világból, amikor a zenészek elkezdték nyekergetni a hangszerüket, mondván összehangolnak. Nos, ez a veszély itt nem állt fel. A hangolás az kimaradt. Arról nem is beszélve, hogy a vonósnégyesnél az egyik hegedű 3/4-es, a másik 4/4-es, a harmadik hangszer pedig 9,863/332-edes tempót vett fel. A templom közössége megtapsolta őket. Érthető, a végén abbahagyták.

Maga az Istentisztelet jól felépített, pörgős volt. Némelyik éneket otthon is szoktuk énekelni, s nagyon édes volt, ahogy a gyerekek szerepeltek. A gyerekszerepeltetésben az a jó, hogy ilyenkor abszolút amatőrök szerepelnek közönség előtt, s általában még ha kész is a katasztrófa, akkor is édes. Különösen aranyos volt, mikor - úgy néz ki itt ez a szokás - minden konfirmálódó (összesen négy volt) felolvasott egy rövid szöveget magáról. Hát a nagyjából 14 éves fiúknak nem az az erőssége, hogy közönség előtt szöveget olvasson fel. De a legaranyosabb az utolsó lány volt, aki mindenkinek mindent megköszönt. Már vártam, hogy mondja, és köszönöm az Akadémiának...

Erre jó lenne írni magyar szöveget, tetszett a dallama...

Maga a templomra egyébként jellemző a multikultúra. Illetve máshogy nem tudok pár dolgot magyarázni. Az egyik ilyen, hogy hogyan kerül a templom udvarára egy tisztességes méretű Szent Ferenc szobor. A másik, hogy a templom, egyébként rendkívül egyszerű, mondhatni puritán festésébe a skót kereszt mellett mit keres a pápai tiara. Valami magyarázat biztos van, de nem volt mód rá, hogy az egyébként nagyon szimpatikus és humoros lelkészt megkérdezzem. 

Vagy csak engem emlékeztet a pápai tiarára? 

Összességében azért nagyon felemelő volt ez az Istentisztelet. Külön nagyon tetszik, hogy itt is nagy szeretettel köszöntöttek bennünket, azonnal volt valaki aki szóba állt velünk, azonnal érdeklődtek kik is vagyunk, mit is keresünk ott. Ancsának nagyon tetszett ez a templom, azt mondja, hogy ide még elmegyünk máskor is. Vannak profi zenés esték is. Hát remélem ott Beethoven nem csak nyomokban fog tartalmazni tiszta hangokat. Még akkor se, ha maga a Mester siket volt.

Szent Ferenc 

Sport Philadelphiában

Ma kezdődik a foci VB, s mivel az időeltolódás mindössze egy óra (Brazilia egy órával közelebb van Magyarországhoz), így nagyjából normál időben tudom nézni a meccseket. Az más kérdés, hogy mivel inkább magyar kommentátorral szundikálnám végig a műsort ezért elég sokat kellett trükközni, s az adás minősége emlékeztet az 1986-os mexikói világbajnokságra, amikor boldogult nagyapámnál a jó öreg junoszt tv-n néztük a labdakergetést. Külön apropója, hogy most hivatalból van kinek szurkolnom, hiszen az USA csapata kinn van a VB-n, s 1986 után először vagyok olyan országban, mely érdekelt a játékon. S ez az amerikaiakat olyan szinten izgatja fel, hogy semennyire. 

A VB hivatalos logója

Amerikában az európai fajtájú foci nem igazán ismert és nem igazán népszerű. Talán ennek a fő oka az lehet, hogy a modern foci alapjait 1848-ban a  Cambridge-i Egyetemen dolgozták ki. S hol is van ez az egyetem? Naná, hogy Angliában. Hát akkor mivel tudjuk, hogy hülye angolok, angol hülyék, ezért bár vannak stadionok, de olyan népszerű nem tud lenni, mint mondjuk a kosárlabda, vagy az amerikai foci, vagy pedig a baseball, nem is beszélve a jégkorongról. Azért ezt a négyet említem meg, mert itt Philadelphiában e négy sportág mondható nagyon népszerűnek. Így Philadelphia tagja a "négy nagy sport város" közösségnek. Ennek a tiszteletbeli csoportnak azok lehetnek tagjaik, ahol mind a négy sportot profi szinten űzik. 

A Citizen parki baseball stadion. 

Egyébként, hogy mennyire lényeges a sport, az azt is bizonyítja, hogy Philadelphia négy metróvonalának az egyike arra a környékre vezet, ahol a nagy stadionok vannak. S látszik, hogy - már elnézést - de van benne pénz, mert ezek a metróállomások az összes közül a legkulturáltabb, leginkább akadálymentesített. Járni már jártunk azon a környéken, hiszen amikor Ancsának oltásra kellett mennie, akkor itt kellett leszállnunk a metróról, s innen meg kellett kerülnünk a parkolót. Ami nagyjából olyan 2X2 kilométer széles volt... Nos itt van a Philadelphia Phillies, a baseball ligából a Philadelphia Eagles, az amerikai fociból, a Philadelphia 76ers, a kosárlabdából, és a Philadelphia Flyers, a jégkorongból. S itt van az óriási szurkolótábora ezeknek a csapatoknak. Itt nincs és nem lehet olyan, hogy üres lelátó... Sőt, inkább jegyet se lehet kapni. Pedig egyszer ezekre szeretnék elmenni...

A helyi kosárlabdacsapat logója...

S persze az egyéni sport is jelen van Philadelphiában. Nem igazán lehet úgy kimenni az utcára, hogy az embert ne kerülgesse egy-egy fura ruhába, s a felkarjára felragasztott, mindenféle technikai kütyüvel felszerelt futó. Ja arról nem is beszélve, hogy nem egyszer, nem kétszer láttam, hogy fut a sportman, s a kezében pedig a cukros kávés lötty... 

Na jó ennyi futó azért nincs... 

Amikor kijöttünk megnéztük, hogy milyen sportolási lehetőség van. Nem mintha én olyan sportos lennék, de Ancsa szokott járni tornázni, s hiányzik neki. Na jó, elkísérem, gondoltam. Hát betévedtünk egy csiriviri, mindennel felszerelt fitnesz központba, ahol rögvest meglátták bennünk a hülyét. Hát úgy akart ránk sózni a "személyi tréner" egy éves 700 dolláros bérletet, hogy csak na. Nos, azóta se vagyunk ott tagok. Uszoda viszont nem sok van, illetve ami van, ott is csak jó pár százasért lehet éves bérletet kapni. Nem baj, egyszer csak elmúlik az eső, s ha meleg lesz, akkor talán az óceán vize is melegszik, s akkor megyünk oda. Legalábbis remélem... Majd a cápákkal megtárgyalom. 

Jose Jalapeño on a stick...

A cím azt hiszem egy kis magyarázatra szorul. Ez a blogbejegyzés ugyanis az amerikai konyháról szól, legalábbis elvben. Nem, nem az építkezési módról, hanem arról, hogy igazából mit esznek az amerikaiak. Teszem hozzá, mindjárt eme bejegyzés elején kijelentem, igazából fogalmam sincs. Ugyanis még nem találtam olyat ez alatt a nagyjából hetven nap alatt, hogy egy az egyben amerikai étterem. Pedig étteremből van itt bőven. A gyorskifőzdéket, meg az utcai ételárusokat is számítva lakásunk egy mérföldes körzetében nagyságrendileg 200 étkezőhely van. S akkor a cím magyarázata. Előző bejegyzésemben Jeff Dunhamot emlegettem, akinek több bábja is van, többek között Jose Jalapeño, ami egy boton van elhelyezve. Ez a báb, melynek eredetije egy fűszernövény, személyesíti meg a spanyol (egészen pontosan mexikói) általában nem teljesen, vagy inkább abszolút nem szabályosan betelepülteket. Hihetetlen mennyiségű spanyol-ajkú van a környékünkön is. Hogy pontosan mennyi, nem is lehet tudni, mert illegálisan vannak itt, s általában minimálbérért, vagy annál kevesebbért dolgoznak. Ha mondjuk floridai narancslevet iszunk, szinte biztos, hogy az alapanyagot ők szedték. Ja, papíron ők se dolgozhatnának, mint én se, csak őket nem ellenőrzik, míg ha engem igen, s kiderül Ancsával együtt repülünk az országból. 

Jose  Jalapeño

Szóval echte amerikai konyháról eddigi tapasztalataim szerint nem beszélhetünk. Van itt kínaitól mexikóiig, vagy ahogy régen fogalmazták Japántól Tokióig minden. Pizzától kezdve a sült csirkéig bármit megkap az ember, ha keresi. S ami biztosan van az a mérhetetlen mennyiségű édesség. A fánktól kezdve az amerikai palacsintáig... Sőt még édes sonka is van. Komolyan. Múltkor mentem a boltba, s véletlenül nem a smoked hamot vettem le, hanem egy másikat. S Ancsa nyugodtan bele is kóstolt. Arckifejezése Picasso palettájára illett volna, legalábbis annyira megnyúlt. 

S íme a jalapeño egy darabja...

Nem egyszer dobnak be a postaládánkba mindenféle kuponokat, hogy ha ezt bemutatjuk akkor mondjuk fele áron kapjuk meg az adott árut. Ma is dobtak be egy ilyet, most éppen egy pizzériáét, ami tőlünk három utcára van. Hát ma a két menetrendszerű eső között elsétáltunk, s vettünk valamit, aminek nem tudom a nevét, s még soha nem ettem ilyet. Valami tojásos-sajtos alapon volt, s az enyémen paradicsomdarabok, bacon, furcsa módon mintha gombóc lenne, de nem volt benne liszt, s az egészet a sajt tartotta össze. No, meg az egész alapja a csirke volt. 

Szóval így nézett ki a mai vacsora...

Én jól választottam, Ancsa viszont bevállalta az ananászt és a már emlegetett  jalapeñot. S voltak bizonyos sejtéseim, de azt nem gondoltam volna, hogy ez a  jalapeño nem más, mint egy öreg háborús bűnős. Kegyetlen, pillantásával, akarom mondani fogásával is ölni képes. Bőrön át csíp. Amíg Ancsa elkészítette a fenti fényképet (magyarán bement a szobába a fotózógépért, kihozta, beállította), én majdnem megvesztem. S amikor még csak Ancsa evett belőle nem értettem miért kezd el könnyezni és csuklani. S ő még nem is ette meg valójában, csak körbeudvarolta. Leszedte a csirkés-valamiről... Majd én is számba vettem egy aránylag nem túl nagy darabot. 

Azt hiszem az arckifejezéshez nem kell magyarázat...

Az amerikai konyháról szerettem volna írni, s ígérem, fogok is majd. Ha eljutunk olyan helyre, amikor elmegyünk hosszasabban csavarogni, például a Niagarához, melynek időpontját már látjuk, akkor a hotelben fogunk enni, s tudok erről is majd mesélni. Most jelenleg (két és fél liter folyadék elfogyasztása után) azt mondhatom, ehhez képest Ancsa chilis csirkéje, amit akkor főz, ha a csirkét gyorsan, de nagyon gyorsan el kell készíteni, mert már éppen gyanús, nyeretlen két éves. Most jelenleg próbálom a lelkivilágomat és a gyomromat megtalálni. Egy dolog biztos.  Jalapeño ezentúl nekem csak a boton lesz. Jeff Dunham showjában. Amit remélem, hogy július végén meg is tudok nézni, itt Philadelphiában...

Na nekem annyi... A következő bejelentkezés gyomormosás után...

Melvin a szuperhős, avagy a magyar közigazgatás csodái...

Van egy amerikai humorista, akit nagyon szeretek, úgy hívják, hogy Jeff Dunham. Ő egy hasbeszélő, s miközben hasbeszél, még bábozik is. Különféle figurái vannak, melyből ma amikor kinyitottam a postaládánkat Melvin jutott az eszembe, aki nem más mint egy szuperhős. Ő kék szuperhős-jelmezt visel, s röntgenszeme van, bár mint megjegyzi a szilikonon nem lát át. Repülni is tud, persze csak addig amíg Jeff el tudja dobni. Sőt mi több a golyót is meg tudja állítani, amelyet fel lőnek ki, igaz, csak egyszer. Hatalmas orra van, s legfőbb ellenfele nem más mint a jó öreg Pinocchio. 

Nos eme szuperhős jutott eszembe, miközben hosszasan visítva a röhögéstől hoztam fel a leveleket. Ugyanis érkezett ma egy levele Ancsának a Péceli Önkormányzattól. S mielőtt bárki azt gondolná, hogy ki akarom gúnyolni a Péceli Önkormányzatot, figyelmeztetem, szó sincs róla, ez nem egyedi eset, hanem ez egy kortünet. Bárhol bárkivel megtörténhet, bármelyik hivatallal. S ha valaki emiatt péceli barátaimat kezdi gúnyolni, én bizony fogom magam és odaküldöm hozzá Achmedet, aki nem más mint egy elhunyt terrorista. Kicsit érzékeny lelkű, mély érzésű... S eléggé szabad szájú. Tehát az érzékenyebbek ne nézzék meg a következő videót.

Szóval ma levele érkezett Ancsának. Rendes, becsületes pecséttel ellátott levél, melyet tértivevénnyel adtak fel Magyarországról. Igaz, már a feladással vannak bizonyos gondok. Az ügyintéző gyöngybetűivel elfelejtette feltüntetni, hogy eme levél az USA-ba jön. Ez jelenthet bizonyos gondot. Aztán míg Philadelphia feltüntetése sikerült, mögé már nem sikerült a PA jelzés, ami ugye Pennsylvaniát jelenti. S az USA-ban van még Philadelphia Indianaban, Mississippiben, New Yorkban és Tennessee-ben. Nem is beszélve, hogy van ilyen nevű település Németországban, valamint Jordánia fővárosa Amman is korábban ezt a nevet viselte. Jó, eldugva, ott ahol nem keresné a számítógép fel van tüntetve Pennsylvania neve, meg az irányítószám is, de hát nem mondhatni szabványnak. Mindegy, a levél ideért. Igaz, a nemzetközi elsőbbségi szolgáltatást nem vette igénybe a közigazgatás, s a normál elsőbbségi csak arra jó, hogy a hajón amivel jön első osztályon utazott.

A címzésben vannak kisebb hiányosságok...

A hátoldalán szép tértivevény, mellyel a helyi amerikai postás nem tudott mit kezdeni. Bár bedobott a levéllel együtt egy értesítőt is, de most mit kezdjek én ezzel a tértivel? Ha feladom Pécelre? Az nekem pénz. Ha nem adom fel? Szegény ügyintéző nem tudja lezárni ezt a rendkívül komoly, s bonyolult ügyet. Jaj, jaj, de jó lenne, ha lenne itt egy szuperhős, aki esetleg intézkedne...

Sajnos ez a nyomtatvány errefelé ismeretlen...

S akkor most az ami miatt ezt leírom. Amikor először jártunk New Yorkban szavazni voltunk az országgyűlési választások keretében. S ott interjút készített velünk a magyar királyi televízió. S bizony én szóvá tettem, hogy miért nem lehet szavazni levélben, hiszen akkor nem kellene sok órát utaznunk egy szavazás miatt. Ezt a részt a Híradóból szemérmesen kivágták. Az biztosan izgalmasabb volt, ahogy a főkonzul úr kedvesen megmutatta merre is van a Central Park. Most már értem miért nem lehet. Mert ha odafelé is ilyen lassan mennek a levelek akkor még most se lenne az országgyűlési választásoknak eredménye. Ugyanis most jelen levélben Ancsának jött meg az igazolása, hogy felvették a külképviseleti választói névjegyzékbe, az Uniós választások keretében. Igen. A választások után három héttel már ide is ért.
Mondjuk én még nem kaptam meg. Választani ellenben tudtunk. Mi még jobban jártunk mint az a hölgy, akinek kezében volt ez a papír, de a névjegyzékről felejtették le. S ő szavazni nem tudott, pedig szintén messziről jött.

Jó sokat utazott...

Hogy ez nem annyira humoros? Hát igen. Kortünet. Mindenhol az internet térnyerése folyik, naponta többször is beszélünk az otthoniakkal, interneten keresztül tudom nézni az otthoni televíziót, pénzt tudok átutalni, s előbb lehet feltenni egy eseményről beszámolót akár ide a blogra, akár más oldalakra, mint, hogy az azon részt vevők hazaérnek. S másik oldalon pedig van a közigazgatás kissé kőkorszaki módszere, hogy postán küldi ki azt az igazolást, melyet mellesleg e-mailban is kiküldött, sőt Ancsa péceli címére is postázta. S ismétlem, nem a péceli hatóságokról van szó, hiszen sok kedves ismerősöm dolgozik ott. Hanem az oda nem figyelésről, a így is jó lesz valahogyról. Szép új világ... Az viszont bizonyos, hogy boldogult postás koromban kedvenc főnök-helyettesem, Mikulásik Ági, ha felveszek egy ilyen levelet úgy vágott volna fejbe, hogy még most is a fejemet keresném. Végül is, semmi gond. Terveink szerint az önkormányzati választásokra való szavazás céljából a Los Angeles-i magyar főkonzulátust vesszük majd igénybe. Az igazolás meg a hazaköltözésünk idejéig csak megérkezik...

Biztos egy holló hozta a levelet. Ugyebár a holló is énekesmadár, csak levelezőn végzett... 

Utóirat: Jelen bejegyzést elolvasta kedves nagyváradi papismerősünk, Vakon Zsolt atya, akivel Passiacban találkoztunk, s az alábbi megjegyzést tette: Ez a posta még az olasz postánál is rosszabb. Állítólag Szent Pál írt még egy levelet a rómaiakhoz... Csak még mindig nem érkezett meg... 

Amerikai televízió

Mivel Ancsa egészségügyi állapota nem a legtökéletesebb, ezért a mai napon nem mentünk el csavarogni. Igazából nagyon nagy baj nincsen, csak a laborban ahol dolgozik, elromlott a légkondicionáló berendezés, s ezerrel nyomja rá a 14-15 fokot. S emiatt összeszedett egy alapos felfázást. Úgyhogy jobb, ha picit egyenletes 23,3 fokban és 33%-os páratartalomban hever. S hogy eme heverés ne legyen nagyon unalmas ezért bekapcsoltam neki a televíziót, s miután őszinte lelkesedésére végignéztük a Forma-1 időmérő edzését, elkezdtem zongorázni a csatornák között.

Hosszas kérlelésre megengedte, hogy feltegyem a róla készült képet. 

Amikor beköltöztünk az apartmanba azt mondták nekünk, hogy az árban benne van a víz, a televíziókábel és az internet. Nos, a víz, tényleg folyik, csak egy fél kádnyit ki kell engedni, mire feljön a meleg víz. Az internet is benne van, ez is tény, legalább 56 Kbit/sec-es sebességgel száguld. S az is igaz, hogy a televíziókábel is benn van a lakásban, rendkívül esztétikusan jön végig a fal mellett. Egyetlen gond, hogy adás, nos az nincs, illetve nem volt benne. Hosszas gondolkodás és kutatás után úgy döntöttünk, hogy bár innen rá lehet látni néhány nem lekódolt wifi-routerre, de mégse csinálhatom azt, hogy egy éven keresztül lopom a netet. Bár vettünk a T-mobile-nél mobilnetet, sőt a telefonokon is van net, de ez mégiscsak lassúnak bizonyult ahhoz, hogy az otthonikkal tartsuk a kapcsolatot. Úgyhogy végül az Xfinity nevű szolgáltatónál fizettünk elő, s ők kötötték be hozzánk a netet. S ezzel együtt a televíziót, mivel a kettő egyben lényegesen olcsóbb volt, mint ha csak mondjuk netet kértem volna. 

Ehhez a felszereléshez egy normális sávszélesség kb. 10 dollárral került volna többe. 

Természetesen televíziót is vettünk, s eleve olyat szerettem volna, ami netképes, tehát be van építve bele a wifi, vagy a kábelcsatlakozó. Mivel Amerikában a műszaki cikkek nagyon olcsóak, így sikerült is megfelelőt kapnunk. S mivel a bekötött netünk lehetővé teszi ezért gyakran nézek magyar televíziót. Bár sokszor látom azt a feliratot, hogy jelen adás csak Magyarországról érhető el, de kiskapuk és trükkök mindig akadnak, s ha valamit akar az ember, akkor az menni fog. Arról nem is beszélve, hogy a notebookom és a televízió kábel nélkül összeköthető, s ha akarunk este "berakunk" egy-egy filmet. S ne felejtkezzünk meg a guberált DVD lejátszóról se. Valamint a nagyságrendben ezer csatornáról, melyet adott nekünk a szolgáltató. Most éppen USA televízió csatornán az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága megy. Vicces eredetiben nézni. Elég jól ismerem a filmet, vannak részek, melyeket szó szerint tudok. S mivel itt a legtöbb televízióadónál be lehet állítani, hogy a feliratok is feltűnjenek, így nyelvgyakorlásnak se utolsó. 

Vajon eljutnak Akatorba? 

Mint már említettem nagyjából ezer csatornánk van. Ebből általában a helyinek számító NBC10 nevű csatornát szoktuk nézni, de hogy miért azt nem tudom. Talán nagyjából érthetően beszélnek, s nagyjából a helyi eseményekről számolnak be, valamint fél óránként van időjárás-jelentés. Ma amikor kerestem valami normális műsort (na jó, gondoltam megnézek egy futamot a NASCAR-ból és megiszok hozzá egy sört, mint Bubba J. Jeff Dunham műsorából), hihetetlen csatornákat találtam. Például számtalan olyan adó van, amely rá akar venni engem arra, hogy vegyek valamit. Aztán van egy olyan csatorna, amely a környékbeli autópályákat mutatja. Merre menjek, merre ne menjek. Mondjuk felmerül bennem a kérdés, hogy ezt hogyan nézzem meg a kocsiban, miközben ez csak egy kábelen fogható adó...

Nos, a 95-ös autópályán megy a forgalom.

Aztán van vagy húsz olyan csatorna, ahol csak zene szól. Minden csatornán egy stílus. Könnyűtől a keresztény rockig, a komoly zenétől, a "lágy komolyzenéig". Ancsának mondjuk határozottan tetszett Mozart. Egy dologban azért hasonlít a magyar adóhoz itt is a műsor. A leghülyébb pillanatokban, s a leghülyébb helyzetekben raknak be reklámot. Így most például nem tudom, hogy Indiana Jones hozzá mer-e érni a kígyóhoz, hogy kihúzzák őt a futóhomokból. Hát igen. Nem láttam ezt a filmet vagy negyvenkétszer...

Előadó a Csehszlovák Rádió zenekara...

Aztán van mindenféle náció adója. Rengeteg spanyol adó, de van tajvani, kínai, német, héber... Az egyik kedvenc adóm az volt, amikor egy echte zsidó ember (sábeszdekli, imaszíj, minden) egy akkora kereszt előtt magyarázott, hogy az nem férne be a Szent István Bazilikába. Hát igen. Amerika. Itt a televízió is multikulti. S ha nem jutok el misére, akkor se gond, hiszen óránként ad egyet a T-Prayer csatorna. Csak azt nem értem, hogy az előbb miért egy nő misézett... Tudtommal ez még Amerikában se szokás. Maximum a televízióban. 

Mit nem lehet itt kapni?

Bevásárlásaink jelentős részét az interneten bonyolítjuk le. Ennek az elsődleges oka, hogy a nagyobb áruházak messze vannak. Oda kimenni egy jó fél napos program, vagy pedig fog az ember egy taxit, s kimegy azzal. Amerikában több nagy vásárlási oldal is van, én általában kettőt használok az egyik az Amazon, a másik a Walmart oldala. Mind a kettőn regisztrálva vagyok, megjegyezte az adataimat, pár kattintás, s más úton is van az árú. Ha pedig nem tetszik, szintén pár kattintás és már adhatom is vissza, a pénz pedig biztosan megérkezik a számlára. Így a Walmart oldalán vásároltam a gitáromat, de mondjuk a pengetőt már az Amazonon. Általában a két oldal között nagy az átfedés, de hol az egyiken olcsóbb, hol a másikon egy-egy árucikk, így érdemes mind a kettőt nézni.

A gitárt Las Vegasban adták fel, s Memphisen keresztül érkezett... Kicsit Elvises, csak... :)

A másik indok, ami miatt érdemesebb a neten vásárolni az, hogy, mondjuk a Walmartban a honlapon feltüntetett árúnak csak kis része van fizikálisan is jelen. Kiérkezésünk után nem sokkal egy kedves házaspár elvitt bennünket a Walmartba, s én hiába kerestem a neten kinézett telefont, mely később az enyém lett. Nincs, s ebben az áruházban sose volt. Vegyük meg a neten. Mellesleg sokkal olcsóbb is, mint az áruházban lenne. Mondjuk ez is egy komoly indok. Sok szolgáltató - bizonyos, nem túl magas összeg felett - ingyenes házhoz szállítást ad. El se merném azt képzelni, hogy mi lett volna, ha mondjuk a bútorjainkat kézben kell hazacipelni... Igaz, az IKEA-ban 50 dollár volt a házhozszállítás, de ebben az összes cucc benne volt, darabszámtól függetlenül. S nem csak házhoz, hanem a lakásba is felcipelték a dolgokat. 

Legutóbbi beszerzésem, egy külső-belső időjárásjelző állomás

Persze vannak aranyos szituációk is. Példának okáért kezd fogyni a pipadohányom. Nagyon kellemes tűzerkélyünk van, délután árnyékos, hát mit tehet az ember fia, ha éppen nem blogot ír, vagy éppen nem takarít, a szintén a neten rendelt porszívó segítségével, hát kiül egyet pöfékelni. Nos, elküldtem a megrendelésemet, s fél órán belül csörgött a telefonom, s bár picit megszenvedtünk egymással megértettem, hogy nem tudnak engem beazonosítani, s nem egyértelmű, hogy betöltöttem-e a nagykorúság határának számító 21 évet. S kéri, hogy küldjek már neki valami ID-t. Hát lefényképeztem neki a jogosítványomat, elküldtem. Erre kaptam egy levelet, hogy bocsássak meg a kényelmetlenségért, s küldik a jó kis Stanwell pipadohányt. Ma meg is érkezett. S volt benne egy levél, hogy bocsánat a kellemetlenségért, s mivel ők nehézséget okoztak nekem, ezért küldenek kárpótlást. Nem egy, hanem két doboz pipadohányt kaptam.

Passaicban szivarozhattam... :) Ezeket a szivarokat is szerintem a neten szerzi be a tulajdonos...

Elvileg van élelmiszer-házhozszállítás is, de ezt nem próbáltuk ki, s nem is tervezem. Egész jó élelmiszerboltok vannak itt két sarokra, s mivel kiváltottuk az egyébként teljesen ingyenes, gyakorlatilag törzsvásárlói kártyát, ez kb. vásárlásonként, ha figyel egy kicsit az ember, s kihasználja a "with card" feliratokat, akkor 15-20%-ot is meg lehet takarítani. Ma például 65 dollárt fizettem volna, ha nincs ez a kártya, s nem figyelek oda, így viszont 38-at fizettem. Ez pedig 3-4 vásárlás alatt egy nagyobb bevásárlás árát jelenti. Ami meg a mennyiséget illeti, mondjuk olyan van, hogy ha hármat viszek, akkor gyakorlatilag a negyedik ingyen van. Mondjuk ez víznél, üdítőnél bőven bejön. Legalább nem kell többször menni...

A kártyákat általában fel lehet rakni a kulcstartóra, s így biztosan nem veszik el, s nem felejti otthon az ember

Természetesen sok marhaságot, sőt hülyeséget is lehet kapni ezeken az internetes oldalon. Ma kérdeztem valakit, hogy mit nem lehet kapni, s ő lakonikusan egy dolgot említett meg: észt. Hát igen, észt nem lehet, de ezen kívül minden, írd és mondd, minden van. Még papi reverenda és apácaöltözék is. Nem, nem papír jelmez, rendes anyagból van, ha elő akarnám adni az Apácashow-t 32 dollárért gond nélkül kapnék egy méretes, normális, igaz műszálas apácaruhát.

Ha valakinek erre van szüksége, az Amazonon megtalálja. A néni nem tartozék.

Természetesen a Walmarton gondoltak a püspökökre is. Mert a következő 15,43 dollárért megvásárolható árút - legalábbis a katolikus egyházban - püspökök hordatnának. Legalábbis liturgikusan. Mondjuk mocorgott bennem a kisördög, hogy veszek egyet, s felveszem egy misére, de nincs ahhoz kedvem, hogy füstölővel kergessenek ki a templomból. Püspöki státuszra pedig azt hiszem továbbra se törekszem. Püspöki ismerőseimnek pedig jelzem, hogy az infula 54 dollár 32 cent...

Ha bármelyik pap barátom kér, nagyon szívesen megrendelem neki...

Ennyi egyházias gonoszkodás után úgy gondolom, hogy most már kellőképpen veszélyben vagyok, s úgy gondolom itt kell megosztanom egy nagyon-nagyon praktikus védőfelszerelést. Nagymaroson, ahol van egy Katolikus Ifjúsági Találkozó évek óta hangosítok, s nem egyszer kell - minden utálatom ellenére - létrára másznom, ahol mindig olyan érzésem van, hogy hamarosan le fogok esni. Nos, íme a legpraktikusabb védőfelszerelés, alig 10 dollárért, bárki kér, egy szavába kerül, már rendelem is. A sör sajnos szintén nem szériatartozék, mert az Amerikában csak külön boltokban, illetve külön internet oldalon lehet megrendelni.

Sárga színben is kapható....

Természetesen gondoltak az ember legjobb barátjára a kutyára is. Már Magyarországon is kezd elterjedni az az őrület, hogy a kutyákat, vagy a kutyának nevezett valami izéket felöltöztetik, különféle ruhaneműkbe. Ma gondoltam rá, hogy keresek az ablakba egy magyar zászlót (hiszen nem messze tőlünk kitettek spanyol, sőt ENSZ zászlót is, akkor én is kitehetem a magyart), s ezt az öltözéket találtam. El se merem képzelni, hogy mit szólna Lurkó kutyánk ha ezt ráhúznánk. Természetesen, mielőbb valaki felhúzná a szemöldökét, s ráncolná a homlokát macskára való is akad...

I love Hungary feliratban is kapható...

Szóval USA-ban a neten minden kapható. Mondjuk vannak szavak melyeket nem mertem beírni a keresőbe. Atombomba... Repülőgép eltérítő szett... Bankrabló készlet... Ellenben beírtam a gun (fegyver) szót, s egy csomót kidobott... Amerikában a fegyver viselés alkotmányos jog... Ma a televízióban a hírekben csak fél órát meséltek rablásokról és gyilkosságokról. Szép kis világ. Egy Smith & Wesson M&P fegyvert 39 dollár 38 centért megkapok. A szállítás ingyen van. Akkor inkább maradok a sütögetésnél. Az veszélytelenebb. Még egy ilyen pólóban is, mint amit 13 dollárért adnak a Walmarton...

És elméne ővéihez...

Már megint egy igen pörgős, és fogalmazhatom nyugodtan úgy, hogy igen felemelő hétvége van mögöttünk. Ahhoz, hogy a történet érthető legyen egy kicsit vissza kell menni a történelemben, egészen pontosan 110 évet. 110 évvel ezelőtt magyarok egy csoportja New Yorktól nem messze fogta magát, s templomot épített. Egészen pontosan a másodikat. Ugyanis egy templomépítésbe már a szlovák testvérekkel is belekezdtek, de már akkor is nagy volt a két nép között a barátság, s végül külön építettek egy templomot. Alig egy év alatt épült fel a St. Stephen R.C. Magyar Church. 

A templom napjainkban

Hogy miért ide telepedtek le magyarok? A hatalmas textilipar elsőrendű munkalehetőséget nyújtott. Meg talán az is benne lehetett, hogy azért itt annyira nem voltak szem előtt a nem mindig teljesen legálisan letelepülő magyarok. Felépült a templom, felépült az iskola. Az első világháború előtti idő óta, különböző formákban és nevek alatt, a külföldre szakadt magyar ifjúság itt mindig részesült magyar nevelésben. A mai napig minden szombaton járnak gyerekek, s tanulnak magyarul. Nevezetes hely egyébként Passiac, nem csak az 1926-os nagy textil-sztrájk miatt - amiben persze nyakig benne voltak a magyarok - hanem azért is, mert Mindszeny József hercegprímás 1974. május 19-én itt misézett. 

Arról is nevezetes ez a hely, hogy a keleti parton itt van magyar pap. S akkor egy kis kitérő. Mivel teológus vagyok, ezért a mise alapjába véve fontos a számomra. Mégis amióta kinn vagyunk a mise szerepe és fontossága átalakuló félben van. Otthon annyira egyszerű. Ha nem tetszik a templom, elmegyek egy másikba. Ha nem jól beszél a pap, elmegyek egy másikba. Ha nincs kedvem reggel menni, megyek este. Ha nincs kedvem este menni, elmegyek reggel. Jaj, fáj a fejem, nem megyek... Itt ez nem lehetséges. Itt tényleg rá kell szánni magát az embernek, hogy misére menjen. Mert a templom, ahol magyarul beszélnek több mint 100 mérföldre, nagyságrendileg 170 kilométerre van. Be kell buszozni New Yorkba (két óra), át kell menni a városon (kb. egy óra), s ki kell buszozni Passiac-ba (kb. 50 perc). Tehát majdnem négy óra, mire odaér az ember. Mintha nem az autópályán Szegedre mennék Pécelről misére...

S még csak nem is mi jövünk legmesszebbről. A kántor úr, aki szépen énekel magyarul, bár érdekes, hogy nem igazán szépen beszél még messzebbről Atlantic City mellől jön, három gyerekkel felpakolva. 

Szóval ennek a templomnak, ennek a közösségnek volt 110. évfordulója, s ide mentünk el, azzal a jó eső érzéssel, hogy szinte már haza megyünk. 

A főcelebráns Böcskei László nagyváradi megyéspüspök

Szombat reggel indultunk, mivel gondoltuk, hogy lesz mit segíteni. Nem is tévedtünk nagyot. Illetve inkább a pörgés mennyiségét számoltuk alá egy kicsit. Volt azért munka és volt azért szaladgálás. S egy kis kitérő, vagy inkább szolgálati közlemény. Kedves keleti parton lakók! Ha nagyon unjátok az amerikai kosztot gyertek ki Passaicba, mert itt van egy magyar bolt, egy magyar hentessel és olyan kolbász, szalonna, mint otthon. Tudom nem lényeges, de az otthonból nagyon hiányoznak az ízek, s itt tényleg hazai ízesítésűt lehet kapni. Olyan jó csípős kolbászt, hogy tényleg kétszer csíp, az inputnál és az outputnál...

Ha valaki még nem éhes, ettől a látványtól az lesz... :)

Vas Laci atyánk a maga szokott pörgésével fogadott, s mivel a főcelebránst, Böcskei László nagyváradi megyéspüspököt, valamint Vakon Zsolt püspöki titkárt éppen behozta New Yorkba egy úttal bennünket kivitt. S utána kezdődött a futkozás. Ancsa jobbra, én balra. Nem, nem megrémültünk, csak egyikünk egy valakinek segített, a másikunk másiknak. Én Laci atyával mentem el egy olasz tulajdonban lévő boltba, ahol minden, értsd és mondd minden van, mármint nemzetközi választék szintjén. Magyar tarhonya, bolgár juhsajt, szerb pálinka... Szóval ami kell. Na és ennyi zöldséget én együtt egy rakáson még az életben nem láttam, pedig boldogult nagymamámmal nem egyszer és nem kétszer jártam én piacra.

Egy csomó zöldség volt, amit még fel se ismerek...

Este aztán összeismerkedtünk a díszvendégekkel. Laci atya nagyváradi egyházmegyés, s a püspöke 10 napra kijött, hogy meglátogassa. Mivel ez egy szubjektív blog, s tudom, hogy senki nem fog megsértődni, ezért elmondhatom, azért attól egy kicsit tartottam, hogy milyen lesz egy püspök mint magánember. Mert ugye püspökökkel találkoztam én bőven, sekrestyében, vagy vizsga keretében, vagy ünnepi ebédeknél üldögélt a főasztalnál, én meg valahol futkároztam, meg ügyeket intéztem. Úgy viszont, hogy leülni vacsorázni, vagy reggelizni, közben kötetlenül beszélgetni, urambocsá, még esetleg egy malátaszörpöt is elfogyasztani közösen, erre még nem volt példa. S örömmel mondhatom, hogy Böcskei László püspök úrban egy nagyon közvetlen, nagyon baráti, nagyon emberei püspököt ismerhettem meg. Az akire azt szoktam mondani, hogy na ez egy jó ember. Ez az a kifejezés, melyet megmagyarázni nem tudok, de szerintem a többség érti. 

Főtisztelendő és excellenciás Böcskei László nagyváradi püspök

Aztán szombat este még Laci atyával is egy egész jót sikerült beszélgetni. Na ő az a típusú pap, akit lehet vagy nagyon kedvelni, vagy nagyon nem. Mert határozott, tudja mit akar, tudja honnan jön, s tudja hova kíván eljutni. S ez a gondolkodás nekem nagyon szimpatikus. Ráadásul van egy igen jó fej macskája, ami éjjel velünk aludt (pontosabban mi aludtunk az ő szobájában, s ezt tisztességére legyen mondva elfogadta). Nos, két élményről még hagy számoljak be itt. Az első, hogy néhány napja ugye voltunk Washington DC-ben, ahol vettünk egy pólót nekem. Csillagképek vannak rajta. S szombat este megyek be a sötét szobába, s Ancsa megszólal, te világítasz... Kiderült, hogy a pólón a csillagkép ábrák foszforeszkálnak... Nagyon vicces... A másik pedig, hogy ha nem is életem első, de életem első amerikai szivarját most pöfékeltem el, mivel Laci atyától - aki nagy szivaros - kaptam egyet ajándékba. S micsoda csoda, még Ancsa se fintorgott... Ellenben fotózott.

Tudom, nem egészséges, sőt. De a pipám dohánya erősebbnek tűnt.

Vasárnap reggel pedig az ünnepi misén, valamint az ünnepi ebéden vehettünk részt. Nagyon érdekes volt, amit a püspök úr mondott, amikor hasonlatot vont Erdély és Amerika között. A XVII. században a török után németeket telepítettek Erdélybe, s pontosan szabályozták, hogy hogyan kell egy települést létrehozni. S ez megvalósult Passaicban is. Először is meg kell építeni a templomot, Isten házát. Aztán a plébániát, a közösség házát. S utána az iskolát, a tanulás, az oktatás házát. Majd a lakóépületeket, az élet házát. S ha ez megvalósul akkor egy közösség megmaradhat. Passaicban már nem nagyon laknak magyarok, sok a spanyol. De a plébánia, az iskola és főleg a templom továbbra is áll és üzemel. S ez nem kis szó. Amerikában a keleti parton ez az egyetlen, önálló magyar templom, amelynek élén önálló pap áll. New Brunswikben van még egy magyar templom, de nem rég elvesztette önállóságát, beolvasztották egy másik templom joghatósága alá. 

Jópár évvel ezelőtt itt Mindszenty hercegprímás állt...

A szentmisének - számomra - külön színfoltja volt a Kolombusz lovagok szolgálata. Ez a lovagrend katolikus férfiak jótékonysági szervezete. Segíti a hátrányos helyzetű családokat és gyermekeiket (iskolázás, táborozás), árvákat, fogyatékosokat, hadirokkantakat, betegeket. Vallási, oktatási programokat támogat; élet-, betegség-, balesetbiztosítási rendszereket működtet; ösztöndíjakat ad. Világszerte segítséget nyújt a természeti csapások, háborúk okozta károk enyhítésére. A Catholic Advertising Program keretében a felekezetközi megértés előmozdítására nemkatolikusok körében ismertetéseket ad a katolikus felfogásról, katolikus hittételekről. Létszámuk kb. másfélmillió fő. S kardjuk van. Melyet amikor bevonultunk kivontak. Pont előttem. Bevallom egy pillanatra megálltam, mert kissé meglepett, két akkora kard, mint Dobó Istvánnak volt az Egri csillagokban, s ez most előttem villan. Aztán csak túléltük, nem kaszaboltak le, egyébként is  az én kezemben volt a füstölő, így még védekezni is lett volna rá módom.

Csoportkép a magyar iskolásokkal.

A szentmise után a Szent István Magyar Iskola tanévzárójával összekötött ünnepi ebéd következett, melynek teljes bevételét a Nagyváradi Egyházmegye céljaira szánta az egyházközség. Jó százötven fő, magyarok és nem magyarok közösen jól érezték magukat, s többek között részleteket láthattunk a Légy jó mindhalálig című musicalből, amit Csonka Tünde magyar színésznő tanított be. S amikor felkonferálta a műsort elhangzott egy nagyon érdekes gondolat, melyet érdemes megosztani. Hogy mennyire nehéz volt egy-egy dalt megtanulni. Ha én azt mondom: Egy kitömött egér gazdát cserél, ára egy fél kilós lekváros kenyér, akkor én ezt értem. Én értem mi a kitömött egér (bár nálunk most élő van), s azt is tudom mi a fél kiló. De ezek a gyerekek a napjuk nagy részében inkább angolul beszélnek. A magyar főleg idegen nyelv. Mégis próbálták, s rendkívül aranyosak voltak... Hogy voltak hamis hangok? Persze. De amikor két ránézésre max. 8 éves gyerek kiáll, s elénekel egy nagyon hosszú dalt, 150 ember előtt, akkor belefér néhány hamis hang is. 

Légy jó mindhalálig - Finálé

Szóval összességében nagyon finom volt az ebéd, s még egy nagy vágyam teljesült a hét végén. Lementem a templom könyvtárába. Szintén keleti partra érkezőknek jelzem, hogy ha olvasni szeretnének Passiacban több ezer kötetes magyar könyvtár van. Igaz, most kb. 15 kötettel kevesebb, mert kikölcsönöztem, hogy legyen végre mit olvasni. 

Vas László passaici plébános, Gál Anikó, Dudás Róbert Gyula, Böcskei László nagyváradi püspök, Vakon Zsolt püspöki titkár

Annyi még hozzátartozik, hogy ugye írtam már fentebb, hogy ez egy jótékonysági ebéd volt. S az amerikai magyar papi liga adományával együtt a Nagyváradi Egyházmegye céljaira a Passaici Egyházközség 6000 dollár (kb. 3,5 millió forint, kb. 21 ezer új lej) adományt tudott átadni. S itt se gazdag emberek járnak templomba. Nyugdíjasok, gyerekek, dolgozó emberek. Mégis fontosnak tartották, hogy közösségben legyenek, s adjanak, amennyit csak tudnak. 

Püspöki köszönő beszéd

Ennek a bejegyzésnek azt a címet adtam, hogy "És elméne ővéihez". Picit furcsa itt a keleti parton az egyházi élet. Sok magyar van, de nem sok jár templomba. Sokaknak nincs rá igénye, s biztos van, akinek lenne rá igénye, de nincs rá módja. De mégis annyira jó, hogy van egy templom, ahova, ha nekiindulok magyar nyelven hallgathatom a misét, ahogy a régiek mondták volt. Nem is beszélve az emberekről, akik több száz mérföldről is összejönnek. S hiszem, hogy ahol ketten, vagy hárman összejönnek, ott nem csak közösség, hanem krisztusi közösség is lesz. S ezt a közösséget látogatta meg egy olyan püspök, aki valóban jó ember és jó püspök.