tag:blogger.com,1999:blog-5174822300274855162024-03-19T05:29:54.110-05:00Egy biológus és egy teológus kalandjai az ÚjvilágbanRobihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.comBlogger154125tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-72873427062818291532015-08-01T12:43:00.001-05:002015-08-01T12:57:59.498-05:00Egy kis ráadás...Már több mint három hónapja volt, hogy felültünk a repülőgépre, s egy iszonyú hosszú utazás után hazatértünk Magyarországra. Ez alatt, meg ez után többször is nekiültem, hogy írok még egy bejegyzést, mintegy lezárásként ebbe a blogba. Aztán ez valahogy elmaradt, utána meg úgy gondoltam, hogy már idejét múlt,<br />
<div>
Sok minden történt azóta. Ancsa azonnal visszaállt a laborjába dolgozni, én meg elkezdtem munkát keresni, ami mostanság itthon nem könnyű. Szerencsém volt. Másfél hónap után, itt Pécelen találtam jogi asszisztens munkát. S nyugodtan írhatom - nem csak azért, mert esetleg a kollegáim olvasnák - élvezem a munkám. Azt mondhatom, hogy a helyemen vagyok. Saját asztalom, saját irodában. Saját feladatkörök, saját kihívások. Ez kellett nekem. </div>
<div>
Ancsa közben visszament Amerikába. Na jó, csak három hétre, de most éppen ott van. Először Chicago, IL-be ment, mivel volt ott egy konferencia, amire még az ösztöndíj, amivel kinn voltunk adott támogatást. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKjwkbkjunUQ2gmuSVT5sxCD_2f6NO3DmkoF52Fg3a2d6r_TC9bIMYb0sr82VvqgRERa8hilHZIo-PoZbTMjAKC4lMJNQ8iN2d88NFzzYgZm9bO77K7N5rwmhDhkKYttYbSdd5be_FyLh3/s1600/11694820_893101927430037_7245210985254110284_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKjwkbkjunUQ2gmuSVT5sxCD_2f6NO3DmkoF52Fg3a2d6r_TC9bIMYb0sr82VvqgRERa8hilHZIo-PoZbTMjAKC4lMJNQ8iN2d88NFzzYgZm9bO77K7N5rwmhDhkKYttYbSdd5be_FyLh3/s320/11694820_893101927430037_7245210985254110284_n.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Wallis (Sears) toronyban </td></tr>
</tbody></table>
<div>
Mivel én csak fényképeket láttam, meg amit Ancsa elmesélt, így másodkézből tudok beszámolni. Többek között arról, hogy járt a régi nevén Sears, most Willis-toronyban. Ide szerettünk volna eljutni kettesben, de nem sikerült. De neki legalább igen, s így hoz nekem majd onnan hűtőmágnest. Ja, persze, nem is meséltem, de a hűtőmágnes-gyűjteményem hat hetes utazás után, egy forró júniusi napon megérkezett. No, meg az összes többi csomagunk is. Eme gyűjtemény azóta az itthoni hűtőinket díszítik, de azért nem bírtam ki, hogy ne tegyem híressé, hiszen rákaptam arra, hogy Wikipédia oldalakat írjak, így megírtam a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C5%B1t%C5%91m%C3%A1gnes" target="_blank">hűtőmágnes</a> szócikket, melyet a saját mágneseinkkel illusztráltam. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoJ3wieuVCb0AvonMccF6SamafX__Rgf4tAdslgOxyfwtD5DTQjPPd4IF6aRUrTcYCK7w8iCWPBNBSi3kfmLmwYr5FQc_K2k-H0bkj4JpnEwxzzC8W3BfKfLFPrpqjj92iRX4xxXadEz8b/s1600/H%25C5%25B1t%25C5%2591m%25C3%25A1gnes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoJ3wieuVCb0AvonMccF6SamafX__Rgf4tAdslgOxyfwtD5DTQjPPd4IF6aRUrTcYCK7w8iCWPBNBSi3kfmLmwYr5FQc_K2k-H0bkj4JpnEwxzzC8W3BfKfLFPrpqjj92iRX4xxXadEz8b/s320/H%25C5%25B1t%25C5%2591m%25C3%25A1gnes.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kis gyűjteményünk...</td></tr>
</tbody></table>
<div>
Szóval Ancsa július 18-án felült a repülőre, s mivel csak így volt jegy Isztambulon keresztül elrepült Chicago-ba. Bevallom, kettős érzésem volt, s ez neki is a fejében járt. Amerika valahogy közös buli volt. Most pedig egyedül repül. Amit sose szerettem. Másik oldalon szorítottam neki, hogy legyen sikeres a konferencia, hiszen itt azt a kutatást mutatta be, amit egy éven keresztül csinált. S persze, amit lehet megnézett. Például a fentebb megemlített tornyot is. A Sears torony 1973-ban épült, s egészen 1996-ig a világ legmagasabb épülete volt. Most jelenleg az USA második legmagasabb épülete a New York-i One World Trade Center után. A Willis Tower kilátóterasza, a Skydeck, 1974. június 22-én nyílt meg a torony 103. emeletén. 412 m magasan van, és Chicago egyik leghíresebb nevezetessége. Az ide látogatók megtapasztalhatják, mennyire leng ki a torony egy szeles napon. Derűs időben el lehet látni Illinois-on túl is, Indiana, Michigan és Wisconsin államokig. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOh83BHyX2LTZE5LksLofAkz7GVIfyV-KXVeS39p2FUK4cOj8zgjIqvqC5D37BrIIMmrziwrJ9uy42M5QRiwno-sCRHLRWsHUuBCKHVIL8X-LG8wT-AWxYQGz98_5Hv61njWPv86jqH-kk/s1600/20495_893105284096368_1276841350099323466_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOh83BHyX2LTZE5LksLofAkz7GVIfyV-KXVeS39p2FUK4cOj8zgjIqvqC5D37BrIIMmrziwrJ9uy42M5QRiwno-sCRHLRWsHUuBCKHVIL8X-LG8wT-AWxYQGz98_5Hv61njWPv86jqH-kk/s320/20495_893105284096368_1276841350099323466_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jó magasan van...</td></tr>
</tbody></table>
<div>
Aztán pár nappal később átrepült Philadelphiába, s elfoglalta jól ismert Martin Hall-unkban a szobáját. Ebben az épületben töltöttük első amerikai hónapunkat. S azóta napi 10-12 órát dolgozik abban a laborban, ahol dolgozott. S járja azokat az utcákat, amiket közösen jártunk. S szenved az amerikai 35-40 fokos hőségben. Fura innen kérni, hogy ugorj már be ide, vagy oda, ahova közösen mentünk. S az is igaz, hogy házasságunk négy éve alatt ennyi időt még nem töltöttünk külön. S még egy hét. Szegény nagyon hosszú úton keresztül jön haza. Először fel kell repülnie Chicago-ba, mivel így volt megfizethető jegy. Ott sok-sok, majdnem 10 órát kell várnia. Majd szintén a jó öreg Konstantinápolyon keresztül hazatér, úgy, hogy vasárnap érkezik haza. Már eléggé várom. Persze, addig olyan dolgokat is meg kell csinálnom, amik nagyon fontosak, például takarítani, mert még morogni fog. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGRQXLa35tZ1__YZD-hOx3qpcmsW6WRKEEhDY7sOkXtbBdf8NBCGrYfHjhcPA9eWBxAFKjYtzzNQ3UiQLgzbyDibZEh3mm62fT0u2R55Q1cSI-9WSjP_sWhwAJpcQFAm-d9ToCkulpX3rO/s1600/11750612_893101967430033_4197096608275266783_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGRQXLa35tZ1__YZD-hOx3qpcmsW6WRKEEhDY7sOkXtbBdf8NBCGrYfHjhcPA9eWBxAFKjYtzzNQ3UiQLgzbyDibZEh3mm62fT0u2R55Q1cSI-9WSjP_sWhwAJpcQFAm-d9ToCkulpX3rO/s320/11750612_893101967430033_4197096608275266783_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kár, hogy nem ezzel a hajóval jön...</td></tr>
</tbody></table>
<div>
Utána folyik tovább a magyar életünk. Három hónap alatt sokat gondolkodtam azon jó lenne-e visszamenni. Egyfelől igen. Az életkörülmények sokkal jobbak, s valahogy olyan jó poén, hogy kinn van az ember. Másfelől nem. Itt van a családom, találtam egy jó munkát... De Amerika bármi is lesz, életem része marad. Egy izgalmas, gyönyörű kaland. Egy közös kaland. Még akkor is, ha most Ancsa egyedül van kinn, nélkülem. </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-89386630273171274992015-04-27T22:49:00.001-05:002015-04-27T22:53:52.890-05:00Az utolsó éjszakaAz utolsó éjszakán írom ezt a pár sort. Annyi mindenről kellene még írnom, de mit tegyek, kedvenc Passaic-i plébánosunk már kiabál, hogy szivarozni kell menni...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw7PEdkC4eHHntQAfp7q05WeLsfeNRugrWLU7sCZ9y9rwAVGzoG-17AgtoZkDfLWW44T8XcCg8tQaZhP6CVMXiUD3HWcbNF6zr7fd_vzfVzQ2fgnyVABT37c9Q8m9hyphenhyphenL6ymYyXKfoJA9s_/s1600/11169831_10205798636659137_6735247296600561433_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw7PEdkC4eHHntQAfp7q05WeLsfeNRugrWLU7sCZ9y9rwAVGzoG-17AgtoZkDfLWW44T8XcCg8tQaZhP6CVMXiUD3HWcbNF6zr7fd_vzfVzQ2fgnyVABT37c9Q8m9hyphenhyphenL6ymYyXKfoJA9s_/s1600/11169831_10205798636659137_6735247296600561433_n.jpg" height="72" width="320" /></a></div>
<br />
Szóval annyi mindent meg kellene még írom:<br />
- hiszen voltunk a philadelphiai Magic Gardenben...<br />
- hiszen Ancsát elbúcsúztatták a laborban, s megkapta egy éves itt-tartózkodásának méltó emléklapját...<br />
- hiszen sikerült pár bútort eladnunk, s jópárat nem...<br />
- hiszen sikerült kiköltöznünk, némileg kalandos úton, s az Enterprise autókölcsönző elásta magát nálam...<br />
- hiszen visszakaptuk a lakás-depositot...<br />
- hiszen sikerült feladnunk a csomagokat, s a Hungarian Transatlantic Company raktárában jól érzi magát 382 font, azaz kb. 150 kg holmink...<br />
- hiszen Laci atyát felköszöntöttük 17 éves pappászentelési évfordulóján...<br />
- hiszen egy kitűnő bablevest ettem...<br />
- hiszen, amikor elment a szent nép két pappal kaerokiztunk,,,<br />
- hiszen Ancsa még rockit is járt...<br />
- hiszen kitűnő szivarokat szívtam...<br />
- hiszen láttuk az Intrepid csatahajót...<br />
- hiszen még egy 4D-s moziban voltunk...<br />
- hiszen kompoztunk a Hudson folyón...<br />
- hiszen voltunk a Liberty-parkban...<br />
- hiszen láttuk a 9/11 New Jersey áldozatainak emlékművét...<br />
- hiszen még egyszer jártunk az Atlanti-óceán partján...<br />
- hiszen egy japán étteremben úgy dobálta a késeket a séf, hogy szemmel nem bírtam követni...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh01s5kUdKteCMkvW8Mz05DPuipiiFkGBhFJPVvcHokqGvEvm3NU0131vnvizo5DJm1xW-BuCvelNTCd4D47DLy34q40Tn8o9R_r0LURfFBn8P1-IxBVjPwVMBCPjQi1mN5qN8wbx_l6mKo/s1600/11128614_849932915080272_7282278191769863219_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh01s5kUdKteCMkvW8Mz05DPuipiiFkGBhFJPVvcHokqGvEvm3NU0131vnvizo5DJm1xW-BuCvelNTCd4D47DLy34q40Tn8o9R_r0LURfFBn8P1-IxBVjPwVMBCPjQi1mN5qN8wbx_l6mKo/s1600/11128614_849932915080272_7282278191769863219_n.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ancsa búcsúztatása és diplomája...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Nem tudom meg tudom-e írni ezt mind még. Talán a repülőtéren holnap. Hiszen holnap itteni idő szerint délután 5:30-kor indul Newarkból a gépünk, s Hamburgban átszállva magyar idő szerint 11:30-kor már otthon is vagyunk. Megyünk hazulról haza...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOJhTAPzmBaH4PWIKDZ71bWQYq2AlB7Egc6JLXH_01nZ38hVGaWovy2pSDSzymnMcNuesKgl-Ei4M878vHnSgjDt48sOIEzpT2g4RQOJe-r2Hq-st5gCBmhYiGSLSQ9STGudohMlUwAns2/s1600/11182188_10205796384922845_5232627698612128093_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOJhTAPzmBaH4PWIKDZ71bWQYq2AlB7Egc6JLXH_01nZ38hVGaWovy2pSDSzymnMcNuesKgl-Ei4M878vHnSgjDt48sOIEzpT2g4RQOJe-r2Hq-st5gCBmhYiGSLSQ9STGudohMlUwAns2/s1600/11182188_10205796384922845_5232627698612128093_n.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Passaic-i diplománk...</td></tr>
</tbody></table>
<br />Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-56539202234322935362015-04-23T21:22:00.001-05:002015-04-23T21:22:27.957-05:00Utolsó esténk Philadelphiában<div style="text-align: justify;">
Nos, ez is eljött. Ez az utolsó esténk Philadelphiában. S mivel hulla fáradtak vagyunk mind a ketten ezért ez egy nagyon, nagyon rövid bejegyzés lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Három napja, ha jól számítom, de már nem tudok számolni csomagolunk. Cuccokat válogatunk, mi az ami jön velünk a repülőn, mi az, amit feladunk hajóval, s mi az ami free... Magyarán mi az amit kiteszünk az utcára, s vigye aki akarja Isten hírével.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közben sikerült lemondani a közműveket, persze a depositot (magyarán a biztosítékba leadott pénzt) nem adják vissza, de levonják az utolsó számlából.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiammGG8DerjF144UZ19oLkh_fZG62fvtfpGrqZNhyphenhyphenHg-ghzkR7Q6pV5VM2_l1ciLG3JmlNZGG0WS1A3meqHyzqLI_tzEBkeuyJSu38xjbYj_YxbPy0N9uwRki5JK8hT_lwVN-s_TK2-aCj/s1600/11159555_10153805497002589_6652484217205041418_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiammGG8DerjF144UZ19oLkh_fZG62fvtfpGrqZNhyphenhyphenHg-ghzkR7Q6pV5VM2_l1ciLG3JmlNZGG0WS1A3meqHyzqLI_tzEBkeuyJSu38xjbYj_YxbPy0N9uwRki5JK8hT_lwVN-s_TK2-aCj/s1600/11159555_10153805497002589_6652484217205041418_n.jpg" height="320" width="180" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval folyamatosan pakolunk, takarítunk, mert a lakást (elvben) tisztán kaptuk meg, elvben úgy is kell visszaadni, ha azt akarjuk, hogy az 1095 dollárt, amit mint security desposit ki kellett fizetnünk visszaadják. Ezt nem szeretik Amerikában rengeteg rémtörténetet olvastam, hogy milyen mondvacsinált indokok miatt tartják vissza az összeget. Nekünk pedig nincs időnk. Mi kedden repülünk. Nincs időnk és módunk, hogy még egyszer visszajöjjünk ide, s majd esetleg akkor megkapjuk. Mert ilyen ötletük is volt, hogy majd vasárnap kijön valaki, s megnézi, s akkor jöjjünk vissza valahova Candem mellé, s akkor talán odaadják a csekket. Most van egy ígéretem, hogy talán holnap kettőkor, amikor átadjuk a kulcsokat, akkor kezünkbe kapjuk a csekkecskét. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ8dqQGEB4hV-v9tc1utR_4wpi_Nm7tvo6XiIhYSDH7mW78XLQNsbJ4B16fHX0OUzg2Nv0KcNDjSGFRUeFDRfwa1CnZ48eNaDQrJgXVPGGxTqXWC93pzrq4TSO7WKOEgf5_VLw7WlpLUM7/s1600/11193250_10153805496642589_1624317518927045498_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ8dqQGEB4hV-v9tc1utR_4wpi_Nm7tvo6XiIhYSDH7mW78XLQNsbJ4B16fHX0OUzg2Nv0KcNDjSGFRUeFDRfwa1CnZ48eNaDQrJgXVPGGxTqXWC93pzrq4TSO7WKOEgf5_VLw7WlpLUM7/s1600/11193250_10153805496642589_1624317518927045498_n.jpg" height="320" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">25 különböző csomag...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ancsát ma elbúcsúztattál a laborban, nagyon kedvesek voltak, kapott egy szép képet, mondván ez a diploma, mely igazolja, hogy itt töltött egy évet. Elvileg egy pólót is fog kapni, ugyanis a labor nevezett a Board futásra, ami azt jelenti, hogy a Board streeten kell végig szaladni. Nem hosszú. 10 mérföld. S ezt egyenpólóban fogja a labor. S egy ilyet fog Ancsa is kapni. Ha holnapig megérkezik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz, a képet ott felejtette Ancsa a laborban, de holnap úgyis megy még be egy apróságért, s akkor majd elhozza. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN1iNh5pL9prCJSJtrU1AS12KU-e0WGYzaASHKeC1pjYPvCxauKlYpeF81ybjrI7uRarA2ZxpKDEMSbo12ZzWN33_JG3BWQAMsSR4XkZdg0-2siwKf2LXrHyIRuyKCt2a8mWkhqHKp-zJG/s1600/11128614_849932915080272_7282278191769863219_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN1iNh5pL9prCJSJtrU1AS12KU-e0WGYzaASHKeC1pjYPvCxauKlYpeF81ybjrI7uRarA2ZxpKDEMSbo12ZzWN33_JG3BWQAMsSR4XkZdg0-2siwKf2LXrHyIRuyKCt2a8mWkhqHKp-zJG/s1600/11128614_849932915080272_7282278191769863219_n.jpg" height="192" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most egy jó vacsorán vagyunk túl, s nem soká alvás jön, s holnap reggel hattól még böröndpakolás, takarítás, meg ami még ezzel jár. S holnap délután három óra magasságában elhagyjuk Philadelphiát, elhagyjuk Pennslyvaniát, hogy néhány napra Passaicba tegyük át a székhelyünket, ahol reményeim szerint le tudjuk tisztázni Vas Laci atyával és Kerkay Emesével a Passaici Szent István Római Katolikus Magyar Templom címen írt templomtörténeti könyvecskémet, s akkor úgy megyünk haza, hogy Ancsa cikket, cikkeket írt, én pedig egy könyvet. Mindenesetre hasznos év volt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqHXOIfUxNrSWieJTa4wmLFjK39PDUqRWoEAtNtH1NkFNm78MvvVHVmdQCBtDRPxIV6n8GtWK_3cJBoEJYfaQwUj2KfydJWIzWvRmEK6DggunBQ7e7gi1gYci5cNY-Z8VFcoc087VVgHdy/s1600/10409787_10152870970577589_7782213785426018021_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqHXOIfUxNrSWieJTa4wmLFjK39PDUqRWoEAtNtH1NkFNm78MvvVHVmdQCBtDRPxIV6n8GtWK_3cJBoEJYfaQwUj2KfydJWIzWvRmEK6DggunBQ7e7gi1gYci5cNY-Z8VFcoc087VVgHdy/s1600/10409787_10152870970577589_7782213785426018021_n.jpg" height="192" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
S közelít kedd, amikor repülünk haza... Hosszú egy év volt. Philadelphia - köszönjük. See you later? We hope... </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-4581162921827590612015-04-18T21:39:00.001-05:002015-04-18T22:07:03.353-05:00Holt költők és a cseresznyevirágzás<div style="text-align: justify;">
Fogalmazhatnám úgy is, hogy avagy egy utolsó túra Washington DC-ben, de az utolsó szó nagyon nem tetszik. Bár mostanság minden utolsó. Utoljára vettünk ki kocsit, utoljára mentünk át Delawere államon, Marylandon, s érkeztünk meg DC-be. Igazából most úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy szívesen megyek haza, hiszen hihetetlenül elfáradtunk, mert akárki, akármit mondd, külföldön élni fárasztó dolog, de szívesen jönnék vissza. Természetesen a realitás, mint olyan mást mond. Nem sok esélyét látom most. Éppen ezért ebbe a pár napba még igyekszünk betenni pár olyan helyet, ahova feltétlenül el kell mennünk. S most nem egyedül mentünk, hanem nem rég érkezett Philadelphiába Erika és Ádám, ők is jöttek velünk. Ádám a Jeffersonon abba a laborba jött dolgozni, ahol Ancsa is van. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgulll00u3mpFOXW6vQI-FihJmQN7enbE_zT7nukflGoEIwdU2plKYiBI559s1yG44gajyJkRZEJyIwJ0ZSm2zKL8vbxEbYHM7lENz4nYElUNc6VQwi-U25OZr-UN5claEhSi6bk8KpF_c/s1600/DSCN4357.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgulll00u3mpFOXW6vQI-FihJmQN7enbE_zT7nukflGoEIwdU2plKYiBI559s1yG44gajyJkRZEJyIwJ0ZSm2zKL8vbxEbYHM7lENz4nYElUNc6VQwi-U25OZr-UN5claEhSi6bk8KpF_c/s1600/DSCN4357.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Erika és Ádám</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szóval nekiindultunk DC felé, s előző éjszaka bizony én agyalni kezdtem. Nem lehet. Az nem lehet, hogy itt vagyunk, arra megyünk és Oda, mármint így nagy betűvel nem megyünk el. Látni akartam saját szememmel a Szent András Iskolát. Hogy ez nem olyan nagy szám? Hogy száz ilyen iskola van Amerikában? Ez tény. Pontosabban. Ilyen egy sincs. Ez az az iskola, melyet sokan láttak, sokan ismertek meg. Egy filmből. Egy filmből mely egy időben a kedvencem volt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/wrBk780aOis/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/wrBk780aOis?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, a Welton Akadémiáról van szó. A Holt Költők Társaságáról, mely az itteni erdőben kereste a barlangot, s bontogatta szárnyait. S itt harsant fel barbár rivallásuk a világ háztetői felett, ahogy a szomszéd városban Candemben nyugvó Walt Withman írta az egyik versében. Maga az iskola nem látogatható, az, hogy bejutottunk a területére a kora reggeli időnek volt köszönhető. Pár percet tudtunk csak ott lenni, aztán egy kedves hölgy nagyon udvariasan kitessékelt. De ez alatt azért sikerült pár fotót csinálni, sőt a filmben megszólaló harangot is hallottuk. Bevallom, nagyon szegénynek éreztem volna magam, mármint élmény szintjén, ha ide nem jutok el. Tudom, annyi helyet nem láttunk Amerikából, de ide el akartam menni. Muszáj volt. Ifjúkoromban ez volt a kedvenc filmem, átírtam színpadra, felolvastam hangoskönyvnek... S most már elmondhatom, jártam azon a gyepen, ahol Mr. Keating sétált, s ahol Niel utána kiáltott: oh, kapitány, kapitányom. Mert egyébként a filmet teljes egészében itt vették fel ebben az épületben, s annak környékén. Igaz, maga az iskola egyébként egy egyházi iskola, s koedukált... De lehet, hogy ez csak azután következett be, hogy telefonhívás jött a Jóistentől. Aki látta a filmet, tudja miről írok, aki nem, az nézze meg. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwphUZDvhgYIYXxHh_IZWOCvCy8q8SKefPxL7TSGDuvniKyemUFk86seFTUwzhFXQ9WfF0JY1bME19XE1mMc_o4Cbew2UoQJ-Cd0-g90AC0WAZZx62DbzgCyKwb2AoVWoXUijVz_UaExEK/s1600/DSCN4351.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwphUZDvhgYIYXxHh_IZWOCvCy8q8SKefPxL7TSGDuvniKyemUFk86seFTUwzhFXQ9WfF0JY1bME19XE1mMc_o4Cbew2UoQJ-Cd0-g90AC0WAZZx62DbzgCyKwb2AoVWoXUijVz_UaExEK/s1600/DSCN4351.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Semmit se változott...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szóval ezután egy kis hamisíthatatlan vidéki Amerika következett, majd átautóztunk a Chesapeake-öblöt keresztül szelő hídon, s már meg is érkeztünk Washingtonba, ahol ezen a napon nagy ünnep volt. Igazából a dolgokat távolabbról kell nézni. Ugyanis a Cseresznyefavirágzás Nemzeti Ünnepe több mint száz éves hagyomány. A Potomac folyó árapály-medencéjének partját és a Jefferson-emlékművet körülölelő parkban található egy hatalmas, mintegy 3000 fás cseresznyéskert, amely a természet ébredésének évszakában rózsaszínbe borítja a város szívét, Tokió ajándéka, a két nép barátságának jelképe. A dolog úgy volt, hogy a távol-keleti szigetország legyőzte a cári birodalmat az 1904-1905-ös háborúban, Theodore Roosevelt elnök pedig 1906-ban Nobel-békedíjat kapott, amiért közvetített a két monarchia között az ellenségeskedés lezárása érdekében. A felemelkedő kelet-ázsiai hatalom baráti viszonyra törekedett a világpolitika színpadán szintén egyre magabiztosabban fellépő újvilágbeli állammal, ezért a barátság gesztusaként elküldte annak fővárosába a fákat, amelyen nemzeti virágait kihajtanak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQK_Zhom0xCvoABToZhd_BHRESvr_l200GnoJ0MIh8SYrBiOMUU6OoDf42i49K4h7rTmZVDmcmOyvDc1JFqEP8cbF1v4eGGD3Y_OqOP4hrfigmcceA7Dj47VrnIRsBJtGQOOpp6pNs3Zjs/s1600/DSCN4394.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQK_Zhom0xCvoABToZhd_BHRESvr_l200GnoJ0MIh8SYrBiOMUU6OoDf42i49K4h7rTmZVDmcmOyvDc1JFqEP8cbF1v4eGGD3Y_OqOP4hrfigmcceA7Dj47VrnIRsBJtGQOOpp6pNs3Zjs/s1600/DSCN4394.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első fákat azonban, amelyeket a japán kormány 1910-ben szállíttatott le, sohasem ültették el. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium ellenőrei ugyanis megállapították, hogy a fák nem egészségesek, hogy fonálférgek és rovarok költöztek beléjük. A hivatal az amerikai termesztők védelmében mind a 2000 facsemetét megsemmisíttette. A mai óriáscseresznyés fáinak 3000 őse 1912-ben érkezett meg Amerikába. Az első két facsemetét az akkori first lady, Helen Taft jelenlétében Csinda Szutemi japán nagykövet és a felesége, Iva ültette el március 27-én.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ4NyvRnwjIiEOztYr6yyTk7vT0tqVg0njb07bA3GAUS-H8dxnch3ujxxt0iap_EmrpxFT8nVgT_L2nl9Qmu5sQEfAB3QtA6mPyKejIPgfXqqSITWk1JfQhiF8e99pZhb0JXlmsj7ikoXk/s1600/DSCN4396.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ4NyvRnwjIiEOztYr6yyTk7vT0tqVg0njb07bA3GAUS-H8dxnch3ujxxt0iap_EmrpxFT8nVgT_L2nl9Qmu5sQEfAB3QtA6mPyKejIPgfXqqSITWk1JfQhiF8e99pZhb0JXlmsj7ikoXk/s1600/DSCN4396.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első Cherry Blossom Festivalt (Cseresznyevirágzás Fesztivált) 1935-ben rendezték meg helyi civil szervezetek. 1938-ban már a "Nagy Cseresznyevirágzás Felkelésről" cikkeztek az amerikai lapok, mert aktivisták a fákhoz láncolták magukat, hogy megakadályozzák a Jefferson-emlékmű helyszínéül kiszemelt terep letarolását. Az amerikai kormány végül új fák telepítésének ígéretével szerelte le az elégedetlenséget. A washingtoniak csak Japánnak a Pearl Harbor elleni támadása után néztek ferde szemmel a cseresznyésre. Négy nappal a háború kirobbantása után. 1941. december 11-én négy fa esett a bosszú áldozatául. Szerencsére a további pusztításnak sikerült véget vetni, ám a cseresznyefákat még évekig "keletiként" emlegették "japán" helyett. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD7dtkpPv7g5ygbQfA522srHQ1NsaKgCjmOWp-92fPPZ3QJAOFEzzZxhZIytaX5RmwX0y_fJRDBY5C3rDY9l86lS5BTizvf5eXVNvMwYaLFa1nIxkbhJHZ08NlYccgGjaWhd6S1ExbJ46c/s1600/DSCN4407.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD7dtkpPv7g5ygbQfA522srHQ1NsaKgCjmOWp-92fPPZ3QJAOFEzzZxhZIytaX5RmwX0y_fJRDBY5C3rDY9l86lS5BTizvf5eXVNvMwYaLFa1nIxkbhJHZ08NlYccgGjaWhd6S1ExbJ46c/s1600/DSCN4407.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezt nem tudom mi, mert miközben Ancsa fotózott én parkolni akartam...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1948-ban azonban már ismét szent volt a béke: az államokban cseresznyevirágzás-hercegnőket választottak, akik közül egyet Washingtonban királynővé is koronáztak. 1952-ben Japán kérésére már washingtoni vesszőket küldtek Tokióba, hogy segítséget nyújtsanak az eredeti ültetvény helyreállításában. Cserébe az amerikai főváros többször kapott még száz-, sőt ezerszámra is csemetéket; 1999-ben 50 olyat is, amelyet egy 1400 éves cseresznyefából szaporítottak. Az eredeti, 1912-es ültetvény hajtásaiból ma a két kontinensen több száz fa virágzik. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnMsdfKqB1MOk5gLPJhPiXj2tAdU2zn2mOjvupfqPFE_7kRuBpsVu-zlyDimvXkBu7J8r7Im-zongE9-NjhrzJpNpmvVsSd5-9wp1pQSsa5KNAIMCP3iTKnHkg27Z4EXCkndv7SRFLQBxr/s1600/DSCN4418.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnMsdfKqB1MOk5gLPJhPiXj2tAdU2zn2mOjvupfqPFE_7kRuBpsVu-zlyDimvXkBu7J8r7Im-zongE9-NjhrzJpNpmvVsSd5-9wp1pQSsa5KNAIMCP3iTKnHkg27Z4EXCkndv7SRFLQBxr/s1600/DSCN4418.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jó, persze ilyen közel nem jutottunk, de ott nincsenek is cseresznyefák... </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Tehát erre a Cseresznyevirágzás ünnepre tartottunk, negyed, vagy inkább félmilliónyi másik emberrel. Úgyhogy Ancsáékat egy helyen kiraktam, s szolíd másfél óra múlva találtam is egy parkolóhelyet, méregdrágán, s jó messze. Hiába, aki nem akart 8 órát buszon ülni (beleszámítva a késést és a forgalmat) az így jár. Mondjuk utólag tudtam meg hogy lehet, hogy én jártam jobban, mert Ancsáéknak kerítéseket kellett mászni, mert az a rész, ahol kiraktam őket a kocsiból le volt zárva. Éljenek a sportos emberek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSmSansAwf70WmxAENOy874kwpDytMsewGwvQAcVHzpwJq-ncqsb1lQQYa0qecvqkp2asXYPc3A6aNDWjpsuSQAAPkVHiSMLEHOGSaNab-s4OKkg7DQO8s0CgfcI1f7yN7oHEXpfdNCVZj/s1600/DSCN4431.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSmSansAwf70WmxAENOy874kwpDytMsewGwvQAcVHzpwJq-ncqsb1lQQYa0qecvqkp2asXYPc3A6aNDWjpsuSQAAPkVHiSMLEHOGSaNab-s4OKkg7DQO8s0CgfcI1f7yN7oHEXpfdNCVZj/s1600/DSCN4431.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengetegen voltak. Ha azt mondom rengetegen akkor a sok embert tessék megszorozni még vagy háromszázötvenkettővel, s az egészet négyzetre emelni. S persze mindenki néhány dolgot szeretett volna megnézni, például a Fehér házat, ha lehet minél közelebbről, meg a Kapitóliumot. Nos ezt a szórakozást egy jóember elrontotta, mivel elkezdett a Kapitóliumnál lövöldözni. Sajnos egy dolgot nem jegyzett meg az oktatásból, a Secret Service előbb lő, aztán meg már nincs kitől kérdezni. Mi ebből az egészből csak annyit vettünk észre, hogy a Pennsylvania Ave-t, ahol a Fehér ház nem a húsz dollároson látható homlokzata van le van zárva. Távolabbról se tudtunk fotót csinálni, mert ott meg valami afroamerikai csoport lelkesen tüntetett. Lelkesen és jó hangosan. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_Er1BqEJIgQYRjyWcvtiXPVAoTUbvtabARU4GmWxjN9H-eyfzJhZPGY29A4kwoPVQAHEHxJnbetA3eUGTmRSNy-dFLuZAR9NMu-tzWeAG2GMHoywYL-cAvs71lkNWfZuEqWqtFD4nlyYT/s1600/DSCN4437.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_Er1BqEJIgQYRjyWcvtiXPVAoTUbvtabARU4GmWxjN9H-eyfzJhZPGY29A4kwoPVQAHEHxJnbetA3eUGTmRSNy-dFLuZAR9NMu-tzWeAG2GMHoywYL-cAvs71lkNWfZuEqWqtFD4nlyYT/s1600/DSCN4437.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy két csoportra váltunk, ami négyen nem nehéz, némi matematikával ki is lehet számolni, hogy két fős csoportokra váltódtunk, Ancsa meg én nekiindultunk, s felkerestünk az International Spy Museumot, magyarán a Nemzetközi Kém Múzeumot. Hol is lenne egyébként, mint néhány utcára az FBI központjától? Komolyan vártam, hogy Edgar J. Hoover kisétáljon a kapun, de ez eléggé valószínűtlen, mivel már 1972-ben, az FBI élén töltött 48 évnyi szolgálat után békésen és párnák között hunyt el. Egyébként kitűnően kijött az összes ez alatt regnáló elnökkel és igazságügy miniszterrel. A megválasztásuk, illetve kinevezésük másnapján besétált hozzájuk, s közölte, hogy ő biztos benne, hogy jól fognak tudni együtt dolgozni. S letett egy - általában - vaskos dossziét. Egyedül a Kennedy testvérpár gondolkodott az eltávolításán, de ők, hogy hogynem magányos merénylő áldozatai lettek. Ahogy a Hoover által ki nem állt Martin Luther King Jr. is. Természetesen e kérdésnek, eme merényleteknek Hooverhez semmi köze. Csak úgy érdekességből jegyeztem meg. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvfT67jIU1R_4RjMx5kMVClikyf-GDHu7qVrTqvtcZoTtm2jzLCDYVz8nPZZGhqE7nrBncfqzhKYTyTn1emI-5T09b2RIivYQ3uhoLTnIWQlt9jKY1WI5KvjaXWprXDVpRkOKhbvlo2LC0/s1600/DSCN4506.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvfT67jIU1R_4RjMx5kMVClikyf-GDHu7qVrTqvtcZoTtm2jzLCDYVz8nPZZGhqE7nrBncfqzhKYTyTn1emI-5T09b2RIivYQ3uhoLTnIWQlt9jKY1WI5KvjaXWprXDVpRkOKhbvlo2LC0/s1600/DSCN4506.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hány filmben is szerepelt ez a tábla? </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a kémmúzeumba tartottunk, s mialatt végigálltuk a sort, kezdetnek megtekintettük a jelenleg futó kamarakiállítás egyik íncsiklandó darabját. Ugyanis jelenleg - mintegy csúcspontként - az elmúlt 50 év James Bond filmjeiből van egy nagyon gazdag gyűjtemény-anyaggal prezentált kiállítás. James Bonddal sokáig úgy voltam, hogy jaj, bármint csak azt ne. Aztán megnéztem egyet, majd még egyet, ittam vodka-martinit, rázva, nem keverve, s megszerettem ezt a sorozatot. A főbejáratnál tehát eme sorozat egyik gonoszának autója állott, teljes nagyságában. Elfogadnám, még a színe is megfelel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpqd9CfMeEecX6iWvhRhs438IM0Z6keimRheaM8dvUaUeZuf2bP1D3Mtf1dd8ovu1YHxBXjgT6yZoBavfDwKh666hagq50Ii4ByavP1e1FF-nn7UrTZJUwxprFRo5HDQPu_89NyW1A3QIp/s1600/DSCN4449.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpqd9CfMeEecX6iWvhRhs438IM0Z6keimRheaM8dvUaUeZuf2bP1D3Mtf1dd8ovu1YHxBXjgT6yZoBavfDwKh666hagq50Ii4ByavP1e1FF-nn7UrTZJUwxprFRo5HDQPu_89NyW1A3QIp/s1600/DSCN4449.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Maga a kiállítás nagyon gazdag. S meglepő, vagy nem rengeteg magyar felirat van. Sőt a Vörös zászló, leng lengeti a szél (nem emlékszem a dal címére, pedig általánosban még feleltem is belőle) magyarul is elhangzik. No meg csehül, (kelet-)németül, szerbbűl,, sőt esetlen horvátul is. Először is egy identitást kellett választani, s azt kellett memorizálni, majd egy szokásos film következett, ahol bemutatták a kémek életét. Mondanom se kell, a kémek élete nem csak játék és mese. Itt nem elsősorban Hókuszpók jön, de sokkal, de sokkal kellemetlenebb. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh98F9Z5o9Gjg1QM09iE66MfGxPIHvezG5V2MaPcbKcJ44OuO6jCg4AGBfwX7gx1aJiuZTqfXKSKeMeniXIfF1T2u1kShEgP926FlKJEQMFv9sI5suHq0eRG6iN0bvjnT_NxEODOZGHBrr/s1600/DSCN4458.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh98F9Z5o9Gjg1QM09iE66MfGxPIHvezG5V2MaPcbKcJ44OuO6jCg4AGBfwX7gx1aJiuZTqfXKSKeMeniXIfF1T2u1kShEgP926FlKJEQMFv9sI5suHq0eRG6iN0bvjnT_NxEODOZGHBrr/s1600/DSCN4458.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem tudom ez-e még a nevük, de elég jeles társaságban van...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A kiállításon megmutattak egy csomó eszközt és tárgyat, melyet a kémek anno használtak. A cigarettás-doboz kamerán át, természetesen James Bond Austinján keresztül a Lubjanka elkülönítő cellájáig. A kamera tetszett, a kocsit kérem, s Lubjanka... Nos oda nem kívánkozom. Persze a kémkedés hőskorából is mutattak dolgokat, például szerepelt itt a trójai faló makettje, vagy az Enigma eredeti példánya. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXU9kWKq7eBC4_x2D3QZGlYbpdhslEdxD8hEbFgt5zss6h58NOnoKbyrjfCSHZGZr3ISu11qEmJEkui-DW8Su14bYC5NtS13ujdGsUbTCxMvToAVzEsmHJE9lUjqGO6wAqosuqlVvMNWij/s1600/DSCN4487.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXU9kWKq7eBC4_x2D3QZGlYbpdhslEdxD8hEbFgt5zss6h58NOnoKbyrjfCSHZGZr3ISu11qEmJEkui-DW8Su14bYC5NtS13ujdGsUbTCxMvToAVzEsmHJE9lUjqGO6wAqosuqlVvMNWij/s1600/DSCN4487.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
S miután már jól kikémkedtünk magunkat, irány volt az igazi szuperkém kiállítása, My name is Bond. James Bond. Cápa protézise, Passziánsz kártyái, az aranypisztolyos férfi fegyvere, s a golyó, melyre rá volt vésve: 007. A Moonraker modellje, Le Chiffre szmokingja a Casino Royale-ből. S persze egy Austin Martin. 007-es rendszámmal. S a háttérben természetesen a meghatározó motívum... Sajnos olyanok voltak a fények, hogy igazán fényképezni nem lehetett, csak néhány fénykép lett jó. Az a vicc, hogy ezek után a James Bond sorozatot is más szemmel fogom nézni, például amikor látom majd, hogy Cápa elharapja az acélt, mondom magamban: öregem, láttam a protkódat... Egyébként az alakító színész tavaly hunyt el. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb1rYANhxT03WLTChkxHPMWpcoa-Y9J5MdGFptGPVwQqmcFe1Hw7eo3EHeR76MebOSvxXhsgrUd1b_35IcENPEvUL_G2fjYjOrYeOHy_u0xqmoyGiwdeMPHmTd9fjS1wtKdIV8QIRRhkN6/s1600/DSCN4495.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb1rYANhxT03WLTChkxHPMWpcoa-Y9J5MdGFptGPVwQqmcFe1Hw7eo3EHeR76MebOSvxXhsgrUd1b_35IcENPEvUL_G2fjYjOrYeOHy_u0xqmoyGiwdeMPHmTd9fjS1wtKdIV8QIRRhkN6/s1600/DSCN4495.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Alapjában véve tetszett a múzeum, érdekes volt. A kémek tényleg közöttünk vannak, s ellentétben James Bonddal a legjellemzőbb szokásuk, hogy a legkevésbé feltűnőek. Egy olyan kém, akiről tudja mindenki, hogy kém, az nem kém. Legalábbis nem életben lévő kém. Na ugye érthető?</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiosEQIK4pU3yI2_ySQrBY_hpKN5Cyc9pBkf7UjKMHZFlnNGVwlnfZcZ0ySXiQsGYpvjVW_Gxi9Bq_1MQVQ14LhkDMQMDAN1DO6k-1iWVIwnyzI38vEFsELPnn80vrnnS_14UEXbNu_Tyhk/s1600/DSCN4505.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiosEQIK4pU3yI2_ySQrBY_hpKN5Cyc9pBkf7UjKMHZFlnNGVwlnfZcZ0ySXiQsGYpvjVW_Gxi9Bq_1MQVQ14LhkDMQMDAN1DO6k-1iWVIwnyzI38vEFsELPnn80vrnnS_14UEXbNu_Tyhk/s1600/DSCN4505.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Igen, pont 10 nap múlva. A tábla eredetije Nyugat-Berlinben volt.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Mindezek után betértünk egy parkba, néhány ezer társunkkal együtt, s onnan öt órakor, mondván, a parkhoz tartozó múzeum zár, egy az egyben kidobtak bennünket. Nem kommentálnám, mert még megkapom a magamét, de könyörgöm, a Mallon ember tízezrek sétálgattak, s itt egy parkot (mely elég nagy részt vett le a Mallból) bezárják, mert a Múzeum zár. Na mindegy, megtaláltuk Ádámékat, illetve ők bennünket, s a National Museum of American felé vettük az irányt. Ez ugyanis, a többivel ellentétben fél nyolcig is nyitva tartott. Ez a múzeum őrzi többek között azt a 15 méterszer 10 méteres amerikai zászlót, amely a Fort McHenry erőd felett lobogott 1812-ben, amikor az angolok megpróbálták azt elfoglalni. Pár hónappal korábban erről bővebben írtam. Sajnos hivatalosan itt nem lehet fotózni, de hát egy kis szabályszegés elő szokott fordulni a magyar múzeumlátogatók között. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj6s8PCR-3A8tc2pERIb9D4sOiiOwojkzajhRar7LQlUb49Fq1UBz6pPzY5cW6wSmY_Pl9m1dV3gaQ-HVMigaiAwCyYu1SOwcA_O_SwyztVneDQ6zgzdTw4WljItqG2_sWgwSUhgHmV0L2/s1600/DSCN4579.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj6s8PCR-3A8tc2pERIb9D4sOiiOwojkzajhRar7LQlUb49Fq1UBz6pPzY5cW6wSmY_Pl9m1dV3gaQ-HVMigaiAwCyYu1SOwcA_O_SwyztVneDQ6zgzdTw4WljItqG2_sWgwSUhgHmV0L2/s1600/DSCN4579.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Maga a múzeum több részre osztható. Van egy kitűnő közlekedéstörténeti rész, rengeteg szebbnél szebb mozdonnyal és régi autóval... Igen, az lehetett a szép világ, amikor a fütő rakta a szenet, vagy a fát, a mozdonyvezető vezette a mozdonyt, közben folyamatosan tisztította, a prérin száguldott a mozdony, s Old Shatterhand védte meg a vasutasokkal a szerelvényt az indiánok támadásától. Persze nyugat még vad volt, de kelet se volt az, aminek ma ismerjük. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkS9mogSN30GgR9dkC-Ja-frI6vqqYcNLi8DvbE3JK6ftuOXXLDgQ4tbmEM3P-XdU-62JkvNRj5ZosQA0QwwUYNfUCKDQf0_LFKQ3Wagsk3R2RFMfYDWT8j_7euNerKVG4vgTBIAVp_AIB/s1600/DSCN4547.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkS9mogSN30GgR9dkC-Ja-frI6vqqYcNLi8DvbE3JK6ftuOXXLDgQ4tbmEM3P-XdU-62JkvNRj5ZosQA0QwwUYNfUCKDQf0_LFKQ3Wagsk3R2RFMfYDWT8j_7euNerKVG4vgTBIAVp_AIB/s1600/DSCN4547.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen kívül még ami nagyon érdekes volt, az az Elnökökről szóló rész volt, legalábbis nekem. Lincoln kalapja, Bill Clinton szaxofonja, a Watergate házban felfeszített iratszekrények, Truman bowlingbábúja, na és Bush atomtáskája. Természetesen egy külön teremben a First Lady-k által viselt, a beiktatási bálokon felvett öltözékek. Igen, itt Amerikában az a szokás, hogy a First Lady a beiktatási báli ruháját a múzeumnak adományozza, amely ezt nagy tisztelettel kiállítja. A képen egyébként Jackie Kennedy ruhája látható. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm9hWDco4SQuUmJ7HyJermbpKwpiv9h6OEqOYdq8Dfx7-EqPvLwvM8jcmsiCq6jID2QhB2T9mhk0YcuOaFTe8VcCHjugdXyjVJQ2VsprlO6z4V2j8ARo5a6d_2IDRqaqK2lgYTf-p_4gZ6/s1600/DSCN4585.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm9hWDco4SQuUmJ7HyJermbpKwpiv9h6OEqOYdq8Dfx7-EqPvLwvM8jcmsiCq6jID2QhB2T9mhk0YcuOaFTe8VcCHjugdXyjVJQ2VsprlO6z4V2j8ARo5a6d_2IDRqaqK2lgYTf-p_4gZ6/s1600/DSCN4585.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze van még ezen kívül is bőven látnivaló, hiszen ez a múzeum őrzi a Philadelphia csatahajó több száz éves maradványait, külön kiállítása van a régi pénzeknek, s az USA szerepének a különféle háborúkban. Mert ugyebár az USA sok háborúban vett részt, s természetesen mindig az igaz oldalon. Bár ha mondjuk Mexikóban kérdezném ugyanezt, vagy esetleg Vietnámban, nem is beszélve Észak-Koreáról, valószínűleg más lenne a vélemény. Miután innen is kidobtak bennünket, mert a múzeum zár, szépen átsétáltunk még a Mallon, a kocsi irányába. Ez volt az a pont, amikor végre én is megnyugodtam. Két dologra nem emlékeztem ugyanis, mivel pont abban a pillanatban, amikor leállítottam a kocsit hívtak fel Ancsáék, hogy hol vagyok már. Nos nem emlékeztem, hogy lekapcsoltam-e a villanyt és hogy felhúztam-e az ablakot. Ami azért nem utolsó. Szerencsére mind a kettő megvolt. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2YtUu_V-l6EUhn10L1759K21iIBkghCo7voJrQSsC3QgynaD4VgNSeDCcqy8L8WSqlABcetnBzq_QeaZbzPIysHlhWKZx_UeYvzhZSiSorPSzSF8J_Ckr93715IckuWpRzf9BOUdiKY33/s1600/DSCN4610.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2YtUu_V-l6EUhn10L1759K21iIBkghCo7voJrQSsC3QgynaD4VgNSeDCcqy8L8WSqlABcetnBzq_QeaZbzPIysHlhWKZx_UeYvzhZSiSorPSzSF8J_Ckr93715IckuWpRzf9BOUdiKY33/s1600/DSCN4610.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Viszlát Washington emlékmű... Sajnos esélyünk nem volt jegyre, hogy megnézzük belülről.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A kocsiba beülve még két helyre szerettem volna elmenni, amiből végül is három lett. Az első az a Jefferson emlékmű volt. Úgy gondoltam, hogy nem csinálhatjuk meg azt, hogy hazamegyünk anélkül, hogy magát Thomas Jeffersont ne keressük fel. Maga az emlékmű nem régi, az 1940-es években épült. A nyitott épület körkörös márványlépcsőkkel épült, ión stílusú köroszlopcsarnokkal és alacsony kupolával. Az épület a Nyugat-Potomac Parkban áll, a félig mesterséges Tidal-medence partján. Az emlékmű és a tőle északra elhelyezkedő Fehér Ház a nagy National Mall park fő eligazodási pontjai közé tartoznak. Az épület a negyedik a turisták által leginkább kedvelt washingtoni épületek között. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE6B4__ttwm4kjXrd9CZJmxEUG9yv3Hc2X20qMpj2NY8PywS9qmDHyJqCdlUejMeagwbZ2jbtRXgzWxTX6soPvngATAPvCnmu_q3auAmWEPsurmckg7CoA1zbcL8WZTzR5hpRMvnVtRlrI/s1600/DSCN4626.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE6B4__ttwm4kjXrd9CZJmxEUG9yv3Hc2X20qMpj2NY8PywS9qmDHyJqCdlUejMeagwbZ2jbtRXgzWxTX6soPvngATAPvCnmu_q3auAmWEPsurmckg7CoA1zbcL8WZTzR5hpRMvnVtRlrI/s1600/DSCN4626.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem keveset, de legalább sokat kell gyalogolni a megközelítéséhez. Igaz, ennek köszönhetően letudtuk napi jó cselekedetünket, mivel a parkolóban találtunk egy mobiltelefont, s az általunk (pontosabban Ádámékon át) visszajutott a gazdájához. Virtuális vállveregetés ezért mondhatni beindítva. Persze mielőtt elfelejteném, azért visszatérve Jeffersonhoz, a szobor maga hat méter magas és teljes egészében bronzból van. S ami érdekes, a bronz szobrokkal ellentétben nem üreges hanem teljesen tömör. Jó sok anyag van benne...</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh5LG-uWh7WJ-8gt3Rq8HfaAE4mOcoX2DR2n_FxnjVo_UomyYkDXEBgCRD068nzWX0IIrIDzcGv0jBg56GXDLY_Nxeujk49PLOtyHbFz0t-Psr_h9nGW_g8kzztBJcIzEhb1pc2F5AT5Fc/s1600/DSCN4642.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh5LG-uWh7WJ-8gt3Rq8HfaAE4mOcoX2DR2n_FxnjVo_UomyYkDXEBgCRD068nzWX0IIrIDzcGv0jBg56GXDLY_Nxeujk49PLOtyHbFz0t-Psr_h9nGW_g8kzztBJcIzEhb1pc2F5AT5Fc/s1600/DSCN4642.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A két Jeffersonos...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Tom bácsi szobra után már úgy gondoltam, lábfájás ide, késői idő oda csak azért is megkeresem a Mall két utolsó emlékművét. Az egyik egy egész emlékmű-sorozat. a Roosevelt-emlékmű, melyet 1997-ben adtak át.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyg4X-D_7FnAxVagBNfapX1Yd7b-rEZKGIO_reuv4__ZvrODCSvAyBWKs1TaiEvm9qhmdEt7Up_mkIoU2cdYwJt6L2_73gLCAzFMcYpSz1X-RkrpjrdgFCkoWqXIzZPBZs3EeZaEVKGS38/s1600/DSCN4670.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyg4X-D_7FnAxVagBNfapX1Yd7b-rEZKGIO_reuv4__ZvrODCSvAyBWKs1TaiEvm9qhmdEt7Up_mkIoU2cdYwJt6L2_73gLCAzFMcYpSz1X-RkrpjrdgFCkoWqXIzZPBZs3EeZaEVKGS38/s1600/DSCN4670.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Roosevelt lábát és a kutya fülét illik megsimogatni, már teljesen ki vannak fényesedve. Miért? Erre nem találtam magyarázatot...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Roosevelt volt az aki, Amerikát kivezette a harmincas évek elejének nagy gazdasági világválságából, majd győzelemre vezette a második világháborúban, és akit az amerikai történelemben példátlan módon négy egymást követő alkalommal - 1932-ben, 1936-ban, 1940-ben és 1944-ben - választottak elnökké.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge2PSk5AbwKb8cQfczQJ8OVYm5T3awH8WjpDiRclEYEWc41qk4JG4zEiDfIIYG4T0xVXSDykTxQV8OJfcWO_uLrAVBX673hZI-L5giPgFWf97J4FeaPEAQEnSvOqaMDAkbbvCZK_GTx30i/s1600/DSCN4681.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge2PSk5AbwKb8cQfczQJ8OVYm5T3awH8WjpDiRclEYEWc41qk4JG4zEiDfIIYG4T0xVXSDykTxQV8OJfcWO_uLrAVBX673hZI-L5giPgFWf97J4FeaPEAQEnSvOqaMDAkbbvCZK_GTx30i/s1600/DSCN4681.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Roosevelt gyermekbénulás következtében életének legnagyobb részét tolószékben volt kénytelen leélni. Az emlékmű a négy elnöki ciklusra utalva, négy gránit „szobából” áll.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az első Roosevelt első beiktatásának állít emléket, a második a gazdasági válság nehéz napjait idézi, a harmadikban az elnök kerekes székes szobrát láthatjuk, míg a negyedik szobában vízesések zubognak, mert a víz a békét szimbolizálja.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFpLn7PlbowWiHBds218vRqaPOwdhzbcbZdcP5s_s3cG3CrrD5rq0gy_irqyi2RMne0OoVshrxODBZY2rB84SauccrKVEL1CLP5wkGLW4IdYgL4YxUacf39ZlULr_dunwdcKTqmlPwrB9f/s1600/DSCN4677.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFpLn7PlbowWiHBds218vRqaPOwdhzbcbZdcP5s_s3cG3CrrD5rq0gy_irqyi2RMne0OoVshrxODBZY2rB84SauccrKVEL1CLP5wkGLW4IdYgL4YxUacf39ZlULr_dunwdcKTqmlPwrB9f/s1600/DSCN4677.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik szobor, mely ennek közelében áll, Martin Luther King Jr. szobra. Martin Luther King, Jr. (Atlanta, Georgia, 1929. január 15. – Memphis, Tennessee, 1968. április 4.) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik vezető személyisége. Célja a fehérek és feketék között fennálló jogi egyenlőtlenség és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszüntetése volt. Beszédeiben, nyilatkozataiban és tetteiben mindig az erőszakmentességet hirdette, céljai eléréséért a polgári engedetlenség módszerét is alkalmazta. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/3vDWWy4CMhE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/3vDWWy4CMhE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
Washington központi szerepet vállalt az amerikai polgári jogok kiharcolásáért vívott küzdelemben, melynek legismertebb vezetője Martin Luther King volt, akinek meggyilkolását követően 1968-ban óriási tüntetések voltak. Az elhelyezésnek történelmi okai is vannak: az emlékmű a Lincoln és a Jefferson emlékművek lineáris vonalán található, ugyanis híres „I have a Dream” beszédet King 1963-ban a Lincoln emlékműnél mondta el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1FVW4HRgR2Ir7y9RSMMkn6GUUFuNZGOzZXqX_F6aOx0Bm5Glq_T35IwSQzaI8oadtVbX34BeXDQs2dRwiKabBW1mDtgmsRgihECnEgCFFshR9X-FEVMTKY1AvGMHVxUYMWghEEnMPJl2X/s1600/DSCN4690.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1FVW4HRgR2Ir7y9RSMMkn6GUUFuNZGOzZXqX_F6aOx0Bm5Glq_T35IwSQzaI8oadtVbX34BeXDQs2dRwiKabBW1mDtgmsRgihECnEgCFFshR9X-FEVMTKY1AvGMHVxUYMWghEEnMPJl2X/s1600/DSCN4690.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szobrának tekintete pedig a Jefferson emlékműre mutat, szimbolizálva annak a szabadságnak a reményét, amelyet a Függetlenségi Nyilatkozat adott az országnak. A szobor egyébként sokkal nagyobb, mint gondoltam. Eddig csak olyan fényképet láttam róla, melyen csak a szobor szerepelt. S amikor elém került, akkor csodálkoztam el, ez mekkora... </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzHpB7Qu7cntf22uLEe7dsLVKIoklue_g0ZK3NHMldUsGwgRyprnjPNXFUON3XpMIdEo91D4cncCsyMxgAaVYi2LaGplp-mVjDSBjD-jyMJe668LIoryprvjg0atk303TIGlTbP2hqyAN8/s1600/DSCN4349.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzHpB7Qu7cntf22uLEe7dsLVKIoklue_g0ZK3NHMldUsGwgRyprnjPNXFUON3XpMIdEo91D4cncCsyMxgAaVYi2LaGplp-mVjDSBjD-jyMJe668LIoryprvjg0atk303TIGlTbP2hqyAN8/s1600/DSCN4349.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lassan nekünk is elfújják a takarodót, mint a Holt költőkben, pont azon a stégen...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után elköszöntünk Washingtontól. Még egy gyors étkezés, ahova éppen beengedtek bennünket, de a két perccel utánunk érkező csoportokat már nem, mondván záróra van. Hiába, szabály, az szabály. S még néhány nap, s ezeket az emlékeket visszük haza. Igaz, holnap - ha felbírunk kelni - még bemegyünk New Yorkba, aztán Ancsa hétfőtől zár, próbáljuk felmondani a közműveket, s pénteken leadjuk a lakást. S 28-án, pár napos Passaic-i nyaralás után irány Magyarország, hol, ha minden igaz, nem mással fogunk találkozni néhány héten belül, mint Vas Laci atyával, aki a passaici plébános. Hiába a világ nagyon kicsike. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-808426110014232532015-04-16T13:23:00.000-05:002015-04-16T13:23:03.998-05:00Egy marék egyháztörténelem - Passaic-i Szent István templom története<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt hetekben elsősorban kutattam. Igen, kivételesen én is kutattam. Igaz egyetlen pipettát sem használtam fel ehhez, sőt még mikroszkópba se néztem bele. Ellenben azt gondolom, hogy most már elég alaposan kikutattuk Vas Laci atyával a Passaic-i Szent István templom történetét. Persze, közben volt egy Washington DC-i kirándulásunk, az is íródik, de most a "végjátékban" picit kevesebb az időnk. Jelenleg a bútorok eladásával, az itteni élet felszámolásával foglalkozunk. Úgy gondoltam, hogy egy kis beszúrásként mégiscsak megérdemli az utolsó, önálló keleti parti magyar egyházközség, hogy a történetét megosszam a blog mélyen tisztelt olvasóival... Ez egyébként egy szócikk, melyet a Wikipédiára írtam, de egyes szerkesztők szerint nem nevezetes, így törlésre szánják. Nos, ennyit a nevezetességről... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRNDVFzZy-S7qJBUsRVAapiwy-qMq9SyUjxRSrYDoJHKGOQJwgtICBl9cBJvODJjI-MNBx45vDQeTUJ1uG1Oa9PuxlGjfB183OT7FhWxy5I7btxiwrtOmDWPvrLtiaGHwDHFBLeDj0M6T8/s1600/Passaicregi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRNDVFzZy-S7qJBUsRVAapiwy-qMq9SyUjxRSrYDoJHKGOQJwgtICBl9cBJvODJjI-MNBx45vDQeTUJ1uG1Oa9PuxlGjfB183OT7FhWxy5I7btxiwrtOmDWPvrLtiaGHwDHFBLeDj0M6T8/s1600/Passaicregi.jpg" height="320" width="253" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A passaici Szent István római katolikus magyar templom az Amerikai Egyesült Államok keleti partjának egyetlen, a mai napig fennmaradt, önálló magyar nyelvű római katolikus egyházközsége. John Joseph O'Connor akkori newarki püspök alapította, 1902. december 24-én kelt alapító okiratával. Az egyházközség nyelve magyar és angol, minden vasárnap magyar és angol nyelvű szentmisét is bemutatnak templomában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az építkezés évtizede</b></div>
<div style="text-align: justify;">
1883-ban a szlovák és magyar katolikusok közösen építették a Mária Mennybemenetele templomot, de a két nemzetiség között hamarosan ellentétek merülnek fel, így a helyi püspökhöz folyamodnak a magyar hívek papot kérve. Ez 1902 decemberében valósul meg, amikor John Joseph O'Connor newarki püspök kinevezi Rev. Messerschmiedt Géza atyát a passaici Szent István római katolikus magyar egyházközség első plébánosává.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első esküvő 1903. január 18-án volt, nevük Molnár Károly (Söréd, Fehér megye) és Krivda Mária (Szina, Abaúj megye). Az első halott Schuster Teréz volt, aki 50-éves korában hunyt el december 21-én és karácsony vigíliáján adták vissza a megszentelt földnek. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6DUs6h5wM6dq1OADor-BOgVL5YtfasVrkX60LO4nJ4kMEbZIDcMcsZTe8jgvqaSwPhMNbe2in3ZqHdZrTxF-bzG9Zaj_lyURC-zQakIuKaaA__f6_cGOKsc4Id6U7-YtFYVzpeqbLtQAx/s1600/Passaic_-_esk%C3%BCv%C5%91i_eml%C3%A9klap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6DUs6h5wM6dq1OADor-BOgVL5YtfasVrkX60LO4nJ4kMEbZIDcMcsZTe8jgvqaSwPhMNbe2in3ZqHdZrTxF-bzG9Zaj_lyURC-zQakIuKaaA__f6_cGOKsc4Id6U7-YtFYVzpeqbLtQAx/s1600/Passaic_-_esk%C3%BCv%C5%91i_eml%C3%A9klap.jpg" height="320" width="188" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Esküvői emléklap</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Az első időszak nehézségeiről Rev. Messerschmiedt Géza így ír: <i>,,Bizonyára érdekelné majd a katolikus testvéreinket, ha leírom, hogy mit csináltunk mi eddig. Éppen karácsony előtt jöttem ide, úgy, hogy püspököm kinevezésétől karácsony szent ünnepéig csak egy nap választott el. Találtam egy lelkes, a szent, nemes ügy iránt lelkesülő népet, amelynek most már csak az volt az óhajtása, hogy a karácsonyi szent ünnepeket Istenhez méltó módon ünnepeljük meg. De hol? A templomok mind elfoglalva, részben idegen nemzetiségek által előre kibérelve. Az isteni tisztelethez szükséges tárgyak közül semmi, de semmi nem volt meg. És már csak ez az egy napunk volt. És mégis, karácsony éjjelén 12 órakor már készen állott minden. Egy tisztességes nagy teremben helyezkedtünk el, s mikor a világ családi körben, meleg kályha mellett, a csillogó karácsonyfa körül ülte a szent estét, akkor mi lázasan dolgoztunk, építettük az oltárt, helyezgettük és rendezgettük az igazán ,,gőzerővel beszerzett egyházi tárgyakat. Másnap, karácsony ünnepén, zsúfolásig telt helyiségben mondtam az első szentmisét. Amikor a Glóriát énekeltem, kicsordult a szemem könnye, mert eszembe jutott a kis Jézus, akit családjával együtt kivert az emberi szívtelenség a rendes hajlékból, ki a hideg, rongyos istállóba. ők se kaptak helyet!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Később beszereztük a még szükséges tárgyakat, úgy hogy most már mindennel el voltunk látva. De ennek is megvan a maga története. Hitközségi gyülést tartottunk. Előadtam, hogy mi mindenre van még szükségünk, és hogy e tárgyak megvételével ne terheljük a hitközséget, hanem álljanak fel lelkes hívek és vállaljanak magukra ezen vagy azon tárgyak megvételét. Nem ismertem még a népemet, sem lelkesedésük mértékét, és azért szinte félve tettem meg ezt a felszólítást. És íme, minden felolvasott tárgynak akadt vevője. Sőt vetekedtek az áldozatban. Úgyhogy a gyűlés végén 250 dollárral gazdagabbak voltunk.</i></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_UjLdbjeSPBSywt20VQHi59opwCDn9hyoCVHpPlUmM8RVaeR3NGAK1FMKTnMijwoQE00v_ddfh9ZxKhnoiuVoogyejwqE7Zcvw960cfnoDe-zXo5wxR7hhobez0ndP8Pfsa8kzMCDGzv4/s1600/Passaic_-_tan%C3%A1cs_1904.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_UjLdbjeSPBSywt20VQHi59opwCDn9hyoCVHpPlUmM8RVaeR3NGAK1FMKTnMijwoQE00v_ddfh9ZxKhnoiuVoogyejwqE7Zcvw960cfnoDe-zXo5wxR7hhobez0ndP8Pfsa8kzMCDGzv4/s1600/Passaic_-_tan%C3%A1cs_1904.jpg" height="232" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egyházközségi tanács</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A templom építése 1903. tavaszán kezdődik meg, az alapkő ünnepélyes megszentelésére 1903. július 21-én került sor. A templomot 1904. augusztus 21-én szenteli fel John Joseph O'Connor newarki megyéspüspök.</div>
<div style="text-align: justify;">
A templom akkori plébánosa erről az eseményről így írt: <i>,,1904. augusztus 21-ike. Ez volt a mi napunk. Ugye, kedves híveim, erre igazán illik a szentírás szava: 'Ez az a nap, melyet az Isten teremtett, hogy vígadjunk és örvendjünk azon.' Hiszen, ti mind velem sirtatok az örömtől. Igen, amikor végigtörtem magam azon a sokaságon, mely aznap reggel a harmadik utca templom körül levő teret betöltötte, sehol egy szót sem hallottam. Néma csend mindenütt, csak azt láttam, hogy minden szem ragyogott az örömtől, a boldogság könnyeitől.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Délelőtt fél tízkor indult a menet a templomtól, a más nemzetiségek hitközségi és egyleti tagjaival mintegy négyezeren, a város közepéig, ahol a South Orange-ból jövő püspökre vártunk. Két oldalt szinte áttörhetetlen néptömeggel zsúfolt utcákon haladtunk. Öt banda ritmikus hangjai vezették ezt a nagy sokaságot, mely kibontott díszes zászlóival, egyenruhás (huszár, lengyel katona, görög katolikus egyletek, stb.) tagjaival, a női egyesületek jelvényekkel díszített soraival s különösen a fehér ruhába öltözött leányok páros menetével a hintók sokaságával valóban festői látványt nyújtott.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A kijelölt helyen Messerschmidt Géza, Molcsányi Miklós és Chlebovszky Valentin passaici plébánosok fogadták a püspököt. A katolikus templomok (ír, lengyel, tót, gör. kat., róm. kat., magyar, német, olasz) harangjainak zúgása kísérte a püspököt, ki végignézvén a párját ritkító felvonuláson, a fehérbe öltözött leányok véget érni nem akaró hosszú során – mosolyogva jegyezte meg: ,,haec est revera ecclesia fillialis (,,nohát ez igazán leány egyház!).</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A plébánián tartott néhány percnyi pihenés után papjaink vezetése mellett bevonult a püspök a templomba, ahol nyomban kezdetét vette a fölszentelés. E szertartás végeztével a szentélyben készített díszes trónuson foglalt helyet a püspök, mire megkezdődött az ünnepi szentmise, melyet Főt. Dénes Ferenc, a new yorki Szt. Erzsébet egyház plébánosa celebrált, Az ünnepi szentbeszédet Főtisztelendő Dr. Sebők Imre éppen ez időben Amerikában időző budapesti reáliskolai hittanár mondotta. Beszéde mély hatást gyakorolt a lelkekre. A szentmise alatt a hitközség Boldogságos Szüz Máriáról nevezett énekkara Messerschmidt Géza plébános e célra szerzett latin miséjét énekelte. Emellett mélyen meghatották a püspököt, s a meghívott idegen lelkészeket magyar egyházi énekeink, miket a sokaság egy szívvel-lélekkel buzgón zengedezett.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az egyházi ünnepséget fényes lakoma követte a plébánián, mely után a püspök hazautazott. Haec dies, quam fecit Dominus...! Ez volt a nap, melyet az Isten adott nekünk, hogy örvendjünk és vigadjunk! -- Legyen áldott az Ő szent neve!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár a templom építése 1904-ben befejeződött, de a nehézségek nem szűntek meg. A templom építése után 76 ezer dollár (2015-ös összegre átszámítva ez nagyjából 2 millió dollár lenne) adósság maradt. A folyamatos anyagi problémák, valamint az egyházközség egyes tagjainak hozzáállása, illetve feljelentése felőrölte a templomot építtető Messerschmiedt Géza egészségét, így 1911-ben elhagyta Passaicot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Pangás, majd felemelkedés</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Messerschmiedt atya után két lelkipásztor is rövid ideig volt az egyházközség vezetője, Rev. Schimkó János, illetve Rev. Kovács Lajos. Az anyagi problémák az ő erejüket is meghaladták, így rövid idő után távoztak az egyházközségtől. 1915-ben Marczinkó József tisztelendő úr érkezett meg, és maradt a Szent István élén tizenhét esztendeig. Az első világháború megpróbáltatásain és a nagy depresszió kezdeti évein Marczinkó Atya vezette át az egyházat. A depresszió nemcsak a várost, az egyházközösséget is keményen sújtotta. Az anyagi romlásból nehezen lehetett talpra állni, s megvalósítani az egyházközség fejlesztésének következő lépését: az egyházközségi iskolát. Ez az ő idejében még nem valósulhatott meg, de sikerült egy anyagi biztonságot létrehoznia, s a hitelcsapdába került egyházközséget egyenesbe hozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Marczinkó atya távozása után, 1932-ben egy esztendeig James Raile (Raile Jakab) volt a plébános. Rövid itt-tartózkodása alatt felismerte annak fontosságát, hogy legyen megfelelő hely, ahol a hívek társadalmi élet is élhetnek. Eddig ilyen célokra a templom alatti katakombaszerű helyiséget használták. Nappal hitoktatás folyt itt, esténként különféle klubok összejövetelei, vasár- és ünnepnapokon pedig a felnőttek és öregek rendezvényei. Raile atya engedélyt kapott Newark püspökétől egy különálló, nagy és korszerű helyiség építésére. A templom háta mögött, a Market Streeten lévő düledező vasöntödét megvásárolták, hogy helyére építsék az új auditórium faépületét. A munka azonban abbamaradt, mert a jezsuita atyákat – így Ft. Railet is – hazarendelték.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>„Az utolsó patriarcha”</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Gáspár János atya 1933-ban vette át az egyházközség vezetését. Időszaka alatt épült meg a magyar iskola épülete, majd 1945-ben a templomot felújítják, s 1950-ben felépül a mai is használt plébániaépület. Az egyházközségnél 1940-ben látogatást tett Habsburg Ottó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhes9o7HXh0yURO5Tmzknkd_PSFylJNCQF5lb6fd-mx3N83Z4_-eU_9n0un8r1tSbFIrhlrJr70355jXIw26brluIL-NCytuvl4IgnMGU1lhEMQkyQKZQL9uClWomANNNdgJPTMugQuY5PS/s1600/Habsburg_Ott%C3%B3_Passaic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhes9o7HXh0yURO5Tmzknkd_PSFylJNCQF5lb6fd-mx3N83Z4_-eU_9n0un8r1tSbFIrhlrJr70355jXIw26brluIL-NCytuvl4IgnMGU1lhEMQkyQKZQL9uClWomANNNdgJPTMugQuY5PS/s1600/Habsburg_Ott%C3%B3_Passaic.jpg" height="152" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyházközség 1952-ben ülte fennállásának 50. évfordulóját. 1952 májusában azonban tűz ütött ki a templom padlójában a baloldali padok alatt. A tűzoltók színültig töltötték a pincét vízzel, de hiába, a víz nem érte el a tüzet, fel kellett hasítani a padlót a padok alatt. Hónapokon keresztül az iskola dísztermében tartották a szentmisét, mialatt a templom helyreállítása folyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1956-os magyar forradalom és szabadságharc után az egyházközség Gáspár atya vezetésével több, mint 120 menekült családot fogadott be. A forradalom megrázta az amerikai magyarokat is, és példátlan segítőkészséggel fogadták a menekülteket. Anyagi segítségben, bíztatásban, jó szóban nem volt hiány. A magyar református egyházzal együtt működve sok magyar családnak nyújtottak ideiglenes otthont egy, a Gregory Avenue-n erre a célra berendezett házban. Az egyházközség 1957-ben 27.000, majd még 10000 dollárt, valamint kb. 6500 kg ruhaneműt küldött Ausztriába a határmenti egyházközségeknek, hogy a kimenekülő magyaroknak támogatást nyújtson.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1958-ban, a sok nehézség ellenére is, új harangot szenteltek a Szent Istvánban, az úgynevezett. „Szabadság harangot”. Ezzel az alapító plébánosnak, Rev. Messerschmiedt Gézának az az álma teljesült, hogy legyen egy harmadik harangja is a templomnak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgASts1MiKO6_WihIxe3G2yZcSBAek9uEe12gE4yCcUBAU7VFTiVqYK2Re9-oLcB2hXOwrlqpaRdYDeNQX-7XrrPdsa4ie7LOCSnWJ03YFOo1Ttz6wqX3VeagrTMyS4yr3M5yaxd9JNyUuv/s1600/Pl%C3%A9b%C3%A1nia_Passaic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgASts1MiKO6_WihIxe3G2yZcSBAek9uEe12gE4yCcUBAU7VFTiVqYK2Re9-oLcB2hXOwrlqpaRdYDeNQX-7XrrPdsa4ie7LOCSnWJ03YFOo1Ttz6wqX3VeagrTMyS4yr3M5yaxd9JNyUuv/s1600/Pl%C3%A9b%C3%A1nia_Passaic.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gáspár atya a felszínen szigorú, belül azonban gyengéd szívű ember volt. Erre mutat a következő eset, mely a léghűtés divatbajövetele táján történt. A rendház nyilván fullasztóan forró lehetett a nyári hónapok folyamán. Aurélia nővér, enyhülést keresvén az apácák számára, megkörnyékezte Gáspár atyát, mondván: „Atya, szörnyű meleg ez a rendház, nem kaphatnánk egy léghűtő gépet?” Gáspár atya, ez a magas, testes ember, úgy fordult sarkon, hogy majd földöntötte Aurélia nővért, s csak két szót vetett oda: „Nincs pénz!”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel viszont ott álltak az szerelők, hogy beszereljék a légkondicionálót. Gáspár atya, akiről azt mondták, hogy ő „az utolsó nagy patriarcha”, ismét bebizonyította, hogy a kezére bízottak kényelme volt olyan fontos a számára, hogy valahonnan előteremtse a szükséges összeget.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a finomlelkű, szentéletű pap megnyerte népe szívét azzal, hogy mindenkivel személy szerint törődött, harminc esztendőn át minden egyes híve sorsát szívén hordozta. Halála – 1963. február 21-én – mély gyászba borította az egész egyházközséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A XX. század második fele – a megpróbáltatások évtizedei</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Rev. Dunay Antal</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Gáspár János atya munkáját, szeretett egyházközségének vezetését, 1963 tavaszán Rev. Dunay Antal vette át. Mikor a városi hatóságok az iskolaépület egyik részét lebontásra ítélték, hogy a tanítást ne kelljen félbeszakítani a renoválás ideje alatt, Dunay atya elintézte, hogy a gyermekeket ideiglenesen áthelyezzék a Magyar Református Egyházba. Dr. Komjáthy Aladár református tiszteletes szívesen a tanulók rendelkezésére bocsátotta a Kálvin termet. Közben Dunay atya egy bizottságot nevezett ki, hogy az javaslatokat tegyen az iskolában szükséges átalakításokra. Ezek alapján indult meg egy tágas, új épületszárny kialakítása. Az iskola építési alapjára megindult gyűjtés olyan sikeres volt, hogy az építkezésre és az öreg épület renoválására fordított 398,000 dollárt teljes egészében fedezte. Dunay atya kezdeményezésére jutottak fontos szerephez a világiak az egyházközség életében. Sok új felolvasót toborzott és több mint 20 áldoztatót képezett ki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTcr7MVpLhtMl1tCcy_edaVQ5NNRwQx1H5RLxXbuDWRR4T70bUuaCUbTI6k_xfahP-EKrp1eqnTF3FLp-DrCTBzhOo7vjSUd9iuxtjsu_JCwtB3h9VgyGqqCrIMmSxRDz_iNldiuhp7S3f/s1600/Mindszentypassaic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTcr7MVpLhtMl1tCcy_edaVQ5NNRwQx1H5RLxXbuDWRR4T70bUuaCUbTI6k_xfahP-EKrp1eqnTF3FLp-DrCTBzhOo7vjSUd9iuxtjsu_JCwtB3h9VgyGqqCrIMmSxRDz_iNldiuhp7S3f/s1600/Mindszentypassaic.jpg" height="320" width="205" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mindszenty bíboros látogatása</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindszenty József bíboros, hercegprímás 1974-ben tett az Egyesült Államokban lelkipásztori utat. Ezen az úton kereste fel a passaici Szent István magyar templomot, 1974. május 19-én. Az akkori plébános Dunay Antal 1945 után kifejezetten Mindszenty József utasítására hagyta el Magyarországot. A látogatás eseményeinek sorozata: főpásztori ünnepélyes nagymise, majd a szomszéd utcai magyar Református Egyház gyülekezetének meglátogatása és üdvözlő beszéde templomukban. Délután meglátogatta és megáldotta Rev. Gáspár János sírhelyét (aki Zalaegerszegen káplánja volt), utána cserkészeinket szemlélte meg a garfieldi cserkészházukban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az új viszonyok között</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Dunay Antal atya betegségének végső időszakában, mint kisegítő, majd halála után 1977 második felében Rev. John J. Cuscack C.M. vette át a plébániát, mint adminisztrátor. Ő korábban hat évig volt egyházközségünk káplánja. Megszervezte a magyar nyelvű helyettesítést. (Főleg Szabó Szerén OFM mondta a magyar miséket.) 1978-ban érkezett a templomba Rev. Török Béla, aki 1978 és 1990 között volt a Szent István templom plébánosa. Az ő idejére esik a plébánia körüli település demográfiai arculatának megváltozása, aminek következményeképpen sok hívő hagyta el a plébániát. 1981-ben megnyílik az Amerikai Magyar Múzeum az egykori zárdaépületben.Az ő idejére esett a tartalék anyagi alap felhasználásával a templom külső felújítása és a templom belső festése. Ugyanabban az időben az egyháznak újabb megpróbáltatást kellett kiállnia: 1987 júniusában az auditórium kiégett és használhatatlanná vált a tűz és a víz okozta károk következtében, a felújítás egészen 1990-ig elhúzódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1989. szeptember 28-án fogad első ízben az egyházközség hivatalban lévő magyarországi főpapot, Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek személyében. Rev. Török Béla nyugállományba vonulása után Mustos István piarista szerzetespap lett a plébános, 1990. október 7. és 2007. júniusa között, akit Frank Rodimer patersoni megyés püspök és Miklósházy Attila külföldi magyarok püspöke iktat be plébánosnak. Az ő szolgálata alatt elkezdik a templom már halaszthatatlan felújítását, de azt már utódja fejezi be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjainkban</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Rev. Mustos István után a nagyváradi egyházmegyés Rev. Vas László veszi át a plébánia irányítását, 2007. december 2-től. Mint idegen egyházmegyés nem kap plébánosi kinevezést, de teljes plébánosi jogkörrel ellátott adminisztrátor státuszba helyezi a patersoni püspök. 2008-ban az egyházmegye bezárja a Katolikus Körzeti Iskolát (Catholic Regional School), mely után az épület közel három évig üresen áll. 2009-ben felújítják az egyházközségi bálok hagyományát, mely az 1987-es tűz miatt szűnt meg. 2011-ben elkészül a Mindszenty díszterem alatti új ebédlő. Sikerül az iskola új szárnyát bérbe adni, majd május 15-én Cserháti Ferenc püspök magyarul bérmál, s megnyitja a jubileumi év ünnepségsorozatát. 2013 tavaszán elkészül az Egyházközség ebédlőjének a konyhája. 2014-ben ünnepli az egyházközség a templom fennállásának 110. évfordulóját. Ennek keretében májusban Böcskei László nagyváradi megyéspüspök tesz lelkipásztori látogatást a templomban, szeptember 20-án Arthur Serratelli Paterson-i megyéspüspök bezárja a Jubileumi évet. Szeptember 27-én Áder János Magyarország Köztársasági Elnöke az egyházközség vendége.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Egyházi iskola, magyar nyelvű oktatás</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Passaicon a Magyar Református Gyülekezet már az első világháború előtt Nyári Iskolát szervezett. 1920-ban például, Nt. Tegze László lelkipásztorkodása alatt, 120 katolikus és református gyermek vett részt ezen a nyolc hetes nyári magyar iskolán. A nyaranta megtartott nyári iskolák egyszerre több célt is szolgáltak: Míg a gyermekeket magyarul tanították, a dolgozó szülőkön is segítettek azáltal, hogy gyermekeikről napközben gondoskodtak. 1937-ben az egyre csökkenő létszám miatt megszűnt ez a formája a magyar oktatásnak. A passaici gyermekekről azonban továbbra is gondoskodtak lelkes magyarok, akik közben beindították a szombati magyar iskolát, mivel a nyári iskola nem bizonyult elegendőnek a magyar nyelv ápolására, megtartására. A bevándorlók gyermekei ijesztő mértékben felejtették anyanyelvüket. Ennek felismerése adta a gondolatot, hogy valamit tenni kell az ifjúsággal, hogy a feledésbe menő anyanyelvet megmentsék.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Szent István Római Katolikus Magyar Egyházközségnél 1933-ban indult meg először a magyar tanfolyam. Magyar apácák tanítottak szombatonként 9–3-ig. Ők 1914-ben Rev. Kovács Lajos hívására érkeztek az egyházközségbe, s 1973-ig tartózkodtak Passaicban. A nővérek az Isteni Szeretet Leányai kongregáció tagjai voltak, nagyrészt Magyarországról érkeztek.Ebben az időben valósult meg az iskola építésének a terve is. Az egyházközségi tagok gyermekei a rendes iskolai tanulmányaikat itt kezdték már meg. Az egyházközség iskoláját 1937-ben szentelik fel, majd 1967-ben kibővítik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQt9HtCpBC5t0VjyXgMAweG5Fg828_dhACuP1G41L3F6yvpY3NpAWnuD5Hpwa_bG1UXOLzjvVx25t4Uu1BWsl_ryx0jtS19uIpcWWpRoXDDm_iKTBV51mc3FcNQvgIT3jnrBQgTNACEQlR/s1600/Szent_Istv%C3%A1n_Iskola_Passaic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQt9HtCpBC5t0VjyXgMAweG5Fg828_dhACuP1G41L3F6yvpY3NpAWnuD5Hpwa_bG1UXOLzjvVx25t4Uu1BWsl_ryx0jtS19uIpcWWpRoXDDm_iKTBV51mc3FcNQvgIT3jnrBQgTNACEQlR/s1600/Szent_Istv%C3%A1n_Iskola_Passaic.jpg" height="208" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A második világháború után az iskola Katekizmus Iskola néven működött, és a tanítás két nyelven folyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az 1949–1951-es kivándorlások idején Passaicra is tömegesen érkeztek a második világháború menekültjei, az úgynevezett D. P. (Displaced Person) magyarok. Ismét szükségessé vált a magyar oktatás. 1953-ban a cserkészmozgalommal egyidejűleg és a cserkészet szervezésében indult meg újra szombatonként a magyar oktatás a Szent István Egyházközségnél. A tanerők legtöbbje cserkészvezető volt. 1953 őszén – a Cserkész Szövetség rendezésében – kezdődött el a 14–17 évesek részére, mint középiskola-pótló, az ún. Szabadegyetem. A két éves tanfolyam végén, 1955-ben, itt Passaicon tartották meg az első „Magyar Érettségit” magyar történelemből, irodalomból és földrajzból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1958-ban Rev. Gáspár János plébános nyitotta meg a Szt. István Egyházközség Hétvégi Magyar Iskoláját. Az egész éven át tartó szombat délelőtti tanítás a Szent Név Társulat magyar tagozata segítségével működött. A 24 gyermekkel induló iskolában elsőként dr. Nagy Sándorné, majd dr. Mikófalvy Lajosné tanítottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1961-ben Andreánszky Károly vette át az iskola irányítását, bevezette a négy éves, négy osztályos rendszert. A tanulók száma 35-50 között mozgott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1965-ben Rev. Dunay Antal plébános ideje alatt nagy és egyedülálló változás történt. Passaicon – elsőként egész Amerikában – megalakult a mindennapos magyar iskola, Mindszenty Magyar Iskola néven. A plébánia, a szülők és lelkes magyarok jelentős áldozatvállalásával indult meg a mindennapos tanítás több mint 100 gyermek számára. A rendes angolnyelvű tanítás után rendszeres tanrend szerint napi egy óra ölelte fel a tananyagot: írás, olvasás, nyelvtan, földrajz, irodalom, történelem és ének.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjckmP3ZvwXofdGcwKFM6HnCGzWKXeORY2HOwWEabmRRewcn_YSmSylRmh6GzaQnKF3v6MVxqHUyLGpkdnoFq9CRBZXv6l1dsrr3BzLC44OcCHVU2oWobEopPpjaVh7JMIK3ktCI1bH6SA3/s1600/Kerkayemese.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjckmP3ZvwXofdGcwKFM6HnCGzWKXeORY2HOwWEabmRRewcn_YSmSylRmh6GzaQnKF3v6MVxqHUyLGpkdnoFq9CRBZXv6l1dsrr3BzLC44OcCHVU2oWobEopPpjaVh7JMIK3ktCI1bH6SA3/s1600/Kerkayemese.jpg" height="320" width="256" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kerkay Emese, aki az iskola igazgatója volt számtalan évig, s a mostani kutatás legfőbb segítője</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy csapás érte a mindennapos Mindszenty Magyar Iskolát, amikor 1974-ben megszűnt a Szent István Iskola önállósága és öt különböző nemzetiségű katolikus iskola egyesítésével a püspökség körzeti iskolájává változott. A magyar tanulók létszáma lecsökkent, mert a szülők kivették gyermekeiket, hiszen ez már „nem a magyarok iskolája volt”, hanem a püspökségé. 1976 tavaszán mindössze 11 tanulója volt a Mindszenty Magyar Iskolának. Ezért Rev. Dunay Antal plébános úgy határozott, hogy össze kell fogni a reformátusoknál 1975-ben újra alakult hétvégi iskolával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Szent István Egyházközség a Magyar Református Egyházközséggel karöltve 1976 őszén újjá szervezte az azóta is folyamatosan működő hétvégi magyar iskolát „Passaici Testvéregyházak Magyar Iskolája” néven átlag 50 tanulóval. Az iskola 1983 végén átköltözött a Szent István Egyházközség iskolájának tantermeibe. Mivel ettől kezdve a katolikus Egyház volt az egyedüli fenntartó, felvette a Szent István Magyar Iskola nevet. Ez időben 1979-től Kerkayné Maczky Emese az iskola igazgatóhelyettese, majd 1990-től 2006-ig igazgatója.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az iskola a fogyatkozó gyermekszám miatt 2014-ben felfüggesztette tevékenységét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A templom leírása</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Gót és római stílus keveréke, a középhajó hossza 100 láb, szélessége 65 láb. A középhajó magassága 60 láb, a mellékhajók magassága 27 láb. A hajó 14 vas oszlopon nyugszik. Minden második oszlopfón, ahol az ívek nem találkoznak, egy-egy mellszobor áll, a latin és görög egyházdoktorok szobrai. A szentély középpontja a gyönyörű gótikus főoltár, tervét Rev. Messerschmiedt Géza készítette, míg Schimmel Anton, tiroli származású képfaragó faragta. A tabernákulum felett Szent István óriási szobrát látjuk, amint a Szent Koronát a Magyarok Nagyasszonyának felajánlja. Tőle jobbra és balra az Árpádházi szentjeinket, Szent Imre herceget, Szent László királyt, és kisebb alakban Szent Erzsébet asszonyt és Szent Margit szüzet találjuk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh00frwSrnATh3at18DFtFGCeFQusm2nCVJ4zKUMQTOehiuxav4u1IUBLB57qqBJlxftrEJzKiQCkwOt7FkFCPNyIlTW18rpNJJWxbMXEJeguP0EaIh1qVyUMd5AkPOB8XORh7pWQjoA1yH/s1600/Regioltar2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh00frwSrnATh3at18DFtFGCeFQusm2nCVJ4zKUMQTOehiuxav4u1IUBLB57qqBJlxftrEJzKiQCkwOt7FkFCPNyIlTW18rpNJJWxbMXEJeguP0EaIh1qVyUMd5AkPOB8XORh7pWQjoA1yH/s1600/Regioltar2.jpg" height="320" width="219" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A templom három hajójú. A kórussal együtt 500 ember számára elegendő. A szentély jobb és bal oldalán egy-egy ajtó visz a sekrestyékbe. A szószék a szentélyben áll, annak bal oldalán. A kórus felé eső rész a három hajónak megfelelőlen -- három előcsarnokból áll -- a jobb- és baloldaliból vezetnek a lépcsők a kórusra. Az előcsarnok mindkét oldalán két mellékoltár volt, melyeket később eltávolítottak. A régi gyóntatószék helyén a Hősök oltárát helyezték el 1945-ben. A gyóntatószéket az egyik kis méretű mellékkápolnába helyezték át, ajtóval lezárva. Eredetileg ezekben a mellékkápolnákban állt Szent Anna, illetve Szent Antal szobra, egy-egy oltáron. A mellékoltárok azóta már nincsenek meg, de a szobrok a templom előterében találhatók.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ablakok becses kincsei templomunknak. Az eredeti ablakokat, mint a templom egész belsejét, Rev. Messerschmiedt Géza tervezte. Átlátszóak voltak, hogy minél több fényt engedjenek be. A ma látható színes üvegablakok Rev. Gáspár János ideje alatt került a templomba. Ezek körülbelül 16 láb magasak és különböző jeleneteket idéznek a Szentírásból, valamint a szentek életéből. Az oltár és az orgona felett is talalhatók ablakok, hogy a templom megvilágítása jobb legyen.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirqgyBb5zjiaRJvnUO0KqvOhw0dZSkECA4OD9Tdmguwrqhhymvt9iyk_dPW-RVoJb1wLhqSqAqMpX5BlH_8LryGvrwRP0LcCJScb05t08IAU-ZZ3S5anhqp89jO8DkI7ISj57UGZFG7AS9/s1600/Sztistv%C3%A1npassaicharang.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirqgyBb5zjiaRJvnUO0KqvOhw0dZSkECA4OD9Tdmguwrqhhymvt9iyk_dPW-RVoJb1wLhqSqAqMpX5BlH_8LryGvrwRP0LcCJScb05t08IAU-ZZ3S5anhqp89jO8DkI7ISj57UGZFG7AS9/s1600/Sztistv%C3%A1npassaicharang.jpg" height="320" width="151" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lélekharang...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A toronyban három harang található. A kilenc csősorú orgonát a Vermont Peragallo nevű cég készítette. 1953 óta villannyal működik, felújítása óta más hangszerek hangján is meg tud szólalni. A templom alatti termek könyvtárnak vannak berendezve, több mint 10 ezer kötet könyv található itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Művészettörténeti jelentősége</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A Szent István templomban komoly művészi értékek találhatóak. Gaetano Federicinek, a XX. század kiemelkedő amerikai szobrászának nyolc mellszobra díszíti a templom főhajóját, négy-négy szobor a két szembenálló fal oszlopfőin. A művek a keleti és nyugati egyházak nyolc egyházdoktorát ábrázolják. Federici 1880-ban született az olaszországi Castelgrandeban, és hétéves korában került Amerikába, ahol édesapjának sikeres építkezési vállalkozása volt. Ő építette a mi templomunkat is. Fia viszont páratlan művészi tehetsége birtokában a templom belső díszítését végezte. Stílusa hagyományos, klasszicista volt, az abban az időben dúló avantgarde irányzatokkal szembefordulva.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6AcXlgJNTAcHvMjlNnaZk9-YJSxS9tgXbj_qyvzvgEgxTZwQP48HNLlFnkkvIe9mbVm92-8xk7f5-NpUG7EDEoDom4c1To9xbxeRamhOFFf_tDhYy9ErGxEWGjxm3tYdESisdNBQGfPLC/s1600/Vulcanclaymodel.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6AcXlgJNTAcHvMjlNnaZk9-YJSxS9tgXbj_qyvzvgEgxTZwQP48HNLlFnkkvIe9mbVm92-8xk7f5-NpUG7EDEoDom4c1To9xbxeRamhOFFf_tDhYy9ErGxEWGjxm3tYdESisdNBQGfPLC/s1600/Vulcanclaymodel.gif" height="320" width="251" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Vulcan szobor modellje...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Egyik tanára a manhattani Giuseppe Moretti volt, aki a St. Louis-i Világkiállításra az alabamai Birmingham város rendelésére egy óriási méretű, Vulkánt ábrázoló szobrot tervezett. Mivel műterme nem bizonyult elég nagynak, az akkor épülő templomunkban készítette al a 17 méter magas szobor életnagyságú modelljét. A mű óriási méretét jelzi a végleges, kiöntött szobor 54 tonna súlya. Morettinak érdekes módon már azelőtt is volt magyar kapcsolata: Ferenc Józsefről márvány portrét készített, dolgozott Budapesten is, és Erdélyben kitűnő márványt talált, de kitermelését a katonai hatóságok nem engedélyezték (az orosz betöréstől félve nem építették ki a szükséges vasútvonalat)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval ennyi a kutatásom... S most tényleg jöhet (talán még ma) a Holt Költők Társasága és Washington... </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-86122451336440715562015-04-10T13:27:00.001-05:002015-04-10T13:36:35.455-05:00Még egy húsvét Amerikában<div style="text-align: justify;">
Azt, hogy most már lassan tényleg a végjáték következik, s néhány hét, s ez a kaland véget ér sok minden jelzi előre. Ancsa egyre fáradtabb, s egyre többet van benn a laborban, hiszen most már a végső nagy mérések, s a cikk írása van folyamatban, a konyhánk fala teljesen ki van tapétázva az eredményeivel, amit még itthon is órákon át nézeget, javítgat, rajzolgat, áthúzogat, s folytathatnám. A végjáték kezdetét az is jelzi, hogy most már vannak olyan események, amelyeken már tavaly voltunk. Ilyen volt néhány hete a nagyböjti halas ebéd, minek keretében halat és rákot lehetett enni, s ilyen volt az elmúlt héten a húsvéti szent három nap.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfUP24eXp4E0WleOYv8Wa-dK4c2gKGU6Si_46R6NMdeiTdv2js6Woy4TlO1P2gVEwGFbeNL06LxjbV3UG_cqsArRXzy8EWzIYq2BOMsCk9XxJsGcI9T_zWvLRZuAP5k97Yv1WLYFcvlpfp/s1600/DSCN4192.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfUP24eXp4E0WleOYv8Wa-dK4c2gKGU6Si_46R6NMdeiTdv2js6Woy4TlO1P2gVEwGFbeNL06LxjbV3UG_cqsArRXzy8EWzIYq2BOMsCk9XxJsGcI9T_zWvLRZuAP5k97Yv1WLYFcvlpfp/s1600/DSCN4192.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagycsütörtök, az Utolsó Vacsora emlékmiséje</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Tavaly Nagycsütörtökön egyedül mentem le Passaicba, de idén sikerült - nem kis könyörgés, morgás és ne csináld már, jogilag szabadságon vagy szövegek keretében - rávennem Ancsát, hogy jöjjön le velem, már csütörtök délután. Azt, hogy már több mint egy éve vagyunk Amerikában az is bizonyítja, hogy most kezdünk rájönni, bizonyos dolgokat hogyan lehet olcsón, de legalább praktikusan megoldani. Erre egy példa a Passaicba való utazás. Első alkalommal egy méregdrága vonatutat választottunk. Hazafelé már megtaláltuk a kínai buszt, amely olcsó, ámde forgalomfüggő. Fél, egy óra késés benne van. Nem is beszélve, hogy New Yorkból indul, ami azt jelenti, hogy oda be kell jutni, s bár Laci atyánk mindig bevitt, de biztos, hogy lett volna jobb dolga is vasárnap délután, mint a csúcsforgalomban araszolni.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6uyfU3TWEm-Wa4HkIddp3_7DOR2J4H0VeE9ov6FYcfcW9VZfhl4X_Z-cjsQLnwRYH16rDzh41-loxcKafmYP4RMZCXNUrIMt05rd05dCBU1ORr9dips2xhRHxAY4RosOqLRUZuDDj6qNM/s1600/DSCN4212.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6uyfU3TWEm-Wa4HkIddp3_7DOR2J4H0VeE9ov6FYcfcW9VZfhl4X_Z-cjsQLnwRYH16rDzh41-loxcKafmYP4RMZCXNUrIMt05rd05dCBU1ORr9dips2xhRHxAY4RosOqLRUZuDDj6qNM/s1600/DSCN4212.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Nagypénteki szertartás kezdete</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Aztán néhány alkalommal ezelőtt megtaláltuk, hogy van busz Newarkba is. Newark New York elővárosa, New Jersey-ben, s arról nevezetes, hogy a három nagy New York-i repülőtér közül a harmadik itt van. Mi is innen fogunk majd 28-án hazarepülni. Szóval innen is van busz. Viszont egy része New Yorkból jön, s emiatt volt, hogy másfél órát késett. S legutóbb, a halas ebéd után fedezte fel Ancsa, hogy van egy kvázi helyiérdekeltségű vonat is, igaz, Trentonban át kell szállni, de olcsón és aránylag gyorsan hazavisz, nem is beszélve arról, hogy pár utcányira tőlünk van a megállója. Persze ezen a vonaton is vannak nekem nem érthető dolgok, mint például, hogy csak egy szerelvénybe lehet beszállni, s a kalauz akkor sem enged át a másik négy üresen álló szerelvénybe, ha egymás ölében ülünk, vagy hogy ha megjön a vonat, az ami a csatlakozás lesz, kiszállnak belőle az emberek, mi meg beszállunk, miért jön a kalauz, s kerget ki bennünket, hogy két perc múlva ugyanabba a vonatba beszálljunk. Na mindegy, lesznek szabályok, melyeket úgysem fogok Amerikából megérteni.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8M3ctsh2Ei-juPVjvw1gc2OFAZgSPh-gp3lKw4j0kH-HWeWnD6nYAOxDe51w1rZJuzu6SRyNFk_3P7tok0FOMqVfwGQ8yocpnOR-B8BB09IFGsKZ4P4ZnxXzkJN3vPs4s4YfB5LBmwpNx/s1600/DSC_8368.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8M3ctsh2Ei-juPVjvw1gc2OFAZgSPh-gp3lKw4j0kH-HWeWnD6nYAOxDe51w1rZJuzu6SRyNFk_3P7tok0FOMqVfwGQ8yocpnOR-B8BB09IFGsKZ4P4ZnxXzkJN3vPs4s4YfB5LBmwpNx/s1600/DSC_8368.JPG" height="320" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tűzszentelés</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szóval verőfényes csütörtökünk volt, s elindultunk Passaic felé. A helyzetet rontotta egy kicsit, hogy én levettem a szóróanyagból egy menetrendet, amely - ismét egy nem logikus dolog - nem tartalmazta az összes megálló helyét, ahol a vonat megállt. Így egy megállóval korábban hagytuk el a vonatot, de szerencsére gyorsan át tudtunk szállni egy következőre, s azon kvázi lógva tettük meg azt a pár mérföldet. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_loHv7HXAOl7dI26rG9sua0hjUXs1oD2AllFmZOsrBD_tm07IXBIF2vYPoztmF_HYUv3x3OmIK3W0NKvPNRKRG27iysbAzBo29Hi60oUaxNhyFlVlcz8tJCiSWK877iyw-oceJFt3Xiof/s1600/DSC_8372.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_loHv7HXAOl7dI26rG9sua0hjUXs1oD2AllFmZOsrBD_tm07IXBIF2vYPoztmF_HYUv3x3OmIK3W0NKvPNRKRG27iysbAzBo29Hi60oUaxNhyFlVlcz8tJCiSWK877iyw-oceJFt3Xiof/s1600/DSC_8372.JPG" height="320" width="219" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Krisztus Világossága...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Maguk a húsvéti szertartások nagyon mélyek és felemelőek. Nekem személy szerint ez a kedvenc liturgikus időszakom, amellett, hogy rendkívül fárasztó, nagyon oda kell figyelni, s mivel ezek a szertartások egyszer vannak az évben, úgyhogy fel is kell készülni. A szent népnek is feltűnő, hiszen sokat füstölünk, ez az egyetlen alkalom a liturgikus évben, amikor az oltár előtt teljesen leborul az ember, s a tűzszentelés viharos erejű szélben különösen izgalmas. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVxk2fhz5XhiZYMsm7mJatxVZkBhDMbyqBau3J42-2xV-iC8AyXCZDl7KMpf-UbvhEGg6Fzel6taMrZgHJJQPiuQ9tbn0bSlmuhPkksvAoX_F_FA2ROGt8hfsZRh74Ft4Q1Z9e8yi7K_0u/s1600/DSC_8404.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVxk2fhz5XhiZYMsm7mJatxVZkBhDMbyqBau3J42-2xV-iC8AyXCZDl7KMpf-UbvhEGg6Fzel6taMrZgHJJQPiuQ9tbn0bSlmuhPkksvAoX_F_FA2ROGt8hfsZRh74Ft4Q1Z9e8yi7K_0u/s1600/DSC_8404.JPG" height="320" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vízszentelés</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A katolikus egyház liturgiájában az a különleges és az érdekes, hogy bárhová megy az ember maga a liturgia (na jó, pici különbségekkel), de ugyanaz. Mert bár mondjuk az eszkimó liturgia Isten fókájának nevezi Isten bárányát, de pontosan lehet tudni, hogy mikor és mi következik, mindenütt ugyanazok az olvasmányok vannak, ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a Húsvéti Örömének, még ha angolul is énekli a kántor. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNIxDLg0wpB2pRL38RKjfNJddOJwg5eDGpxrscthln7rz6ZzwKlXIsd8Cru1C5CvY_Z5HWlYd1T5HbarIemVPzaxVbI6etQ7-R56R4dQmvhVoQkDFXlvRBoxW65DO_lzTNswFADFaUk2zB/s1600/DSC_8437.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNIxDLg0wpB2pRL38RKjfNJddOJwg5eDGpxrscthln7rz6ZzwKlXIsd8Cru1C5CvY_Z5HWlYd1T5HbarIemVPzaxVbI6etQ7-R56R4dQmvhVoQkDFXlvRBoxW65DO_lzTNswFADFaUk2zB/s1600/DSC_8437.JPG" height="228" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Körmenet...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A szertartások között volt arra is módunk, hogy legújabb hobbinknak, Laci atyával, éljünk. Ez pedig a Passaic-i magyar templom történetének feltárása volt. Kerkay Emese segítségével több könyvet is találtunk, s csak úgy röpködtek az évszámok, röpködtek az elképzelések... Egy részüket adat híján nagyon nehéz bebizonyítani, de ismervén a magyarokat, no meg ismervén a papokat, azt lehet mondani, szinte biztos, hogy így volt. S persze arra is volt mód, hogy Ancsa folyamatosan a szobájában üldögélve írja a cikkét. Hiába, ezért jöttünk Amerikába.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsnXGEolPYnxD_Gm5XZnUDjDU1cUnQcvg1qeXQV7mH7YiQ4X_ogJicdX-VY8yPs8bS-hqippqum0gFLytmDTtKQF2gi6nEBGTRwd1z5mGIrRrwdffQjKUQklIwsZIeLgXv8J22OXoCjz3G/s1600/11088262_10205607722086392_4499882323606703652_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsnXGEolPYnxD_Gm5XZnUDjDU1cUnQcvg1qeXQV7mH7YiQ4X_ogJicdX-VY8yPs8bS-hqippqum0gFLytmDTtKQF2gi6nEBGTRwd1z5mGIrRrwdffQjKUQklIwsZIeLgXv8J22OXoCjz3G/s1600/11088262_10205607722086392_4499882323606703652_n.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">S persze volt idő egy-egy szivarra is, még ha én egy kissé fáztam...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Nagyszombaton azért, amíg sült a bárány, egy kisebb kirándulást tettünk a környékre, hiszen a Rifle Camp Park-ban már tavaly húsvétkor is jártunk, s nem láttunk őzeket, amelyeket ilyenkor etetni lehet. Nagyon bátrak, látszik, hogy ezen a környéken nemzedékek óta nem volt vadászat (a felesleget befogják, s máshová szállítják el), mondhatni szinte a tenyerünkből ettek. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzAix2LZdEBCGz3ukPAXJ0IeTa3Lmcd7mxKAvOLJKrkkgka7CuNfG4rpN0GER5IffUv7La52GMBleWFAjzCz-g1ovEG9cjsH1AMMTEuREm2EyjWTIrI0z2MKt740GwzfRTQPNNqgSNEyrE/s1600/1907646_841003392639891_6441539362357895108_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzAix2LZdEBCGz3ukPAXJ0IeTa3Lmcd7mxKAvOLJKrkkgka7CuNfG4rpN0GER5IffUv7La52GMBleWFAjzCz-g1ovEG9cjsH1AMMTEuREm2EyjWTIrI0z2MKt740GwzfRTQPNNqgSNEyrE/s1600/1907646_841003392639891_6441539362357895108_n.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Őzetetés... </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Egy teljes liturgikus évet éltünk le Amerikában. Húsvét - Pünkösd - Évközi idő - Advent - Karácsony - Farsangi idő (bár ez nem liturgikus időszak), s újra húsvét. Az idő halad. Hogy mi bölcsebbek lettünk-e ezzel az évvel? Ancsa nagyon sokat tanult. Az biztos. Angolban mind a ketten fejlődtünk. De most vagyunk ott, hogy ha esetleg vissza kellene jönnünk, tudnánk hova is jövünk. S azt is tudjuk hova is tartozunk. </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-55456799898508813742015-04-01T12:24:00.003-05:002015-04-01T12:24:43.637-05:00Egy év Amerikában<div style="text-align: justify;">
Április 1. Bolondok napja. Egyfelől. Másfelől számunkra rendkívül fontos évforduló. Magyar idő szerint ezen a napon délelőtt 10-kor felültünk a frankfurti képre, s ott átszálltunk arra a gépre, amely Philadelphiába hozott bennünket. 365 nap. Ennyi ideje vagyunk Amerikában. S már csak 28 nap, s megyünk haza.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXrzU_3J5jgqPDRY9X1ns9xLX1-bngqvnjN_RuIabJkbKXRnu8C4hPMEoSYHItn0zHYG9fJbpoGVB_UHMJZaX7-bXP-jDwhwZnxFrT_m4xYvUF2MWB5vfFQ00U2Np3u0km5Y3gjkUBjZ1p/s1600/Philadelphia_00010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXrzU_3J5jgqPDRY9X1ns9xLX1-bngqvnjN_RuIabJkbKXRnu8C4hPMEoSYHItn0zHYG9fJbpoGVB_UHMJZaX7-bXP-jDwhwZnxFrT_m4xYvUF2MWB5vfFQ00U2Np3u0km5Y3gjkUBjZ1p/s1600/Philadelphia_00010.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy éve ilyenkor a repülőn. Nem szeretném kifejteni, hogy az ötödik óra repüléskor mi nem fáj az embernek. Bár nem lenne hosszú lista....</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ancsa nyolcvanhárom kísérletet hajtott ez alatt végig (átlagosan napi 8-10 órás kísérlet), ezen kívül sok száz órát számolt, rengeteg táblázatot csinált. Az anyag, melyet itt kutatott 130 Gb-nyi anyagot ölel fel a számítógépén. öt spirál füzetet írt ezen kívül tele. Átlagosan reggel 9-től délután hétig volt a laborban, s itthon éjfélig kutatott... A kb. 10 szabadnapon kívül - amely jogilag járt - folyamatosan dolgozott. Ez nagyjából 3500 munkaórát jelent. Eközben megjelent - igaz ettől függetlenül, mivel az átfutási idő nem rövid - egy elsőszerzős cikke. Emellett, a jövőre előtekintve megírt két pályázatot is.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-USft6c_O5ITJznbbrqDtAna0ttxikK1HbWCgvsr1DnOvwaSNGqptVfyj6Tga5htrNdIaEjguK3fdPvlyTo9a8vwbA1Smy6yMgSxsQOqUq9B8wEFxiOYUQ2DiunGh9kn0D96sGJTpeW82/s1600/DSC_0003.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-USft6c_O5ITJznbbrqDtAna0ttxikK1HbWCgvsr1DnOvwaSNGqptVfyj6Tga5htrNdIaEjguK3fdPvlyTo9a8vwbA1Smy6yMgSxsQOqUq9B8wEFxiOYUQ2DiunGh9kn0D96sGJTpeW82/s1600/DSC_0003.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A laborban nem nagyon szabad fotózni, így ritka képek egyike.</td></tr>
</tbody></table>
Jelenleg folyamatosan ír, valami nagyon nagy cikk készülődik, aminek kéziratában már most van:<br /> 28 db átlagolt grafikon,<br />
68 mikroszkópos kép<br />
27 Western blot (fehérje vizsgalat)<br />
4 összehasonlító kép<br />
1 családfa<br />
1 szekvencia<br />
<div>
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrljNtR_Hri2KN2NXQ0VWRKv93wkxaWknwCD4G8rgi7qWNcRyMbfH_V0p2qxj34w67UmzGWAmzLd7F_JdLWB2bcz2u6b_UTVLH6-CHCyTRMcLLXuEARiB2L-7JfIrkJhCIYJPO9KN-uS6K/s1600/New+York_00298.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrljNtR_Hri2KN2NXQ0VWRKv93wkxaWknwCD4G8rgi7qWNcRyMbfH_V0p2qxj34w67UmzGWAmzLd7F_JdLWB2bcz2u6b_UTVLH6-CHCyTRMcLLXuEARiB2L-7JfIrkJhCIYJPO9KN-uS6K/s1600/New+York_00298.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kevés nyugodt hely egyike New Yorkban: Central Park</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A rengeteg kutatás mellett (ami ebből a blogból azért nem derül ki pontosabban, mert ez a blog elsősorban a közös kalandozásainkat mutatja be), sok helyen jártunk. Legtöbbször természetesen Passaicban, ahol hihetetlen jó barátokat és egy olyan papot ismertem meg, aki - bár nagy szó, s kicsit talán csöpögősen hangzik, s bocsánatot kérek, de jobban nem akarom megmagyarázni - visszaadta a hitemet abban, hogy lehet együttműködni papokkal, s igazán jó ember. Ettünk püspökökkel, s kvázi pacsiztunk a Köztársasági Elnökkel. A New York-i főkonzulátus emberei csak úgy fordultak hozzám: te vagy a Robi? </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7Wh_KAYr120BtM_APSKsZWxYeBEhQ0Mo_ZbDdJYzLnizuRJm0DGg5W-F0phblMz7Ssmq5K4gtoWgUmU2Os4M8dv2N6hy3ZzdqOBvchzaRDWUgJxdBEUGbQgvDeKnx0zIatbWPd_toLtUu/s1600/DSC_0103.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7Wh_KAYr120BtM_APSKsZWxYeBEhQ0Mo_ZbDdJYzLnizuRJm0DGg5W-F0phblMz7Ssmq5K4gtoWgUmU2Os4M8dv2N6hy3ZzdqOBvchzaRDWUgJxdBEUGbQgvDeKnx0zIatbWPd_toLtUu/s1600/DSC_0103.JPG" height="180" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor jártunk New Yorkban. Láttuk a Central Parkot, a Metropolitan Museum of Artsot, a Grand Central állomást, a Hudson folyót, Ellis-szigetet, a Szabadság-szobrot. Megismertük Manhattant, kellőképpen szörnyülködtünk a New York-i metrón, Kipróbáltuk a híres New York-i taxit. Megnéztük a Empire State Buildinget, a Rockefeller-épületet, jártunk az NBC stúdiójánál. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZk1PeQLj0rM3T294ThKaj11-Bs6rqCGYBYtYINlHvySi8_PXNTsx6IY8QV_MyxZbngQZ6Iozre7jKuGXLLHywOSb7pMPXNjcNCJrkhDfmzUQz-iW6GziERs3DWtYyo_FJk8Dqogx2gx3s/s1600/New+York_00397.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZk1PeQLj0rM3T294ThKaj11-Bs6rqCGYBYtYINlHvySi8_PXNTsx6IY8QV_MyxZbngQZ6Iozre7jKuGXLLHywOSb7pMPXNjcNCJrkhDfmzUQz-iW6GziERs3DWtYyo_FJk8Dqogx2gx3s/s1600/New+York_00397.JPG" height="213" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small; text-align: justify;">Empire State Building</span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Háromszor jártunk Washington DC-ben. Két alkalommal egy hihetetlenül kedves család vendégei voltunk Emike és István olyan házigazda volt, akinél jobbat soha el nem képzelhet magának az ember. Ahova csak szerettünk volna elvittek. Megnéztük a Mall-t, ahol a nagy dolgok vannak, Lincoln emlékmű, Washington-emlékmű, Fehér-ház (persze csak kívülről), Capitolium, láttuk az Arlingtoni Katonai Temetőt, a Ford-szinházat, a botanikai kertet.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUw1WMwpfUOnjRr9goT6tVfX2x0JC-90SZR35TLqMeBw_WXDQJ69c6HGyf1RgSLrmyVO-ve5oPt9C6cYPSqP-gWaLC4TO9QCmKpp5sJ7jbHDpicODafWEn3Cj-bErl1W8W2-2euy_Y2gb4/s1600/Philadelphia_00124.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUw1WMwpfUOnjRr9goT6tVfX2x0JC-90SZR35TLqMeBw_WXDQJ69c6HGyf1RgSLrmyVO-ve5oPt9C6cYPSqP-gWaLC4TO9QCmKpp5sJ7jbHDpicODafWEn3Cj-bErl1W8W2-2euy_Y2gb4/s1600/Philadelphia_00124.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Emikével és Istvánnal még az első héten. Hoztak nekünk párnát, evőeszközt... A csomagjaink ekkor még ki tudja hol voltak...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze bejártuk Philadelphiát is. Volt amit volt szerencsém többször is látni. Jártunk az Independence-hallban, egy csomó helyi múzeumban, felfutottunk (na jó sétáltunk), a Rocky-lépcsőn, láttuk a Rodin múzeumot, megismertük, megszerettük ezt a várost. Ma már ha valaki jön hozzánk, azt kvázi idegenvezetni tudom a nevezetes helyeken. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9VwGS2uJjcNAPZniwD_OwRJkKP4op6E3NZ-D7Ryv3Vfk776_4bBOPeDfVYeXAkVEjadH9FedkIpVN5som4uC9UehMsXT69A1t3_y4OVhcwh0QvVps7gDvXnvR8IR0WDgNexxrh5EorRjk/s1600/Eastern+State+Fegyh%C3%A1z_036.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9VwGS2uJjcNAPZniwD_OwRJkKP4op6E3NZ-D7Ryv3Vfk776_4bBOPeDfVYeXAkVEjadH9FedkIpVN5som4uC9UehMsXT69A1t3_y4OVhcwh0QvVps7gDvXnvR8IR0WDgNexxrh5EorRjk/s1600/Eastern+State+Fegyh%C3%A1z_036.jpg" height="320" width="192" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Láttuk Al Capone celláját. Többet is. </td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tettünk hosszabb-rövidebb utakat. Jártunk az Atlanti óceánnál Atlantic City-nél és Ocean City-nél fürödtünk az óceánban. Megnéztük Lucy-t a világ legnagyobb elefántját, megmásztunk négy világítótornyot. Bejártuk Pennsylvania (egy részét) megnéztük a Gettysburgi csata helyét, elmentünk a Niagarához, átmentünk Kanadába, s láttuk a Scranton-i villamos és vasútmúzeumot. Ez majdnem 1000 mérföldes utazást jelentett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDGH6HUT0RHcreA5zwm0MoK9YxC4wg0a5dtV-NPyZ8WNlsrh1mZN5IAP_9GsCQ0o8tlu7poWRQ8_19GKA0s9WlgTdPdE492eSAIynKT3wNuO31Ipz3tqqO7o8eaPS3CeXutNJWn1OLpA65/s1600/J%C3%BAl4utaz%C3%A1s_Robi_137.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDGH6HUT0RHcreA5zwm0MoK9YxC4wg0a5dtV-NPyZ8WNlsrh1mZN5IAP_9GsCQ0o8tlu7poWRQ8_19GKA0s9WlgTdPdE492eSAIynKT3wNuO31Ipz3tqqO7o8eaPS3CeXutNJWn1OLpA65/s1600/J%C3%BAl4utaz%C3%A1s_Robi_137.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Niagara. Ide még visszamennék...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Voltunk délen. Bejártuk, végig csodálkoztuk New Orleanst, láttuk az űrhajózási központot Houstonban. Hajóztunk a Mississippin, lapátkerekes hajón. Utazásunk közben átéltük életünk első - s remélem utolsó kényszerleszállását, az Ohio partján, Clevelandban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiee1Ipi9ZKUR_DgoOuFq0nopmBAOO-UkIZI3B14stAtGymwEK90PDzwpN1XPR3yXBZhRLZ3pLNS0gg2GFBzEAMp4nycW1m-yYZR7NMT7IKkzaGvH8PBzj9_s0EkNlWydbse2ii_todW8eC/s1600/New+Orleans_08.27_088.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiee1Ipi9ZKUR_DgoOuFq0nopmBAOO-UkIZI3B14stAtGymwEK90PDzwpN1XPR3yXBZhRLZ3pLNS0gg2GFBzEAMp4nycW1m-yYZR7NMT7IKkzaGvH8PBzj9_s0EkNlWydbse2ii_todW8eC/s1600/New+Orleans_08.27_088.jpg" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Utaztunk a híres New Orleans-i villamossal...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Megnéztük a Pocono-t, amit a helyiek Pennsylvania-i Niagarának nevezik, s indiánokat is láttunk. Megismertük és megtapasztaltuk az ünnepeket, különösen a nemzeti ünnepeket Amerikában. Mind az amerikaiakat, vagy magyarokat. Egy kedves családnál, Rékáéknál mi is sétáltunk a gyerekekkel házról házra Halloween-kor. S megsütöttem életem első pulykáját Hálaadáskor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjOAPImuaX_TQ6fsCBc6fX6Z1ff9MNjfSk82RPmzJqwWs-cMxphdj4o7ssnaPwBFSjPdsHi10DYW2E-h1lDAjdBb7-SYPbHgEjbaakghSgYQjF1zbIkggWAfI9_gsOhsA8pixo9BYPjEcM/s1600/Halloween_005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjOAPImuaX_TQ6fsCBc6fX6Z1ff9MNjfSk82RPmzJqwWs-cMxphdj4o7ssnaPwBFSjPdsHi10DYW2E-h1lDAjdBb7-SYPbHgEjbaakghSgYQjF1zbIkggWAfI9_gsOhsA8pixo9BYPjEcM/s1600/Halloween_005.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hú, de félelmetes ez a tök leány...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Átutaztunk a nyugati partra, picit beleszagoltunk San Franciscoba, megnéztük a Golden Gate-t, láttunk hatalmas fákat és megmártottuk a lábunkat a Csendes-óceánba. Ez után átmentünk Hollywoodba, sétáltunk a vörös szőnyegen, nézegettük a csillagokat a sztárok nevével. S Las Vegasban nyertünk a kaszinóban. Vezettem a hatvanhatos úton, láttunk a Death Valley-t, a Grand Canyon-t, s a Red Rock Canyon-t. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRO44f3e0rYpH2n9MnCp8CE3PTIbElEwp0FLPgSz8rEwJrIqqKWDrZojq_-N9qyL8rfqpSnjft_5GvGtktrPM4W_SGcVT602cDvk33YIBlSWgj7IIRy3g8RizPEdy35NF0A9r0nBVJHsbO/s1600/2014.11.14+-+Las+Vegas,+Hoover+Dam,+Grand+Canyon+West_213.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRO44f3e0rYpH2n9MnCp8CE3PTIbElEwp0FLPgSz8rEwJrIqqKWDrZojq_-N9qyL8rfqpSnjft_5GvGtktrPM4W_SGcVT602cDvk33YIBlSWgj7IIRy3g8RizPEdy35NF0A9r0nBVJHsbO/s1600/2014.11.14+-+Las+Vegas,+Hoover+Dam,+Grand+Canyon+West_213.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Grand Canyon szélén. Mellettünk olyan 100 méter szakadék...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Jártunk Baltimore-ban, ami nem tetszett annyira, de nagyon szép hajókat, s delfineket láttunk. S megünnepeltük a karácsonyt, ketten is, közösségben is. Szilveszterkor egy gyönyörű helyen jártunk Cape May-ban, az óceán partján, s új év hajnalán láttuk a napfelkeltét az ágyunkból, ahogy felkel az óceánból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDbapY170Ti5EnC8TE-yw0ra0jz20SgFHym4fSXl5Y8xtoUlJrGdWQrJXqQCDsSGVlp9tPNkc03iwosMuG9TYRx1CRjrRpFGm2oyJEvJX4zAGs2YOMofWVTRGYU9ZAD1YNe0_fa4Aq-V5V/s1600/DSCN1571.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDbapY170Ti5EnC8TE-yw0ra0jz20SgFHym4fSXl5Y8xtoUlJrGdWQrJXqQCDsSGVlp9tPNkc03iwosMuG9TYRx1CRjrRpFGm2oyJEvJX4zAGs2YOMofWVTRGYU9ZAD1YNe0_fa4Aq-V5V/s1600/DSCN1571.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Naplemente Cape May-ban.</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megcsináltam a passaic-i egyházközség honlapját, s néhány hete, lassan egy hónapja régi újságokat, könyveket digitalizálok, s hagyok itt ajándékba. Persze ehhez lelkes segítők is kellenek, Emese és Laci bácsi, no meg kedves otthoni barátném Ildikó. Sikerült Laci atyával kikutatni az előző plébánosok életrajzát. Ha semmit nem értem el, itt Amerikában, de ezt meglesz, akkor már megérte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCYb6tMjHYk3WxmmQzpMe-HbPksXd9uPln-Z1sIzwfIcgqILufuHDNsM1hnOYgpC_Odu8rhfQQMUrJVQ8IipziGbqTnexGE3YhE-GSY5jzKNGp1lKeB5dVjBZVJN68OOkMn5JP_3NxTGI2/s1600/Szent+Istv%C3%A1n+%C3%9Cnnep_Passaic_2014_025.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCYb6tMjHYk3WxmmQzpMe-HbPksXd9uPln-Z1sIzwfIcgqILufuHDNsM1hnOYgpC_Odu8rhfQQMUrJVQ8IipziGbqTnexGE3YhE-GSY5jzKNGp1lKeB5dVjBZVJN68OOkMn5JP_3NxTGI2/s1600/Szent+Istv%C3%A1n+%C3%9Cnnep_Passaic_2014_025.jpg" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még Tessával is össze sikerült haverkodni... Ami nagy szó.</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megírtam ez alatt az egy év alatt 143 blogbejegyzést, Ancsa, meg négyet, amit több mint 25 ezren olvastak el. Nem hatalmas szám, de nekem pont elég. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcvGGBkrnymZkAEj1bqZhZrdpA1Ui_PXkwUJrx1QXY-dfNgBAAJvZDCOCaRtfivr_pDLr4YAbQi4qSE84-nxXR4BPbl0IrrXqzUooC9YtEmqXHGZR0u1LqZJNthI1fKpLAzB_lwASV0GgZ/s1600/penn.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcvGGBkrnymZkAEj1bqZhZrdpA1Ui_PXkwUJrx1QXY-dfNgBAAJvZDCOCaRtfivr_pDLr4YAbQi4qSE84-nxXR4BPbl0IrrXqzUooC9YtEmqXHGZR0u1LqZJNthI1fKpLAzB_lwASV0GgZ/s1600/penn.png" height="143" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez már csak 28 napig érvényes. De örök emlék marad.</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még 28 napunk van. Szeretnénk még egyszer eljutni Washingtonba. Most megyek majd csütörtökön - remélem Ancsával - Passaicba, hiszen a húsvéti szent három napot szeretném méltóképpen megünnepelni. S remélem még sok mindent láthatunk. Bár hosszabb utat már nem tervezhetünk. Nincs már rá esély. Egy dolgot viszont megtanultam Amerikában: ez egy akkora ország, hogy muszáj elengedni tudni a terveket. Hogy visszajövünk-e? Nem hiszem. Bár most ott tartok: szeretnék. De most az a terv, hogy ezt a 28 napot jól megélni, s április 28-án Newarkról hazarepülni. Mert mindenütt jó, de legjobb otthon. S most egy év után - bizonyos szempontból - azt mondhatom: hazulról haza megyünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-16721955519303565402015-03-31T12:30:00.002-05:002015-03-31T12:30:44.970-05:00A Szabadság megvilágítja a világot - szóval irány a Bözsi. <div style="text-align: justify;">
Ezután a kis egyháztörténeti kutatás után térjünk vissza múlt heti kirándulásunkhoz, amikor is az Ellis-sziget után áthajóztunk a Szabadság-szoborhoz. Mindenek előtt egy kis humorforrás. A Szabadság-szobor egy női szoboralak. S meg nem mondom miért, amikor először láttuk én halkan felkiáltottam: ott a Bözsi. Miért pont Bözsi? Lila fogalmam sincs, lehet, hogy asszociáltam a budapesti Erzsébet-híd és a Kisfaludi Strobl Zsigmond által emelt Szabadság-szobor női, még rosszabb nyelvek szerint dugóhúzót formáló nő alakja alapján neveztem eme szobrot el Bözsinek. S ez most már - legalábbis kettőnk között - rajta is marad. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiygCnBPLJKWsjZfXgFAB4gq6-FA0VSXhFisaijeT9TpdaWWFhVuasTnwBQ0wWMi-Y2Pq7gE_0NNJ7_zvUf8AlJqVdSKtJKxO2il1VvPZbbp_cQqu82cozB1rSTFNG2ceWHD_5W6u_QfREA/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_147.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiygCnBPLJKWsjZfXgFAB4gq6-FA0VSXhFisaijeT9TpdaWWFhVuasTnwBQ0wWMi-Y2Pq7gE_0NNJ7_zvUf8AlJqVdSKtJKxO2il1VvPZbbp_cQqu82cozB1rSTFNG2ceWHD_5W6u_QfREA/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_147.jpg" height="192" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szobornak persze van hivatalos neve is, mégpedig: A szabadság megvilágítja a világot. Meg hosszú és bonyolult története, hiszen a rézből készült szobrot Franciaország adta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmából. A szobrász Frédéric Auguste Bartholdi volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit Gustave Eiffel végezte. Ugyanaz az Eiffel, aki Párizsban tornyot épített, Budapesten meg állomást. Mármint a Nyugati Pályaudvar az ő cégének a munkája.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrVgLGR1ZGV6iP2ODVSkouqblvPmVFaz2tHCdFbGKmZtW4uTKWG2HcJ8OOBjYWXQM9lAevZWLre3g0upArtzkWz2JF5zgeRiZEZOS1DRbsKJtRDrXZJljVqAIfes6R1BbAjp6aRth9U7Uu/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_191.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrVgLGR1ZGV6iP2ODVSkouqblvPmVFaz2tHCdFbGKmZtW4uTKWG2HcJ8OOBjYWXQM9lAevZWLre3g0upArtzkWz2JF5zgeRiZEZOS1DRbsKJtRDrXZJljVqAIfes6R1BbAjp6aRth9U7Uu/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_191.jpg" height="192" width="320" /></a></div>
<br />
Maga a sziget, a Liberty-sziget, eredeti nevén a Bedloe-sziget, 1956-ban kapta ma is használt nevét. Egyébként jogi helyzete különleges, úgynevezett exlávé, tehát hivatalosan maga a sziget New York állam része, de körülötte a víz már New Jersey-hez tartozik. Mielőtt a szobor oda került volna 1800-tól egy erőd, mégpedig a Fort Wood erőd épült oda, s ennek a falait később fel is használták a szobor talpazatához.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib1kv4wEghLkZcjoBxfV-UZPvggnLNQu1PqR4h-SfgGPUL7S3RKBDOvC8KibT4SrjaeNo2pg1JvoF0abjJHMdAal79b-MY1LQbUZCaky814gXGw3JthL2sJGp_wJVu9fRyvNMLg_TfF80r/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_174.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib1kv4wEghLkZcjoBxfV-UZPvggnLNQu1PqR4h-SfgGPUL7S3RKBDOvC8KibT4SrjaeNo2pg1JvoF0abjJHMdAal79b-MY1LQbUZCaky814gXGw3JthL2sJGp_wJVu9fRyvNMLg_TfF80r/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_174.JPG" height="70" width="320" /></a></div>
<br />
Maga szobor kinézete aránylag ismert. Egy nőalak áll, egyik kezében fáklyát tart, a másik kezében meg táblát, aminek felirata szép latin számokkal 1776. július 4., az Egyesült Államok függetlenségének kikiáltása. A nőalak egyik lába láncokon áll, ez jelképezi az elnyert szabadságot. Az United States Information Agency (USIA) szerint a korona hét ága a hét tengert és a hét kontinenst jelképezi. A teljes magasság a talajtól a fáklya tetejéig 93 méter, beleértve a talapzatot is. Maga a szobor 46 méter magas. A szobor tömege 204 tonna. S hihetetlen mennyiségű lépcső vezet fel a talpazatba. Nem is beszélve a koronáról.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik99CNxHwMG7MlPn7jz8gGzVlbh2s0eCb0rWonJf3WgtB-KCfc3W6PPgILYyrOvtdvvDKeaoYCRp39TB4SIDLE4T2-EGMiTc3a3RAUNwryvUiX1wtctfyGMBlTfVpnqoI94epAsOUB7UTO/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_170.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik99CNxHwMG7MlPn7jz8gGzVlbh2s0eCb0rWonJf3WgtB-KCfc3W6PPgILYyrOvtdvvDKeaoYCRp39TB4SIDLE4T2-EGMiTc3a3RAUNwryvUiX1wtctfyGMBlTfVpnqoI94epAsOUB7UTO/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_170.JPG" height="180" width="320" /></a></div>
<br />
Ami a szobor történetét illeti, nos ahhoz el kell mennünk Franciaországba. Az akkori politikai helyzet nagyon egyszerű volt. A franciák támogatták a függetlenségi háborúban az USA-t, mivel azzal is gyengíthette a régi ellenfelet Angliát. S miután eltelt bő száz év arra gondoltak, hogy ezt egy emlékművel pecsételjék meg. Magát a Szabadság-szobrot nem ide tervezték, szobor Port Szaíd-ban állt volna és a tervek szerint Egyiptom fényt visz Ázsiába lett volna a címe. Az ihletet ehhez az Abu Szimbel-i templomok óriásszobrai adták. Ez a projekt folytatódott volna, ha Egyiptom akkori vezetője, Iszmáíl khedive nem találta volna túl költségesnek. Így aztán kitalálták, hogy kerüljön az USA-ba. A szobor mintája Eugène Delacroix A Szabadság vezeti a népet című képének főalakja volt. Az első kisméretű modellt 1870-ben építették. Ez jelenleg Párizsban található, a Luxembourg-kertben.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitG9DOO-xKq6T2t304ngWa-ryQ_TNXuvHKdH0NM8G0znldqukPLV5BjUeQQ5E59m60o12hNP4vawiORxoW1GWXM-XAOL8Edi-TwXurFLFcsY5up5uPzl5JUO2IaQG2xyI34xjYuzp0vE9H/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_228.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitG9DOO-xKq6T2t304ngWa-ryQ_TNXuvHKdH0NM8G0znldqukPLV5BjUeQQ5E59m60o12hNP4vawiORxoW1GWXM-XAOL8Edi-TwXurFLFcsY5up5uPzl5JUO2IaQG2xyI34xjYuzp0vE9H/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_228.JPG" height="320" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Két szobor... :)</td></tr>
</tbody></table>
Az ötlet megszületett, de hát mint mindenhez ehhez is pénz kellett - volna. Abban egyeztek meg a lelkes támogatók, hogy a talpazatot Amerika, a szobrot Franciaország építi. A pénz lassan gyűlt, a szobor lassan készült, állami támogatás nem érkezett, ellenben egy otthon is ismert név a makói származású Joseph Pulitzer igencsak támogatta az újságjai segítségével a projektet. A szobor 1884 júliusában készült el Franciaországban és 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba az Isere fregatt fedélzetén. A szobrot 350 darabban szállították, 214 csomagban. A szobor összeállítása négy hónapig tartott. 1886. október 28-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le több ezer néző előtt. A vicc, hogy ez ugyanaz a Cleveland, aki mint New York-i kormányzó egy az egyben megtagadott 50 ezer dollárt a talpazat építésének támogatására.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzzNwNzfrPp5StL9fjahXlUbK9K5ejlWKv7-enJJXEtu12jfqlAlaD3PEiEC6tNI23UflZ4CKjIxuVYndHESpSVA9rluyB6phOlhyphenhyphenswlowzx3Leie3fe_jsOdiXGJWGboQHXzVSICQUJUN/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_241.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzzNwNzfrPp5StL9fjahXlUbK9K5ejlWKv7-enJJXEtu12jfqlAlaD3PEiEC6tNI23UflZ4CKjIxuVYndHESpSVA9rluyB6phOlhyphenhyphenswlowzx3Leie3fe_jsOdiXGJWGboQHXzVSICQUJUN/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_241.jpg" height="320" width="192" /></a></div>
<br />
Szóval ide látogattunk, s az első ami feltűnt az a hihetetlen biztonsági intézkedések voltak. Akkora puskákkal sétáltak katonák, hogy ahhoz képest egy Kalasnyikov egy kis csúzli. Ezen kívül a szoborba való belépés előtt még egy fémkereső kapu, még egy ellenőrzés. S persze nem teljesen értettem, de amikor először beléptünk a területre (még az Ellis-sziget előtt) ki kellett dobnunk a folyadékot, hiszen reptéri biztonsági szabályok vannak. Az Ellis-szigeten vettünk egy-egy folyadékot, azt meg itt dobatták ki. Hátha a folyékony atombombát a hajóúton kihalásztuk, s most fel akarjuk robbantani a szobrot. Mondjuk ennyi volt a kellemetlenség, utána a látvány mindenért kárpótolt. Persze a koronába nem tudtunk feljutni, mert hónapokra előre nincs jegy, de bevallom nem is hiányoltam, amikor láttam azt a hihetetlen meredek csigalépcsőt, ami még vagy 35 méter magasba visz fel.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivorLp-Gx6ghgTXanFbVvl2l1jc_o-5VwpcDVmaJWud942PKZgP-T0vna1UtXE8EsFnmIDXQFARHQ565yftMsFUwq9qLkfSnNm2eMA5MgqVts2O7jJX4XZZXVyeKKrHeKif3uI7NeTNngl/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_256.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivorLp-Gx6ghgTXanFbVvl2l1jc_o-5VwpcDVmaJWud942PKZgP-T0vna1UtXE8EsFnmIDXQFARHQ565yftMsFUwq9qLkfSnNm2eMA5MgqVts2O7jJX4XZZXVyeKKrHeKif3uI7NeTNngl/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_256.jpg" height="320" width="192" /></a></div>
<br />
Körbesétálva a talpazaton előttünk volt egész New York (na jó Manhattan), s az egész valahogy szürreális látványt nyújtott. Ez volt talán az első eset, amikor belegondoltam, egész gyerekkoromban annyira elképzelhetetlen volt, hogy én valaha is eljussak az Egyesült Államokba, s most itt vagyok, most itt élek már majdnem egy éve, s néhány hét, s hazamegyünk, s megint elképzelhetetlenné válik, hogy valaha is visszajöjjek, legalábbis hosszabb időre. S megállapítottam mi lehet a szabadság. A szabadság az, hogy oda mész, ahova akarsz és amikor akarsz. S talán ez lehetett azoknak is a gondolata, akik hajóval érkeztek az Ellis-szigetre, s megpillantották a Szabadság-szobrot. Bár Charles Vamossy kedves ismerősöm, aki 1957. január 16-án érkezett a USNS Marine Carp hajón pont nem láthatta, mivel hatalmas volt a köd. De az érzés, az biztosan megvolt. </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-36835078038632713032015-03-27T17:31:00.004-05:002015-04-01T12:38:35.985-05:00Egyházfai kutatások<div style="text-align: justify;">
Igen, és tudom. Adós vagyok még a Szabadság-szoborral, íródik is, csak hát kicsit most sok a dolgom. S ez nagyon jó. Tegnapi nap életem egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb napja volt. A múltban jártam. Igaz, mondhatni, csak virtuálisan, de mégis. 100 évet mentem vissza a történelemben, hogy megtaláljak néhány embert. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLt9uYCzVL6EjWhhcbDq9euzFGpjn02kJFSh6IxeAp7sn-xTzpH6t-x65qU-WUFexYfy4Kro8VwEjAnrRhzZ9-dqFkkp9zPpLZ_v5Qf4MCKkCY1OTiloFVZ_0AWkqERKGNnismaPdLq2oh/s1600/schimko.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLt9uYCzVL6EjWhhcbDq9euzFGpjn02kJFSh6IxeAp7sn-xTzpH6t-x65qU-WUFexYfy4Kro8VwEjAnrRhzZ9-dqFkkp9zPpLZ_v5Qf4MCKkCY1OTiloFVZ_0AWkqERKGNnismaPdLq2oh/s1600/schimko.jpg" height="175" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sok régi könyv elérhető már a neten, ebben sok adat van...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A dolog Vas Laci atyával kezdődött. Pontosabban a Hajnal című újsággal. A Hajnal egy heti, majd havilap volt 1908-09-ben jelent meg, s az első Passaic-i plébános Messerschmiedt Géza szerkesztette. Igazából nem maradt belőle Amerikában fellelhető példány, s ezért egy ismerősöm segítségével otthoni forrásból igyekszünk összeszedni az összes létező számot. S amikor már a 13. számot digitalizáltam megjegyeztem Lacinak: nos, fogyott az öreg (mármint kicsit udvariatlanul Géza atyát öregnek neveztem) pénze, mert már nem az elegáns kék festékkel, hanem sima fekete festékkel nyomtattatta ki az újságot. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK_dIqMmX7bMrOksCuKNL5B0I2GzRhrRzXII5vX_zKHAjNShEmWXammKEytRAnRV9XXP3ip910gMX-UlEHBiKmOzv9l9myE9ucM8YrlKFkAJevHU6n5PQMnVgnL7EACusazA9deznw1Drb/s1600/bor%C3%ADt%C3%B3_els%C5%91_k%C3%BCls%C5%91.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK_dIqMmX7bMrOksCuKNL5B0I2GzRhrRzXII5vX_zKHAjNShEmWXammKEytRAnRV9XXP3ip910gMX-UlEHBiKmOzv9l9myE9ucM8YrlKFkAJevHU6n5PQMnVgnL7EACusazA9deznw1Drb/s1600/bor%C3%ADt%C3%B3_els%C5%91_k%C3%BCls%C5%91.jpg" height="320" width="210" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hajnal - egy száz éves friss újság....</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor elhangzott (leíródott) a varázsszó. Vajon hány éves lehetett? A templom szentelés évkönyvében (mely 1903-ban jelent meg) alig néz ki 35 évesnek. Mégis honnan jött ez az ember? A 100 éves évkönyv lakonikusan annyit jegyez meg, hogy keveset tudunk róla. Magamban forrt a gondolat, az nem lehet, hogy egy alig 100 éve élt emberről, aki templomot épített, oltárt tervezett, újságot adott ki ennyire keveset tudjunk.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWZoE8GpaQu6KKl3moPQwmLQ2nHk72WtbXsgrjQXB5r0LffjrKDAVTFC0hyIgWp_Hm0rAtPUg1HTXAQh3bwDLqxiYam3Nn9-G1o3sphyMr9mJ_bXEa2Qc86xWz_gB-GiIEDnJ637_NOfKt/s1600/kovacs.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWZoE8GpaQu6KKl3moPQwmLQ2nHk72WtbXsgrjQXB5r0LffjrKDAVTFC0hyIgWp_Hm0rAtPUg1HTXAQh3bwDLqxiYam3Nn9-G1o3sphyMr9mJ_bXEa2Qc86xWz_gB-GiIEDnJ637_NOfKt/s1600/kovacs.jpg" height="175" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ilyen adatokat lehet találni...</td></tr>
</tbody></table>
Nem is beszélve az őt követő két plébánosról, akikről még lakonikusabb rövidséggel írt az évkönyv: nem maradt fenn róluk semmi adat. S ekkor nekiestünk. Bevallom picit úgy tünt, hogy egymást hergelve - mármint a szó jó értelmében - kutattunk újabb és újabb adatok után. Hol itt bukkant fel egy születési dátum, hol ott egy halálozási évszám.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJyueEKrjcbYPUMUrC4XDOWT-EOyOQ0lKNmDIHpFgPWtf4vVucULq8uhLCd_Q-LrN_3FMbXlTVSUyZeikQnreHZ3L-ioglb1YRKkyI0sfmP4nmpxLMf55jDaOhLPpj_tPJhRQBEVBgVbax/s1600/kovacssir.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJyueEKrjcbYPUMUrC4XDOWT-EOyOQ0lKNmDIHpFgPWtf4vVucULq8uhLCd_Q-LrN_3FMbXlTVSUyZeikQnreHZ3L-ioglb1YRKkyI0sfmP4nmpxLMf55jDaOhLPpj_tPJhRQBEVBgVbax/s1600/kovacssir.jpg" height="242" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Megtalálható rengeteg sír fényképe is a neten...</td></tr>
</tbody></table>
S miközben ezt kerestem eszembe jutott egy pár hónapos emlék. Néhány hónapja amikor Hollywoodban jártunk részt vettünk egy túrán (benne volt a Los Angeles Pass-ban), ami végigvitt a sztárok háza mellett. S miközben tartott a túra egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Miért nézegetem én ezt? Ez az ő magánéletük. Nem tartozik rám, hogy mibe került a házuk, s milyen az úszómedencéjük. S mikor ez az emlék az eszembe jutott elgondolkoztam. Nem-e hasonlót teszek én most is? Kutatok egy-egy ember titkai után. Meg akarom tudni mikor, hol, hogyan éltek, hogyan haltak meg.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuFIOyRGEcIOa1DdUhVyPgbXUwr_7sAVBMtJMv1dhvmngZv75gEWLtqJoHzu5mHI0PEtnURiK4FTH93WTqhuBrIPs-W-Rak9N_BQSvf4jWc6xIJnYu2uPNwmNWbQ2Xsq9SUEWA46XfS22E/s1600/machal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuFIOyRGEcIOa1DdUhVyPgbXUwr_7sAVBMtJMv1dhvmngZv75gEWLtqJoHzu5mHI0PEtnURiK4FTH93WTqhuBrIPs-W-Rak9N_BQSvf4jWc6xIJnYu2uPNwmNWbQ2Xsq9SUEWA46XfS22E/s1600/machal.jpg" height="320" width="315" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Valamint még több halotti bizonyítvány...</td></tr>
</tbody></table>
Aztán rájöttem, hogy ez teljesen más. Én most nem vájkálni akarok, hanem megérteni, hogy kik is voltak azok az emberek, akik vállalták, hogy hazájuktól távol éljenek, követték a híveket ide, az Újvilágba. S igen. Tudtam meg olyan dolgokat, ami akkor lehet, hogy kellemetlen, sőt kínos volt az adott illetőnek, vagy az őt körülvevőknek. De ez mind 80, sőt 100 éve történt. Azok az emberek már mind halottak. S lehet, hogy jobban lehet tudni hol is van a sírjuk, mint azoknak az atyáknak, akik őket szolgálták.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM6BfhoMW_mh6XKGN01HrpwDE70lGKvhmZjaSVoJ5CAiSy3JhR-_YqZrIS-xij32A72538MyxqCIC7JkOW9jUX-pyLY_dwOAxJEbqrM3Edqes3xYiOViN5r3SPqQbxCt-BJ5dL1YuiErqV/s1600/raile.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM6BfhoMW_mh6XKGN01HrpwDE70lGKvhmZjaSVoJ5CAiSy3JhR-_YqZrIS-xij32A72538MyxqCIC7JkOW9jUX-pyLY_dwOAxJEbqrM3Edqes3xYiOViN5r3SPqQbxCt-BJ5dL1YuiErqV/s1600/raile.jpg" height="130" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sőt mi több magyar keresztelési anyakönyveket is digitalizáltak...</td></tr>
</tbody></table>
Ezt a tíz embert akit most kutattunk több dolog is összeköti. Mind katolikus pap volt. Egy kivételével mindegyiket bizonyíthatóan a történelmi Magyarország területén szentelték pappá. Illetve ez csak a kilenc plébánosra érvényes, volt egy atya akit ideiglenesen helyeztek Passaicra, mint adminisztrátor, ő amerikai volt. S mind hosszabb-rövidebb időt töltött Passaicban. S kettő kivételével mind itt Amerikában alussza örök álmát.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjquA-EFm_BkYoUOOSq-i1U9I1gamYH2UhC7IfYgDMn9kfhr0CNGKLXPrtRI0iphdnZnBMDMcO1u5Vxgw8n0SWSJ_cdPoz0VE4O3yLiwFUgdypLy2jo5j7V99nYfdKXXlPICYnLUFKv6qmU/s1600/logo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjquA-EFm_BkYoUOOSq-i1U9I1gamYH2UhC7IfYgDMn9kfhr0CNGKLXPrtRI0iphdnZnBMDMcO1u5Vxgw8n0SWSJ_cdPoz0VE4O3yLiwFUgdypLy2jo5j7V99nYfdKXXlPICYnLUFKv6qmU/s1600/logo.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mind itt is élt... S ez a templom nekem is sokat jelent...</td></tr>
</tbody></table>
Meg akartam ezeket az embereket ismerni, s talán azt mondhatom sikerült. Ma Laci atyával ketten vagyunk, akik elmondhatjuk: tudjuk kik voltak Passaicon a magyar plébánosok. S bár félek attól, hogy én leszek az egyetlen akit ez esetleg érdekel, de úgy gondolom, hogy ezek a pionírok megérdemlik, hogy - ha már annyit foglalkoztam ezen a blogon Passaiccal - meg legyen osztva az életük. Még egy érdekesség. Az USA-ban a személyiségi jogok kifejezés picit mást jelent, mint otthon. Itt nyilvános adat valaki születése és halála. Az interneten kereshető. Ahogy nem egy esetben - igaz csak régi - de halotti bizonyítványok is. S ennek segítségével rengeteg adat megismerhető. Nem vájkálás céljából. Hanem, hogy megismerje és megértse az ember azt a kort, s az akkori állapotokat.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2bHEgbxPY4yKSXISb17yeOET9_BCh1uh-8tiR4nGfXUmcDY6VoU6fP0mC3QwEX3b3JTcLvuU1yu4L7NeIZ7dlQnLx2oQYkVhT-Gcw2Xq3s8JEO6zgR3MkboUgT_hAsJRw0HFDKFE6NWAf/s1600/messers.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2bHEgbxPY4yKSXISb17yeOET9_BCh1uh-8tiR4nGfXUmcDY6VoU6fP0mC3QwEX3b3JTcLvuU1yu4L7NeIZ7dlQnLx2oQYkVhT-Gcw2Xq3s8JEO6zgR3MkboUgT_hAsJRw0HFDKFE6NWAf/s1600/messers.jpg" height="320" width="234" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Messerschmiedt Géza A Passaic-i Magyar Templom alapító lelkipásztora 1902 – 1911</span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Egyházközségünk első plébánosa, Rev. Messerschmiedt Géza (hivatalos
okmányokon: </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Messerschmidt Géza, illetve Geysa Messerschmidt)</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"> Bodrogon (Somogy megye) született 1870. július
4-én. Édesapja Messerschmiedt Géza, édesanyja Görgei Amelia. Azt tudjuk, hogy
Kassai Egyházmegyés pap volt, de pappá szentelésének időpontja ismeretlen.
1902. január 19-én a Phoenicia fedélzetén érkezett Hamburgból Boulogne, New
York kikötőjébe, nem bevándorló vízummal. Kiérkezése után a Cleveland, OH, (Cleveland e. m.) Szent
Erzsébet e. k. káplánja lett, s ennek keretében ellátta a Lorain, OH,
(Cleveland e. m.) Szent István egyházközséget, mely ekkor még saját templommal
nem rendelkezett, majd 1902. december 24-étől (bár a 25. éves évkönyv december
2-át nevezi meg a kinevezésének, valószínűleg ekkor érkezhetett a településre,
de ő maga több helyen is december 24-ről ir) Passaicon plébános. Eddig úgy
tudtuk, hogy itt halt meg, de kiderült, hogy 1911-ben (miután ellene
feltételezett anyagi visszaélésekre hivatkozva feljelentést tettek a Newark-i
püspöknél) a Toledo, OH, (Toledo e. m.) Szent István egyházközség plébánosa
lett, mondhatni helyet cserélve Passaic-i utódjával. Pontosan nem tudni, mikor
hagyta el Passaicot, de az biztos, hogy új szolgálati helyére már súlyos
betegen érkezett, 1911. december 14-től folyamatos orvosi kezelésre szorult.
1912. március 29-én, 3:00PM-kor, 41 éves korában Toledo, OH-ban hunyt el. A Calvary Cemetery-ben nyugszik, Toledo-ban,
Lucas megyében, Ohio államban.</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi51wNs7Enkl-gRdgBDpiiZeBQlFyQBrErCma2GpVvk2xgD5ZjfKX9bZE1-Dnch-tm-_Pl9PwWY1X_1jiG3M7uS0V0ZWRti8g5f3TVTrduD56O6ROrDkN1Z0pe5_qy4taXVmx4mzGuOu4xn/s1600/schrimko2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi51wNs7Enkl-gRdgBDpiiZeBQlFyQBrErCma2GpVvk2xgD5ZjfKX9bZE1-Dnch-tm-_Pl9PwWY1X_1jiG3M7uS0V0ZWRti8g5f3TVTrduD56O6ROrDkN1Z0pe5_qy4taXVmx4mzGuOu4xn/s1600/schrimko2.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Schimkó János Pastor 1911-1913.</span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Egyházközségünk második
plébánosa Rev. Schimkó János (más forrásban: Simkó János, John P. Schimko)
1883-ban született ismeretlen helyen. Pappá szentelési időpontja és
egyházmegyéje ismeretlen. Az Egyesült Államokba 1905-ben érkezett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">1908-től toledói Szent
István egyházközség plébánosa 1911-ig. 1911. december 21-től 1913. október 8-ig
Passaicon plébános. 1913. október 15-től haláláig a Pennsylvania-i Bethelem,
PA-ban a Kapisztán Szent János templom plébánosa. 1918. június 20-án hal meg 35
évesen. Betlehem, PA-ban nyugszik a Holy Saviour Cemetery-ben.<o:p></o:p></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrtNeGdhTj5a4rjrKnylNDfkxn9OZZJ6bNy_UsbzWtD5MtQVtOLTuq9Zc6aTEgCKjlw3I2swVT7rwr0r-5V9ijs_YKB5aU-YkIpvG5YT_rqECHk5SNeLphV_BcDbmbMX2JD6rCUchoZhz0/s1600/kovacs3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrtNeGdhTj5a4rjrKnylNDfkxn9OZZJ6bNy_UsbzWtD5MtQVtOLTuq9Zc6aTEgCKjlw3I2swVT7rwr0r-5V9ijs_YKB5aU-YkIpvG5YT_rqECHk5SNeLphV_BcDbmbMX2JD6rCUchoZhz0/s1600/kovacs3.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Kovács Lajos Pastor 1913 – 1915</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Egyházközségünk
harmadik plébánosa, Rev. Kovács Lajos (más változatban: Rev. Louis Kovacs,
Lajos von Kovacs, Rev. Louis Von Kovacs de Jardanhaza, Járdánházi Kovács Lajos)
volt, aki Nagykanizsán született 1879. augusztus 31-én. Édesapja Kovács Lajos,
édesanyja Bunsel Hernin (Kovács Hermina) voltak. A középiskolai tanulmányai
után Budapesten joghallgató, de ezt abbahagyva teológiai tanulmányokba kezdett.
Még joghallgató korában közeli ismeretségbe került Ady Endrével, akivel gyakran
levelezett Amerikából is. Miután egy évet a temesvári püspöki udvarban töltött,
1900. április 6-án szentelte pappá Dessewffy Sándor csanádi püspök. 1900-ban
Nagyőszön valamint Gyarmatán (Temes megye), 1901. november 10-tól Szenthuberten
(ma: Bánátnagyfalu), majd Mezőkovácsházán káplán, amíg le nem betegedik. 1904.
február 5-től Nagybecskereken káplán és hitoktató. 1904-ben sikertelenül
próbálja magát országgyűlési képviselőnek megválasztatni. Az Egyesült Államokba 1905-ben vándorolt ki. 1905-től
Dillonville, OH, 1906-ban Perth Amboy, N.J. (Metuchen e. m.), az ekkor épült a
Magyarok Nagyasszonya templom plébánosa, 1907-08. között New York, NY (New York
e.m.), Szent István e.k., 1911-ben South Bend, IN, (Forth Wayne-South Bend e.
m.) Szent István e. k., 1912. májusától Bethlehem, PA, (Altoona-Johnstown e.
m.) Kapisztrán Szent János e. k., 1913. október 15. és</span> <span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">1915.
szeptember 1. között</span> <span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Passaic, NJ, (Paterson e. m.) Szent
István e. k., 1915. szeptemberétől Youngstown, OH, (Youngstown e. m.) Szent
István e. k., majd Connelsville, PA, (Greensburg
e m) Szent Imre e. k., 1918-tól Pittsburgh, PA, (Pittsburgh e. m.) Szent Anna
e.k., végül 1921. decemberétől halálig Detroit, MI, (Detroit e. m.); Szent
Kereszt e. k.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Habsburg Jenő főherceg
1907-ben felvette a German Cross of the Knights (Német lovagrend) tagjai közé. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Rev. Kovács Lajos
Detroitban hunyt el, 1927. július 22-én 48 éves korában. A Saint Josephs
Cemetery-ben nyugszik, Connellsville-ben, Fayette megyében, Pennsylvania
államban, édesanyjával (+1917) közös sírban.<span style="font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUq7RKWCp3S1mB0xjukUTcIpfOFPRq59t22HUqbYR0WsExjFdEH6qibozLXfHtXgeeiPWI7NijeDZm5f8gjCYsitqxWWVLe8drsOwyimZPY_bAOcW2wFfIzo_KFFWrmWVpXw1HNLVrKwRh/s1600/marczinko.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUq7RKWCp3S1mB0xjukUTcIpfOFPRq59t22HUqbYR0WsExjFdEH6qibozLXfHtXgeeiPWI7NijeDZm5f8gjCYsitqxWWVLe8drsOwyimZPY_bAOcW2wFfIzo_KFFWrmWVpXw1HNLVrKwRh/s1600/marczinko.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Marczinkó József Pastor 1915 – 1932</span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Marczinkó József atya Sátoraljaújhelyen
született 1878. dec. 24-én. Édesapja Marczinkó József, édesanyja Nagy Júlia
volt. Kassán szentelték pappá 1903. február 5-én. 1910-ben érkezett az Egyesült
Államokba a Carpathia gőzösön. 1913 és 1915. között a Youngstown, OH,
(Youngstown e. m.) Szent István egyházközség plébánosa volt, 1915-ben vette át
a plébánia irányítását, és az ő idejében vészelte át a hitközség magyarsága az
első világháborút, melynek végén bizonyos visszavándorlás is történt,
csökkentve a plébániához tartozó hívek számát. 1921-ben az ő szervezésében 23
autónyi ajándékcsomagot küldtek az óhazába, amiért megkapta a Vöröskereszt
Érdemkeresztje kitüntetést. 1925 és 27 között Magyar Szív címmel hetilapot
jelentet meg. A gazdasági válság és egyéb körülmények az egyházközséget
anyagilag szétzilálták, de a hitélet szépen virágzott – talán éppen azért.
Marczinkó atyát a Szent István templom legjobb plébános-szónokának tartották.
1928-ban United States Patent 1681590 számon saját szabadalmat nyújt be, Bowling
game board (Bowling játéktábla) néven, mely szabadalom a mai napig fenn áll. 1932
és 1935 közötti tartózkodási helye ismeretlen, néhány forrás Toledo, OH-t
említ. 1935. július 28-án az Ohio állambeli Toledóban halt meg, a St. Vincents
Hospitalban, agyembólia következtében, 5:55AM-kor.. Július 31-én temették el. A
Calvary Cemetery-ben nyugszik, Toledo-ban, Lucas megyében, Ohio államban, ahol
elődje Rev. Messerschmiedt Géza is.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoH6qoV0T69AgPp1vIHfHLcS1Vxjj3pXxH0OAMaxidjJFZMhWJ6tfmhzIGJKled2xPh2f4x8zsUDX-mD3yd-rwwRxHGbl4RWHpYTqYrtqXoii7XYNaB94iKKhrtNHgcPlGIrhU1i3KLckB/s1600/railesj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoH6qoV0T69AgPp1vIHfHLcS1Vxjj3pXxH0OAMaxidjJFZMhWJ6tfmhzIGJKled2xPh2f4x8zsUDX-mD3yd-rwwRxHGbl4RWHpYTqYrtqXoii7XYNaB94iKKhrtNHgcPlGIrhU1i3KLckB/s1600/railesj.jpg" height="320" width="227" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Raile Jakab S.J. <span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 14.7200002670288px;"><span style="font-size: x-small;">Pastor 1932 – 1933</span></span><br />
<div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 14.7200002670288px;"><span style="font-size: x-small;"><br /></span></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 18.3999996185303px;">Raile Jakab jezsuita atya 1894. október 6-án született a Baja melletti Vaskúton. Szülei Raile Antal és Faltum Rosina. Ír hangzású neve ellenére családja sok száz éve élt Magyarországon. 1912-ben lépett a Jézus Társaságba. Tanulmányait Kalocsán, Nagyszombaton, Pécsett és Innsbruckban végezte. 1925–1927-ben Bécsben, 1927–1933-ban Amerikában, 1933-tól 1935-ig Szegeden működött, 1935-től 1942-ig a jezsuita provincia gazdasági vezetője és egy ideig a provincia szóciusa. Amerikai munkáját Los Angelesben kezdte, ahol ő alapította az egyetlen kaliforniai magyar katolikus egyházközséget. Végigjárta Amerika minden magyar telepét, és missziósként szolgálta az itt élő magyarokat. Ő volt a Szent István templom plébánosa 1932 és 1933 között. A II. világháború alatt a budapesti Pápai Nunciatúra Segítő Bizottságának elnöke volt, és ebben a hivatalában saját élete kockáztatásával sok száz zsidót mentett meg a haláltól. Ennek elismeréséért 1992. február 24-én posztumusz Jad Vasem díjat kapott. A kommunista diktatúrától menekülve újra Amerikába jött, ahol minden idejét a magyar ügy szolgálatának szentelte. Megszámlálhatatlan előadást tartott a magyar sors szomorú voltáról, a Mindszenty-üggyel kapcsolatban pedig mindenkinél több helyre juttatta el a magyar fájdalom hangját. Dobosa volt a magyar sors jajkiáltásának, és buzgó hirdetője a velünk történő szörnyűségeknek: dörömbölt a nagyvilág lelkén. 1949. szeptember 6-án az országúton érte a váratlan halál. Állomáshelyére, Bostonba igyekezett Gáspár János atyával, aki az autót vezette. A bekövetkező balesetben Gáspár atya is megsérült, de enyhébben, és még fel tudta adni Raile atyának az utolsó kenetet. Sírja a Jesuit Cemetery at Campion Centerben van, Weston-ban Massachusetts államban. </span></span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFHLi43KfI2sF9sIIvROPRHoDN38PfsqkcQmDTo5-FOt0Noreas_HJ5mo0b5zkezGMLzA3IAsQEl2E-gIHS5uK5yOymw0Ckqqo2oS5o1OTbGU021YLC0KjneuQvqoIUnAOIzTJhhzK8r-h/s1600/williamfurlong.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFHLi43KfI2sF9sIIvROPRHoDN38PfsqkcQmDTo5-FOt0Noreas_HJ5mo0b5zkezGMLzA3IAsQEl2E-gIHS5uK5yOymw0Ckqqo2oS5o1OTbGU021YLC0KjneuQvqoIUnAOIzTJhhzK8r-h/s1600/williamfurlong.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. William Furlong </span><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Administrator 1933 és 1938</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Raile atya távozása
után a megyéspüspök az angol anyanyelvű Furlong atyát bízta meg az egyházközség
szolgálatával. A plébánosi kinevezést nem kapta meg, mert a jóindulatú püspök
magyar lelkipásztort keresett a plébánia vezetésére. Minden valószínűség
szerint Furlong atya 1938-ban azért tért vissza kisegíteni, mert Gáspár atya a
newarki egyházmegye zarándoklatának vezetőjeként a magyarországi Eucharisztikus
Kongresszuson tartózkodott.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Rev. William Furlong
1905. november 16-án született, és 1986. október 8-án hunyt el. A Maryrest
Cemetery-ben van eltemetve, Mahwah-ban,
Bergen megyében, New Jersey államban.</span><br />
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQodkPMH9OyEnC86pTdRHP6ecDxr0H2dZ6ct2pqthRp2MCQXv820nbSCCToM64UfclIQe8HlodAsZNx3jY0vvSprBm43brghu-ekepRsM-NLDQJmHYqqhHW7n_SwvBGsLKwl-7zC41mqop/s1600/revgaspar.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQodkPMH9OyEnC86pTdRHP6ecDxr0H2dZ6ct2pqthRp2MCQXv820nbSCCToM64UfclIQe8HlodAsZNx3jY0vvSprBm43brghu-ekepRsM-NLDQJmHYqqhHW7n_SwvBGsLKwl-7zC41mqop/s1600/revgaspar.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Gáspár János </span><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Pastor 1933 – 1963</span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Gáspár János 1898.
május 6-án született a Vas megyei Nagysároslakon, szülei (Gáspár János és
Schmidt Teréz) tizenhárom gyermekéből másodikként. Az I. világháborúban
önkéntes, mint sebesült tartalékos főhadnagy szerelt le. A szemináriumot Szombathelyen
és Esztergomban végezte. 1921. december 17-én vette fel az egyházi rendet. Első
állomáshelye az ausztriai Incéd volt, majd a zalai Alsóbagód és aztán
Zalaegerszeg következett, ahol Mindszenty József káplánja volt. Utolsó
magyarországi helye Kőszeg, ahol hat évig működött, mielőtt 1929-ben Amerikába
jött. 1929-ben Perth Amboy NJ, 1931-ben Arrochar, Staten Island NY, ahol az
Isteni Szeretet Leányainak rendházában a kedvesnővérek lelkiatyja (káplánja), e
melett latin és hittan tanár. Eközben a Fordham Jezsuita egyetemen apologetikát
tanul. 1932-ben az "Our Lady of Mt.
Carmel Church (Woodbridge, NJ) plébánosa. 1933. október 14-től a passaici Szent István
Egyházközség plébánosa egészen az 1963-ban bekövetkező haláláig. 1938-ban a
newarki egyházmegye zarándoklatának vezetője a magyarországi Eucharisztikus Kongresszusra.
Energikus, tetterős, nagy munkabírású vezető volt, aki megszilárdította az
egyházközséget és irányította a magyar közösséget a két legválságosabb időben,
a második világháborút követő években és az 1956-os forradalom és szabadságharc
utáni időkben. Éveken át volt az Amerikai Magyar Szövetségnek egyik igazgatója.
1963. február 19-én New Yorkból tért haza, ahol megtekintette a Mona Lisa-t, s
a plébánián az emeletre ment fel, ahol valószínűleg rosszul lett (szívszélüdést
kapott), ennek következtében a lépcsőről leesett, s koponyaalapi törést
szenvedett el. Passaicban, a St. Mary kórházban hunyt el 1963. február 21-én. A
Calvary Cemetery-ben nyugszik, Patersonban, New Jersey államban. Temetését
McNulty volt patersoni, akkor buffalo-i püspök végezte, február 25-én.<span style="font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK1SrZP_rW1uflg8TMt0e1ITIKecI3Y6Dn8uaBGiDdjy8IBIvaJIcWCOqJH9SZS0-iVJ9wzweA7vm8LAFMCkfBSHgaxXJFZojNddG_VXnOymmVgp-KD3gwN_A4sSWoCY2aULeW2fhucema/s1600/dunay.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK1SrZP_rW1uflg8TMt0e1ITIKecI3Y6Dn8uaBGiDdjy8IBIvaJIcWCOqJH9SZS0-iVJ9wzweA7vm8LAFMCkfBSHgaxXJFZojNddG_VXnOymmVgp-KD3gwN_A4sSWoCY2aULeW2fhucema/s1600/dunay.jpg" height="320" width="235" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Dunay Antal </span><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Pastor 1963 – 1977</span><span style="font-size: 12.8000001907349px;"> </span></td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Dr. Dunay (Demetrovics)
Antal 1915. febr. 27-én született Nagykölkeden. Középiskolai tanulmányait
Kőszegen, a bencéseknél végezte. A bécsi egyetemen, majd Esztergomban, végül
megintcsak Bécsben, a Pázmáneumban készült föl papi hivatására. 1939-ben
szentelték pappá Bécsben, ugyanott 1948-ban teológiai doktorátust nyer.
Magyarországi állomáshelyei a Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébánia, a
felsővizi-városi Szent Anna, a kelenföldi Szent Gellért plébánia. Mindszenty
bíboros figyelmeztetésére és utasítására a letartóztatás elől nyugatra szökik,
ahol először az ausztriai magyar menekülttábor lelkésze, majd 1949-ben
Amerikába érkezik, és a northamptoni (PA) Magyarok Nagyasszonya Plébániára
kerül. 1963-tól plébánosa templomunknak egészen az 1977. május 29-én
bekövetkezett haláláig. Az ő működése alatt látogatta meg plébániánkat
Mindszenty József bíboros 1974-ben. Az Our Lady of Hungary Cemetery-ben
nyugszik, Northampton-ban, Northampton megyében, Pennsylvania államban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjms9KVjzAumPrQYX6UJvBpNA4rlattClLCUuSFVMCkPIO7lm9CDKOjpwDpzMrLOjLhR9ZqFLl-Xi1AQnP-CcBU2kOgSFXQdCCtbk12IFPj17sulf-MSrJrqooX5YOQbbeN3y4GT6vqBmRA/s1600/torok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjms9KVjzAumPrQYX6UJvBpNA4rlattClLCUuSFVMCkPIO7lm9CDKOjpwDpzMrLOjLhR9ZqFLl-Xi1AQnP-CcBU2kOgSFXQdCCtbk12IFPj17sulf-MSrJrqooX5YOQbbeN3y4GT6vqBmRA/s1600/torok.jpg" height="320" width="219" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rev. Török Béla Pastor 1978-1990.</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Török Béla atya 1919. május 25-én született a
Vas megyei Pinkamindszenten. 1943. június 27 én szentelték pappá. A
szombathelyi egyházmegyéből menekült el 1950-ben, amikor alsószölnöki hívei
figyelmeztették a letartóztatás veszélyére. 1952-ben került Amerikába, ahol
először Michigan államban káplánoskodott, majd tizenegy évig a Whittemore-i St.
James Church, aztán pedig Harbor Beach-ban egy német-lengyel egyházközség
plébánosa volt. 1978-ban, Dunay atya halála után vette át a Szent István
plébániát, amelyet 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig szolgált az ő csöndes,
reflektorfényt kerülő módján. Az ő idejére esik a plébánia körüli település
demográfiai arculatának megváltozása, aminek következményeképpen sok hívő
hagyta el a plébániát. Nyugdíjas éveit otthon, a nyugati határ mentén családja
körében töltötte. 1998. február 22-án halt meg a burgenlandi Rechnitzben.</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTWLz8UczSxhiMUrsSZyceGt9EHoYzdaH4jDOcqc4vIL7vdrKf8XawzzduPOU5ijE7IH5iJX426EfTrWj6M7-Xaa6QEXMvGKRfkUArr1Z0aBzHRN6kuqkVZtBjkGfUg0hnNHvpPhgfKOMI/s1600/mustos.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTWLz8UczSxhiMUrsSZyceGt9EHoYzdaH4jDOcqc4vIL7vdrKf8XawzzduPOU5ijE7IH5iJX426EfTrWj6M7-Xaa6QEXMvGKRfkUArr1Z0aBzHRN6kuqkVZtBjkGfUg0hnNHvpPhgfKOMI/s1600/mustos.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Rev. Mustos István Sch.P. </span><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Pastor 1990 – 2007.</span></td></tr>
</tbody></table>
<div>
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 18.3999996185303px;">Mustos (Nemesvámosi) István atya 1931. augusztus 10-én született Veszprémben, az ősi magyar városban. A gimnáziumot a kegyes atyáknál végezte, és 1949-ben ő maga is belépett a Piarista Rendbe. 1956 novemberében hagyta el Magyarországot és Rómában folytatta tanulmányait, ahol a Gergely Egyetemen szerzett teológiai fokozatot. Szerzetesi örökfogadalmát 1957-ben tette, pappá 1958. április 20-án szentelték Rómában. 1959-ben érkezett Amerikába, hogy csatlakozzék azokhoz a piarista atyákhoz, akiknek célja a Rend amerikai tartományának megalapítása volt. Matematikai és fizikai tanári diplomáját 1966-ban kapta a buffalói Canisius College-ban. Először Buffa-lóban tanít a Rend ottani iskolájában, majd 1969-ben Devonba helyezik át, ahol majdnem két évtizedig, 1987-ig a gimnázium igazgatója. Vezetése alatt az iskola anyagi helyzete és hírneve megerősödött. Ezalatt négyszer választották meg a tartomány helyettes provinciálisává és ő képviselte az iskolát a Főiskolai Bizottságban. 1985-ben a keleti partvidék Magyar Papi Egyesületének elnöke lett. 1987 és 1990 között a trentoni Szent István magyar plébánia káplánja, ahonnan 1990-ben került Passaicra, a mi egyházközségünk plébánosává. Azokban az években közli a három liturgikus évet felölelő heti elmélkedéseit a Katolikus Magyarok Vasárnapja. A külföldi magyarok püspökének, Miklósházy Attilának amerikai delegátusa. A Máltai Lovagrend észak-amerikai magyar csoportjának káplánja. Passaici tevékenysége alatt nagy energiával fogja össze nemcsak a plébániai híveket, hanem az összes itt élő magyarokat és azoknak különböző szervezeteit. Tevékeny támogatója a magyar cserkészetnek, iskolának, múzeumnak, minden magyar megmozdulásnak, szervezetnek. Mint a püspök delegátusa gondját viseli több más, papi ellátással küszködő magyar plébániának, és az ő áldozatos munkájának is köszönhető, hogy több magyar plébánia még mindig szolgálja a magyar híveket. Munkájáért 1998-ban a „Pro Ecclesia Hungariae” kitűntetést kapta a Magyar Püspöki Kartól. 1990-től 2007. júniusig a New Jersey Passaici Szt. István templom plébánosa, majd Magyarországon a Székesfehérvár-i papi otthon lakója. Hosszú és súlyos szenvedés után 2008. április 20-án hunyt el papszentelésének 50. évfordulóján. Temetése 2008. május 14-én volt a budapesti Újköztemetőben, a piarista parcellában.</span></span></div>
</div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-2768789488861187322015-03-23T20:38:00.002-05:002015-03-23T20:58:19.117-05:00Ahol először láthatták a Szabadság szobrát... Még csak rácsok mögül...<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek van, még ha nem is így nevezi, úgynevezett bakancslistája. Ez azt jelenti, hogy egy olyan képzeletbeli, vagy valós lista, amely azokat a helyeket tartalmazza, amelyeket még látnia kell, addig amíg ezen a földön jár - vagy fogalmazhatnám durván fel nem dobja a bakancsot. Az egész ötlet egyébként egy pont ezt a címet (Bakancslista) című filmből származik. A film két haldokló öreg férfiról szól, akik rájönnek, hogy az életük eddig egy unalmas és semmirevaló élet volt. Nem akarnak így meghalni, ezért írnak egy listát – ez a bakancslista –, arról, hogy mit szeretnének még az életük hátralévő részében csinálni. Jack Nicholson a gazdag és nagyképű Edward Cole-t játssza, Morgan Freeman pedig a szegény és szerény autószerelőt Carter Chamberst alakítja. Szerintem azok túl, hogy egy kiváló filmvígjáték, nagyon elgondolkodtató... Nos, a bakancslistám járt az eszemben amikor szombat reggel ismét nekiindultunk New Yorknak. Hiszen olyan helyekre tartottunk, s erről fog ez, s a következő bejegyzés szólni, amely régen rajta van az én képzeletbeli listámon. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXnhRnZLgCWpmSjzjt9WNdNtoC7jGGTPzowncthgFDKmrUdBNiGcb5f7IMRtZIZlqciRAxZ4hmh0qu13_6AnHg7Cpig0Llyy1_nr6SkqPzJYjpIu9fUHmJOZ1LR0HIBBtn8STbxmdNDPXb/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXnhRnZLgCWpmSjzjt9WNdNtoC7jGGTPzowncthgFDKmrUdBNiGcb5f7IMRtZIZlqciRAxZ4hmh0qu13_6AnHg7Cpig0Llyy1_nr6SkqPzJYjpIu9fUHmJOZ1LR0HIBBtn8STbxmdNDPXb/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_009.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még jó, hogy tavasz volt...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Egészen pontosan egy kis kitérőt tettünk, mert kedves ismerőseinkkel, akiknél többször is voltunk Washington mellett volt találkozónk. Ők most épp Philadelphia mellett jártak, egy 92 éves néninél, s gondoltuk egy pár percre összefutunk. Hát, szeretnék így kinézni 92 évesen. Mind testileg, mind szellemileg teljesen rendben van a néni, valamint kiderült, hogy Ancsa dédapját a hölgy férje tanította Budapesten a baptista teológián, s a hölgy emlékszik Ancsa dédapjára. Telefonszámot, életrajzot kaptunk, s megbeszéltük, hogy rövid itt létünk során egyszer még kiugrunk hozzá, s reményeim szerint készítek vele egy interjút is. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4iGOjJrA0YS9IK5eTp2sm06hnoPy6O8frxyTBhUC2PZ-4xFYp7-GLvKrvr9V8ZdZpQ4ztoznsagGkGyq4AF7eKV09_qHH-UYSF1-ZxkZ-2MT1uppEn4_Qe1YCpwZyWVG3GVeYfXHBQWx_/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_028.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4iGOjJrA0YS9IK5eTp2sm06hnoPy6O8frxyTBhUC2PZ-4xFYp7-GLvKrvr9V8ZdZpQ4ztoznsagGkGyq4AF7eKV09_qHH-UYSF1-ZxkZ-2MT1uppEn4_Qe1YCpwZyWVG3GVeYfXHBQWx_/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_028.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">New York, New York... </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezek után nekiindultunk a télbe, mivel előző nap, ha már a tavasz első napja volt esett vagy 4-5 incs hó. Az utak szerencsére nem voltak csúszósak, s hamar megérkeztünk a Liberty Park-ba. Ha valaki a Szabadság szobrot, vagy az Ellis szigetet akarja megnézni két oldalról közelítheti meg ezeket a szigeteket. Az egyik New Yorkban a Battery Park felől induló komp, a másik pedig New Jersey oldaláról a Liberty State Park felől induló kompjárat. Ezek negyven percenként közlekednek. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdThvnTi_cvFU6aJFyuBYUkpFxtOH2yyGYtWfLNlgailm3_sO4rvLj2A6R9bOx_FWHa8CuTMJa-yaYGV0BuzQ1L3vk3Av7y6YcYAkIvio4jGeh76NGDAFNii5NaF_tQVXpBODZLo3th1mM/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_122.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdThvnTi_cvFU6aJFyuBYUkpFxtOH2yyGYtWfLNlgailm3_sO4rvLj2A6R9bOx_FWHa8CuTMJa-yaYGV0BuzQ1L3vk3Av7y6YcYAkIvio4jGeh76NGDAFNii5NaF_tQVXpBODZLo3th1mM/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_122.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Érkezik a komp New York felől</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre két helyet terveztünk megtekinteni, két számomra, aki nagyon érdeklődöm a történelem iránt érdekes helyet. Az egyiket (amelyet másodjára látogattunk meg) szinte mindenki ismeri, Amerika jelképe, a Szabadság szobor. Nos, ma nem fogok a szoborról írni, mivel a másik témám bőven kimeríti egy blogbejegyzés keretét. Ez pedig nem más, mint az Ellis Island, Ellis-sziget volt. Talán azt mondanám, hogy ez volt a maga idejében Amerika kapuja, s ajtaja. 1892–1954 között ez a sziget volt a legforgalmasabb bevándorlási ellenőrző állomás. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJMFevKbizbR2R_QrRO9lJEEs0y_HcD8zWwABxSWCv4uujvvEgiZOD0lOhN3IQk_QlQlQp8m1Q4VMfjIJMSQ-TZ8BFLhcDqwvwVH_7YUsI9z5_g9-0APAgYuRx-DvlvP1-ZSOBRGPSjqHE/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_055.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJMFevKbizbR2R_QrRO9lJEEs0y_HcD8zWwABxSWCv4uujvvEgiZOD0lOhN3IQk_QlQlQp8m1Q4VMfjIJMSQ-TZ8BFLhcDqwvwVH_7YUsI9z5_g9-0APAgYuRx-DvlvP1-ZSOBRGPSjqHE/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_055.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sokszor hallottam, hogy innen látták először a Szabadság-szobor. Persze, miután megépült. S ekkor még rácsok mögül</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként érdekes, hogy a sziget egy része New Jersey-hez, egy része pedig New York államhoz tartozik, ami abból derül ki, hogy az ajándékboltjában a New York-i TAX (magyarra fordítva ÁFA) szerint, még az éttermében a New Jersey-i TAX szerint kell adózni. Ez csak azért tűnt fel, mert megtartottam mind a két helyről a nyugtát, s ezen jól látszik. Félig-meddig egyébként ez egy mesterséges sziget, először egy aránylag kicsi sziget volt egy erőddel (a Gibson erőddel), majd fokozatosan töltögették fel, míg el nem érte a mai méretét. Nem kellene elvben hajóval közlekedni, hiszen New Jersey-ből egy kis vashíd is vezet át, de azt 2001. szeptember 11. után lezárták, így ma már csak hajóval közelíthető meg, kivéve azoknak, akik szeretnének egy kis ólmot magukba, mert a fegyveres őrök igen szigorúak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjJrzE4b8CMFw9C2GwMlbM54BWW1yFp8r6uzHEpmE77KmSO4HaE7NzCTYbZvn82QjdM8yFO4t8Wo4sSrspx8c-m-Jdi59jQ2ygrraMqfY7Y1jKNBX2q7ppPs41yj_OhegPd4zbFi1ZgffX/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_265.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjJrzE4b8CMFw9C2GwMlbM54BWW1yFp8r6uzHEpmE77KmSO4HaE7NzCTYbZvn82QjdM8yFO4t8Wo4sSrspx8c-m-Jdi59jQ2ygrraMqfY7Y1jKNBX2q7ppPs41yj_OhegPd4zbFi1ZgffX/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_265.jpg" height="192" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miért különleges ez a hely? Mielőtt Ellis Island megnyílt, közel 8 millió emigráns érkezett New York-ba. Ezt a tömeget Manhattan alsó végén kialakított állomáson ellenőrizték. A szövetségi kormány 1890-ben átvette az irányítást és létrehozta az első szövetségi ellenőrző állomást a szigeten. Az első ellis island-i, emigránsokat ellenőrző állomás 1892. január 1-jén nyílt meg. Az első állomás fából épült, ami 1897-ben teljesen leégett. Azután éghetetlen anyagból újjáépítették. A sziget területe nem volt elégséges az emigránsok ellenőrzésére, ezért feltöltötték, megnagyobbították a szigetet. 1892-ben, egy ünnepség keretében nyitották meg az új állomást. Az első évben közel 450 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZgqM39OIp-exUSJC3P96RtQ_QSDPLcjwfKKaYJM8WPlrfRf7P9_EGWtQfgpSBgV0Cj-84bl5Iqu-iyuyakuu8dcB6U-T6vKFN0kDJq2ge-FP5yzW1j4b0NPvJT7XxFl6wh8dfSh3jRCnB/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_044.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZgqM39OIp-exUSJC3P96RtQ_QSDPLcjwfKKaYJM8WPlrfRf7P9_EGWtQfgpSBgV0Cj-84bl5Iqu-iyuyakuu8dcB6U-T6vKFN0kDJq2ge-FP5yzW1j4b0NPvJT7XxFl6wh8dfSh3jRCnB/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_044.JPG" height="180" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megnyitása óta, több mint 12 000 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson 1954-ig, amikor végleg bezárták. Az ellis island-i bevándorlási rekord éve 1907 volt, amikor 1 004 756 emigráns érkezett... Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az ellis island-i bevándorló állomásig. A múzeum fényképeit megtekintve magyar bevándorlóra is akadtunk... Vajon mi lett vele? Nem lehet tudni. Ahogy nem tudni sokakról, akik itt jöttek be az országba. Nem kevés emberről beszélünk. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9af0bVmpmQU89ZsbxOlSTX_hiaMjAKvCgt4k2l3d-fCEj0BVvUztYC2rakby9_eobAX5djFXIoGIPor_uyh_JQ_A6O1Zt4mhYmd8_sj-Gl2rkfoGwpwRMiDcPHs93cx-pmOL-7fPjCJlS/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_079.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9af0bVmpmQU89ZsbxOlSTX_hiaMjAKvCgt4k2l3d-fCEj0BVvUztYC2rakby9_eobAX5djFXIoGIPor_uyh_JQ_A6O1Zt4mhYmd8_sj-Gl2rkfoGwpwRMiDcPHs93cx-pmOL-7fPjCJlS/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_079.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vajon mi lett vele? Megtalálta a számítását? Hol élt? S hol nyugszik?</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Papíron, noha hallottam már más véleményeket is, az ide érkező emigránsok kb. 2-5 órát töltöttek a szigeten, amikor is első lépésben egészségügyi vizsgálaton estek át. Ha minden rendben volt, akkor elindultak jobbra, ha nem, akkor irány a kórház. Ott alaposabb vizsgálat következett. Egy teremben megmutatták azokat a jelzéseket, amelyeket itt gyorsan az orvosok a ruhára rajzoltak krétával. 14-15 féle betegséget próbáltak szűrni a mentális betegségtől a szembetegségen át, a TBC-ig. Ha valaki gyanús volt, az mint említettem további orvosi vizsgálatra ment. S elég sokan voltak így, mert a kórház-szárny, amely most csak kísérettel, s biztonsági sisakban látogatható, az évek során egyre, egyre nőtt.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyG_k-oLFgPDs20Y5Pu-Plg88FcYwMY_dvt_kKVtkSONjJqkXJXdvNAppugwyFqO6qOl0PCp3IK8-egqtMM21RcMs6nQAQuTUxcLI-ppYIs7AzhzUnfjzUsnKPcqALsQ8-PLUxWuNL7zg_/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_096.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyG_k-oLFgPDs20Y5Pu-Plg88FcYwMY_dvt_kKVtkSONjJqkXJXdvNAppugwyFqO6qOl0PCp3IK8-egqtMM21RcMs6nQAQuTUxcLI-ppYIs7AzhzUnfjzUsnKPcqALsQ8-PLUxWuNL7zg_/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_096.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mentális betegséggel diagnosztizált bevándorlók. Az X jól látszik a ruhájukon.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Azok akik átjutottak az orvosi vizsgálaton, s nem találtak náluk - első ránézésre - betegséget a bevándorlási hivatal emberei elé kerültek. Ez egy hatalmas csarnokot jelentett, ahol boxokba ültették be a bevándorlókat, s ott kellett várakozniuk. A hangulatot el lehet képzelni. Nemzetiségek vegyesen, közös nyelv nincs. Csak közép és kelet Európából 8,2 millió ember érkezett ide. S a rettegés, hogy vajon mi lesz. Beengednek? Megtalálom a számításomat? Mi lesz a jövővel? Ki tudom hozni a családomat?</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfxJj2L2uEZIzCMoMtHnvEKC4apQZzCZl6V97ON3XpAVak_-WO6LkdXlEL704YVJbCq6EGUdRZKEHADAbYTazm-FiMbUxuZjeIXcfZ_MBd0bebuUMZ7hf2-iafp9kWDTf8yZ4YV5AmJKhn/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_048.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfxJj2L2uEZIzCMoMtHnvEKC4apQZzCZl6V97ON3XpAVak_-WO6LkdXlEL704YVJbCq6EGUdRZKEHADAbYTazm-FiMbUxuZjeIXcfZ_MBd0bebuUMZ7hf2-iafp9kWDTf8yZ4YV5AmJKhn/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_048.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A nagy csarnok, ma már üresen... Pontosabban aki itt sétál, az már csak turista...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Amikor végre szólították az embert, akkr egy ügyintéző elé került, majd 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Ez mai árfolyamon nagyjából 4-500 dollárt jelent. Bár a szigetnek a bevándorlók között rossz volt a híre, de mégis aki ide eljutott - ami szintén nem volt egyszerű, az általában bejutott az országba. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAMlURtSSLQlmcGTttGhT-6pveMEJJ_VuOM7oVu-0-5Atj-liD-3zBkfqckfK6bC8KnlAoMUUsFttlQuMLBmbwRgiJvwA87-oadKsHJmbNZVz4EuQ3Xqb6AllgNLSyFE10BFdypq_kiqiJ/s1600/640px-Ellis_Island_arrivals.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAMlURtSSLQlmcGTttGhT-6pveMEJJ_VuOM7oVu-0-5Atj-liD-3zBkfqckfK6bC8KnlAoMUUsFttlQuMLBmbwRgiJvwA87-oadKsHJmbNZVz4EuQ3Xqb6AllgNLSyFE10BFdypq_kiqiJ/s1600/640px-Ellis_Island_arrivals.jpg" height="320" width="311" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bevándorlók érkezése...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
S ha sikerült minden tortúrán átjutni kezdődhetett az új amerikai élet. Kinek hogyan sikerült. Ki merre kapott irányítást, ki merre ment el. Sok magyar került ekkor Passaicba, New Brunswickba, s persze ekkoriban élte életét a New York-i magyar negyed is. Persze mindehhez el kellett indulni, mindehhez pénz is kellett. Itt - már akinek volt - be tudta váltani... Hiszen a szigeten étterem, üzletek, s pénzváltó üzlet is üzemet. S látszik, hogy mennyire sok magyar jöhetett ki, mert a cégtáblán nagy betűvel szerepel magyarul, hogy pénz váltó üzlet. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtKSBUJEEQdag86M3QbBaAq1cgoCI6QUXSRdU1vkS3XKvsOBa6M2amqbR5bRo3ryhUPyCpqm6iKpJfTJqdJ_zxIkEPmaihum2j4eA_sQhbeAMnuIHEPC_2n6-qJp5NNm5BWE_VRVleAwug/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_091.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtKSBUJEEQdag86M3QbBaAq1cgoCI6QUXSRdU1vkS3XKvsOBa6M2amqbR5bRo3ryhUPyCpqm6iKpJfTJqdJ_zxIkEPmaihum2j4eA_sQhbeAMnuIHEPC_2n6-qJp5NNm5BWE_VRVleAwug/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_091.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Első találkozás a dollárral...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Bevallom, engem egy kicsit megrázott, megérintett ez a sziget. Magam elé képzeltem - na jó nem egyenként - azt a sok millió embert, aki ide megérkezett, viszontagságos hajóút után. Persze előtte még sok-sok hónap, talán év gondolkodás, ügyintézés, a családtól való elválás (hiszen a bevándorlók többségéből a családapák előbb kijöttek, s a feleséget, gyereket csak akkor hozták aki, amikor már valamiféle egzisztencia megvalósult), s a szülőföldtől való elköszönés. Picit, sőt nagyon más, mint a mi helyzetünk, akik bizonyos szinten mi is bevándorlók vagyunk (ha jogi értelemben nem is) még egy bő hónapig. Mi naponta tudunk az otthoniakkal beszélgetni, néha már sokat is. Most, hogy jóapámat műteni kellett (szerencsére jól van) egy kis készülék (telefon) segítségével azonnal megkaptam a híreket, s az eredményeket. Akkor ez teljesen más volt. A hazamenetel esélytelensége, az otthoniakkal való kapcsolattartás hihetetlen szűkre szabott lehetősége, az új nyelv... Mind, mind hatalmas teher lehetett.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglAn8llqkKY0yo28pnydKtULugq4LNf3PZ9GnhGMlZpW-qUdZl8_qpTWa5BvPSqsQkku7kYhoLQ-3YpiDLKZJb8muADFf8r0tyTLT5fnazrv56gDRkzDKWK5iDH4Ieokxwax_NU9lZEc1p/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_073.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglAn8llqkKY0yo28pnydKtULugq4LNf3PZ9GnhGMlZpW-qUdZl8_qpTWa5BvPSqsQkku7kYhoLQ-3YpiDLKZJb8muADFf8r0tyTLT5fnazrv56gDRkzDKWK5iDH4Ieokxwax_NU9lZEc1p/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_073.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fénykép aláírása szerint ők is magyarok voltak. </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Picit kutattam, amikor ennek a bejegyzésnek a megírására készültem, mert szerettem volna tudni, hogy végül is, vajon hány magyar haladhatott át a szigeten, addig, amíg 1954-ben végleg bezárták. Mondjuk, tény, hogy 1924 után már kevésbé használták, inkább deportáló intézmény lett, azokat tartották itt fogva, akik gyanúsak voltak,. Utoljára 1954-ben egy norvég bevándorló, Arne Peterssen jutott át az itteni ellenőrzésen. Mégis, akkor hány magyar jöhetett át a szigeten? Nincs rá pontos válasz. Az amerikai magyar kivándorlók elsô kis csoportja Kossuth Lajos nyomában, 1849 után emigrált, s kevesen voltak, akik ezek közül le is telepedtek az Egyesült Államokban, de ekkor még a sziget nem létezett. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlcgxzJYHc-k53WSknZeMC7CpQHeGvQRh5UDZQJ2u2LyU5TW6VvaOn47p9rQ01Mv2RBEKBgVOZgfYXzowU4U50RmxzhsDr6kSO2O4ydwe957gHNk5m4gM8d0tl48LN_gwjLSJlwYcy3Uc8/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_111.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlcgxzJYHc-k53WSknZeMC7CpQHeGvQRh5UDZQJ2u2LyU5TW6VvaOn47p9rQ01Mv2RBEKBgVOZgfYXzowU4U50RmxzhsDr6kSO2O4ydwe957gHNk5m4gM8d0tl48LN_gwjLSJlwYcy3Uc8/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_111.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csavargó lett, vagy milliomos?</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<div>
A nagy kivándorlási hullám 1880 után indult el és az I. világháborúig tartott. A hazai szegénységtől menekülő, Ellis Islanden partraszálló egyszerű emberek zömükben nem kivándorlók, hanem vendégmunkások voltak, akik százezrével, sőt bizonyos években (1904, 1907, 1910, 1913) kétszázezrével hagyták el magyar hazájukat a biztosabb állás, s a jobb kereset reményében. Az I. világháború után az amerikai bevándorlás-korlátozást keresztül erőltető ún. kvóta-törvények (1921, 1924) radikálisan lefaragták a kivándorlók számát, s Magyarországról egészen 1965-ig, tehát több mint negyven éven át mindössze évi 473 (!) embert engedtek be az Egyesült Államokba. Ekkor kerültek Amerikába a szellemi kivándorlást képviselő magyar géniuszok, a nagy természettudósok, orvosok, filmesek, előadóművészek. Ekkor terjedt el az a mondás, hogy a magyarok nem mások, mint marslakók. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1Iej7Otp-tGzvmo9eNr-CLCZS5R8TMOfZlW0dZiJg1YShro617Mt2QRP9VDbyPV6FZ56EZivIIFU_5Wi6FtgAdzWuuDFk6CnDHuAMoNrf_6-CbHH9E9sdU9N8XsJNy3VBnJKxmAFBdlld/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_094.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1Iej7Otp-tGzvmo9eNr-CLCZS5R8TMOfZlW0dZiJg1YShro617Mt2QRP9VDbyPV6FZ56EZivIIFU_5Wi6FtgAdzWuuDFk6CnDHuAMoNrf_6-CbHH9E9sdU9N8XsJNy3VBnJKxmAFBdlld/s1600/Ellis+Island,+Szabads%C3%A1g-szobor_094.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Irány Baltimore... Anya és lánya oda kapott utazási igazolványt.</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<br /></div>
<div>
A többek közt Marx György által leírt történet szerint Enrico Fermi tette fel a híres kérdést, vajon hol késnek a földönkívüliek, ha az intelligencia kialakulásának valószínűsége a világegyetemben olyan magas. A történet szerint Szilárd Leó válasza ez volt: – „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.” A válasz azon a tényen alapult, hogy Magyarország – azon belül is Budapest (néhány belvárosi középiskolája) lélekszámához mérten valószínűtlenül nagy számban adott nagy tudósokat a világnak. A marslakók legendája a második világháború idején Los Alamosban terjedt el. Teller Ede maga is büszkén emlékezik vissza rá, hogy sokan felfigyeltek a „marslakókra”, a magyar tudósokra, akik gyakran mutatkoztak együtt és ilyenkor egy mások számára valószerűtlen nyelven – magyarul – beszélgettek. Visszaemlékezések, cikkek, tanulmányok mely magyar tudósokat tartanak a marslakók közé tartozóknak? Csak néhányan: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Kármán Tódor, Bárány Róbert, Gábor Dénes, Békésy György, Lánczos Kornél, Oláh György, Telegdi Bálint, Hevesy György, Polányi János.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXqRfk14Bcr-mPz0PvDpNg7xWu9LCE8lAxhSP7QQ_oDxIVXjL8gZBUa_nxF0jv84EKhgf6cCK6D3YKy8CsquTP-2s_2ogp5v_zdWJMT-aC1OCLzw26VwPJg9aG7c2d9nmZUXG7XVItR1hJ/s1600/DSC_7979.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXqRfk14Bcr-mPz0PvDpNg7xWu9LCE8lAxhSP7QQ_oDxIVXjL8gZBUa_nxF0jv84EKhgf6cCK6D3YKy8CsquTP-2s_2ogp5v_zdWJMT-aC1OCLzw26VwPJg9aG7c2d9nmZUXG7XVItR1hJ/s1600/DSC_7979.JPG" height="247" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezt a történetet egyébként Áder János köztársasági elnök mesélte el, amikor Passaicban járt. </td></tr>
</tbody></table>
<div>
A bevándorlási időszak egy különleges része, s ezt külön bejegyzésben szeretném majd kifejteni, az 1956-os események utáni bevándorlás. Akkor a kvóta alól felmentést adott az USA kormánya. Jelenleg néhány napja egy korabeli újságfolyamot, a Szabad Sajtó című hetilapot nézegetem, melyet majd viszünk haza az Országos Széchenyi Könyvtárba. S ezt a korszakot nagyon érdekesen és bőven írja le. Viszont az Ellis Island akkor már az eredeti funkciójában nem létezett. Azt hiszem, az ide érkező, fáradt, elkeseredett magyarok ezt annyira nem bánták. De erről néhány nap múlva fogok írni, persze előtte következzen a Szabadság-szobor... Hiszen nekünk volt lehetőségünk nem csak a rácsok mögül látni. </div>
</div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-58172878496270410962015-03-17T13:56:00.002-05:002015-03-17T17:43:04.573-05:00Ünnepi napok az új világban<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem megint rázós témához érkeztem, s előre félek, hogy lesz, aki azt amit írok félre fogja érteni. A hét végén megint sokat csavarogtunk (félreértés lehetőség Nr.1: Igen, Ancsa is jött, még akkor is, ha van aki szerint mást se csinál Amerikában, mint kirándulgat - a hétvégéink van, hogy szabadok, s akkor megyünk - elsősorban azért, hogy én ne csavarodjak be...), ismét ellátogattunk a Metropolitan Múzeumba, s még mindig nem végeztünk vele. Hatalmas. Erről már írtam legutóbb, s még fogok is, mert még egy alkalommal el fogunk menni. Remélem. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2rDOKAm1ZfC8TgrJoeyNqnGSsmRoqLTqWzpYAGBJkTG6_Cmu2Z5qITc4QGeaQbBNO3no0rCnSd7D1Iorj-CXEuUVwh2m8zHC8Iq3l8oTTMUe4i4roqW7ej4_E9nSPISWTFrD1Asbrb8Bk/s1600/DSCN3309.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2rDOKAm1ZfC8TgrJoeyNqnGSsmRoqLTqWzpYAGBJkTG6_Cmu2Z5qITc4QGeaQbBNO3no0rCnSd7D1Iorj-CXEuUVwh2m8zHC8Iq3l8oTTMUe4i4roqW7ej4_E9nSPISWTFrD1Asbrb8Bk/s1600/DSCN3309.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Legközelebb ebben az öltözékben szeretnék menni a MET-be...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A múzeum után kimentünk Passaicba, s rögvest bele is csöppentünk az ünnepségekbe. Egészen pontosan egy családi ünnepségre lettünk meghívva, egy nagyon kedves családhoz, ahol házassági évforduló, névnap és születésnap is ünneplésre került. Kiváló vacsora után én is, Ancsa is olyan jót babáztunk, hogy csak na. A kis Sofia keresztelőjén már itt voltunk, s úgy látszik a lányzó megkedvelt, mert gyakorlatilag végig az ölemben ült, s még el is szunyókált volna, ha nem lett volna ünneplés. Nekem ez igazi ünnep volt. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHF1xfKuaQUYFE8K7PnvBLfLslO8CbEUleyn6wRgS6_u-OtZt7wG8Pb29YdlrdYudYDzKHxAffmgV72YXBbCz7JxLBCFeOaDtdGdCsg8fplbyw29qx2tORgFWSSsOsNV1KLwY16Je1Dhyphenhypheny/s1600/1511123_830219867051577_1670375167017220004_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHF1xfKuaQUYFE8K7PnvBLfLslO8CbEUleyn6wRgS6_u-OtZt7wG8Pb29YdlrdYudYDzKHxAffmgV72YXBbCz7JxLBCFeOaDtdGdCsg8fplbyw29qx2tORgFWSSsOsNV1KLwY16Je1Dhyphenhypheny/s1600/1511123_830219867051577_1670375167017220004_n.jpg" height="320" width="192" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mindjárt elalszik... </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Másnap pedig felvirradt március idusa, ami csak Julius Ceasarnak volt kellemetlen, mi magyarok elég jól éljük meg. S itt jön a félreértés lehetőség Nr.2. vajon ki mit ért március 15-e alatt? Mit ért egy itteni magyar és mit ért egy otthoni magyar? Otthon nem nagyon szoktam ünnepségekre járni. Jó múlt évben különleges volt, mert anyósom Magyarország Érdemes Művésze lett, s kitüntették. Ancsa pedig kiváló dolgozó díjat vehetett át. Őt is kitüntették. Én meg megveregettem a vállamat. Kitüntettem magamat. De igazából - ha nagyon őszinte szeretnék lenni - ezek az ünnepek elsősorban azt jelentik, hogy hosszú a hétvége. Hogy lehet pihenni, el tudunk menni a családi nyaralóba Zánkára, picit kimozdulhatunk a hétköznapi hajtásból. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv6WSeBmXMT8sK6Ror3U3AAMd4OHx88NUlF84vfJJxGFMtP1ZxwcMAru-jDfpyQdIwU8idjaUGTrC2uJkqw6r3fhAJVTdmGdgFWTu94_OEpYN3oshixQs5JhE7Dq41ga4bXIJjXdh56TB-/s1600/DSCN3715.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv6WSeBmXMT8sK6Ror3U3AAMd4OHx88NUlF84vfJJxGFMtP1ZxwcMAru-jDfpyQdIwU8idjaUGTrC2uJkqw6r3fhAJVTdmGdgFWTu94_OEpYN3oshixQs5JhE7Dq41ga4bXIJjXdh56TB-/s1600/DSCN3715.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Előkészület</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Bevallom férfiasan, hogy soha nem vettem részt nagygyűlésen, se a múzeum előtt, se máshol. Augusztus 20-i tűzijátékot is két éve láttam először élőben. Előtte, utána csak a televízióban. Miért? Talán ebben az is benne van, hogy nem szeretem a tömeget. S mielőtt rátérnék mi is volt Passaicban, egy érdekesség. Vas Laci atya 14-én éjjel nem aludt jól, s belenézett a televízió adásába. Van neki egy kütyüje, amivel sok-sok magyar tv-t tud venni, s valamelyik ismeretterjesztő csatornán az alábbi információ jutott el hozzá: Philadelphiának van köze a magyar forradalomhoz. Mégpedig az, hogy a Landerer és Heckenast nyomda, ahol a tizenkét pontot kinyomtatták egy olyan nyomdagépet használt, amelyet Philadelphiában készítették, s innen vitték oda. Ugye milyen kicsi a világ? </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYyGZRMx2zW3sxQ_ojiayPCL0UVJIvvWIvjOkjY92uBmlsoZsAtF0nGJ-ZdyUHnG2COFvOXiK1-nUDw0_cQgAoOQQKR-PHhoFZexIl0eOFv9eSmooF6nL8wupuC76IgfR-HO-oWKIodpsf/s1600/DSCN3791.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYyGZRMx2zW3sxQ_ojiayPCL0UVJIvvWIvjOkjY92uBmlsoZsAtF0nGJ-ZdyUHnG2COFvOXiK1-nUDw0_cQgAoOQQKR-PHhoFZexIl0eOFv9eSmooF6nL8wupuC76IgfR-HO-oWKIodpsf/s1600/DSCN3791.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ünnepi ebéd és műsor</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
De ezután a kitérő után vissza az ünnepléshez. Passaicban teljesen más a hozzáállás ezekhez az ünnepekhez. (Félreértés lehetőség Nr.3.: nem azt mondtam, hogy rossz, vagy zavaró, hanem az, hogy az otthon általam megszokotthoz képest más.) Az ünnepek elsősorban annak a lehetősége, hogy a környék magyarsága találkozzon, s ünnepeljen. Ennek pedig megvan a maga kvázi szertartása, amely nekem idegenből jövőnek furcsa (lásd Nr.3), s sok szempontból elgondolkodtató. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsJhpS1J2uL5DBVVCfWVRR8nG7dpbCFPXGLhrKQ9A1CnJqTXuLO8SQgYRgwzBqfvYpXBU79HkX2PS7KAhlPddBU2jretTch3WsFGf21uTKTHTRmKOmzFoMjZgE_JaikXOJp3laGO7yrae2/s1600/DSCN3804.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsJhpS1J2uL5DBVVCfWVRR8nG7dpbCFPXGLhrKQ9A1CnJqTXuLO8SQgYRgwzBqfvYpXBU79HkX2PS7KAhlPddBU2jretTch3WsFGf21uTKTHTRmKOmzFoMjZgE_JaikXOJp3laGO7yrae2/s1600/DSCN3804.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vajon neki mit fog jelenteni március 15?</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Passaicban hagyomány, hogy a szomszédos Clifton-i városháza előtt ilyenkor (és október 23-án) a városháza előtt felvonják a magyar zászlót és az egy hétig ott lobog. Ez nagyon érdekes esemény, sokan nézik, s keverik össze az olasz zászlóval. S most itt a zászlófelvonáson volt egy számomra érdekes esemény. Részt vett ezen Clifton polgármestere is, aki a rövid esemény elején, a résztvevőkkel együtt az amerikai zászló felé fordult, s elmondatta a Hűségesküt. Ez számomra azért volt különleges, mert még soha nem hallottam. Amikor Ancsának meséltem, kérdezte, hogy mi is az. A Hűségeskü, a Pledge of Allegiance, az Amerikai Egyesült Államokban elterjedt hűségnyilatkozat, amelyet a polgárok ünnepélyes alkalmakkor valamint az iskolások a tanítási nap kezdetekor mondanak el. A szövege az alábbi:„Hűséget fogadok az Amerikai Egyesült Államok Zászlajának és a köztársaságnak, amelyet jelképez: egy és oszthatatlan Nemzet az Isten színe előtt, amely szabadságot és igazságosságot nyújt mindenkinek.”</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjicmmJZlk1ADuES0gK-0U2zrdQ1awMuN1-j0GSPgpQilQVW6FJS0A7ak5fs-sayw3g9aS18-OO78n1Dm3OyHPG91Q2b_0FwYt0eba8wSP0uZ_QqjM-m-I1Mr367nUk0Z2K4Nz20g1DeEoo/s1600/kep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjicmmJZlk1ADuES0gK-0U2zrdQ1awMuN1-j0GSPgpQilQVW6FJS0A7ak5fs-sayw3g9aS18-OO78n1Dm3OyHPG91Q2b_0FwYt0eba8wSP0uZ_QqjM-m-I1Mr367nUk0Z2K4Nz20g1DeEoo/s1600/kep.jpg" height="207" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Számomra ez több érdekességet tartalmaz. Amerika elvileg egy szigorúan szekularizált ország, az állam és az egyházak egymástól szétválasztva vannak. Mégis, bizonyos szempontból Amerika egy nagyon vallásos ország. Az egydolláros bankjegyen az szerepel, hogy Istenben bízunk. A Hűségesküben Istenre hivatkoznak. A bíróságokon a Bibliára tesznek esküt, hogy az igazat, csak az igazat. S az Elnök se esküdhet fel anélkül, hogy a Bibliára ne tenné a kezét. Számomra ez furcsa ellenmondás. (Félreértés Nr.4.: Számomra. De ugye nem érthetek én se mindent, hiszen még picit kevesebb időt, mint egy év töltöttem el ebben az országban)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLroFyLO0ym-WDs2BIjfT-I4oobpedLAovJUm6rrLwBFjrXuaD3Cnp2Ws2mAFaEk8JR9cnjG22cqgKWcJ1wgEibGP0u7BtVrVkAuzY9oMSf92qq2ZxVADr9_mCWHac2sTcb1SgMzvBFGuQ/s1600/DSCN3830.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLroFyLO0ym-WDs2BIjfT-I4oobpedLAovJUm6rrLwBFjrXuaD3Cnp2Ws2mAFaEk8JR9cnjG22cqgKWcJ1wgEibGP0u7BtVrVkAuzY9oMSf92qq2ZxVADr9_mCWHac2sTcb1SgMzvBFGuQ/s1600/DSCN3830.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ünnepi műsorral kapcsolatban az alakult ki az évek, évtizedek során, hogy egyik évben a katolikus egyházközség, másik évben a református gyülekezet szervezi, rendezi meg. Most a református gyülekezet volt soron. Ha valaki szívesen megnézné, készítettem videófelvételeket, melyeket ezen az oldalon nézhet meg: <a href="http://www.ststephenspassaic.com/plakat/2015/150315video.htm" target="_blank">Március 15-i videófelvételek</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt látható elsőként a zászlófelvonás, s az ott már fentebb említett esemény is, a Hűségeskü.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxYv3gelaQ8oqeQ8W0VkQt7R5PbhWWm39lizTmT5xgkr0O7wV1rH_N3RR0ItAVW7GUWoetNoG3zgx_4MkYSkifZK0Yv6rtRGvrzpxUZGdY88ROPBoW0TNOghx-D76udr8EhiJjCQevfuTx/s1600/DSCN3840.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxYv3gelaQ8oqeQ8W0VkQt7R5PbhWWm39lizTmT5xgkr0O7wV1rH_N3RR0ItAVW7GUWoetNoG3zgx_4MkYSkifZK0Yv6rtRGvrzpxUZGdY88ROPBoW0TNOghx-D76udr8EhiJjCQevfuTx/s1600/DSCN3840.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kedvenc kis énekesem: Keresztes Ami...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Amerikában egyébként ilyenkor komoly ünnepségek vannak, hiszen március 15-e után következik az írek nagy nemzeti ünnepe, Szent Patrik napja. Ha ma valaki megnézi a híradót, jó eséllyel szó lesz benne a Szent Patrik napi ünnepségről. New Yorkban például karnevál lesz, Chicagoban meg akár még a folyót is zöldre festik ebből az alkalomból, de az ünnep fő központja természetesen Írország, ahol egész nap felvonulások, sörözések, és nagy bulik lesznek. De ki is volt Szent Patrik, és miért ünneplik meg?</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtx_cFPL43kYefk4X0_s4Z4v2VUU-8e4UrVmOmHoWYWAzMQJ3ZIydUDKgjo9kuw8CDWyXbEWEfag7oFnmlQ0_qvqk3NIl_gG72WMs_1evnYX0EF_0mASE-M8hWifM7A4kQieUFPAU3eQLL/s1600/Szent_Patrik.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtx_cFPL43kYefk4X0_s4Z4v2VUU-8e4UrVmOmHoWYWAzMQJ3ZIydUDKgjo9kuw8CDWyXbEWEfag7oFnmlQ0_qvqk3NIl_gG72WMs_1evnYX0EF_0mASE-M8hWifM7A4kQieUFPAU3eQLL/s1600/Szent_Patrik.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szent Patrik</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szent Patrik Írország védőszentje. Pedig nem is "odavalósi": Britanniában született kb. 387-ben, de 16 évesen ír rablók elrabolták, és ezután hat évig ír földön szolgált (pásztorként), míg végül visszaszökött. A története itt érdekes fordulatot vett: megkeresztelkedett, járt Franciaországban és a feltételezések szerint Rómában is, majd papként visszatért Írországba, hogy megkeresztelje az íreket (nem nehéz a történetben felfedezni a jézusi megbocsátást). Itteni életéről és munkásságáról keveset tudunk - vannak források, de kritikus szemlélettel kell fogadni azokat, mert a legtöbbet jóval halála után írták -, egy azonban biztos: sikerrel járt. Halálának időpontja is kérdéses: valószínűleg 461. március 17-én halt meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6kG5rbLwFI1X2nAYZsSFvJN8_tUeHqS9UFsugaf0DMBDJAXKqxR7-pbckRfdF5sncCBDOOWz5jAaSsvir9SrEK0mokdgAJkInhva_QpABjjD8aGkcrt7441GPxS6gQpA2-PerFvRmXXxW/s1600/10931180_791466490906837_97937702446685885_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6kG5rbLwFI1X2nAYZsSFvJN8_tUeHqS9UFsugaf0DMBDJAXKqxR7-pbckRfdF5sncCBDOOWz5jAaSsvir9SrEK0mokdgAJkInhva_QpABjjD8aGkcrt7441GPxS6gQpA2-PerFvRmXXxW/s1600/10931180_791466490906837_97937702446685885_n.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy kinézek az ablakon már látom, hogy Szent Patrik napja van. Ennek nagyon egyszerű az oka. Ilyenkor mindenki visel valami zöldet magán. Még Ancsát is kényszerítettem (igen, amíg kinn vagyunk, igyekszem betartani az itteni hagyományokat és szokásokat), hogy vigyen magával egy zöld ruhadarabot. Ezt a napot az írek a saját nemzetüket ír termékekkel és ír kultúrához köthető szokásokkal ünneplik meg. Ilyenkor hordószámra folyik a Guinness sör, felvonulásokat tartanak karneváli hangulatban, szól az ír népzene, és mindenki zöldbe öltözik, hogy hódoljon Paddynek, az ír nemzetnek, az ír hagyományoknak, a manóknak, a tündéreknek, a szivárvány végén elásott kincsesládának, a háromlevelű lóherének - igen, mindennek, mi Írországhoz köthető...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmcviy1hWvYH0hEsBfciNvgdTOz7VlCcI0IZ9MhTWas5uzZTVMxX3QhCgrVXMD1mkFiUAYmFztAbizmo1sGw6dxHRcEkx1hYuoJjAmVJwEYDrTcVpJ0L1YbHGIt0jo5VFBiiACqtVzSJLa/s1600/11061170_791466484240171_5472591427438283669_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmcviy1hWvYH0hEsBfciNvgdTOz7VlCcI0IZ9MhTWas5uzZTVMxX3QhCgrVXMD1mkFiUAYmFztAbizmo1sGw6dxHRcEkx1hYuoJjAmVJwEYDrTcVpJ0L1YbHGIt0jo5VFBiiACqtVzSJLa/s1600/11061170_791466484240171_5472591427438283669_n.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
S igen, hogy mi köze az egésznek a háromlevelű lóheréhez. Nagyon egyszerű. Szent Patrik ezzel magyarázta el a Szentháromság lényegét. Nos, ma Szent Patrik napján, két nappal a magyar nemzeti ünnep után ünnepi hangulatban vagyok. S nem csak én. Most nézem a televíziót, s éppen New York bíboros-érseke megy a menet közepén. Le se tagadhatná ír származását. De szerintem nem is akarja.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbl99uyTFahXiJVbboErHnh-fCfk2LpQoiQm5NVGLCU7THMQSlypmbii8QzFrsg-_3wcold411f6OxkdgW353lud1Lq9HMqFIkAJRJNR9a6q0Kr7DZW5xoO0H2f87wTmf8igIcH6cP1WFQ/s1600/10461618_791466414240178_3013554135271642057_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbl99uyTFahXiJVbboErHnh-fCfk2LpQoiQm5NVGLCU7THMQSlypmbii8QzFrsg-_3wcold411f6OxkdgW353lud1Lq9HMqFIkAJRJNR9a6q0Kr7DZW5xoO0H2f87wTmf8igIcH6cP1WFQ/s1600/10461618_791466414240178_3013554135271642057_n.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az írek olyanok, amilyenek. A legutóbbi bejegyzésemben elsütöttem egy skót viccet, amit volt aki félreértett. Igen, érdekesség, hogy itt Amerikában a skótok sokkal nyíltabbak, mint az írek. De akkor is most ma nagyon tetszik, hogy mindenki, akár ír, akár nem, egymásra mosolyog, s zöldbe öltözik. Na jó, nekem az egyetlen olyan ruhadarabom, ami zöld színt is tartalmaz egy melegítő felső, ami igazából piros-fehér-zöld, s egy braziliai magyar néptánccsoport ajándéka. De azért felvettem, kicsit kacsingatva március 15-re is. S gondolataimat befejezve szeretném megosztani Vas Laci atya záró gondolatait, melyeket a március 15-i ünnepségen mondott el. Talán ez ami összeköti igazán az otthoni és az itteni magyarokat: hogy összefogásra volna szükség. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/aDd_DJcueZg/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/aDd_DJcueZg?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-11934701481046493342015-03-13T17:17:00.000-05:002015-03-13T17:28:40.729-05:00Még mindig New York... Szent Patrik Székesegyház, Metropolitan Múzeum<div style="text-align: justify;">
Utunkat folytatva úgy gondoltuk, hogy megtekintjük a Szent Patrik Székesegyházat. Picit az is bennem volt, hogy azon kívül, hogy ez egy hatalmas és építészetileg is különleges hely, mégiscsak New York katolikus székesegyháza. Arról nem is beszélve, hogy pár nappal korábban hunyt el Edward Michael Egan bíboros, aki New York korábbi érseke is volt. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipoPvN8dtAnhg2Kj7OZRtRnLAc_MtV1WBtRRpxcv6Fb4AdYgwLoICpXE5Ar08INzYGNbzMHeucULUHRbVNTRlIBPlROUXAxnnr3LrQbtAtvYuxwoFeDtL06hJkcRP2nD2AlqAEtcUwOMq9/s1600/New+York,+2015.03.07._207.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipoPvN8dtAnhg2Kj7OZRtRnLAc_MtV1WBtRRpxcv6Fb4AdYgwLoICpXE5Ar08INzYGNbzMHeucULUHRbVNTRlIBPlROUXAxnnr3LrQbtAtvYuxwoFeDtL06hJkcRP2nD2AlqAEtcUwOMq9/s1600/New+York,+2015.03.07._207.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyugodjék békében</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A gyönyörű neogótikus stílusban épült romai katolikus templomot arra a telekre építették, melyet a XIX. század elején egy Francis Copper nevű üzletember adományozott a Szent Patrik templomnak, mely akkor a város déli végében volt megtalálható. John Joseph Hughes New York-i érsek 1853-ban jelentette be, hogy egy új katedrálist emelnek majd a régi Szent Patrik-székesegyház pótlására. Alapkövét 1858-ban tették le. A templom végül 1878-ra készült el, a következő évben szentelték fel és nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8Xv3Ww06xc1kQTWj8RXaWSQd_I3RdUrg6rchtNQ6pYlx1SAivzzh6TKUG8rJ3fSZC1Ule_T7KFnc9pEzRoxAgRwmgD099mGtxhPGI3uZz3MMA2bY5FbK0j8eRN09H6RPgMeyGfiKvOL9-/s1600/New+York,+2015.03.07._195.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8Xv3Ww06xc1kQTWj8RXaWSQd_I3RdUrg6rchtNQ6pYlx1SAivzzh6TKUG8rJ3fSZC1Ule_T7KFnc9pEzRoxAgRwmgD099mGtxhPGI3uZz3MMA2bY5FbK0j8eRN09H6RPgMeyGfiKvOL9-/s1600/New+York,+2015.03.07._195.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A katedrális márvánnyal bevont téglából épült, amelyhez a nyersanyagokat Massachusettsben és New Yorkban bányászták. Az épület, mely összesen 2200 ember befogadására alkalmas, egy egész háztömböt foglal el az 50. és 51. utcák, illetve a Madison és az Ötödik sugárutak által határolva. A legmagasabb torony száz méterre magasodik az utcaszint fölé. Ablakai gyönyörű festett üvegből készültek, amerikai és európai mesterek munkái.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZOML1XVLUmouMKFGnUEA4uxslqvGGybXig7tVxk-_NbsPD3Je_4ni2geRPL03eQ36FLXlXyZeQ2iw3e4QnnkL3TlcTI05PDdelbU9z2bklniaTWqhotIfiy_MrxO6dzOWsjx9tcvwFCvT/s1600/New+York,+2015.03.07._191.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZOML1XVLUmouMKFGnUEA4uxslqvGGybXig7tVxk-_NbsPD3Je_4ni2geRPL03eQ36FLXlXyZeQ2iw3e4QnnkL3TlcTI05PDdelbU9z2bklniaTWqhotIfiy_MrxO6dzOWsjx9tcvwFCvT/s1600/New+York,+2015.03.07._191.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bár száz méter, de gyakorlatilag eltörpül a többi épület között...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Jelenleg éppen hatalmas felújítás folyik, így sok mindent nem lehetett benne látni. Hallani viszont annál inkább. Nincs is csodásabb dolog az orgona hangolásánál... Nagyjából ahhoz hasonlítanám, amikor egy macskát a farkincájánál fogva húznak. A katedrális egyébként több szempontból is különleges. Az altemplomban eltemetettek között nyolc New York-i érsek van, és itt nyugszik Pierre Toussaint (1766-1853), az amerikai karitász egyik alapítója is, akinek boldoggáavatási pere – Fulton Sheen érsekkel (1766-1853) és Terence Cooke bíborossal (1921-1983) együtt – folyamatban van. Emellett itt misézett először pápa amerikai földön, mégpedig Boldog VI. Pál. De járt itt Szent II. János Pál is, és XVI. Benedek is. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKBDH0OjCCNrBOpPybIFqVhQebDHpK9f3gu0iin-SXphbzDQ8qLzEMtSLDzopug-nTox_XYwVzUvhgvfALaiEL8cqL2cQL_YDC-T0HYsPDhgQeyldqBjwddqEy3o-5AvcsZVUoLI5FjmhZ/s1600/New+York,+2015.03.07._198.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKBDH0OjCCNrBOpPybIFqVhQebDHpK9f3gu0iin-SXphbzDQ8qLzEMtSLDzopug-nTox_XYwVzUvhgvfALaiEL8cqL2cQL_YDC-T0HYsPDhgQeyldqBjwddqEy3o-5AvcsZVUoLI5FjmhZ/s1600/New+York,+2015.03.07._198.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alapos felújítás alatt...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
S egy érdekesség. Az útikönyv alapján, melyet New Yorkról olvastam, a katedrális többek között azért viseli Szent Patrik nevét, mivel New York akkori lakosságából a katolikus vallás főleg az írek között volt elterjedve. S a templom felépítésének összegének jelentős részét is - hogy szinte szó szerint idézzem az útikönyvet - az írek adták össze. De egy ekkora épület építése nincs adósság nélkül. Néhány hete a Passaic-i Római Katolikus Magyar Templom évkönyveit, kiadványait digitalizálom, s rakom fel az egyházközség honlapjára. Hihetetlen érdekes kordokumentumok. Az első plébános, Messerschmidt Géza indított egy "hitbuzgalmi lapot". melynek Hajnal volt a címe. Nem sokáig maradt fenn, mert egy év után lényegileg tönkrement. De az első számában, mondhatni a színes hírekben volt egy rész a Szent Patrik Székesegyházról. Ez egy kis érdekesség, hogy a korabeli sajtó is beszámolt arról, hogy egy ekkora épület építésére nincs az a pénz, ami elég... Ami pedig ezeket a dokumentumokat illeti, hamarosan szakítok rá blogbejegyzést, mert nagyon érdekes, aranyos, néha megmosolyogtató... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKQOM1RyTlTCIY4OjIvorPnbmg6U6LaGKUlDughzAsjqBgaxi3u13peaeghMHsZyiiFQWxeXifmlc44e1dPd0AMHU6oez9wziTsMduYdks9u9pY3MFXvABw9hOxPzyKDHPd_7WXKieYUi8/s1600/szaz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKQOM1RyTlTCIY4OjIvorPnbmg6U6LaGKUlDughzAsjqBgaxi3u13peaeghMHsZyiiFQWxeXifmlc44e1dPd0AMHU6oez9wziTsMduYdks9u9pY3MFXvABw9hOxPzyKDHPd_7WXKieYUi8/s1600/szaz.jpg" height="274" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A székesegyház után már csak egyetlen hely volt, melyet aznap meg akartunk nézni. S ez a Metropolitan Museum of Arts volt, a világ harmadik legnagyobb múzeuma. Akartuk megnézni, be is mentünk, néztük is, de még egy huszadát se láttuk. Hatalmas. Most szombaton is visszamegyünk, szerintem három napi hideg élelemmel felszerelkezve. Szerencsére itt nincs előre megszabott belépő, elvben mindenki annyit ad, amennyit akar, de ha lehet minimum 25 dollárt kérnek. Nos, picit pofátlanul a sajtóigazolvány ürügyén, hát lényegesen kevesebbet adtunk. Illetve nem adtunk, de itt főleg írek élnek, s nem skótok, úgyhogy ezt a témát gyorsan le is zárom. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfZnG4nQ-E2Q8SA8yN2oxXM5oPrk9HxzQPPqrFZ53j1pDMkx-tltIme8VymrdUnWFk3IsQp6h-WMX7TkF2AUgCPENSkP5w42dCgUHQzSfB3iUrBFK1GEkYkj1WKn9R5xWs-4iv41Rm9VGQ/s1600/New+York,+2015.03.07._224.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfZnG4nQ-E2Q8SA8yN2oxXM5oPrk9HxzQPPqrFZ53j1pDMkx-tltIme8VymrdUnWFk3IsQp6h-WMX7TkF2AUgCPENSkP5w42dCgUHQzSfB3iUrBFK1GEkYkj1WKn9R5xWs-4iv41Rm9VGQ/s1600/New+York,+2015.03.07._224.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">S ez még csak a múzeum térképe... </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A múzeum maga megtekinthetetlen nagyságú. 190 ezer négyzetméter. Ha ötven négyzetméternek veszünk egy normál lakótelepi lakást akkor 3800 lakás férne el benne. Állandó gyűjteménye több mint kétmillió tárgyat tartalmaz, 19 múzeumi részlegbe rendezve. Mi ezen a délutánon a görög, a római, az etruszk és az egyiptomi kiállítást néztük meg, s halálosan elfáradtunk. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiduP-9cOK8HWtpuxJMLbQhpzCEuYPo72l4cQEzUYvmwOmLImf68ADWmvBOFHbEggZuluR6LQhgNjx1r77fLG9vpddpE39GgY72H_u8GxaN1HXNv8qAqozX6T5BL18gtwbp9jxs3-ksvUsx/s1600/New+York,+2015.03.07._233.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiduP-9cOK8HWtpuxJMLbQhpzCEuYPo72l4cQEzUYvmwOmLImf68ADWmvBOFHbEggZuluR6LQhgNjx1r77fLG9vpddpE39GgY72H_u8GxaN1HXNv8qAqozX6T5BL18gtwbp9jxs3-ksvUsx/s1600/New+York,+2015.03.07._233.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy a kétmillióból...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Nekem legjobban az egyiptomi rész tetszett, rengeteg múmiával, hihetetlen gyűjteménnyel. Bár a Met egyiptomi gyűjteményének nagyobb része adományokból, magángyűjteményekből származik, a múzeum maga is szervezett 1906 és 1941 között tudományos expedíciókat a helyszínre, és természetesen az így feltárt és feldolgozott leletek tudományos szempontból még értékesebbek. Az így szerzett tárgyak a 36.000 darabos, Egyiptom történetét a paleolitikumtól a római korig végigkísérő kollekció csaknem felét teszik ki.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTVTfhlpzWRpp2b_115daGYTNSbaj4j6RQwKxjQGcUHf4w8xpbclS1erUaaNVXXu5TLIWjH2vsmWt6m6uZn0hJAeN1s13w1J4kKqX79UzMlsEXeozBF9nP4I9lsYxRVote0ufPuMS1aFTn/s1600/New+York,+2015.03.07._382.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTVTfhlpzWRpp2b_115daGYTNSbaj4j6RQwKxjQGcUHf4w8xpbclS1erUaaNVXXu5TLIWjH2vsmWt6m6uZn0hJAeN1s13w1J4kKqX79UzMlsEXeozBF9nP4I9lsYxRVote0ufPuMS1aFTn/s1600/New+York,+2015.03.07._382.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">3000? 3500 év? Hát elég jól tartja magát...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A negyven termet számláló egyiptomi szárny legértékesebb kincsei közé tartozik az a 24 famodell, amelyeket Dejr el-Bahariban találtak egy sírban, 1920-ban. Ezek a modellek példátlan részletességgel állítják elénk az egyiptomi Középbirodalom korai szakaszának életét, csónakokat, kerteket, a mindennapok jeleneteit. Sajnos a legnagyobb rész (mivel este valami koncert volt ott) nem volt megtekinthető, így Dendur temploma, melyet Egyiptom úgy ahogy volt kompletten adományozott az USA-nak még ránk vár. Ahogy még rengeteg minden...</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtaYPus1ehrwfh7jlHZ210BkW10R1yfFpgjfRf9QOSnwA0XpIt6GKjOLkTqR71G3XCqVwzjVegDp0DZPubAOlNsgt5iVa_ugrVI1WMRnqcDyf9EtIuRuUC9Td2bpHojrm3FZtz5E0_nCtU/s1600/New+York,+2015.03.07._328.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtaYPus1ehrwfh7jlHZ210BkW10R1yfFpgjfRf9QOSnwA0XpIt6GKjOLkTqR71G3XCqVwzjVegDp0DZPubAOlNsgt5iVa_ugrVI1WMRnqcDyf9EtIuRuUC9Td2bpHojrm3FZtz5E0_nCtU/s1600/New+York,+2015.03.07._328.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem ilyesmi volt az ötödikes törikönyvön?</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Egy idő után fel is adtuk, s eldöntöttük, ha már most hétvégén úgyis megyünk Passaicba, hiszen március 15-i ünnepség lesz, bemegyünk, de most csak és kizárólag a MET-be. S nézzük, amíg bírjuk. S utána, mivel a szombatra elég jó időt mondanak, irány a Central Park, no meg Passaic... </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-1395358055864584592015-03-11T13:59:00.000-05:002015-03-11T14:09:56.709-05:00Hiába New York igencsak nagy... Madame Tussaud, Roosevelt-szigeti libegő<div style="text-align: justify;">
Igazából a dolog több héttel ezelőtt kezdődött. Mármint az a terv, hogy elmegyünk megint New Yorkba, s megnézünk ezt-azt. Most, hogy már tényleg a végjáték kezdődik az ittlétünk során nagyon kevés az időnk, s már tényleg nem fogunk sok új várost megnézni. De azért Washingtonba és New Yorkba még egyszer-kétszer el szeretnénk jutni. Úgyhogy a mostanit megelőző hétvége előtt ki is találtuk: megyünk. Csak aztán közbejött a szokásos problémánk, a víz. Most kivételesen volt. Nem is kevés. Magyarra lefordítva: csőtörésünk volt. S emiatt péntek éjjel hajnali kettőkor ment el a szerelő, s semmi kedvünk nem volt felkelni szombat reggel, hogy irány New York. Nem is beszélve, hogy hideg is volt. Szóval lustálkodtunk. Pontosabban, mielőtt valaki ezt félreértené: Ancsa egész hét végén ült a számítógépe mellett, s számolt orrvérzésig. Meg vasárnap bement az intézetbe. Tehát a pihenés azt jelenti ebben az értelmezésben, hogy csak menni nem mentünk sehová. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhInDMwKazRkZXZ6u6vu_50y064BfvVynCN1hwBQZ1WAsNyIVMdSGvk1VY6QKaC6r2a3ODLGYIbHmTsmrzD2aqdEf99Bkz1v-5alZCHARN9IqjIOGvJOEqyRxC3mQCI7vmkidAYIDtAH4n4/s1600/New+York,+2015.03.07._012.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhInDMwKazRkZXZ6u6vu_50y064BfvVynCN1hwBQZ1WAsNyIVMdSGvk1VY6QKaC6r2a3ODLGYIbHmTsmrzD2aqdEf99Bkz1v-5alZCHARN9IqjIOGvJOEqyRxC3mQCI7vmkidAYIDtAH4n4/s1600/New+York,+2015.03.07._012.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Micsoda szobrok... </td></tr>
</tbody></table>
Most a hét végén viszont már nem volt se kec, se mec, nekiindultunk. Mellesleg ezt az utunkat néhány hetes levelezés előzte meg. Nekem van egy sajtóigazolványom, melyet itt Amerikában azért pár helyen már tudtunk használni. Viszont arra gondoltunk, hogy elsőként megnézzük New Yorkban a Madame Tussaud Panoptikumát. Még valamikor ősszel jártunk benn, mármint a pénztáraknál, s ott adtak egy névjegyet, hogy ingyenes sajtóbelépőt azon lehet kérni. Nos, az illetékessel megközelítőleg negyven e-mailt váltottunk, de szombat reggel ott volt egy lapon a nevem, melyet csak alá kellett írnom, s átvehettem két ingyenes belépőt. Egyébként fejenként 37 dollár és 50 cent lett volna, amit nem biztos, hogy szívesen kifizettünk volna.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9pKm5_4JlAtMXnsZvcKJvNF7kCG-a0UGeBYW0Bdrl-Zghpufer7Y8ZVT4DBx9-1sKUdTizuXaH6MujjQrZzvt4H8RKL7Z6vQA8zTqA_uCjQFK6hsbSHR6XKL2o0xJMhlBmhHJaX6Xwfdq/s1600/New+York,+2015.03.07._023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9pKm5_4JlAtMXnsZvcKJvNF7kCG-a0UGeBYW0Bdrl-Zghpufer7Y8ZVT4DBx9-1sKUdTizuXaH6MujjQrZzvt4H8RKL7Z6vQA8zTqA_uCjQFK6hsbSHR6XKL2o0xJMhlBmhHJaX6Xwfdq/s1600/New+York,+2015.03.07._023.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Repülni? Azt tudok. Leszállni? Azt nem... Szegény Harrison Ford, épp előtte való nap zuhant le repülőjével. </td></tr>
</tbody></table>
Madame Tussaud Panoptikuma nem egy mai találmány. Egy Marie Tussaud nevű angol hölgy találta ki, aki 1761 és 1850 között élt. Tussaud első viaszfigurája Voltaire volt 1777-ben. Egyéb híres emberek, akiket szintén ebben az időszakban mintázott meg Jean-Jacques Rousseau és Benjamin Franklin alakja volt. A francia forradalom alatt számos híres áldozat figuráját készítette még el. Emlékirataiban azt állítja, megkereste a lefejezett polgárok fejeit, melyekből halotti maszkokat készített.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6vFgf29CswuXDeQVJpqnjMmlBA4QMcT6JV7U_oCDUha7l9izwTBxwwK0Ja6xv2PoX4C2gMScHRDpzqIenxhMxvIIsSsPW8FU6NKkfKu5KyfEr6PYD3Ak5vdXOJvLI1xXNFxudesG6D9Ti/s1600/New+York,+2015.03.07._072.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6vFgf29CswuXDeQVJpqnjMmlBA4QMcT6JV7U_oCDUha7l9izwTBxwwK0Ja6xv2PoX4C2gMScHRDpzqIenxhMxvIIsSsPW8FU6NKkfKu5KyfEr6PYD3Ak5vdXOJvLI1xXNFxudesG6D9Ti/s1600/New+York,+2015.03.07._072.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ha valaki nem tudná: New Yorkban jártunk... :)</td></tr>
</tbody></table>
Madame Tussaud viaszmúzeuma napjainkra az egyik legjelentősebb turisztikai attrakcióvá nőtte ki magát Londonban a londoni Planetárium nyugati szárnyában. A múzeumok száma bővült és bővülni is fog Amszterdam, Bangkok, Berlin, Dubaj, Hamburg, Hollywood, Hongkong, Las Vegas, Moszkva, New York, Sanghaj, Bécs és Washington városaiban is. A panoptikum mai viaszfigurái is történelmi és királyi személyek, filmsztárok, a sportolók és híres gyilkosok.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDxH5bOOt8s7EVnfVcfP4Gdj_Mjw6cryOkPEjgZzvR2jcXYJhqOO7Qf8TRqDrnCWhGFRcBtZg8DfDCfem51YThbdCfpcY_HXhlZFhncGP5wJYbhyBHTeWpTnMNPNiLhy6buZNYUxhcSMeJ/s1600/New+York,+2015.03.07._031.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDxH5bOOt8s7EVnfVcfP4Gdj_Mjw6cryOkPEjgZzvR2jcXYJhqOO7Qf8TRqDrnCWhGFRcBtZg8DfDCfem51YThbdCfpcY_HXhlZFhncGP5wJYbhyBHTeWpTnMNPNiLhy6buZNYUxhcSMeJ/s1600/New+York,+2015.03.07._031.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Oh, Happy day...</td></tr>
</tbody></table>
Amikor jó pár hónappal ezelőtt Los Angelesben jártunk már láttunk egy ilyen panoptikumot, így van összehasonlítási alapunk. A Hollywood-i nekem jobban tetszett. Lehet, hogy csak már nem volt akkora meglepetés, annyira újdonság. Azért örültem annak, hogy volt sok új híres ember, például Szent II. János Pál pápa. Mondjuk meglepett, hogy Fidel Castro, vagy éppen Jasser Arafat mellé állították, de a helyzeten Nelson Mandela kicsit javított.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVEKUyX1BOpiTLk2U2_Sqqr0kHL3Vk33K_3YluLfjct70E4jSWtxpnfMwgne8jZ-7W7kjrzklfbw-O0tub31Cj5cllmgZHsQLMd7fE_JmVfZvzLltfMRf4I3sq2t8tpiZorfViyOZSibkR/s1600/New+York,+2015.03.07._060.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVEKUyX1BOpiTLk2U2_Sqqr0kHL3Vk33K_3YluLfjct70E4jSWtxpnfMwgne8jZ-7W7kjrzklfbw-O0tub31Cj5cllmgZHsQLMd7fE_JmVfZvzLltfMRf4I3sq2t8tpiZorfViyOZSibkR/s1600/New+York,+2015.03.07._060.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hát, amikor legutóbb Győrben láttam, kicsit messzebb volt...</td></tr>
</tbody></table>
Nagyot nevettem, amikor megláttam ingergazdag ifjúkorom jelentős személyiségét, a jó öreg Gorbacsov elvtársat. Hát az a nyavajás anyajegye (amikor mi akkor úgy tudtuk, hogy a Szovjetuniót ábrázolja) csak nem akart lejönni, pedig mint a Csupasz pisztoly filmben én is jó sokáig próbáltam dörzsölgetni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifPoVVIkqrv7wilL1lx6MNzqo80HP5KKjvikXZtUoImoTGO9DEp4inUncni9yd9DbPf7JizJ09LrUbrNjrJG3jMrtS1PcAVuGwz8YeWidYRetvEJePA1EbDYwbvG5z1mssy3GHMemruW0U/s1600/New+York,+2015.03.07._045.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifPoVVIkqrv7wilL1lx6MNzqo80HP5KKjvikXZtUoImoTGO9DEp4inUncni9yd9DbPf7JizJ09LrUbrNjrJG3jMrtS1PcAVuGwz8YeWidYRetvEJePA1EbDYwbvG5z1mssy3GHMemruW0U/s1600/New+York,+2015.03.07._045.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csak nem jött le az az anyajegy...</td></tr>
</tbody></table>
A panoptikum után - mivel az idő egészen elviselhető volt - egy kis kültéri programot terveztem be. Ez pedig nem más volt, mint a Roosevelt Island Tramway, amit magyarra nemes egyszerűséggel Libegőnek lehetne fordítani. A Roosevelt Island Tramway Upper East Side Manhattant köti össze a Roosevelt Szigettel. A libegő az East River felett halad át, párhuzamosan a Queensboro Híddal. 1984-ig ez a libegő volt Amerika egyetlen tömegközlekedésre használt légi villamosvasútja. A libegő Manhattan egyetlen olyan tömegközlekedési formája, melyet nem a New York-i Tömegközlekedési Hatóság (MTA-Metropolitan Transportation Authority), hanem a Roosevelt Sziget működteti. Ennek ellenére használhatjuk a Metro kártyánk, így a 27 dolláros belépőjegy helyett 2 dollár 75 centért élvezhetjük a magasból Midtown Manhattan sziluettjét.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW0o98VlkEGjlforAg-9-v0nvZKkCXj5N0V19U0r4uyf7tuKlmvJXA4hKe10Lpla7G6syYFp-3TG_gVXgjOx-n50CxcfQhj6soDVGjrYW9np-Z3Fv4omIBKI3FTp_OdVgnT8sHIbwvZ8aZ/s1600/New+York,+2015.03.07._160.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW0o98VlkEGjlforAg-9-v0nvZKkCXj5N0V19U0r4uyf7tuKlmvJXA4hKe10Lpla7G6syYFp-3TG_gVXgjOx-n50CxcfQhj6soDVGjrYW9np-Z3Fv4omIBKI3FTp_OdVgnT8sHIbwvZ8aZ/s1600/New+York,+2015.03.07._160.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small; text-align: justify;">Roosevelt Island Tramway</span></td></tr>
</tbody></table>
A libegő 1976-os átadása óta 26 millió utast szállított, napi 115 fordulóval. A 110 főt befogadó kabin 30 km/h-s végsebességgel, 76 méteres csúcsmagassággal, 3 perc alatt teszi meg az utat a sziget és a manhattani végállomás között, mely a 60. utca és a Második Sugárút kereszteződésénél, a Lexington Avenue metróállomástól körül-belül 5 percre található. S ráadásul egy nagyon kellemes kifőzde található a metróállomás mellett, ahol a New York-i étkezéseink közül elmondhatom, hogy a legjobb, mondhatni nr.1 csirkés szendvicsét ettem. Hihetetlen finom volt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpiKzpUFnsUXIS2_c-aHnx5bzgWGQmL3yD9omWgc7-S1wxMasUyXxQqfXC6qOSClAGptlRJh_oUr7_dJZcLHQ7iwWx2AWoIZpDNOohgo8EKK0QajxS4unA2ALepW50PviJg6f2D2qIjH4F/s1600/New+York,+2015.03.07._140.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpiKzpUFnsUXIS2_c-aHnx5bzgWGQmL3yD9omWgc7-S1wxMasUyXxQqfXC6qOSClAGptlRJh_oUr7_dJZcLHQ7iwWx2AWoIZpDNOohgo8EKK0QajxS4unA2ALepW50PviJg6f2D2qIjH4F/s1600/New+York,+2015.03.07._140.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
A Roosevelt-sziget egyébként egy nem túl nagy sziget az East River közepén, gyakorlatilag, illetve jogilag Manhattan része, de innen lehet már látni Queenset is. A szigetet a Lenape indiánok Minnehanoncknak, míg a betelepedő hollandok Varkens Eylandt-nak (Disznó Szigetnek) nevezték. Később a Blackwell Sziget nevet kapta. 1921 és 1973 között Welfare Island-nek hívták. A sziget megközelíthetősége hosszú évtizedekig okozott fejfájást a sziget lakóinak és Manhattan közlekedési hatóságának. Gyakorlatilag a hetvenes évekig a szigetet csak lifttel lehetett megközelíteni, méghozzá akkora lifttel, hogy egy autó is belefért. Ma már van metró is, de azért a helyiek előszeretettel használják ezt a nagyon furcsa, és nagyon látványos közlekedési módot. Nem is beszélve arról, hogy egy csomó filmben felhasználták, hiszen tényleg nagyon egyedi rátekintést mutat New Yorkra. S hogy egy ilyen látványosság egy metrójegy árába kerül, míg mondjuk otthon a Sikló majdnem egy ezres...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM_Xpem9CLooOAku20_c53zDpVn5IQ6VlDr8QZgzujzqaa4JCp1qAccfRcufA2rsunEy6-9IsJZgAD3N5vhyphenhyphenaH7brQ7H5yZY0pKxup8bG6JXS9xao2ePLm2H6DunsOkBk0lEDlEkgAbDwx/s1600/New+York,+2015.03.07._175.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM_Xpem9CLooOAku20_c53zDpVn5IQ6VlDr8QZgzujzqaa4JCp1qAccfRcufA2rsunEy6-9IsJZgAD3N5vhyphenhyphenaH7brQ7H5yZY0pKxup8bG6JXS9xao2ePLm2H6DunsOkBk0lEDlEkgAbDwx/s1600/New+York,+2015.03.07._175.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Az út, mint már fentebb említettem három perc, de nagyon látványos. A zúgó East River, Manhattan, a rengeteg autó... Remélem, reméljük ez a kis videó megmutatja milyen látványos is egy ilyen utazás. Aki teheti, s New Yorkban jár tényleg menjen el, gyorsan megközelíthető, s maradandó élmény. A videón szemben látható egy épülő felhőkarcoló, ha elkészül, ez lesz Amerika legmagasabb lakóházként funkcionáló épülete. Hát tériszonyosok előnyben.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/mUFOtbFsL1k/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/mUFOtbFsL1k?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Mindezek után tovább folytattuk kalandozásainkat, ellenben, mivel most éppen jöttek hozzánk, szokás szerint a vizesek, nem folytatom, hanem a Szent Patrik katedrálisról, no meg a Metropolitan Museum of Arts egyhuszad részéről legközelebb mesélek.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBaqMucAHMdN3i1sN2Sx7xqRZHu8_LoiYwC6DrXrdl9aO4WWjhyphenhyphenMjgEolJmNcNbVjn_SIqOrYH6ngivcKF9g27wgxDc0-tBo5dRgP6S7JRIczd83punqYqVlWSL1iwhNzQ_xdFOePS12NT/s1600/New+York,+2015.03.07._112.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBaqMucAHMdN3i1sN2Sx7xqRZHu8_LoiYwC6DrXrdl9aO4WWjhyphenhyphenMjgEolJmNcNbVjn_SIqOrYH6ngivcKF9g27wgxDc0-tBo5dRgP6S7JRIczd83punqYqVlWSL1iwhNzQ_xdFOePS12NT/s1600/New+York,+2015.03.07._112.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hát igen, a New York-i Metróban is tudják a választ. </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<span style="font-size: xx-small;">Források: http://tinkmara.com/tag/roosevelt-szigeti-libego/<br />http://en.wikipedia.org/wiki/Roosevelt_Island_Tramway<br />http://hu.wikipedia.org/wiki/Madame_Tussaud_panoptikuma</span><br />
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-33168594204493333472015-02-28T20:36:00.001-06:002015-02-28T21:10:12.132-06:00Ami a blogból kimarad, avagy a munkátlan hétköznapok…<div style="text-align: justify;">
Szóval Ancsa néhány keresett szóval leírta néhány napja, hogy hogyan is telnek a dolgos munkanapjai. Azóta van bennem a gondolat, hogy uccu neki, le fogom írni, hogyan telnek az én hétköznapjaim, amikor nem megyünk sehová. Bár most éppen az előzetes tervek szerint New Yorkban mennénk a busz felé, de kedvenc lakásunk ismét közbeszólt, Tegnap este engem hívott fel a vízvezeték szerelő, hogy gáz van, illetve víz van, az alattunk lévő szomszéd úszik. Hát tény, a fürdőszobában kicsit sok víz volt, ami első pillanatban kevésbé zavart, de ez a víz nem a kádban volt, hanem a földön. Ami kevésbé jó. S kiderült gyakorlatilag csőtörés van, ezért hajnali egyig a falat verte szét egy jóember, meg a csövet javította. Végül a gipszkarton falon csinált lyukat egy dobozzal elfedte, s azt Ancsa egészségügyi ragtapaszával rögzítette. Szóval ezek után a mára tervezett New York-i utat úgy tettük zárójelbe, mint a sicc.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwv8jTJGyVR_L3kmC-verN2Nx_cFWKTk1iXt6d8YJDNAYEtfekGn-_ozc_PrTUj3687B9vbiqxKZEp1KksjLh3ZyK1gi1FYqfSmhO4gvTnzyNpfafGFs2MejMVi9ROj6n7xUD7EgO1n0y-/s1600/1507644_10153651458502589_6085855329920373112_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwv8jTJGyVR_L3kmC-verN2Nx_cFWKTk1iXt6d8YJDNAYEtfekGn-_ozc_PrTUj3687B9vbiqxKZEp1KksjLh3ZyK1gi1FYqfSmhO4gvTnzyNpfafGFs2MejMVi9ROj6n7xUD7EgO1n0y-/s1600/1507644_10153651458502589_6085855329920373112_n.jpg" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vízvezeték-szerelés éjfélkor...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Mindenek előtt egy jó tanács. Aki csak teheti a J2 vízumot olyan messzire kerülje el, amennyire csak tudja. Amikor kijöttünk az volt a terv, hogy kijövünk, belépünk az országba, s azonnal kérem a munkavállalási engedélyt. Ez volt a terv, de már az SSN irodában közölték, hogy hát próbálni lehet, de nem sok esély van. Nem is beszélve Ancsa néhány kollégájának házastársáról, akik szintén malmoznak otthon, hiszen beadták a papírokat, s van akit már negyedszer utasítottak el. Természetesen lehetőség lett volna feketén munkát keresni, de nem akartam, mivel a bevándorlásiaktól eddig háromszor ellenőriztek, s nincs kedvem Ancsa karrierjét kockáztatni, mivel - s erre konkrétan figyelmeztettek lebukás esetén Ancsáért is mennek, s irány a reptér. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkLiRqVV6r6QodfB4ReSHkw7JME2PDzV9I6EVoqvfiY3jsvh_RyPW2J3ETdwDWP4IXcAFIIJh6Wn_o3qPdWsOAuOELcAzjrbadNlg1Fgz9y7-YPBc6B9-pFIJmZR92L9u6mNPpm9KRYS4K/s1600/10959754_10153572848642589_6965925945859627255_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkLiRqVV6r6QodfB4ReSHkw7JME2PDzV9I6EVoqvfiY3jsvh_RyPW2J3ETdwDWP4IXcAFIIJh6Wn_o3qPdWsOAuOELcAzjrbadNlg1Fgz9y7-YPBc6B9-pFIJmZR92L9u6mNPpm9KRYS4K/s1600/10959754_10153572848642589_6965925945859627255_n.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jövő héten csak azért is irány New York...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szóval pár órán belül 11 hónapja lesz, hogy az Egyesült Államokban élünk, s igazából ez a tizenegy hónap volt, amikor nem sok mindent csináltam. Na jó, ez így nem igaz, háttérből igyekeztem Ancsa munkáját segíteni. Az első amit igyekeztem, hogy próbáltam lenyugtatni. Mint minden tudós, művész, az eszéből élő ember ő is, nos itt gondban vagyok a fogalmazással, de kéretik jól érteni (Ancsa, ez neked is szól, hogy kéretik jól érteni...) önző. (Bár, Ancsa szerint ez prejoratív kifejezés, de tessék úgy érteni, ahogy most én értem. Jó?) Ez azt jelenti, hogy el akar érni valamit, van egy célja, amiért tűzön-vízen át küzd. S csak az lehet igazán tudós, művész, akiben megvan az önzés is, s az alázat is. S amikor nem sikerül valami, akkor az ilyen típusú ember nehezen viseli el. Amikor azt látja, hogy mások nem értik mit akar ő, akkor ezt nehezen tudja feldolgozni. Az én egyik fő feladatom az, hogy hol hergelni kellett Ancsát, hol lenyugtatni. Főleg ez utóbbi. S amikor azt láttam, hogy kezd a fáradtságtól kibukni, akkor simán addig kellett morognom, amíg hajlandó volt eljönni egy-egy hétvégére valahova csavarogni. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJK7OuTz3_3jOmMLSJ7RG8raZEoLY_Gku6dsiIahrDyW40NzitqeynEWo546M6NfJGt4hZ-ztBTYMdXdvNe3QHjS1byS60n_MKyUz_rwz7sV22tOCOJPbC6H2KDXaSd3Hbj1yelaA0PmnN/s1600/10734045_10153503844897589_5430024084109786609_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJK7OuTz3_3jOmMLSJ7RG8raZEoLY_Gku6dsiIahrDyW40NzitqeynEWo546M6NfJGt4hZ-ztBTYMdXdvNe3QHjS1byS60n_MKyUz_rwz7sV22tOCOJPbC6H2KDXaSd3Hbj1yelaA0PmnN/s1600/10734045_10153503844897589_5430024084109786609_n.jpg" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kitünő kikapcsolódás: puzzle... Csak nekem nincs hozzá türelmem...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Persze az élet egyéb feladatai is rám hárultak. Például az ügyintézés egy jelentős része. Én ugyan nem beszélek jól angolul (bár a vízzel kapcsolatos szakkifejezéseket egyre inkább elsajátítom), de ki tudom találni vajon mit is akarnak az emberek, milyen papír kellhet. Pontosabban úgy vagyok vele, hogy az adott ügyet végiggondolom, s veszem a létező legbürokratikusabb agyamat, és elképzelésemet, s az alapján kitalálom, hogy vajon mi is lesz. S eddig ez valahogy bejött. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilUvNjC7D5OFm_6gvVLYJnDDeuo_uDcpE1_DNe0S6QPLeQvOp-WAwX2wONUmD2jccn-Er5yJ4xMeueyE3h13Lyyu1cg26aXZfbJHhyphenhyphenJZSeiMPX_zAAW62wXLqKXp7zy08zau3rvPpkpEfo/s1600/10357817_10153407584722589_3518644448467929068_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilUvNjC7D5OFm_6gvVLYJnDDeuo_uDcpE1_DNe0S6QPLeQvOp-WAwX2wONUmD2jccn-Er5yJ4xMeueyE3h13Lyyu1cg26aXZfbJHhyphenhyphenJZSeiMPX_zAAW62wXLqKXp7zy08zau3rvPpkpEfo/s1600/10357817_10153407584722589_3518644448467929068_n.jpg" height="320" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az amerikai bürokrácia egyik középpontja: a posta. Ma érkezett egy levelünk, egy esküvői meghívó, amelyet január 7-én adtak fel. Az esküvő három hete volt...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Persze vannak olyan feladatok is, melyek a mindennapokhoz tartoznak. Bevásárlás, amit egyedül nem szeretek, mert mindig elfelejtek egy csomó mindent, meg megveszek egy csomó olyan dolgot, ami nagyon megtetszik, de abszolúte semmi szükségünk nincsen rá - ilyen volt például az üdítősüvegre szerelhető szifonfej, amit Passaicban láttunk, s használtuk vagy háromszor, most meg ott áll... Nem baj, hazavisszük, ajándéknak jó lesz. Az én feladatom a mosás, ami itt - ha a mosógép működik - aránylag egyszerű. Egy óra a mosás, egy óra a szárítás, aztán majd Ancsa hajtogat. Azt nem tudtam (s nem akarom) megtanulni. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdAabCrK8WOovQeHgacTMQ1B5SvvCFassOC1xptzlnFivOc4yBTJFr_mAKH4L3UQ-ZnDon46Q6UbZbhIVQSfhNue9b7PlZYnAzQY1wWHNE8fk2zz8Atb-aJGRRFzfK5fLeBeN1sr43BrED/s1600/1604416_10153191504472589_8951387573878485670_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdAabCrK8WOovQeHgacTMQ1B5SvvCFassOC1xptzlnFivOc4yBTJFr_mAKH4L3UQ-ZnDon46Q6UbZbhIVQSfhNue9b7PlZYnAzQY1wWHNE8fk2zz8Atb-aJGRRFzfK5fLeBeN1sr43BrED/s1600/1604416_10153191504472589_8951387573878485670_n.jpg" height="320" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Például ezt a szép darabot jó lesz hazavinni...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Vannak azért szerencsére olyan feladatok, melyek ezeken kívül lekötnek. Ilyen például, hogy szerencsére kitűnő kapcsolat alakult ki a Passaic-i magyar atyával, Vas Lacival, így szinte naponta beszélünk. Feladatul adta, s nagy örömmel csinálom az egyházközség honlapját, sőt nem egyszer volt olyan, hogy ide vagy oda nekem kellett nyilatkoznom, cikket írnom. Így például életemben először beszéltem a Vatikáni Rádióban, vagy pedig a legnagyobb észak-amerikai magyar nyelvű újságban megjelent életem első vezércikke, nagyságrendben 30 ezer példányban. S mindezt önkéntes munkaként (nehogy a bevándorlásiak morogjanak) örömmel csinálom. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaa7BhMyqoRi2XpqiL5ykG6eSuF5mD9xo9LTt28g5GtVUZ9ligwKEWBIKabLVXG1wyqnZGu7W6PvL9EHLXvAWJhYSqSo6FMKxqldks988j1qHBU-7hQB-NL4b_q5KrYsewbnAu4nsSdBQ9/s1600/km1441-01_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaa7BhMyqoRi2XpqiL5ykG6eSuF5mD9xo9LTt28g5GtVUZ9ligwKEWBIKabLVXG1wyqnZGu7W6PvL9EHLXvAWJhYSqSo6FMKxqldks988j1qHBU-7hQB-NL4b_q5KrYsewbnAu4nsSdBQ9/s1600/km1441-01_1.jpg" height="320" width="290" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Életem első vezércikke...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Azért így tizenegy hónap munkátlanság után most már nagyon hiányzik valami napról napra szóló tevékenység. Úgyhogy most már lassan nézegetem az otthoni álláshirdetéseket, munkaajánlatokat. Szívesen megyek majd haza, de nem megyek szívesen haza. Igen, ez a mondat teljesen értelmetlen volt. Megszerettem Amerikát, s egy csomó mindent még nem láttam, s már nem is fogok valószínűleg. Jó lenne még felmenni Chicagoba, jó lenne egy picit csavarogni a New England-i államokban, s csodás lenne felmelegedni Floridában, mert Philadelphiában hosszú és hideg a tél. De ezek közül minden már nem fog megvalósulni. S haza is örömmel megyek, mert egy év idegenben nagyon hosszú. Persze hihetetlen furcsa lesz visszaszokni, de majd meglátjuk. Meglátjuk, amikor jönnek majd a munkás hétköznapok. </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-83361824871954875782015-02-24T09:44:00.004-06:002015-02-24T09:44:51.089-06:00Ami a blogból kimarad, avagy a munkás hétköznapok…<div style="text-align: justify;">
Ma arra jutottam, hogy írok pár gondolatot a hétköznapokról, a nem csavargós hétvégéinkről, magyarul a munkáról is. Félreértés ne essék, ebben a bejegyzésben a projekt legapróbb részletére sem fogok kitérni, mivel természetesen titoktartási kötelezettségem van, de még utalni se utalhatok rá, így csak általánosságban próbálom vázolni, hogy mivel töltjük az időnk nagy részét.</div>
<div style="text-align: justify;">
A blog, egy beszámoló a kalandjainkról, amiben szerencsére jó sok részünk akadt, s mivel Robi írásait szeretik sokan, így ezekről való beszámolókat az ő tisztje megírni. Bár a kalandok számával kapcsolatban Robinak más a véleménye, szerinte keveset mozdulunk ki, s ő sokat van bezárva, mivel nem kapott munkavállalási engedélyt. Ha tehetné minden héten menne valahova. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWnaChoSInrA6Z11F2nZBKpF5pgnfE1yYmwqtcgMA3axZtyfQ5HZPEWQLyU-ohSET82ay3sK6hlAW4HhwqXFywKKrzF9agVZrR4FCUFPqwsDPBd08fQopvBVl4-QNGbiIC9OrH_EJ9BX0/s1600/11021222_819442754795955_8329774208499760635_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWnaChoSInrA6Z11F2nZBKpF5pgnfE1yYmwqtcgMA3axZtyfQ5HZPEWQLyU-ohSET82ay3sK6hlAW4HhwqXFywKKrzF9agVZrR4FCUFPqwsDPBd08fQopvBVl4-QNGbiIC9OrH_EJ9BX0/s1600/11021222_819442754795955_8329774208499760635_n.jpg" height="320" width="192" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vasárnap délutáni analizálás....</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hétköznapi rutinunk itt úgy alakult ki, hogy reggel 9 körül bemegyek az intézetbe, dolgozom, kb. fél 7-7 körül hazajövök, vacsora, és analizálás, ameddig energiám van. Hetente egyszer-kétszer elmegyünk a boltba, körülbelül két hetente egy nagyobb főzés, ami utána adagokra fagyasztva könnyen elővehető, így mindig van mihez nyúlni és nem kerül sok időbe. Ezek azok a történések, amelyek az átlag olvasót annyira nem izgathatják, mert mindenkinek valahogy hasonló a napi rutinja. Ami mégis itt nagyobb szervezést kíván az a lényegesen nagyobb munkatempó és elvárás. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEZkxsmNoSeYRIkhYmBdwR1jkJla3QAtvhDe7aWxiuOe5Q8sF9B-hLr-Y8037PnzYgRtHS-gewHDaVvyjBjog4HOnhbcZ-BBK_cGGHPeP-nNoOl_ihJuC6eZgNepfbeLO1fDEBL86YOJA/s1600/10559731_797968680276696_393287373135708238_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEZkxsmNoSeYRIkhYmBdwR1jkJla3QAtvhDe7aWxiuOe5Q8sF9B-hLr-Y8037PnzYgRtHS-gewHDaVvyjBjog4HOnhbcZ-BBK_cGGHPeP-nNoOl_ihJuC6eZgNepfbeLO1fDEBL86YOJA/s1600/10559731_797968680276696_393287373135708238_n.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jó néhány napra előre főzve...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Kis összehasonlításként egy-két számmal próbálom illusztrálni a két ország munkaelvárásainak különbségét. A munkaidő itt kicsit több az otthoni átlagos 8 órához képest itt általában 9-10 óra, vagy még több, de az biztos, hogy este 6 előtt az ember kellemetlenül érzi magát hogy eljön, és általában a többiek meg is jegyzik. Ha mérések úgy kívánják ez lehet sokkal több, van aki reggeltől hajnalig mér és másnap reggel újra bent. Nekem eddigi csúcsom még csak este fél 11 volt, így egész jól állok, de köszönhetem ezt annak, hogy a sejtjeim, amikkel dolgozom nem túl gyorsak és így kevesebb párhuzamos mérhető le. Közben fejjel folyamatosan ott kell lenni, ha korrigálni, újragondolni kell. Ebben nagy segítség hogy a témavezetőnk szinte folyamatosan bent van, és nagyon ritka az, hogy ha sürgősen kell dönteni nem kapsz segítséget. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRrnyol8q1gbf7xQN5AWYlfr0wVSloipWPlKgf-sqLLWXRTLwMWq-SpVnJ2B42f8JU2ZSL1rcAMKRS_KuCy2FfO89KvlEVXK2eQDr8G2EF42JSZIbyW_EQ4qQYwATiqHNPq4wnuff0AOs/s1600/1958436_780772558662975_276480683081697479_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRrnyol8q1gbf7xQN5AWYlfr0wVSloipWPlKgf-sqLLWXRTLwMWq-SpVnJ2B42f8JU2ZSL1rcAMKRS_KuCy2FfO89KvlEVXK2eQDr8G2EF42JSZIbyW_EQ4qQYwATiqHNPq4wnuff0AOs/s1600/1958436_780772558662975_276480683081697479_n.jpg" height="320" width="192" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8000001907349px;">Ez a kép a laborban készült este hétkor. A gyerekmegőrző már bezárt, de a szülőknek még munka volt... Így a gyerekek benn rajzolgattak...</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szabadság. Otthon mindenki által megszokott 21 és plusz napok (évek, gyerekszám, veszélyességi fok függvényében). Itt 10 nap. Ráadásul a betegségeket is ebből kell megoldani, ha valami jönne, vagy van az amit mindenki csinál, miszerint reggel jól begyógyszerezve irány be. A munkaszüneti napok száma az kb. ugyanannyi, mint otthon, de ez függ az államtól, az intézménytől is. Viszont az otthon természetesnek vett húsvéthétfő, pünkösdhétfő, karácsony másnapja itt nem ismertek. Húsvét hétfőn épp a bemutatkozó előadásomat tartottam, karácsony jó pörgősre sikerült. December 24-én kora délutánig dolgoztam, 26-án szinte egész nap, ráadásul aznap még tanítottam is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Épp ma csináltam a 75. kísérletemet, ma volt az 5. napja a mérés és izolálásnak, még most jön az analízis és a fehérje vizsgálatok, így kb. plusz 3-4 nap. Szerencsére az elsődleges projektem jelenleg összegzési stádiumban van. Folyamatosan ábrákat, grafikonokat gyártok, lesem, hogy a diagramokon a vonalak, számok betűk, hibasáv egyforma-e. Nagyon remélem, hogy hamarosan meglesz és végre elkezdhetem írni a cikket is.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXkC2vRZIB_ogbf08Dp-6izVtJ5PrwTQrNYrbF5-Eqnzl_FHencqNcSZ0tihkExgfjfPSWc0z-1W5F9rx9mVVsvsobVKNLvnssZjRalIi12_2vaj2jO4tIvUKH1p_YlPdQxztIwg2vBOE/s1600/10171772_759197524153812_239029471682893252_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXkC2vRZIB_ogbf08Dp-6izVtJ5PrwTQrNYrbF5-Eqnzl_FHencqNcSZ0tihkExgfjfPSWc0z-1W5F9rx9mVVsvsobVKNLvnssZjRalIi12_2vaj2jO4tIvUKH1p_YlPdQxztIwg2vBOE/s1600/10171772_759197524153812_239029471682893252_n.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Igen, voltunk pár helyen - s mennyi helyet nem láttunk, s nem is fogunk már...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Az hogy néha elmegyünk pár helyre főként annak köszönhető, hogy Robi megszervezi a hétvégéket, keres olyan munkaszüneti napot, amit hozzátudunk tenni és elmegyünk valahová. Leggyakrabban úgy szoktuk megoldani, hogy pénteken kicsit hamarabb eljövök és vasárnap este visszajövünk, de ez is akkor ha épp nincs semmi halaszthatatlan hétvégi teendő bent, mert fő a projekt. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT-9nZUECpBkrQ6eqJ0l8GkDpLibso_VznGczJjJBdM7qSh6HsVNf6AjzZYFZ1ZcpGPhGYBSEWh1Powe_CyCUDlu3MIJQm4dreM4Iw-K83SEmxg_vmCs7shsyZnqIr5CHrnhnD-F50MXg/s1600/10665869_721495701257328_3442242229282685842_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT-9nZUECpBkrQ6eqJ0l8GkDpLibso_VznGczJjJBdM7qSh6HsVNf6AjzZYFZ1ZcpGPhGYBSEWh1Powe_CyCUDlu3MIJQm4dreM4Iw-K83SEmxg_vmCs7shsyZnqIr5CHrnhnD-F50MXg/s1600/10665869_721495701257328_3442242229282685842_n.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gyakorlati biológia: így működik az aligátor. :D</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Összességében elég kemény, talán életem legkeményebb 10 hónapja áll mögöttem, lélekben arra készülök, hogy a maradék kettő még annál is jobban az lesz. Sokat tanultam, Robi jó szervezőképessége következtében sok mindent volt módunk látni, ez által Amerika kultúráját is valamennyire megismerhettük. Remélem lesz még mód arra hogy pár dolgot megnézzünk – pl. Metropolitan Múzeum bejárása, Szabadság-szobor, a New England-i államok... S utána következnek a nyugodt, békés hétköznapok, otthon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Ancsahttp://www.blogger.com/profile/01315084298809887353noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-18338381658133183712015-02-19T16:39:00.002-06:002015-02-19T19:18:47.156-06:00Oh, Washington...<div style="text-align: justify;">
Hát lassan minden jó véget ér, s az USA-ban tartózkodásunk is a végéhez közeledik. Ennek több jele is van. Az első, hogy Ancsának most már lassan se éjjele, se nappala, annyit dolgozik, a másik, hogy most már igen gyorsan kell még azokat a helyeket megnéznünk, vagy oda visszamennünk, amit még látni szeretnénk. Az egyik ilyen volt, hogy a Dér család kedves invitálásának engedve a múlt hét végén útra keltünk, s visszamentünk Washingtonba. Nagyon kedveljünk mind a ketten a Dér családot, hiszen rengeteget segítettek akkor is, amikor kijöttünk, s azóta is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggvVyrgR0ZnFf9G4lUNEDFV0BHTIZzrnjyXLMjcfRelaB0WyzHeMgatXxToX_1Mqt7SKhAcLx9yEOkJQKCCBQGzHtiOWT2ofZVbKujMHqkTaCPFWI6Yvwln2EeEHVe5jP4gXM2Cd_Qddqm/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_009.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggvVyrgR0ZnFf9G4lUNEDFV0BHTIZzrnjyXLMjcfRelaB0WyzHeMgatXxToX_1Mqt7SKhAcLx9yEOkJQKCCBQGzHtiOWT2ofZVbKujMHqkTaCPFWI6Yvwln2EeEHVe5jP4gXM2Cd_Qddqm/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_009.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Capitolium...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval pénteken felpattantunk a Greyhound buszára és... És az amerikai buszszolgáltatásról többet nem is írnék, mivel a legnagyobb erénye az volt, hogy bő egy óra késéssel, de legalább odaért. Sajnos az a kínai cég, amivel legutóbb mentünk az szünetelteti a szolgáltatását, pedig az legalább nagyjából pontos volt, s nem adtak el több jegyet, mint ahányan felférnek a buszra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szombaton reggel pedig fogtuk magunkat, s nekiindultunk a nemzet fővárosának, hogy pár dolgot megnézzünk. Szerencsénk volt. Már a szerencsénk akkor elkezdődött, amikor pár nappal korábban megnéztem, a Capitolium-ba, hogy van-e jegy. A látogatás ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Amikor legutóbb ott jártunk nem volt egyáltalán jegy előre több hónapra, most épp akadt négy. Így nagyon gyorsan le is foglaltam, hiszen kifejezetten érdekelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP1J90yFK8oFuN06ESansdSTIMu155-RFKe2I6N5L651Wdablk2Yc0c8C6L5ec7WUoqCDtLJMhzZWfUxYGd2op04xi_H8JAjeF38Mp7IhYOKFptZBBWxIs_IS7oHz86UxbEFBf11gXuuxn/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_071.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP1J90yFK8oFuN06ESansdSTIMu155-RFKe2I6N5L651Wdablk2Yc0c8C6L5ec7WUoqCDtLJMhzZWfUxYGd2op04xi_H8JAjeF38Mp7IhYOKFptZBBWxIs_IS7oHz86UxbEFBf11gXuuxn/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_071.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A háttérben Thomas Jefferson...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Capitolium az Egyesült Államok Kongresszusa, a szövetségi kormányzat törvényhozó ágának székhelye. Washingtonban van (Columbia Kerület), a Capitolium-dombon (Capitol Hill), a National Mall nevű nagy park keleti végén. Az amerikai nép és az amerikai törvényhozás szimbóluma, egyúttal egy jelentős amerikai művészeti kiállításnak is otthont ad. Az USA Alkotmánya szerint három részre lehet osztani a szövetségi kormányzást. Ez a három ág egymást felügyeli, egymást ellenőrzi. Ez a Kongresszus, az Elnöki Hivatal (egyszerűség kedvéért a Fehér Ház), és a Legfelsőbb Bíróság. Hivatalosan a legerősebb ezek közül a Kongresszus. A képviselőház jelenleg 435 képviselőből áll, míg a szenátusban 100 szenátor ülésezik. Az Egyesült Államok Kongresszusának a következő jogai vannak: Adók kivetése és behajtása, új hadtestek felállítása, államok közti vagy külföldi kereskedelem szabályozása, bírósági testületek létrehozása szövetségi szinten, hadüzenetek küldése... Hogy mennyire elnököt ellenőrző hatalma van, az elnök nem is köthet nemzetközi egyezményt a Szenátus jóváhagyása nélkül. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxs6Tsju23moBvKza9luclLGcUgFS3XWRpr5Z0W58ksONckGGxEf9rbtvWwaLtKZmroV_PwO365aBuRYCiNjF91ljBi34SHTqnWTEe_0h-5HBv0-ROpJ1kYXVFzEqgLy1BELag7XM38erS/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_129.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxs6Tsju23moBvKza9luclLGcUgFS3XWRpr5Z0W58ksONckGGxEf9rbtvWwaLtKZmroV_PwO365aBuRYCiNjF91ljBi34SHTqnWTEe_0h-5HBv0-ROpJ1kYXVFzEqgLy1BELag7XM38erS/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_129.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Legfelsőbb Bíróság volt ülésterme</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként a három hatalmi ág (szinte) teljesen el van egymástól választva. A Legfelsőbb Bíróság tagja nem lehet képviselő, szenátor nem lehet elnök, stb. Ez alól annyi a kvázi kivétel, hogy a Szenátus elnöke a mindenkori Alelnök, de ő nem szavazhat, csak szavazategyenlőség esetén van szavazati joga. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1EZA16KgNqsHaX90J4tat-9pfE7Wx5juEV-bLYtg9czm1qM7ZpLCD9uuATKq19iPkAAd8iMJaNf-GzP9_bjWS9a3Lj4Gccg7y3nX2obhJjuxv-ON0SkGrSWPxcvjFYUeJH2zThIa3Dql_/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_097.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1EZA16KgNqsHaX90J4tat-9pfE7Wx5juEV-bLYtg9czm1qM7ZpLCD9uuATKq19iPkAAd8iMJaNf-GzP9_bjWS9a3Lj4Gccg7y3nX2obhJjuxv-ON0SkGrSWPxcvjFYUeJH2zThIa3Dql_/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_097.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Biztos furcsán érezné itt magát, Rosa Parks, aki csak üldögélt...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Capitolium egy hatalmas épület. Magassága 88 méter, a területe 72 ezer négyzetméter. Hivatalosan ez az a pont, ahol a Washington DC-t négy részre osztó un. kvadránsok találkoznak. Valójában a város középpontja egy picit arrébb van a Capitolium-tól. Tervezője William Thornton volt. 1793-ban kezdték építeni, a Kongresszus először 1800. november 17-én ülésezett itt, az építkezés azonban ezután meg folytatódott. Az 1850-es években az épületet jelentősen bővítették. 1909-ben a Capitoliumnak még saját földalatti vasútja is létesült, ami az épületet a környező kormányzati épületekkel köti össze, ez korszerűsítve a mai napig használatban van. Erről a föld alatti vasútról később még írni fogok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBpy9VXzKyUhKsSSYUhiDwwRsEUTx8nRMd9GQDxSxNhlvQqSiWiN9uM1L4rIpCZx9g49Z-6psNlYMIccnkk0OApA-HsRFRx7M9qiu1xuBoFm-kvG5nW27NjuaQ3kgCojW9q3D0AhWmtZ__/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_058.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBpy9VXzKyUhKsSSYUhiDwwRsEUTx8nRMd9GQDxSxNhlvQqSiWiN9uM1L4rIpCZx9g49Z-6psNlYMIccnkk0OApA-HsRFRx7M9qiu1xuBoFm-kvG5nW27NjuaQ3kgCojW9q3D0AhWmtZ__/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_058.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balsors, akit Reagen tép... Sose értettem gyerekkoromban, hogy miért van beleírva az amerikai elnök a himnuszba...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg értéket tartalmaz ez az épület, amellett, hogy az amerikai politika központja. Maga a látogatás egy kb. 10 éve épült látogatóközpontban kezdődik, ahol levetítenek egy 13 perces filmet. Előtte a néni, aki a mozit indította kérdezgette ki honnan jött. Hát nekünk sikerült pont egy magyar hölgy mellé leülnünk, aki 10 éve él itt egy afroamerikai férjjel... Épp nyitottam a szám, hogy benyögjem: Hungary, amikor megszólalt mellettünk... Hiába kicsi a világ. A film után vezetett túrán vettünk részt, egy nagyon jó hangulatú, vidám idegenvezetővel. Sajnos az üléstermekbe nem lehetett bejutni, de többek között láttuk a Rotundát, ami a Capitolium közepe. Kicsit olyan, mint Budapesten az Országház kupolaterme. 29 méter átmérőjű, és több mint 50 méter magas. A tetején (ugyanúgy, mint Budapesten) dupla kupola van, melynek a legtetején áll az amerikai Szabadság szobra. Tele van az amerikai történelmet megörökítő festményekkel, illetve a legjelentősebb alakokat tartalmazó szobrokkal. A kupolát, mivel néhány évvel ezelőtt DC-ben volt egy földrengés most jelenleg felújítják, de azért jól látogatható. Egyébként érdekesség, hogy ezen a helyen ravatalozzák fel azokat a személyeket, akikről a Kongresszus olyan határozatot hoz, hogy olyan sokat tettek az USA-ért, hogy érdemesek rá. Például itt volt felravatalozva Kennedy is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDFpe_6tHnNWhQ9-ioALbfpqVuHGYhVRDlWl9zseftf4gLu4AVspCpLlqSvnM0dEQTNRXZ17TRsxhLWOvcvQHekWkk8n2HN3uTdS2LFpmBJGaHMYDJh9CCDlAb4TFQ0rP4IXV0HDvzmRwx/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_041.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDFpe_6tHnNWhQ9-ioALbfpqVuHGYhVRDlWl9zseftf4gLu4AVspCpLlqSvnM0dEQTNRXZ17TRsxhLWOvcvQHekWkk8n2HN3uTdS2LFpmBJGaHMYDJh9CCDlAb4TFQ0rP4IXV0HDvzmRwx/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_041.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az USA történetét ábrázoló festménysor...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Rotundában jelenleg 11 szobor van, melyből hat un. örök szobor, tehát amíg áll az épület ott lesz, a többi pedig addig, míg a kongresszus akarja. A hat örök szobor hat elnököt ábrázol, Washingtont, Garfield-et, vagy éppen Gerald Fordot. Rajtuk kívül helyet kapott még Martin Luther King, vagy egy szoborcsoport, mely a nők szavazati jogáért küzdőket ábrázolja. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwWmkjVooSehC6qHT_TYYsjxFVKPOW_JQBYzPPLkGBS02DNZdYtQoo-rX6udbAatpDj9vNKxYu1Hpk2LErpIbZub28ZUVBDzu58ExqZUO__qXcEWz9kpW6gdelDYJPG0MxeNcTEPl1Iop/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_074.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwWmkjVooSehC6qHT_TYYsjxFVKPOW_JQBYzPPLkGBS02DNZdYtQoo-rX6udbAatpDj9vNKxYu1Hpk2LErpIbZub28ZUVBDzu58ExqZUO__qXcEWz9kpW6gdelDYJPG0MxeNcTEPl1Iop/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_074.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Több száz szobor van, de mindegyikre ki van írva: ne nyúlj hozzá...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Láttuk ezen kívül a Legfelsőbb Bíróság első üléstermét, s sok érdekességet. Emike, akivel voltunk külön megkérte az idegenvezetőt, hogy mutassa meg nekünk az egyetlen magyar érdekeltségű szobrot is. Sajnos az idegenvezetőnk ezt elfelejtette, de annyira szégyellte magát, hogy külön, soron kívül, s szabálytalanul visszavitt bennünket, s megmutatta Kossuth Lajos szobrát. A rotunda alatti un. Kriptának nevezett helyről nyíló kis teremben van, igen illusztris társaságban, Churchill és Havel volt cseh államfő mellett.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLnB_-bP1I5iMg8ZLZrVTzncYrLVceXMCOBWbTa4w75QL_aVVEqIPifwqkXPE7FC-vtrCy6VQayE6DND4p5icZ29lX3VQVeXPTLdtxxzPvhoCZuPhcZCkm5ODcx9LnYBrUAvJfKChw07b8/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_144.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLnB_-bP1I5iMg8ZLZrVTzncYrLVceXMCOBWbTa4w75QL_aVVEqIPifwqkXPE7FC-vtrCy6VQayE6DND4p5icZ29lX3VQVeXPTLdtxxzPvhoCZuPhcZCkm5ODcx9LnYBrUAvJfKChw07b8/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_144.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Házigazdáinkkal Kossuth Lajos szobra mellett...</td></tr>
</tbody></table>
Az idegenvezetőnk még egy kis ajándékkal meglepett bennünket, bevitt a látogatóktól elzárt területen lévő földalatti vasút állomásra, amely összeköti a különböző kormányzati épületeket, s amelyeket a szenátorok és képviselők, valamint a személyzet használhat. Ezen a napon - mivel hétvége volt - nem közlekedett a szerelvény, de azért egy titkot sikerült felfedezni. Egy kifüggesztett lapon fel volt tüntetve az összes szenátor és kongresszusi képviselő belső telefonmelléke, így ha valaki fel szeretné hívni Joe Biden-t, aki amellett, hogy a szenátus elnöke, az Egyesült Államok alelnöke is, a 9-2424-es számot tárcsázza, miután felhívta a Capitolium központját.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgadJTapJ21w9iSsS6dMXALaAVpt3rrcQ-5VytRBMSOiQgor5rqrgwn3AbAqg8rlf24DZVh8L0J4R3_8bbRDRx1H1_8iY9rcOXSI0PdcYYiaEk0fqOONxQCaeZJRAn0HU_WtyCMBO1TL6e6/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_152.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgadJTapJ21w9iSsS6dMXALaAVpt3rrcQ-5VytRBMSOiQgor5rqrgwn3AbAqg8rlf24DZVh8L0J4R3_8bbRDRx1H1_8iY9rcOXSI0PdcYYiaEk0fqOONxQCaeZJRAn0HU_WtyCMBO1TL6e6/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_152.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kongresszusi metró, s jobbra a telefonszámokat tartalmazó lista... </td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Magát a Capitolium-ot föld alatti folyosó köti össze a Kongresszusi Könyvtárral, annak is a legrégebbi és legszebbnek mondható épületével a Thomas Jefferson-épülettel. A Kongresszusi Könyvtár az Amerikai Egyesült Államok nemzeti könyvtára, mely Washingtonban található négy épületben. Ez a világ legnagyobb könyvtára mind fizikai méretei, mind tárolt könyveinek, dokumentumainak száma szerint. A könyvtár elsődleges küldetése, hogy a kongresszusi tagok által felvetett kérdéseket kutassa. Bár a könyvtár nyitva áll a nyilvánosság előtt, csak könyvtártagok, kongresszusi tagok, a legfelsőbb bíróság bírói és más magas rangú hivatalnokok nézhetnek bele a könyvekbe. Csak úgy nem lehet egyébként könyvet kikérni, egy héttel előbb kell online jelezni, hogy ezt vagy azt a könyvet szeretné megkapni az ember, s ha a fenti személyiségek egyike, akkor megkaphatja. A könyvtár vezetőjét mindig az Elnök javasolja, s a kongresszus nevezi ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQR0TR-u2q8XAVPQWAxUKik7dkn8chyphenhyphenpNJRS5BmfvQgI-286m7eh8v20ALu0DjJkKUTZLLkGzErsIWP-SmaFJFbdC_tm397i7hClaizuW1vMqm5xNXPkZrto2AnjBqydmFg7l3O2_flmcj/s1600/kep.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQR0TR-u2q8XAVPQWAxUKik7dkn8chyphenhyphenpNJRS5BmfvQgI-286m7eh8v20ALu0DjJkKUTZLLkGzErsIWP-SmaFJFbdC_tm397i7hClaizuW1vMqm5xNXPkZrto2AnjBqydmFg7l3O2_flmcj/s1600/kep.png" height="119" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hát pár év és pár kilométer eltelt. A bal oldali a péceli Ráday kastélyban készült egy nagyon forró napon...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Maga a Thomas Jefferson-épület, amelyet láttunk 1897-ben nyílt meg, nagyon szépen kialakított épület. Az előcsarnokában többek között Gutenberg egyik első nyomtatott Bibliáját is meg lehet tekinteni... Külön látogató erkély van a turisták számára, akik meg szeretnék nézni magát a könyvtár olvasótermét, mert bemenni - természetesen nem lehetett.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMEjqbv-4B57f2v8RVheKVwAObG1pyEvt0qT-O8A5GJCdrqxlOsqrwc0Mb1MVsReODi43Ye5zCBWKH4QFc-JVW44yTkOZn5fSsPrWIIo9pSzRgougUZcpsvNB3aB0iCw78rqo3ibYZmZOG/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_210.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMEjqbv-4B57f2v8RVheKVwAObG1pyEvt0qT-O8A5GJCdrqxlOsqrwc0Mb1MVsReODi43Ye5zCBWKH4QFc-JVW44yTkOZn5fSsPrWIIo9pSzRgougUZcpsvNB3aB0iCw78rqo3ibYZmZOG/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_210.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az előcsarnok...</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Természetesen magyar érdekeltség itt is akadt, hiszen a Kongresszusi Könyvtár egyik legnagyobb nyelvtudású könyvtárosa Sólyom C. Lajos, aki 1868-tól haláláig, 1913-ig végzett a könyvtárban rendszerező és feldolgozói munkát. Hogy azért ennek a könyvtárnak a méreteit érzékeltessem több, mint 130 millió könyvvel, fényképpel, levéllel, iratokkal, hanganyaggal stb., megközelítőleg 848 km hosszúságú könyvespolccal rendelkezik. Ami azt jelenti, hogy Budapesttől Nürnbergig lehetne eljutni ennyi könyvespolcon...</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSOdJ21Udb3sN2I_MsvyYwo5dXv4bziTPWJ5zovGJz3_Z9CrY41ykl4op5lFDPDB892XvjQsI-TJmWqb4zlDuOAQy_9GeBfj16F9xdzgzE9Kw1fy773zVD01icEU-WgzARW_NLnEFU3odh/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_232.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSOdJ21Udb3sN2I_MsvyYwo5dXv4bziTPWJ5zovGJz3_Z9CrY41ykl4op5lFDPDB892XvjQsI-TJmWqb4zlDuOAQy_9GeBfj16F9xdzgzE9Kw1fy773zVD01icEU-WgzARW_NLnEFU3odh/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_232.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Kongresszusi könyvtár olvasóterme</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezek után a Capitol Hillt a hátunk mögött hagytuk, s átmentünk a Nemzeti Archívumba. Itt egy kicsit sorba kellett állni, ami a mínusz jópár fokban annyira nem volt kellemes, de megérte. Vendéglátóinkra, meg az idő előrehaladtára tekintettel itt célzottan és kizárólag azt a termet kerestük meg, ahol az USA történelmének legjelentősebb emlékei vannak, a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti példánya, az USA alkotmányának eredeti példánya és az első tíz alkotmánykiegészítést tartalmazó Bill of Rights. Nagyon szigorúan őrzik, légmentes tárlóban, ahol még vaku nélkül is tilos fényképfelvételt készíteni. Hát az Alkotmányról nem is sikerült, mert az őr hölgy nagyon szigorúan rám szólt, hogy kapcsoljam ki a fotógépet.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL_sIzeh6dSNeR-fzZ1TY_SB2nyuNKHM7gmT4GzpxQTM3_uNsv3exvmXPaVC-69DPJsaOLjMMydsxJtMup5IpteaWz8IhmhKCktsgLl6lQfTmedqtj96Gvxr53tbG96bcPmpeZ0AM2GZot/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_244.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL_sIzeh6dSNeR-fzZ1TY_SB2nyuNKHM7gmT4GzpxQTM3_uNsv3exvmXPaVC-69DPJsaOLjMMydsxJtMup5IpteaWz8IhmhKCktsgLl6lQfTmedqtj96Gvxr53tbG96bcPmpeZ0AM2GZot/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_244.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány otthona...</td></tr>
</tbody></table>
Ránéztünk az órára, s arra a döntésre jutottunk, hogy ha még bejutunk akkor megnézzük a Nemzeti Katedrálist. Szombaton négy órakor zár, de mi négy előtt egy perccel odaértünk, s noha a pénztár már bezárt, hát mi belógtunk. A Washingtoni Nemzeti Katedrális (Szent Péter és Pál Székesegyház) egy templom Washington DC-ben, az Egyesült Államokban. Az ország második, a világ hatodik legnagyobb temploma. Az Episzkopális Egyház, azonbelül pedig a Washingtoni Egyházmegye gondozásában áll.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT-ckQfXMBElDihJO2I378gzGuM4UY7bvnqm8aXwad9yG3Gid5Lf9lYUHbvaXzsR37G8LmjzXwBlADgktS452Nis1WKSvXKC1ubi4dlbqH3e0wwxIWMzf9yt4SfjiAIotAhyDnuD4xhIKQ/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_315.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT-ckQfXMBElDihJO2I378gzGuM4UY7bvnqm8aXwad9yG3Gid5Lf9lYUHbvaXzsR37G8LmjzXwBlADgktS452Nis1WKSvXKC1ubi4dlbqH3e0wwxIWMzf9yt4SfjiAIotAhyDnuD4xhIKQ/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_315.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Nemzeti Katedrális</td></tr>
</tbody></table>
Maga az épület 1907 és 1990 között épült, ami azért érdekes, mert sokkal régebbinek gondolná az ember. Stílusa a neogótikus, amit jól jelképez például a hatalmas rózsaablak a kórusnál. Több érdekességet is talál az ember, ha kicsit nézelődik, például emlékeznek rá, hogy Martin Luther King Jr. utolsó Istentiszteletét itt tartotta, illetve több elnök is itt van eltemetve. Ez a templom is súlyosan megsérült a 2011-es washingtoni földrengésben, s így most is újítják fel.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOUiIN8s8YbJPYvINc64JsR-3JlcCpx47jOJVl_pYOJZbkN4vvB7d3uwhyN4SOfx5JJJvQK2vBJnrs4BOAcABpYnboJ-sfHIWVxj_Kcpk1HvcRYLCkJuHwNkz7Isj6qVeZ0HcMeWe8D41t/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_268.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOUiIN8s8YbJPYvINc64JsR-3JlcCpx47jOJVl_pYOJZbkN4vvB7d3uwhyN4SOfx5JJJvQK2vBJnrs4BOAcABpYnboJ-sfHIWVxj_Kcpk1HvcRYLCkJuHwNkz7Isj6qVeZ0HcMeWe8D41t/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_268.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
Egy érdekesség. A katedrális tornyain és kiszögellésin rengeteg faragott vízköpő és groteszk látható. Szám szerint 110 darab. 1980-ban a National Geographic World Magazin támogatásával gyermekrajz-pályázatot írtak ki az északnyugati torony groteszkjei (a szobrokból nem folyik a víz) megtervezésére. A harmadik helyen Christopher Rader a Csillagok Háborúja című filmsorozatból ismert Darth Vader „vízköpő munkája” végzett, amelynek modelljét egy évvel később Jay Hall Carpenter szobrász készített el és Patrick J. Plunkett faragta ki... Csodálkoztunk is, hogy a templomi shopban (mert természetesen volt) mit keres Darth Vader szobra...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8XYGdmLpZxSe7PPVeo3GtPVAqcuAsFQMVB-HQifhIA0air-TuS2ywVoYPLcT42NxPJIaA6JiklWxf5eU9XXk8MtjqNo7XpJAO_qSuSv-GaJQql5lztzkBKVHkDEvZEpSDc29R12m8X7J5/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_305.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8XYGdmLpZxSe7PPVeo3GtPVAqcuAsFQMVB-HQifhIA0air-TuS2ywVoYPLcT42NxPJIaA6JiklWxf5eU9XXk8MtjqNo7XpJAO_qSuSv-GaJQql5lztzkBKVHkDEvZEpSDc29R12m8X7J5/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_305.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Miután igen kimerültünk mindannyian, így a Washington melletti Maryland államban található szállásunkra mentünk, ahol a Dér családdal egy kellemes estét töltöttünk. S másnap délelőtt úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova, mert a kinti hőmérséklet a mínusz 10 fokot is meghaladta, nem is beszélve a szélről. Így csak délután mentünk be DC-be, ahol még két dolgot néztünk meg nagyon gyorsan. Az egyik a Vietnámi háború emlékműve volt.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWsYqFHmgGzKB2kVzsVvFOJR__qHlOySCBXJH6B7dQM8MKfEEO_x3SlnAqL2SzXEobblDsaqd9rKP0_btD_GiL1k0a52RBO2kJJmJHeOaA6q6CQXLsh8nB9WjUvd2G9cINy03NnUbP4qha/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_332.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWsYqFHmgGzKB2kVzsVvFOJR__qHlOySCBXJH6B7dQM8MKfEEO_x3SlnAqL2SzXEobblDsaqd9rKP0_btD_GiL1k0a52RBO2kJJmJHeOaA6q6CQXLsh8nB9WjUvd2G9cINy03NnUbP4qha/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_332.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A vietnámi emlékműnél...</td></tr>
</tbody></table>
A Vietnami-emlékmű (Vietnam Veterans Memorial) nemzeti háborús emlékhely. A vietnami háború inspirálta az alkotót, amit 1982-ben adtak át a nyilvánosságnak. A fal 75 méter hosszú, 3 méter magas és 58,256 darab név szerepel rajta – 8 nőt is beleértve – akiknek a neve egyenként bele van vésve a V-alakú márványfalba; bar 1200 név meg hiányzik... Az emlékmű összesen három részből áll, az egyik ez a hosszú fekete márványfal, ezen kívül még van a Három katona szobra, amely a hadsereg három ágát jelképezi, illetve a Vietnámban szolgált nők szobra. Ez utóbbin három egyenruhás nő segít egy sebesült katonát.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKcrMViD92qT6onJy7GX_yRbCiur-cQ7PUMPW1y9MJnSoemzKHC_hLDsDxevWiyP6sr9R13CZqTFnF7UR8utyPVSE-O-VMKHmi6TC-beH0NL2r3jN7peyL5NrB13fPEf4_43kd_-wbjFV/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_339.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKcrMViD92qT6onJy7GX_yRbCiur-cQ7PUMPW1y9MJnSoemzKHC_hLDsDxevWiyP6sr9R13CZqTFnF7UR8utyPVSE-O-VMKHmi6TC-beH0NL2r3jN7peyL5NrB13fPEf4_43kd_-wbjFV/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_339.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Vietnámban szolgáló nők emlékszobra... </td></tr>
</tbody></table>
Mivel kegyetlen hideg volt, ezért a szabadtéri ötleteket teljesen zárójelbe téve beugrottunk a Történelmi Botanikus Kertbe. Ezt Washington ötlete alapján 1820-ban hozták létre, s jelenleg több mint hatvanezer növény él itt. Zárt, fűtött épület, nagyon szép látvánnyal és hihetetlen illatokkal. Különösen érdekes, hogy Washington kellős közepén (pár lépésre a Capitolium-tól) egy kis dzsungel található... S a másik érdekessége, hogy ez volt az egyetlen múzeum-jellegű hely, ahol nincsen múzeumi üzlet. Mert eddig Ancsával azt mondtuk, hogy múzeum az USA-ban elképzelhetetlen múzeum shop, gift shop nélkül. Na tessék van kivétel.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8eqXY8MiJL-O4tPVK_gGk6GDp6uYWhP6LczhF5ryRcqcaRGbviskvOsfutPBmqg0x-5r52Wrvi49UYT4hnAw1d4s727vHqkbyQdLuXIgDYUE3sHKKHPot7-dsoF5MVuG5HClHQKwo9RZC/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_390.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8eqXY8MiJL-O4tPVK_gGk6GDp6uYWhP6LczhF5ryRcqcaRGbviskvOsfutPBmqg0x-5r52Wrvi49UYT4hnAw1d4s727vHqkbyQdLuXIgDYUE3sHKKHPot7-dsoF5MVuG5HClHQKwo9RZC/s1600/Washington+-+2015.02.13-05_390.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dzsungel a város közepén...</td></tr>
</tbody></table>
Ezek után fájó búcsút vettünk Emikétől a házigazdánktól és kiszálltunk a kocsiból az Union Stationnál. Ez a vasút- (és busz) állomás DC legnagyobb vonatállomása. 1908-ban épült, jelenleg ezt is felújítják. Maga az épület egy érdekes egyvelege többféle építészeti stílusnak, a fő homlokzat klasszikus, diadalíveket akar jelképezni, a nagy belső terek a régi fürdőket akarják másolni... S a központi csarnokban leüldögéltünk, megittunk egy-egy koktélt, majd a vonat úgy repített bennünket haza, hogy az odaúti négy és fél óra helyett bő másfél óra alatt Phildelphiában voltunk...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPi_bsoCq7rG20DPqv6oGxpg-cRcjSqRi7Pj0gjwLT2WkcSAAJMq8Pz77R3tmuSvk47DEu-HIApo6ChyJj5rg5Ox-rxPQe1vMhrmceZjZzyPzqIbd859olW1c9BWm60pXD80Hn84Gcz0Ty/s1600/union-station-washington-dc.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPi_bsoCq7rG20DPqv6oGxpg-cRcjSqRi7Pj0gjwLT2WkcSAAJMq8Pz77R3tmuSvk47DEu-HIApo6ChyJj5rg5Ox-rxPQe1vMhrmceZjZzyPzqIbd859olW1c9BWm60pXD80Hn84Gcz0Ty/s1600/union-station-washington-dc.jpg" height="212" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Union Station, s azon belül is a hely, ahol egy kivételesen jó koktélt ittunk... </td></tr>
</tbody></table>
Washington nem a nagy épületek, pontosabban nem a nagy felhőkarcolók városa. Nem is baj. Rengeteg a látnivaló. Remélem, hogy még azt meg tudjuk itt létünk alatt tenni, hogy egy szombat reggel lemenni, s éjjel vissza, hiszen még mindig van legalább öt hely, melyet látni szeretnénk... S még annyi város van itt az USA-ban, amire sajnos biztosan nem jut idő. Hiába egy év nagyon rövid idő...</div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-81571226674457357592015-02-12T15:10:00.002-06:002015-02-12T15:10:38.253-06:00Vízprobléma, most már a köbön...<div style="text-align: justify;">
És sajnos nem a köblábon, ahogy errefelé a víz és egyéb ilyen dolgok mértékegységét számolják. Immáron szeptember óta naponta, hetente visszatérő problémánk, hogy a vízrendszere a háznak, hát hagy bizonyos finoman fogalmazva hiányérzetet maga után. S igen, tudom, ez otthon se mindenütt megoldott, sőt még Pécelről is tudnék hosszan mesélni, amikor a vízszolgáltató lököttsége miatt decemberi hóesésben kellett kicserélnünk a teljes vízrendszert, de ez már egy kissé bosszantó. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCzOOwXWTgvq1nkZcCBV-JXQGFvzgKFGRB8peCWUeVfANeuiU8y4K7qSFZTaEbmen_Qr3-ziUsiWIcRdcIdOI1HosnELPEgseZOtGwg6lHmuPke8aeztfTVVyV7-0exI4hUJaYt8ZSo66L/s1600/10418408_10153414511717589_8274517150321277630_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCzOOwXWTgvq1nkZcCBV-JXQGFvzgKFGRB8peCWUeVfANeuiU8y4K7qSFZTaEbmen_Qr3-ziUsiWIcRdcIdOI1HosnELPEgseZOtGwg6lHmuPke8aeztfTVVyV7-0exI4hUJaYt8ZSo66L/s1600/10418408_10153414511717589_8274517150321277630_n.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Neki legalább van elég vize... :D</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A dolog egy szép szeptemberi vasárnap délután kezdődött, amikor is vendégünk volt, s megérkeztünk Passaicból. Vendégünk aznap este akart felülni a repülőgépre, illetve fel is ült, mondván irány a festői Magyarhon. Gondolta, előtte beugrik a tus alá. Hát ez megvalósult, csak a tusból nem jött a víz. Az egész házban nem volt. Először a bejövő csővel volt gond, aztán azzal, hogy a pumpa, amellyel nyomják fel a vizet, víz hiányában besült. Kicserélték. A helyzet nem javult. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqG4qS0DyGPI1zYt1BRA2vdxuMz32-wWEEiNHOwbkwbuD2EUXEcZjUJeL0Qd42OG9UKTReMCGGaaKoB9S6UifxvMdAENglO8Jq0vZVqCGimOIpSoq7HMM4mS27EwN1h5RnRxNj-Vzzfcwe/s1600/10001276_10153545943242589_4484042915189166529_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqG4qS0DyGPI1zYt1BRA2vdxuMz32-wWEEiNHOwbkwbuD2EUXEcZjUJeL0Qd42OG9UKTReMCGGaaKoB9S6UifxvMdAENglO8Jq0vZVqCGimOIpSoq7HMM4mS27EwN1h5RnRxNj-Vzzfcwe/s1600/10001276_10153545943242589_4484042915189166529_n.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sajnos ezen a problémán még a házszentelés sem segített... :D</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Azóta nagyjából húsz-huszonöt olyan nap volt, amikor reggel, vagy este arra döbbentünk rá, hogy nincs víz. Vagy ha van is olyan kicsi a nyomása, hogy hát rendes fürdésről szó se lehet. S ami érdekesség, rendes, nyilvános uszoda nincs Philadelphiában. A Jeffersonnak van egy úszómedencéje, de oda csak éves belépőt lehet kapni, ami hatszáz (600) dollár. Fejenként. Illetve nekem még több is, mert nincs Jeffersonos belépőm. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqfhBiN3uwsiMJRJiQt3bqLEmKqKUNwFSDL2bnyJRu3ep8kV3IA-6I7WL_4eYOMSzkq-SivARGdrnr-bcvYL_TCxTa3l175xDGs_45HHhGIpfSYBGkBatP_0FXjZNuRPz0KpOgNXVb6XIt/s1600/10712915_10153230155937589_8732842964017005156_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqfhBiN3uwsiMJRJiQt3bqLEmKqKUNwFSDL2bnyJRu3ep8kV3IA-6I7WL_4eYOMSzkq-SivARGdrnr-bcvYL_TCxTa3l175xDGs_45HHhGIpfSYBGkBatP_0FXjZNuRPz0KpOgNXVb6XIt/s1600/10712915_10153230155937589_8732842964017005156_n.jpg" height="192" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Azért ahhoz hideg van, hogy ez alá álljunk be... </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Több alkalommal írtunk barátságos, majd sokkal kevésbé barátságosabb leveleket a landlordnak (így nevezik errefelé a főbérlő céget), hogy ha már vizet nem biztosítanak, de elvárják, hogy mi időre fizessünk, akkor szíveskedjenek már valamiféle visszatérítést adni, mert hát mit is mondjak, kicsit problémás, hogy itt állunk (nem) megfürödve. Amikor már a hatóságokkal fenyegettünk akkor hajlandóak voltak 366 dollár 50 centet elengedni. Hogy ezt hogyan számolták ki, egyike azon rejtélyeknek, melyekre valószínűleg nem fogok rájönni. Egy tippem van, megnézték az órát, amikor Ancsa bejelentette a problémát, s az órát, amikor elvileg kijavították, ezt összeadták, s levonták a egy hónapban levő órák számából... S mindezt dollárosították. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/FMK3ZbrTCPo/0.jpg" src="http://www.youtube.com/embed/FMK3ZbrTCPo?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hétfőn elkezdték kicserélni a vízcsövet, ez elvileg mára, csütörtökre sikerült is. Ujjongás a köbön, reménykedtem, hogy most, most... Most se. A víznyomás nulla. Jelenleg négy szerelő vakargatja a fejét, mert ugye mi lakunk a 302-es apartmanban, a 202-es jó, a 602-es tökéletes, de a 302, 402, 502 nem működik. Úgyhogy most már Ancsa írt, hogy hagyják már nyitva a teljesen üresen álló 301-es lakást, hogy legalább természetes szükségleteinkre átmehessünk. Vagy ha semmiképp nem tudják megoldani, akkor átcuccolhassunk oda. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmXA3m9zbiUSJU0H6ZW1XBsjjEMiR35mQOvBV37MSdY_I0mv52e-Dr1piXkL4LzurPATcpohyhJ7ny9xEucIa63OgnUL19g3Re37SoNLM9iYkeWkIFJPus2LsaqZBSwSyUtEzinOzc6nzw/s1600/10488227_10153015169277589_2247931710791824028_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmXA3m9zbiUSJU0H6ZW1XBsjjEMiR35mQOvBV37MSdY_I0mv52e-Dr1piXkL4LzurPATcpohyhJ7ny9xEucIa63OgnUL19g3Re37SoNLM9iYkeWkIFJPus2LsaqZBSwSyUtEzinOzc6nzw/s1600/10488227_10153015169277589_2247931710791824028_n.jpg" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem kérek óceánnyi vizet, csak egy kádnyit, meg hogy a wc lehúzható legyen....</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Most a választ várjuk. Költözni abszolúte nincsen kedvem, mert akkor megint el kell menni az áramszolgáltatóhoz, a gázosokhoz és ki kell hívni a neteseket, hogy átrakjanak mindent. Még jó, hogy a hét végére elmegyünk Washington DC mellé (sikerült jegyet szereznem a Kapitóliumba, így ha már a Fehér Házat nem lehet megnézni, akkor legalább ezt), s fürdünk egy jóízűt.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaXjHeybVyyhgm0wi-fOayyIwAu6VCzM2tFctZBuh-9qTGazC8zjfqCCDJsrfx98g-ByLqmqWLP82QkLpPAhwXvjv4Ap35pCE9qV_or258NhXgekMY7pmOfieXK0m0gam6uauvScLZ8HFo/s1600/10849767_776773802396184_6571830114484581604_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaXjHeybVyyhgm0wi-fOayyIwAu6VCzM2tFctZBuh-9qTGazC8zjfqCCDJsrfx98g-ByLqmqWLP82QkLpPAhwXvjv4Ap35pCE9qV_or258NhXgekMY7pmOfieXK0m0gam6uauvScLZ8HFo/s1600/10849767_776773802396184_6571830114484581604_n.jpg" height="320" width="192" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Addig pedig marad az öntögetés...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor kapom a kritikát, hogy túl kritikus vagyok Amerikával. De egyszerűen nem hiszem, hogy szeptember óta nem lehetett ezt a hibát kijavítani. Ennyi idő alatt már egy házat felépítenek... </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-48239410500322541382015-02-07T10:37:00.001-06:002015-02-07T10:37:30.981-06:00Egy nap a fagyos New Yorkban<div style="text-align: justify;">
Szóval az úgy volt, hogy farsangi ebédre készültünk Passaicba. Bableves, csülökkel és farsangi fánk. Finoman szólva annyit tudtam mondani erre, hogy ide nekem az oroszlánt is, aztán összenéztünk Ancsával, s azt mondtuk, hogy irány Passaic, de előtte, szombaton menjünk már be New Yorkba. Számtalanszor jártunk Passaicban, New York mellett, de New York nézésünk kimerült a kínai negyed egy bizonyos pontjában, ahova a busz érkezik, illetve indul. Úgyhogy szombaton reggel nekiindultunk. S az induláskor egymás után értek a meglepetések. A busz pontosan indult. Másodpercre. Ilyet busznál az USA-ban még nem láttam. S mi több oda is ért. Több, mint fél órával korábban a meghirdetett 9 órai érkezésnél. S ez ekkor gondot jelentett. Gondot, mivel az első múzeum, melyet meg akartunk tekinteni 10 órakor nyitott. Mit csináljon az ember New Yorkban másfél órát? Rengeteg dolgot lehet, ha éppen nem minusz 10 fok van és fagyos szél. Úgyhogy bevetettük magunkat a New York-i metróba, s elindultunk a Central Park felé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFIVW4edCSCZO38CtIxgKuC7yT26lGBtkz9haI4mkjRnG5jhslFTwKm5rOyUQl2_Hz0mEGhNgAG6dxZ3mxUe8guqAy0WO9jfcsOOrBLP2VwKnZC__NTiFwxRaqScRSoGbV348fyJd6O_vY/s1600/DSCN1646.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFIVW4edCSCZO38CtIxgKuC7yT26lGBtkz9haI4mkjRnG5jhslFTwKm5rOyUQl2_Hz0mEGhNgAG6dxZ3mxUe8guqAy0WO9jfcsOOrBLP2VwKnZC__NTiFwxRaqScRSoGbV348fyJd6O_vY/s1600/DSCN1646.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A New York-i metró kinézetre rettenetes állapotban van. Rohadó falak, enyhe pisiszag, nyáron amikor voltunk olyan szauna, hogy majd megfulladtunk. Ellenben működik, több ezer kilométer hosszú. New York öt kerületéből négyet behálóz. S megfizethető. Kiegészíti a felszíni tömegközlekedést, magyarán a buszt. Jaj, igen. A busz számozás. Ezen gondolkodnom kellett egy ideig, de rájöttem. Van mondjuk az M2 busz. Ez azt jelenti, hogy Manhattan 2-es buszjárat, tehát Manhattanban közlekedik. De van olyan is hogy BxM43. Brooklyn és Manhattanon át közlekedő 43-as számú busz... De láttam BxMxQ221-est is. Mondjuk teljesen logikus számozás... Visszatérve a metróra, itt ért az első kellemes élmény. Felszállt két afroamerika jóember, s elkezdtek énekelni. Persze pénzt szerettek volna, de sajnos nem volt nálam apró (se). De azért titokban felvettem a dalolásukat. Még Ancsa, aki nagy zeneértő is azt mondta, a pasik nem énekeltek rosszul. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/OLwyUMRJxAA/0.jpg" src="http://www.youtube.com/embed/OLwyUMRJxAA?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Menet közben döntöttem el, hogy ha már van majdnem egy óránk, akkor csináljunk valami érdekeset és hasznosat, úgyhogy a Rockefeller épület felé vettük az útirányt. Nem volt nehéz, csak a metrón kellett még négy megállót maradni. A Rockefeller Center New York egyik leghíresebb épületcsoportja, 22 hektáron terül el, s 19 épületből áll. Ebből mi konkrétan a GE épületet, amely ezek között a legmagasabb a maga 70 emeletével "másztuk meg", pontosabban lifteztük fel. A lift nagyon utopisztikus... Egy átlátszó műanyag tetőre végig, amíg mész felfele vetítenek. Maga a 70 emeletet kb. egy perc alatt teszi meg. Ezt az épületet a New York-i szleng csak The Rock-nak, a sziklának nevezi. Mellesleg itt készült az az ikonikus New York-i kép, amikor a munkások a sokadik emelet magasságában üldögélnek, eszegetnek, mindenféle biztosítás nélkül. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiESCgkL0EGw7ugQ4r6Dy8J_zk3at7Qb94GKdzRbmRCIT4kIo-jkBUebZbb3Dw3EeXc6fkTfoa6c3NWBoGj08UQF9dyn-xQR9vF44DiRklTWKRve17d_R30kKB4GspHEhDXuZ8BwUlnwocE/s1600/DSCN1668.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiESCgkL0EGw7ugQ4r6Dy8J_zk3at7Qb94GKdzRbmRCIT4kIo-jkBUebZbb3Dw3EeXc6fkTfoa6c3NWBoGj08UQF9dyn-xQR9vF44DiRklTWKRve17d_R30kKB4GspHEhDXuZ8BwUlnwocE/s1600/DSCN1668.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a lift nagyon érdekes volt, a fülünk meg jól bedugult. De mind esetre a látványért kifejezetten megérte felmenni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/zx730LsE6kQ/0.jpg" src="http://www.youtube.com/embed/zx730LsE6kQ?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Maga a Rock kicsit bentebb van mint az Empire State Building, s kicsit alacsonyabb is annál. De a látvány innen is nagyon szép (s nem is beszélve arról, hogy sokkal kisebb a sor, mint a másiknál, igaz lehet, hogy még New York nem tért magához). Az épület teteje úgy van kialakítva, hogy a fűtött részről is meg lehet nézni New Yorkot, de aki akar még fentebb is mehet, s akkor nagy üvegvédőfalak mögül meg lehet nézni jobban a várost. A csúcson lévő kilátóba a hatalmas szél miatt nem engedtek fel bennünket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2rXuvuTX4FhVPQhdls8gww0464fWR1CZ8WrJLY2y-z2fO8RzfasbzbEjVSqmmxaNRVZSR-MQZ2FCCVe-3NFZGQb_9LCkYy-JvErRwZai-kyEFAwdVFHfOlPtXEZYO9_xS999SpqR09kli/s1600/DSCN1679.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2rXuvuTX4FhVPQhdls8gww0464fWR1CZ8WrJLY2y-z2fO8RzfasbzbEjVSqmmxaNRVZSR-MQZ2FCCVe-3NFZGQb_9LCkYy-JvErRwZai-kyEFAwdVFHfOlPtXEZYO9_xS999SpqR09kli/s1600/DSCN1679.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Rockefeller Center környékén sok a látnivaló, miután lejöttünk a Rock-ról megnéztük a híres korcsolyapályát, ahol minden évben elhelyezik az ország híres karácsonyfáját is. No, meg innen van a híres karácsonyi koncert, meg ilyesmi. Mindenesetre ez egy nem túl nagy korcsolyapálya, egy arany(ozott) szoborral, meg rengeteg zászlóval. Azért természetesen megkerestük a magyar zászlót, s tudományunk híres nagykövetét, kedvenc egyetlen nejemet lefotóztam országunk zászlójával. Itt egyébként 200 zászlórúd van, az ENSZ tagállamainak zászlaja van felhúzva - általában. No, meg persze az USA tagállamai. Egyébként az USA ünnepei esetén a zászlókat levonják, s felhúzzák az összes zászlórúdra a csillagos-sávos lobogót. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcqu0puW5d5Ha20wf2Msv5qUX4xDLb_uNcQTH-Bw_psQbIe0_A38JKws1kjKnKQxgmvQpIEGZ6YkgGXM69-Y0MdyQhyphenhyphenaK3s7k_D4tD9X19U-PQjZJD7yNzkTAjGyPqrKfwbPr0w_xQIJ4p/s1600/DSCN1766.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcqu0puW5d5Ha20wf2Msv5qUX4xDLb_uNcQTH-Bw_psQbIe0_A38JKws1kjKnKQxgmvQpIEGZ6YkgGXM69-Y0MdyQhyphenhyphenaK3s7k_D4tD9X19U-PQjZJD7yNzkTAjGyPqrKfwbPr0w_xQIJ4p/s1600/DSCN1766.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Előbb említettem a szobrot, amely aranyozva van, ez Prometeus szobra, melyet Paul Manship készített. A szobor azt a jelenetet mutatja be, amikor a jó öreg Prometeus ellopja az istenektől a tüzet, s odaadja az embereknek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU1GJ7Wq0otHnaJCZAk0YNVL_xTIy_VPIPhW_MJJiac8U0IBD79Qb7fAJxDIac2kj0WgkGs-li07Xbuvp2I5h4yzNYDAFMqtxvR5bQ1N0oushiWjukuOB4lO7QAJHxTtLU_l1K8CDUf5MH/s1600/DSCN1767.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU1GJ7Wq0otHnaJCZAk0YNVL_xTIy_VPIPhW_MJJiac8U0IBD79Qb7fAJxDIac2kj0WgkGs-li07Xbuvp2I5h4yzNYDAFMqtxvR5bQ1N0oushiWjukuOB4lO7QAJHxTtLU_l1K8CDUf5MH/s1600/DSCN1767.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után benéztünk kedvenc itteni televíziócsatornám ajándékboltjába, hiszen az NBC-t szoktam nézni. Mellesleg a New York-i stúdiója a cégnek itt van ebben az épületben. S ezek után visszamentünk gyerekbe, hiszen a világ egyik legnagyobb LEGO boltja van a Rockefeller Center aljában. Persze nem vettünk semmit, mivel finoman fogalmazva aranyárban volt minden, de élvezettel nézegettünk... Különösen nagy szívfájdalommal néztem a Csillagok háborúja LEGO-kat (ala 100 dollár körül), hiszen kedvenc százhalombattai cserkészcsapatom cserkészbálja pont ma lesz, s a tematikája a Csillagok háborúja. Jó lenne most ott lenni...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7QYh8e-8f92bqTT3umJ1QJY9jNwL3k_dGQEiBuWPhAPVF_oE9bNc42YqA3zUNhfpUokguQerSq3hu736w9jrOeZV_MBXH_5BTTB-XOY3l_wkdBWIFat1LbvaXSdW4by2kFHFGJtR0FU9o/s1600/DSCN1743.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7QYh8e-8f92bqTT3umJ1QJY9jNwL3k_dGQEiBuWPhAPVF_oE9bNc42YqA3zUNhfpUokguQerSq3hu736w9jrOeZV_MBXH_5BTTB-XOY3l_wkdBWIFat1LbvaXSdW4by2kFHFGJtR0FU9o/s1600/DSCN1743.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után nekiindultunk a Central Park felé, mivel a GSP szerint a Természettudományi Múzeum nagyon közel volt. A nagyon közel New York-i méretben értendő, hiszen kb 2 mérföldet jelentett. Azért nagyon élmény átmenni a behavazott Central Parkon, ahol a mókusok eszeveszetten szaladgáltak fel, s alá, s lopták a kukák tartalmát. Persze némi élelmet remélve rendkívül fotogénné váltak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLhdombzgvoIggZOlzcaWB3dthKZV2FW7qBrY9zjo2PvIdxUzQeMRpXfQxMPP0_C4sPpXLGU-w4iGrOs90dPZH-S52EGuGp_q61LbHAG6KJqEWxl-IFe6esjM_z1STUS3ixexXIC7VnMlt/s1600/DSCN1792.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLhdombzgvoIggZOlzcaWB3dthKZV2FW7qBrY9zjo2PvIdxUzQeMRpXfQxMPP0_C4sPpXLGU-w4iGrOs90dPZH-S52EGuGp_q61LbHAG6KJqEWxl-IFe6esjM_z1STUS3ixexXIC7VnMlt/s1600/DSCN1792.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alapulticélunk két múzeum volt. Az egyik a Természettudományi Múzeum volt, a másik pedig a Metropolitan Museum of Art. A Természettudományi Múzeum több filmből is ismerős lehet, a népszerű Éjszaka a könyvtárban 2. és 3. része játszódik nagy részt ebben a múzeumban. Hogy a film népszerű az a tömegen is látszik, amelyik megszállta a múzeumot. S itt áldassék Ancsa szemtelensége, Eszébe jutott, hogy van nekem sajtóigazolványom. S rákérdezett, hogy újságíró igazolvánnyal nincs-e valami kedvezmény. Nos, ingyen bemehettünk. Nagyon kellemes volt, persze az összeget háromszor is elköltöttük, mondván ez talált pénz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinkovkmSlfP7uBcwr_yGJxIXoemTuq-iODsbuaNT0CCf4v6MCwSOW9yWbf-rktFXK0KsAX0WWnHIopV92-jb_c4RT1eEWahXKOqoxCthEIDDoTQhOwdhxrIaPlIFcaqE-rKlqIqF56Vryc/s1600/DSCN1812.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinkovkmSlfP7uBcwr_yGJxIXoemTuq-iODsbuaNT0CCf4v6MCwSOW9yWbf-rktFXK0KsAX0WWnHIopV92-jb_c4RT1eEWahXKOqoxCthEIDDoTQhOwdhxrIaPlIFcaqE-rKlqIqF56Vryc/s1600/DSCN1812.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A múzeum hatalmas. A Central Park tőszomszédságában, Manhattan közepén található múzeum négy háztömbnyi területet foglal el. Felsorolni is hosszú volna, hogy harminckét millió darabos tárgygyűjteménye hány tudományos területet érint. Egy nap kevés alaposan végigjárni termeit, ráadásul van itt egy könyvtár és egy interaktív planetárium is. Legismertebb kiállításai az ősembereket, a dinoszauruszokat és az óceánok élővilágát bemutató tárlatok, de nagyon kedveltek még az észak-amerikai indiánokkal, a drágakövekkel, meteoritokkal foglalkozó termei, ahogy óriási madárgyűjteménye is rendkívül népszerű. A múzeum nagy erőssége a tárlatok jól szerkesztettsége: részletgazdag diorámái, óriási hűlőcsontvázai könnyen emészthetővé teszik kiállításait.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbQBozLiqehi3TNrZjHBRIaJlVmVhWQ0dVAWRUBYCe7NGMP4TCA1GeXlR2aY51sfsMAx2wDj3XPgsrEMA6K_qDtPnu1W8YuUyyRLWXN75JxN811bE2XfYjIycyrEEGJTNAJhXd8YacYTmS/s1600/DSCN1814.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbQBozLiqehi3TNrZjHBRIaJlVmVhWQ0dVAWRUBYCe7NGMP4TCA1GeXlR2aY51sfsMAx2wDj3XPgsrEMA6K_qDtPnu1W8YuUyyRLWXN75JxN811bE2XfYjIycyrEEGJTNAJhXd8YacYTmS/s1600/DSCN1814.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem az egyik kedvenc részem volt a múzeumhoz épült planetárium rész, amelyet már szintén egy filmben láttam, a K-Pax című film egy részét vették itt fenn. Úgyhogy most már elmondhatom, hogy két olyan helyen is jártunk ahol a film forgott, az egyik Nevadában a Red Rock Canyon volt, a másik meg ez. Egyszerűen akkora ez a múzeum, hogy eljártuk a lábunkat. De szó szerint. S még nem is néztünk meg mindent. Volt olyan emelet, amire azt mondtam, hogy hát ez annyira nem érdekes, inkább menjünk tovább. Persze nincs múzeum Amerikában, s egy ilyen helyen rengeteg mindent lehet venni. Például, ha már a teljes ötödik emeletet dinoszauruszok foglalják el, ezért lehet venni gyerekre való dinoszaurusz öltözéket. Nagypapa engedélyével az ifjú legényt le is fotóztam. Ha valaki kér, vihetünk gyermekének ilyen öltözéket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi31nLhu6xELIK8nn8RJeGe26KSNuQ0jI8EQc3sf3tAQkU9gykUUNeHD4m3mJXtDyt9dkZaTGt89G0h-KTDnbQchuJvYHfz1Ypcc06qY-PYHy0JnZs52QV3mHPGT1L0olsNW2QUOg-4NsuH/s1600/DSCN1958.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi31nLhu6xELIK8nn8RJeGe26KSNuQ0jI8EQc3sf3tAQkU9gykUUNeHD4m3mJXtDyt9dkZaTGt89G0h-KTDnbQchuJvYHfz1Ypcc06qY-PYHy0JnZs52QV3mHPGT1L0olsNW2QUOg-4NsuH/s1600/DSCN1958.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen nem tudom leírni azt, hogy itt mennyi minden van. Hihetetlen mennyiségű anyag. Az ásványoktól az előemberekig, a mamuttól a lepkéig, a Buddha szobortól Mohamedig, A világűrtől a DNS-ig. Hatalmas, fel se fogható mennyiségű információ. Rengeteg élőkép. Eredeti méretű állatok (persze preparálva) úgy megcsinálva, mintha saját környezetükben lennének, s mindennapi tevékenységüket végeznék. Rendkívül látványos volt az egész múzeum, aki New Yorkban jár annak szívesen ajánlom figyelmébe. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNbGzmPMNJ84XGmhxaN9BEMKv7RqJbkiYSzYkMyw3pZoiD4t94_Hh8yZ-GNK4RpjcPs2UKHrKiXoNJJdmamBoHN8uk5z35-o07gqKskGxpMsqQUlN21qVlZdv6c6r2n-GNj6L6KXsUwMS6/s1600/DSCN1861.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNbGzmPMNJ84XGmhxaN9BEMKv7RqJbkiYSzYkMyw3pZoiD4t94_Hh8yZ-GNK4RpjcPs2UKHrKiXoNJJdmamBoHN8uk5z35-o07gqKskGxpMsqQUlN21qVlZdv6c6r2n-GNj6L6KXsUwMS6/s1600/DSCN1861.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után fogtuk magunkat, s átvonszoltuk fonnyadtnak minősülő porhüvelyünket a Central Park másik oldalára, Itt terül el a Metropolitan Museum of Art. A Central Park egyetlen nagyobb épülete a Jacquueline Kennedy tó délkeleti sarkánál álló Metropolitan Művészeti Múzeum. A leginkább csak Met néven ismert intézmény a világ legnagyobb művészeti gyűjteményével bír.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXW6Ccb5WBoMWE-tLgzbmqYyccWAnev5hBp8plRSQOmiJuufql4ixx7ai-W_ZpJR-FcEwUTyswlkNWmMLJf7oZds0Coap2lPRUJIIHtFKLLXxpdvLXC-UCVE45_R2tvR8DEJtXbI0Shwe5/s1600/DSCN2054.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXW6Ccb5WBoMWE-tLgzbmqYyccWAnev5hBp8plRSQOmiJuufql4ixx7ai-W_ZpJR-FcEwUTyswlkNWmMLJf7oZds0Coap2lPRUJIIHtFKLLXxpdvLXC-UCVE45_R2tvR8DEJtXbI0Shwe5/s1600/DSCN2054.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A tizenkilenc részlegre osztott múzeum az ókortól kezdődően mutatja be a képzőművészet különböző ágait és korait. Bronzkori és óegyiptomi kiállítási tárgyai különösen híresek, az amerikai gyűjteményénél pedig meglepő módon sokkal gazdagabb az európai, különös tekintettel a francia és holland impresszionista festőkre. Monet-tól harminchét, Cézanne-tól huszonegy alkotást őriz, de Vincent van Gogh több művét is megtalálni itt. A szobroknak szánt részlegen többek közt Rodin és Bernini alkotásai állnak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf2r_V7RHYwFEldr-vg-a8shoaftrT6g3MqFy_XaK7D7U_LHfxivrRnh2zL2XNQCjzRn1-DzlvArIa6Z3pcxX6rDHW26_LLoiUx-lq4BUMPqwfxqd_N5Gh5UzdSSOBwwZ1_sqZs14bBDGE/s1600/DSCN2056.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf2r_V7RHYwFEldr-vg-a8shoaftrT6g3MqFy_XaK7D7U_LHfxivrRnh2zL2XNQCjzRn1-DzlvArIa6Z3pcxX6rDHW26_LLoiUx-lq4BUMPqwfxqd_N5Gh5UzdSSOBwwZ1_sqZs14bBDGE/s1600/DSCN2056.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, lehetetlen. Esélytelen. Eszükbe se jutott, hogy ezt a múzeumot egy nap alatt, illetve egy pár óra alatt, amíg ott voltunk megnézzük. De egy része aznap zárt, úgyhogy azt a részt muszáj volt megnézni, így mivel mint kiderül, a sajtóigazolványom ide is érvényes, s itt is ingyen mentünk be, ezért úgy gondoltuk, hogy ide még visszatérünk. Úgyhogy fogtuk magunkat, s az El Greco in New York kiállítás felé vettük az irányt, ami egy nagyobb termet foglalt el. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpZ62kRfgNTBjb4Kt3FJCYyWR23B6UgeDWBdFONoxME5boGxrSBJ8Om_118fvLfiJxr0HLj3xPEEztgTml8lDTrrAmkW0h23VO3Da_smNFNvxA0rOtEwrEI878_RezVzhKifwUWF6qmesz/s1600/DSCN2079.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpZ62kRfgNTBjb4Kt3FJCYyWR23B6UgeDWBdFONoxME5boGxrSBJ8Om_118fvLfiJxr0HLj3xPEEztgTml8lDTrrAmkW0h23VO3Da_smNFNvxA0rOtEwrEI878_RezVzhKifwUWF6qmesz/s1600/DSCN2079.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ancsa azt mondja, hogy Klimt-et jobban szereti, de El Greco a festészet egy nagy alakja volt. Én sajnos sokkal kevésbé értek hozzá, nekem El Greco festményei nagyon furcsák. Olyan nem szokványosak. A vonalvezetése valahogy... De én ezt nem tudom megfogalmazni. Számomra nem olyan egyszerű. Nem azt mondom, hogy nem tetszik. Mert nagyon szép képek voltak, végig is fotóztam az összeset. De Ancsa nagy élvezettel nézte, s ha ő így néz, mint művész lánya, akkor én bizony elhiszem, hogy ezek jó képek. Mert egyébként tényleg azok is voltak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8sUAkZyn4fiGXIr4bTXJaHB6ebMUhJElq36NB-6c2DAf1_cig5rRtypTdr6bhinXDF_SumTDWbI_4QZqaqv2E1-tTgrp83WxYl5MYIV_a3BhAn2OVM6Dm1uu4upRll8Tx-IpJTtRjqORQ/s1600/DSCN2085.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8sUAkZyn4fiGXIr4bTXJaHB6ebMUhJElq36NB-6c2DAf1_cig5rRtypTdr6bhinXDF_SumTDWbI_4QZqaqv2E1-tTgrp83WxYl5MYIV_a3BhAn2OVM6Dm1uu4upRll8Tx-IpJTtRjqORQ/s1600/DSCN2085.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, a MET-et igen gyorsan kivégeztük, mivel egyszerűen képtelenek voltunk több képet befogadni, s megbeszéltük, hogy ide vissza fogunk térni, s jól megnézzük. Még egy célom volt erre az estére, amiből aztán kettő is lett. Ugyanis mindenképpen meg akartam már végre nézni a Grand Central Stationt, New York nagy vonatállomását. A világ egyik legismertebb vasúti pályaudvara emblematikus előcsarnoka miatt ismert. A 84 méter hosszú, 37 méter széles és 38 méter magas csarnok hatalmas ólomüveg ablakai és a plafonra festett, csillagjegyeket ábrázoló freskói miatt kedvelt látnivaló. Nem meglepő, hogy az egyik leggyakrabban használt filmes helyszín a városban.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih8kM7uclIgqK5EfealSWPU757AulbdaoVd5XyP8K0ynxmyWfcYcia-UAAWv6jfZJ2M1EoI4wvOZF6QvOYDZVF1RxM3S-AqbdlX1ZZsW530D59ILvvFZX46sJfpajUYZ0jgkXFTSC6rsM1/s1600/DSCN2125.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih8kM7uclIgqK5EfealSWPU757AulbdaoVd5XyP8K0ynxmyWfcYcia-UAAWv6jfZJ2M1EoI4wvOZF6QvOYDZVF1RxM3S-AqbdlX1ZZsW530D59ILvvFZX46sJfpajUYZ0jgkXFTSC6rsM1/s1600/DSCN2125.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Napi negyedmillió utas fordul meg itt, és egyes források szerint legalább ennyi turista keresi fel a főszezon egy átlagos napján. A pályaudvarnak 44 peronja és 67 vágánya van, ezek számát tekintve világelső. A sínpályák az utcaszint alatt hagyják el a szigetet, két szinten futnak a föld alatt. Még az 1900-as évek elején süllyesztették le őket a drága telekárak miatt. De még mielőtt ideértünk volna, a buszról egy másik híres filmes helyszínnél szálltunk le a New York-i központi könyvtárnál. Ha valakinek nem ugrik be a Titkok könyvtára film, illetve sorozat alapja játszódik ennél a könyvtárnál... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCaD9SxqlIjDhUhs2KA-3bsEsaE9yFNiYY3VjfvfZVDNyqCA3RfkQSYFm3xGGFyezw0hBWXazwbv7Cp-z81JGBlSq8ZydZzJYmWzh7BsERyB7GEUbD6kEPnvChfgLey0t3VZSnFUF7ku_s/s1600/DSCN2122.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCaD9SxqlIjDhUhs2KA-3bsEsaE9yFNiYY3VjfvfZVDNyqCA3RfkQSYFm3xGGFyezw0hBWXazwbv7Cp-z81JGBlSq8ZydZzJYmWzh7BsERyB7GEUbD6kEPnvChfgLey0t3VZSnFUF7ku_s/s1600/DSCN2122.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a Grand Central nekünk kiesik, mivel ha vonattal mennénk akkor mi a Pennsylvania Stationra érkeznénk (mint ahogy első alkalommal oda is érkeztünk). De ezt a helyet meg akartam nézni magamnak, hiszen rengeteg látnivalója van. A Grand Central nagytermének információs pavilonja tetején található sárgaréz óra a pályaudvar legismertebb szereplője. A New York-iak számára “találkozni az óra alatt” egyértelmű meghívás a Grand Centralra. Az állomás órája nemcsak ikonikus, de kifejezetten értékes is. Négy, domború számlapja drága opálból készült és mind a Sotheby’s, mind a Christie’s aukciósházak 10 és 20 millió dollár között állapították meg piaci értékét, mely korántsem fejezi ki az óraremek szellemi értékét. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEe0BbfWengCXDR95dS83BKcT17Ik3GjyQxA6va9ZdfK-HYlCEId75e2GIrnK4kkhdbfP-De_HY1ejiR4vAP2OuRxedmOkLgEkt2yv3MIW2mV7RJVIfcGkRlRFRIIsSKlu-tyba-ijnCvV/s1600/DSCN2144.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEe0BbfWengCXDR95dS83BKcT17Ik3GjyQxA6va9ZdfK-HYlCEId75e2GIrnK4kkhdbfP-De_HY1ejiR4vAP2OuRxedmOkLgEkt2yv3MIW2mV7RJVIfcGkRlRFRIIsSKlu-tyba-ijnCvV/s1600/DSCN2144.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A GCT égszinkék plafonja nem volt mindig ilyen színű. Évtizedekig komor fekete volt, a sok füst és cigaretta miatt. Mikor felújították derült, ki, hogy nem csak égszínkék, hanem festményt is tartalmaz. 2500 csillagból álló (60 kivilágított), világhírű, October Zodiac névre hallgató falfestmény Paul César Helleu, francia poszt impresszionista művész alkotása. Mégpedig lentről nézve tévesen ábrázolja az univerzumot, pontosan fordítva. Ezt az építtetők úgy magyarázták, hogy az Úristen felől mutatja azt... A valóság kicsit egyszerűbb, a kivitelezők fordítva tartották a tervet....</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9JIt2-w-bPRHk3Pu5C3eAz_GzY1xJimpFOuzxuI-thmghcRadb8q_I6SmRwUyQYc_-n9I618pfgUs23k_hxFVMXHCJKcfvs4K1K-BkIVhMDMUHd7AenEv_S1n5QpTJGOjPpQeqAj-IQXs/s1600/DSCN2145.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9JIt2-w-bPRHk3Pu5C3eAz_GzY1xJimpFOuzxuI-thmghcRadb8q_I6SmRwUyQYc_-n9I618pfgUs23k_hxFVMXHCJKcfvs4K1K-BkIVhMDMUHd7AenEv_S1n5QpTJGOjPpQeqAj-IQXs/s1600/DSCN2145.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Továbbra is a nagyterem zodiákus festményénél maradva, a Halak csillagjegy felett egy fekete lyukat talál a figyelmes szemlélő. A magyarázat kevésbé titokzatos, mint inkább megdöbbentő. 1957. október 4-én pályára állították a Szputnyik–1 műholdat. A NASA válaszként még nagyobb hangsúlyt fektetett az amerikai űrprogram reklámjára. A propaganda egyik állomása a Grand Central Terminál nagyterme volt. Itt állították fel a Redstope nevű rakétát. Az előzetes mérésekbe azonban hiba csúszott. A rakéta csúcsa nem fért el a plafon felsértése nélkül. A lyuk a mai napig erre a balul sikeredett kiállításra emlékeztet... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz7Xz-B2BMtcDEDE02pYJhE6XxmMDpJygo5_9XRekR6EB2GfPRkFuFckBJic_tO_ZfTjCrZ9BDXsx0tIerrIXKwhAIAWF6cdB3EQ5S0Yeswy4Dt_aILgKZttUBKlNFEJ8l4oEOcUnkoqDY/s1600/DSCN2146.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz7Xz-B2BMtcDEDE02pYJhE6XxmMDpJygo5_9XRekR6EB2GfPRkFuFckBJic_tO_ZfTjCrZ9BDXsx0tIerrIXKwhAIAWF6cdB3EQ5S0Yeswy4Dt_aILgKZttUBKlNFEJ8l4oEOcUnkoqDY/s1600/DSCN2146.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ja és még egy érdekesség. A terminál órái pontosak, de a kijelző táblák nem. Minden vonat a valóságban egy perccel később indul, mint ami a táblán szerepel. Hát egy olyan helyen ahol negyedmillió ember fordul meg naponta egy perc is nagyon fontos lehet. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4hg4-M-sXVnc82494qZUBCUQ3gRIHtds4mdDzlkD6wtvDEhTOIGceSh244kWx0BLjb8bZmdH3HKAqPFmAsPprdesqa_EL3QYNwE_sTaqt8fIQknB1JelCatCQe2spMkYDab3WjbphTY1Y/s1600/DSCN2143.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4hg4-M-sXVnc82494qZUBCUQ3gRIHtds4mdDzlkD6wtvDEhTOIGceSh244kWx0BLjb8bZmdH3HKAqPFmAsPprdesqa_EL3QYNwE_sTaqt8fIQknB1JelCatCQe2spMkYDab3WjbphTY1Y/s1600/DSCN2143.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A K-Pax filmben de gyönyörűen törik át ezen az ablakon a fény...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Nos, mindezen látnivalók után elindultunk Passaicba, hiszen már várt bennünket Vas Laci atyánk, no meg a Applebee's, hogy egy jó hagymalevessel felmelegedjünk. New Yorkot nem lehet bejárni. Évek kellenének hozzá. De azt hiszem ezen a napon sok mindent sikerült megnéznünk, s elmondhatom: megérte. </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-83851285831983801622015-02-01T18:20:00.000-06:002015-02-01T18:28:35.083-06:00Mormota nap és társai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg dolog történik most egy időben, s ezért nagyon nehéz korrekt krónikásnak lenni. A hét végén sokat csavarogtunk, New Yorkban, most éppen folyik a Super Bowl, s holnap pedig mormota nap lesz. S most ebben a bejegyzésben abszolút idegen fotókkal fogok ékeskedni. Van egy kisváros, nem messze innen, Lansdale, ahol a mayor (polgármester) magyar származású. Még személyesen nem találkoztunk, de remélem sikerül. S George Andrew Szekely a mormota nap tiszteletére egy hihetetlen jó fotósorozatot készített. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából, mielőtt erre a fotósorozatra rátérnék, aki nem tudná, a mormota nap nagyjából olyan, mint otthon a medve kijön a barlangjából, s ha meglátja az árnyékát, akkor ez vagy az történik. Nos, ez itt a mormota, amelyik Punxsutawney, PA-ban él, s minden év február 2-án van a mormota nap, ami egy nagyon édes dolog. S ha még ez se egyértelmű, akkor javaslom az Idétlen időkig című filmet, minden egyértelmű lesz. S holnap majd mesélek New Yorkról, Passaicról, no meg a ministránsok véleményéről a Super Bowl kapcsán...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
S akkor következzék Székely András exluzív képriportja Lansdale Larry kalandjairól...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBlR1wrO9Vfvy5J2KFhhGhVmQ5fkM-8kwjy85b4jkmnGMBoJWjq_EpBND9X4UWdGSx91n0uFlZ8fJ43JQ3yO7QzJV3UudwpykrZY0D-4ONRQkn2820pM8ViAMg6EKmD08j6ef-by9uC0y-/s1600/10959304_10205073523690376_8198261937071563603_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBlR1wrO9Vfvy5J2KFhhGhVmQ5fkM-8kwjy85b4jkmnGMBoJWjq_EpBND9X4UWdGSx91n0uFlZ8fJ43JQ3yO7QzJV3UudwpykrZY0D-4ONRQkn2820pM8ViAMg6EKmD08j6ef-by9uC0y-/s1600/10959304_10205073523690376_8198261937071563603_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A holnapi prognózis miatt Lansdale Larry nagyon stresszes, nehéz az ő élete...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUPsceEuNEOxfekPX-XwMvhzFbhIuNCve0aH6jsYDuX6ejjQpRTEaWLRD7AEm7x31CqHQMHo_J0b4lCKUXD8NcJg5WOVtdK39FeRJAu2x76yXQlROtDvLssdBenAOp1kd54RNomq1R_kc2/s1600/10269398_10205074400792303_1334215128682558598_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUPsceEuNEOxfekPX-XwMvhzFbhIuNCve0aH6jsYDuX6ejjQpRTEaWLRD7AEm7x31CqHQMHo_J0b4lCKUXD8NcJg5WOVtdK39FeRJAu2x76yXQlROtDvLssdBenAOp1kd54RNomq1R_kc2/s1600/10269398_10205074400792303_1334215128682558598_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sokat iszogat ő a nagy nap előestéjén...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihQPbF2ilzZmnqhyphenhyphenN1goCCxWIDk5qxe1SdKeRXkabYrOzKMe127JZjCarB7ZojgDjMl1kgpoeCVUHNsBP2_K1ajEWVNTaCH8yZYbfu2KskpywaDArzMwEYbS4bEvElqg6lLoTv2bpL1Tpv/s1600/1507568_10205076066633948_4875174317016280681_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihQPbF2ilzZmnqhyphenhyphenN1goCCxWIDk5qxe1SdKeRXkabYrOzKMe127JZjCarB7ZojgDjMl1kgpoeCVUHNsBP2_K1ajEWVNTaCH8yZYbfu2KskpywaDArzMwEYbS4bEvElqg6lLoTv2bpL1Tpv/s1600/1507568_10205076066633948_4875174317016280681_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Na csak még egy rövidet...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCJ0AJZH1aeSFBsg6abqV4ywwUo-ap7TsvTo83faD1_4ZvrUj6AQm5_skURi8pNlHqFlAm3tLp6ix134w9cQ2ty8OQ49aI27-tSU5CoLpazWwUzWocYLq098T9iIJx5PqznrGe3H1ulSRY/s1600/10923644_10205076241318315_5729174517511243487_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCJ0AJZH1aeSFBsg6abqV4ywwUo-ap7TsvTo83faD1_4ZvrUj6AQm5_skURi8pNlHqFlAm3tLp6ix134w9cQ2ty8OQ49aI27-tSU5CoLpazWwUzWocYLq098T9iIJx5PqznrGe3H1ulSRY/s1600/10923644_10205076241318315_5729174517511243487_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ébredj, ébredj, Lansdale Larry... - ébresztgeti a rend hős őre...</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvIcXE9KHuy0CVR8MhbGOGF0o6w8fxq2pSkAFq6YwkEec_LRMbaM60b5gJt2XKlCI_TtSdmSuyzxza19Vy5BTkwCxNvjw07haPLm2daY4cek26HZXypCwNctogtGFC_vuRcfRaDvyu7a1E/s1600/10171210_10205076273639123_4698701326960478325_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvIcXE9KHuy0CVR8MhbGOGF0o6w8fxq2pSkAFq6YwkEec_LRMbaM60b5gJt2XKlCI_TtSdmSuyzxza19Vy5BTkwCxNvjw07haPLm2daY4cek26HZXypCwNctogtGFC_vuRcfRaDvyu7a1E/s1600/10171210_10205076273639123_4698701326960478325_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lansdale Larry menekül a rendőrség elől...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZSbdyWoGfJqSwbAxMFc5VlCRD57eW9dLOifbe6GjeB83VlF4FUJdBQJIJiABFYFEvNIbG94nTQD45GdYroRJJmqo-sVdRHfwbrB0bl8pMSdrFIGH5hWVTFff-D3x32rNW8H1lNSNwZMfG/s1600/10479726_10205076375761676_7524904743822851213_n(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZSbdyWoGfJqSwbAxMFc5VlCRD57eW9dLOifbe6GjeB83VlF4FUJdBQJIJiABFYFEvNIbG94nTQD45GdYroRJJmqo-sVdRHfwbrB0bl8pMSdrFIGH5hWVTFff-D3x32rNW8H1lNSNwZMfG/s1600/10479726_10205076375761676_7524904743822851213_n(1).jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ha el lehetne menekülni, de nem lehet... Lansdale Larry nagyon csalódott...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAJD0r1n3IgNsC3T7R8UZ2fPxSgjNqq1-8sC2POrmFM7YMzALQeW3jtdKHM-lk2xHN1vXChQE32tf6IClazI9UCXm1qsckR2znwluo0sjuUcyBspm4HarkBRvcPaAGr1cwzLFnprhiaT2S/s1600/10360192_10205076509685024_8064983052357839406_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAJD0r1n3IgNsC3T7R8UZ2fPxSgjNqq1-8sC2POrmFM7YMzALQeW3jtdKHM-lk2xHN1vXChQE32tf6IClazI9UCXm1qsckR2znwluo0sjuUcyBspm4HarkBRvcPaAGr1cwzLFnprhiaT2S/s1600/10360192_10205076509685024_8064983052357839406_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hát hova vezet a sok alkohol...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj65T7y8lLX97JFFbXpxXxuettphrzOabooNauftfYm7_PHn6cY0SbBli7QZIDxR3lEoyvhIswgAaCsqE7fbnMTU3VgFrsNVAV04X8byRaqRRK88vTNDVKeUrI15MBte1ySuPAGRgsvd2M_/s1600/10956057_10205076513765126_2328637148593829994_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj65T7y8lLX97JFFbXpxXxuettphrzOabooNauftfYm7_PHn6cY0SbBli7QZIDxR3lEoyvhIswgAaCsqE7fbnMTU3VgFrsNVAV04X8byRaqRRK88vTNDVKeUrI15MBte1ySuPAGRgsvd2M_/s1600/10956057_10205076513765126_2328637148593829994_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Na még egy oldalról is...</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZgcZa616rDhmru7iGx2JbmMXfva05Y4W33G1SaiPyPEuRxdBKDDWhrMzJnCvcWG3f3LhT_jdiUksuBvpk9GhmF3gg_K_OBhzWnY65SCgwSEUpzcfi39TuINQwiUE_WR5E_QpIq20HG2Bw/s1600/10954555_10205076764051383_2455708556981118695_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZgcZa616rDhmru7iGx2JbmMXfva05Y4W33G1SaiPyPEuRxdBKDDWhrMzJnCvcWG3f3LhT_jdiUksuBvpk9GhmF3gg_K_OBhzWnY65SCgwSEUpzcfi39TuINQwiUE_WR5E_QpIq20HG2Bw/s1600/10954555_10205076764051383_2455708556981118695_n.jpg" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hála a Lansdale-i rendőrségnek Lansdale Larry holnap nem fogja látni az árnyékát, ezért a tavasz végre elkezdődik...<br />
Boldog Mormota napot!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-91311748288045256932015-01-27T19:01:00.000-06:002015-01-27T19:01:01.609-06:00Egy téli viharon túl<div style="text-align: justify;">
Mielőtt tavaly áprilisban - már nem is emlékszem, olyan régen volt - kijöttünk volna, Ancsa pályáztatójánál volt egy rövid beszélgetés, ahol feltehettünk pár kérdést. Sok mindenre nem kaptunk választ, de abban bizony igazuk volt, hogy Philadelphiában hosszú és hideg a tél. S néha vannak viharok. S néha olyan viharok is vannak, amelyek nem érnek ide, bár készület van rá.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvBDbiXAw0_A_AjE4be2UN1B2PAPKOnss7H3uG6vLvNGzYuUzkHiEyVGplRW3otiZeKD0rU3VGqEU1cYrmK2rCvxJEX2bCwBmrX92_FCj4Gl_N9dEYPwwYEgvxIw7Z28ieDTe9RwmtZkwY/s1600/10922807_10205075196133576_3591167122868185375_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvBDbiXAw0_A_AjE4be2UN1B2PAPKOnss7H3uG6vLvNGzYuUzkHiEyVGplRW3otiZeKD0rU3VGqEU1cYrmK2rCvxJEX2bCwBmrX92_FCj4Gl_N9dEYPwwYEgvxIw7Z28ieDTe9RwmtZkwY/s1600/10922807_10205075196133576_3591167122868185375_n.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mivel én most nem fotóztam, jelen blogbejegyzésben Vas Laci atyánk fényképeit használom - főleg...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt napokban bennünket egy nagy viharra való készület kötött le. Legalábbis engem, mivel Ancsa főleg a finisébe ért a kutatásának, úgyhogy most se éjjele, se nappala... Nos, az események, röviden majdnem kronológiai sorrendben. Pár napja bejelentették, hogy gáz van, illetve jön egy akkora hó, amekkora még nem volt az elmúlt jópár évben. Az óceán felett egy nagy vihar van - aránylag meleg hőmérséklettel. A Nagy-tavak felől meg jön a hideg levegő. Na és ez a kettő itt a kelet-északkelet környéken, tehát az észak-keleti New Englandot jelentő hat államban, valamint New York, New Jersey, és Pennsylvania államokban fog balhét okozni. Ez területre nagyjából akkora, mint Magyarország - Szicília - Spanyolország - Hollandia négyszöge. Szóval nem kicsi. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirif82xPw-EOlY6w5Vg7gbiOUA4RuqYjkRewWf5qUJTah9FUYfEBt6F12WdXvtB-0eTJ3AGrnyXPJK_GBNQyQYYmDNkN5Fbfivccqw9vi3xJhDbe2OURP_Ikhzdj3xWbOncZ2KLyrid7Xt/s1600/screen-shot-2015-01-27-at-30854-ampng-58327747e9d6b768.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirif82xPw-EOlY6w5Vg7gbiOUA4RuqYjkRewWf5qUJTah9FUYfEBt6F12WdXvtB-0eTJ3AGrnyXPJK_GBNQyQYYmDNkN5Fbfivccqw9vi3xJhDbe2OURP_Ikhzdj3xWbOncZ2KLyrid7Xt/s1600/screen-shot-2015-01-27-at-30854-ampng-58327747e9d6b768.png" height="294" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Január 26-i esti felvétel. A kék a hó, a zöld a tenger feletti vihar</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, készültünk. Ami nem pánikot jelent. Amerikában már átéltek az emberek egy-két nagy vihart. A boltok ilyenkor felkészültek, mindent lehetett kapni. Jó, a konzervpolcok kicsit üresebbek voltak, az átlagosnál, de egyes híradásokkal szemben lehetett mindent kapni. Azért elmentünk mi is, s kenyeret, vajat, meg vizet vásároltunk. Ez utóbbit föleg azért, mert a lakásunk vízellátása lassan kezd népmesei lenni... Hol van, hol nem van... Meg azért igaz: jobb készülni a bajra, mint nyakunkba kapni azt. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0tqpUtxTyyHmqhzOoY0IlTvxW6wBBesvI9FGj062G_FANh_nStK92tM7NUXClIUqZ0et4eb8_GtvXW6UZXb8hhF5Jq4IOASTdPBlR8F65zNi0uElxeSEPHNXib18zcabPD_GZx4EhyphenhyphenEdw/s1600/1907553_10205068438724645_7114900826902630809_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0tqpUtxTyyHmqhzOoY0IlTvxW6wBBesvI9FGj062G_FANh_nStK92tM7NUXClIUqZ0et4eb8_GtvXW6UZXb8hhF5Jq4IOASTdPBlR8F65zNi0uElxeSEPHNXib18zcabPD_GZx4EhyphenhyphenEdw/s1600/1907553_10205068438724645_7114900826902630809_n.jpg" height="70" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Laci atya hókotrója beizzítva...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Szóval az elmúlt néhány napban lemondtunk a nagyobb utazásokról. Elvben szó volt róla, hogy elmegyünk egy kedves családdal Virginiába, aztán arról is, hogy egy másik kedves családdal New Yorkban egy csatahajót megnézünk, de miután Ancsa főnöke, s több barátunk is azt mondta, hogy a hóhelyzetet tessék komolyan venni, nem mentünk sehova. Persze mondhatnánk, hogy ha tudjuk, hogy mi lesz, akkor nem aggódunk, de... Szóval mindenesetre hétfőn rátapadtam a CNN-re és az NBC10-re, s néztem, vajon mi is lesz. Kedvenc televíziós meteorológusom Glenn "Hurricane" Schwartz (aki onnan kapta a becenevét, hogy mint az Idétlen idők meteorológusa elfújta a felhőket) a szakmájához illő borús arccal nem sok jót ígért. Délben a helyi polgármester, majd a helyi kormányzó (amelyik nem itt helyben, hanem az állam székhelyén Harrisburgban tartózkodott), ha nem is vészhelyzetet, de annak egy kisebb fokozatát, a go home and stay home rendelkezést adott ki. Ez lényegileg azt jelenti, hogy akinek nincs dolga, az menjen haza, s maradjon otthon, mert ott biztonságos. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimUdk7T7DBGi051MnvuCe7JqtEkGTGSRfNUooEDVVryoZomp2hMPS2eAPbWe4LV0NK7CuBVivTs14x44SuJv8RcZLRaj8ERW1jTJ5qde0qE89gjkRdBN0sdDi6eY5_OIgLV5JCqzCDqCE9/s1600/glennschwartz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimUdk7T7DBGi051MnvuCe7JqtEkGTGSRfNUooEDVVryoZomp2hMPS2eAPbWe4LV0NK7CuBVivTs14x44SuJv8RcZLRaj8ERW1jTJ5qde0qE89gjkRdBN0sdDi6eY5_OIgLV5JCqzCDqCE9/s1600/glennschwartz.jpg" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kép nem a mostani viharban készült... De Hurricane Schwartz csokornyakkendője örök...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Tőlünk északabbra és keletebbre egyre durvult a helyzet. Szó szerint viharos szél, s jelentős mennyiségű hó esett. Ott a helyi kormányzók kicsit radikálisabb eszközökhöz folyamodtak. New York állam kormányzója (New York állam nagysága 141 300 km2, s ezzel a 27. az amerikai államok sorában - összehasonlítás kedvéért Magyarország 93036 km2) közölte, hogy kvázi kijárási tilalom van, aki este 11 után az utakon van, az lényegileg bűncselekményt követ el, s 300 dollárra büntethetik. Még északabbra New England-ben (ezen az összefoglaló néven nevezik azt a hat államot amely New Yorktól északra van: Maine, Massachusetts, New Hampshire, Vermont, Rhode Island, és Connecticut) szintén vészhelyzetet, illetve rendkívüli állapotot hirdettek. Több ezer repülőgépet töröltek, s leállt az északkeleti part tömegközlekedése - többek között New York-é is, </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBLUtilgYhWcJvbkNFIVv9xI0XJZAtz-HsrMrqkr-Mu78RU23HdsMRd4ReYeSxB9dyoYWLH74A3Nxr2Q9pKfNn0x7p-3dd9Vg40AfFE9RLX7l7uJo4fboeVF0eDJfPfNHn7G44v-aDplI7/s1600/winter-storm-juno-weather-2015.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBLUtilgYhWcJvbkNFIVv9xI0XJZAtz-HsrMrqkr-Mu78RU23HdsMRd4ReYeSxB9dyoYWLH74A3Nxr2Q9pKfNn0x7p-3dd9Vg40AfFE9RLX7l7uJo4fboeVF0eDJfPfNHn7G44v-aDplI7/s1600/winter-storm-juno-weather-2015.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még nevet is kapott a vihar: Juno lett a becsületes neve</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Egy szó, mint száz, készület megvolt. S aztán szerencsénk lett. Tegnap este 10 óra magasságában Hurricane ragyogó arccal (kezd már kicsit sok lenni a képzavar) közölte, hogy Philadelphiából dél-nyugatra egy magas nyomású légtömeg alakult ki, s ez az egészet elnyomja az óceán felé. Így a második adag az északi államokba nem érkezik meg, de mi is megússzuk, hogy utána erre jöjjön. A várható hómennyiség, ami nálunk kezdetben 25 incs (kb. 60 cm) egyre csökkent, míg majdnem nulla lett...</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9zbK-rq9Xf8RjCBB5jyQbQSk0czsaNcxZhSvr5p_8tpkLuQBQpN-_B06EjJKt0J9TdMsZTqQHdfXsMmqshZCLBc6sIDICYH7rtWb9hu-smWPuWI07PhCunsWVxcK0C5BCmF01z57b0SX/s1600/10532553_10205075196013573_1278677319513361202_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9zbK-rq9Xf8RjCBB5jyQbQSk0czsaNcxZhSvr5p_8tpkLuQBQpN-_B06EjJKt0J9TdMsZTqQHdfXsMmqshZCLBc6sIDICYH7rtWb9hu-smWPuWI07PhCunsWVxcK0C5BCmF01z57b0SX/s1600/10532553_10205075196013573_1278677319513361202_n.jpg" height="239" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Azért Passaic kapott egy adaggal...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Nos, összegezve az egész felhajtás nem ért semmit - mondhatnánk. Az amerikai főmeteorológus ma bocsánatot kért, hogy túlságosan elszámolták magukat. Persze jöttek a fanyalgók, hogy a butuska amerikaiak ezt se tudják kiszámolni... Némelyik otthoni internetes újság arról számolt be, hogy inkább médiapánik volt, mint valós veszély. Mielőtt a valós veszély kérdésére rátérnék, azért egy megjegyzés: a CNN eszméletlen. Hét-nyolc helyszínről tudósított, élőben, a riportereik ott voltak mindenütt ahol a hó esett, elemeztek, mindenről időben tudósítottak... Hát igen, ez a profi televíziós újságírás... Ezt otthon még tanulni kell... Na de visszatérve a valós helyzetre. Amellett, hogy a MET vezetőjének nyilatkozatát rendkívül korrektnek tartom, picit gondolkodjunk már el. Először is ez egy előrejelzés. Vagy bejön, vagy nem. Most is bejött - a nagyja. Szerencsére kisebb, mint vártuk, de jött. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiziZ7FbvRT2ppGHOtNkScP8W8TEczXkto5uQ0AGoornYZtzGpd3AiYFpiOADzfjIr5g0OxCskw1hOdCYxpAMgNmjzcY35quJcKOVCiGU-ewOlgkHfvqlsBz09q7_RPAYjCfa8ZN3qAcWmV/s1600/download.file.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiziZ7FbvRT2ppGHOtNkScP8W8TEczXkto5uQ0AGoornYZtzGpd3AiYFpiOADzfjIr5g0OxCskw1hOdCYxpAMgNmjzcY35quJcKOVCiGU-ewOlgkHfvqlsBz09q7_RPAYjCfa8ZN3qAcWmV/s1600/download.file.jpg" height="213" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Time Sq és a 42. utca tegnap este...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Pár éve - talán hallott már róla néhány olvasóm - volt a Sandy nevű szupervihar. Jött, jött, kiszámolták merre megy, de a biztonság kedvéért, egy olyan 100 mérföldes körzeten belül mindent kiürítettek. Az emberek egy része pampogott, hogy minek menjünk, úgyse erre jön. Aztán az utolsó napon, sőt szinte az utolsó órákban irányt változtatott, s nekiment Atlantic Citynek. A kormányzó csak annyit tudott mondani, hogy: Get out from there! Was I clear? - tehát kifele onnan, világos? Nyáron amikor jártunk arra, csak néztük, hogy mennyi épület áll romokban, s a híres fából készült sétány nagy részét se tudták még megcsinálni... A természettel nem lehet szórakozni. Ugyanez most is a helyzet. Most mázlink volt. Nagy mázlink. Phila-tól délnyugatra keletkezett egy ciklon ami arrébb nyomta az egészet az óceán felé. De ha nem keletkezik? De ha mégis ideér, s nem adják ki a riasztást? Ha jópáran emiatt meghalnak? Az itteni időjárás sokkal másabb, mint a magyar. A terület jelentős része a tenger (óceán) szintje alatt van. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ebből lehetett volna nagy katasztrófa, s azért kárhoztatni egy szakembert, s a döntéshozókat, mert - szerintem - helyes döntést hoztak, balgaság. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7uaEBJknhG6gehXdgPsvCBsiG_ReYC89ZvGlHdj8M5tnkeAzjiDUaEPwL5paQeWXUmSlJQflzzhQhiG4RiZQuOAzfPEAc5_Usk9C7L8xheYp-Ex-Alw4nTMTvgNP_oXWpm8oKoE_UNoc7/s1600/winter-weather-fb9eed20ea8e5c1a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7uaEBJknhG6gehXdgPsvCBsiG_ReYC89ZvGlHdj8M5tnkeAzjiDUaEPwL5paQeWXUmSlJQflzzhQhiG4RiZQuOAzfPEAc5_Usk9C7L8xheYp-Ex-Alw4nTMTvgNP_oXWpm8oKoE_UNoc7/s1600/winter-weather-fb9eed20ea8e5c1a.jpg" height="185" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dolognak azért még nincs vége. Most néhány napig farkasordító hideg lesz, elérhetjük Fahrenheitben is a nulla fokot, ami nagyjából -18 celsius foknak felel meg. S még mondanak havat. Tehát most szerencsénk volt, mert az évszázad hóvihara elmaradt. De errefelé télen elég instabil az időjárás, főleg az óceán hatása miatt. Igaz, a legnagyobb hó sem vetekedhet azzal, ami Chicago-ban szokott lenni, ahogy kedvenc magyar papunk aki hét évet ott szolgált, szokta volt mondani. Hát, igazából nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom tudni milyen is egy átlagos nap arrafelé. Mi most még üldögélünk a jó meleg szobában, a karácsonyfa még áll (csütörtökön viszik el a szemetet, ezért holnap este sajnos le kell bontani...), s ha nem muszáj, nem megyünk ki. Egészen szombatig, mert remélhetőleg akkora sikerül jegyet szereznem a Nyomorultakra a Broadway-ra, New Yorkba. </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-115003244336133092015-01-21T15:52:00.001-06:002015-01-21T15:53:17.259-06:00Új esztendőben, új szívekkel...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor még ifjabb legény voltam, Szeged-Móravárosra jártam templomba és ifjúsági közösségbe. Az ottani akkori plébános a mostanság kilencvenedik életéve felett járó, de még mindig aktív Holló atya, minden új évkor az első közösségi alkalmunkkor elővette a szájharmonikáját, s eldalolta rajta a címben szereplő éneket. Hát ez járt nekem is az eszembe, január elsején, amikor szép lassan ébredeztünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBiGxkOOvTHGnxOeaD8Mz6xWB1pJnBoGz-GB2QaDJuNH1ZabniNX6RRl5-V6hyphenhypheneA19T_4Gzkrlmc9jIY_7J6yegvh6hDzDvXtDXPfvK9rpbdSXvCY2sdH01PUNmYkelJa_gmBFvwqPTV9y/s1600/DSCN0026.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBiGxkOOvTHGnxOeaD8Mz6xWB1pJnBoGz-GB2QaDJuNH1ZabniNX6RRl5-V6hyphenhypheneA19T_4Gzkrlmc9jIY_7J6yegvh6hDzDvXtDXPfvK9rpbdSXvCY2sdH01PUNmYkelJa_gmBFvwqPTV9y/s1600/DSCN0026.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már régebben meséltem, hogy vásároltunk egy nagyon profi fényképezőgépet, s most már állványunk is van hozzá. Sőt kettő is, mert a passaici egyházközség karácsonyi tomboláján Laci atyánk nyerte meg azt az állványt, amit ő adott a tombolába, s utána felénk jött, rákérdezett, kéred? S persze, hogy igent mondtam. Nos, január elsején hajnal előtt feltettem az állványra a fotógépet, beállítottam, hogy fél percenként készítsen egy fényképet, s így felvettem az év első napfelkeltéjét. Az ablak tisztasága hagy maga után kívánni valót, de mínusz 10 fokban kinek van kedve ablakot mosni? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/jBf7TxgRqnU?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg jó reggeli után (végre valahol ezt írhatom le), elindultunk egy kicsit várost nézni. Első utunk ki az óceán partjára vezetett, ahol talán az USA egyetlen II. világháborús elhárító bunkerja található meg. A II. világháború után ugyanúgy voltak, mint a Függetlenségi háború idején, miszerint, a Delawere torkolatát védeni kell, hiszen, itt be lehet jutni a keleti part szívébe, majdhogynem Baltimore-ig, onnan meg egy ugrás Washington DC. Éppen ezért megfigyelőtorony, illetve fegyverzettel ellátott vasbeton bunker épült. Mind a kettő áll a mai napig. Érdekesség, hogy a bunker jóval bentebb volt az óceánban, de az idők változása során annyi homok gyűlt össze a parton, annyit hozott a Delawere, hogy gyakorlatilag még dagály idején is száraz lábbal megközelíthető. Igaz, teljesen be van falazva, a belsejébe nem lehet bemenni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj504UoPshuhiAqdT7TclhY13d8iglRcaJ2tTjByBh0nco2KiAfJ6hUPoMTd-NNWRxU-SxTqOo8Kikc5BR5TNx2tHh1Lf4o67l1U9P0rzLkV3PI-6Xk4CKBlkEq0hMQumG9J2kJC7IzZDoW/s1600/DSCN1434.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj504UoPshuhiAqdT7TclhY13d8iglRcaJ2tTjByBh0nco2KiAfJ6hUPoMTd-NNWRxU-SxTqOo8Kikc5BR5TNx2tHh1Lf4o67l1U9P0rzLkV3PI-6Xk4CKBlkEq0hMQumG9J2kJC7IzZDoW/s1600/DSCN1434.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A bunker mellett természetvédelmi terület található, ahol költőző madarak vészelik át a telet. Igazából az a cél, hogy az óceán partján egy közepesen nagy területen visszaállítsák az eredeti, majdhogynem ember mentes környezetet, ahol az állatok seregei ellehetnek anélkül, hogy folyamatos emberi zaklatásnak lennének kitéve. Picit a Fehér-tóhoz tudnám hasonlítani, bár jóval kisebb, s jóval kevesebb madár volt itt. Kizárólag kijelölt utakon lehet sétálni, s kizárólag megfelelő kilátópontokról lehet leskelődni. A madarak pedig köszönik szépen kifejezetten jól érezték magukat. Maga a terület ahol ez a park elhelyezkedik 153 hektár, van benne mocsár, van benne erdős rész, s több nagy tó is. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNtuJ1P-0uVPj7o1Z6KtYTm1SyOf6r61k_mc9iV7ye7hthqZ4-fpARygnNg2QM2wPahpFF8goHCoSe8Ce0hpNflDMPFRsjJ0ecwdd9Q70qepH8b4bZtEdeho9q_dCBx-VRfCJTEQKeZXTo/s1600/DSCN1460.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNtuJ1P-0uVPj7o1Z6KtYTm1SyOf6r61k_mc9iV7ye7hthqZ4-fpARygnNg2QM2wPahpFF8goHCoSe8Ce0hpNflDMPFRsjJ0ecwdd9Q70qepH8b4bZtEdeho9q_dCBx-VRfCJTEQKeZXTo/s1600/DSCN1460.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Azért látszik, hogy elég hideg volt, némi jéghártya a vízen. Kb. 100 méterre van az óceán, nagyon kíváncsi lennék, hogy ez vajon édes, vagy sós víz...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Bár egyikünk lába se volt a helyzet magaslatán, hiszen például az enyém egy karácsonyi botlás következtében még kissé kékes volt, de azért a keleti part egyik mai napig működő világítótornyát csak azért is megmásztuk. A torony 1859-ben épült, s ez volt a harmadik világítótorony a keleti parton. Több érdekessége is van. Az első, hogy bár már ha számításaim nem csalnak négy világítótornyot láttunk, ebből kettőt meg is másztunk (a másik kettő zárva volt), de ez az első, amelyik a mai napig működik.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2PttLgBWCfWKXqGYudYdyOv0IpfG2gqYyMfDzf4h8bVGBK7UdkGscm4f8FZKo5uUWYbL523HAdKAKWLJ7KiNX76aA1-JG2vOug3oaqdcIryVX_ofp5np-lT7-H8dbj4UXcIEdTid2y7dn/s1600/DSCN1435.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2PttLgBWCfWKXqGYudYdyOv0IpfG2gqYyMfDzf4h8bVGBK7UdkGscm4f8FZKo5uUWYbL523HAdKAKWLJ7KiNX76aA1-JG2vOug3oaqdcIryVX_ofp5np-lT7-H8dbj4UXcIEdTid2y7dn/s1600/DSCN1435.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hogy mennyit vándorolt a partvonal, ezt a tornyot 1859-ben közvetlenül a víz mellé építették...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A másik érdekesség, hogy ez volt az első olyan torony, amely turisták által is látogatható volt. Már 1882-ben lehetőség volt arra, hogy a Cape May-ba érkező nyaralók felmásszanak a toronyba, s megnézzék a világot onnan. Ez már egyébként ezen a helyen a harmadik torony, az első 1823-ban épült, de az leégett. Utána 1847-ben épült a második, de azt rosszul tervezték, gyorsan életveszélyessé vált, s lebontották. Utána épült ez, mely 157 méter magas, a toronyba 199 lépcső visz fel. S ugyanannyin kel lefele is jönni. De a kilátás eszméletlen, megérte ennyi lépcsőt mászni...</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4_8lp8SghHXiv8BG0t6iGFFQoPSp_4FBhMXKS1QF8pMPcaTtCk9NNLpz3hSdjU9sQO0R6TYGaRtaG4XzmVKgtfvfzlrSn6zFaVv0kM7fRa_47uyJJdrWqMUP2PgIqS-HPz7jSrOPNI7lx/s1600/DSCN1500.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4_8lp8SghHXiv8BG0t6iGFFQoPSp_4FBhMXKS1QF8pMPcaTtCk9NNLpz3hSdjU9sQO0R6TYGaRtaG4XzmVKgtfvfzlrSn6zFaVv0kM7fRa_47uyJJdrWqMUP2PgIqS-HPz7jSrOPNI7lx/s1600/DSCN1500.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mert azért mi mindig csak hazafele nézelődünk...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Még egy érdekesség egyébként Cape May városával kapcsolatban. Január elsejét írtunk. S kinyitott a világítótorony. Mivel pontosan tudták, hogy sok telelő, szilveszterező ember van. S ilyenkor első, hogy kinyitunk, mert legyen azért bevétel... Ez nekem őszintén szólva pozitív dolog, hiszen, máskor nem láthattunk volna ilyen szépet. Persze minden múzeum nincs nyitva, sajnos a hadirepülő és a vietnámi háborút bemutató múzeum zárva volt, a városnéző autóbusz pedig csak este közlekedett, de állítólag nem volt rá hely... Igaz láttuk később a buszt, s félház volt rajta, de nem baj... </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_1Da3-l0zfcXbPszMcCl4MSp3hvI24jwQ3DojHG-dYv1f5bq8N6uNAXc6q3vXtvEvJisR4lDffnoJntouttgkYOtalv8xq-jSFoTYqKz2LnayKRT7KsXxaRzeXtHhyphenhyphenZFQFy7U8nKsEHxd/s1600/DSCN1522.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_1Da3-l0zfcXbPszMcCl4MSp3hvI24jwQ3DojHG-dYv1f5bq8N6uNAXc6q3vXtvEvJisR4lDffnoJntouttgkYOtalv8xq-jSFoTYqKz2LnayKRT7KsXxaRzeXtHhyphenhyphenZFQFy7U8nKsEHxd/s1600/DSCN1522.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezt elfogadtam volna...</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Pár falat étkezés után bevetettük magunkat a belvárosba, hogy szétnézzünk. S minden üzlet nyitva volt. Úgyhogy amíg én jól megérdemelt újévi szivaromat fogyasztottam, addig Ancsa néhány ruhadarabbal bővítette kollekcióját. Igaz, a minősége hagy kívánnivalót maga után - mármint nem a szivaré. Az első mosás után a ruhadarabok úgy mentek össze, hogy az szerintem Alexandra unokahúgomra is kicsik lennének. Maga a városka nagyon szép és kellemes, jó volt sétálni, még akkor is, ha nagyon hideg szél fújt. A vásárlás után pedig kisétáltunk az óceán partjára, s megnéztük a naplementét. Hát a festő palettájára valóak voltak a színek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXpJ27KHB0f3P6G86qDSoreuL4wArEd8Rfo7Bi33OwSTNYvvF-hALRoOFpdxeeLFjckPyQ7wcSusHwNJgGh6A2TANMNd4OjS9r4vSPCpk9rlzmasC0X8WjGMypwwWLCiq42QfUteEyC8Cr/s1600/DSCN1575.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXpJ27KHB0f3P6G86qDSoreuL4wArEd8Rfo7Bi33OwSTNYvvF-hALRoOFpdxeeLFjckPyQ7wcSusHwNJgGh6A2TANMNd4OjS9r4vSPCpk9rlzmasC0X8WjGMypwwWLCiq42QfUteEyC8Cr/s1600/DSCN1575.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából ennyi volt Cape May-i kalandunk. Persze még megvacsoráztunk egy spanyol étteremben, amely szerintem Cape May egyetlen olyan helye volt, ahol sört nem szolgáltak fel, de a limonádéjuk tényleg jó volt, a kaja is finomnak minősült. Majd másnap fájdalommal, de integettünk egyet török stílusú szobánknak, s Cape May-nak, hiszen Ancsát várta a munka... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT9_NYeZIZEVD8cHrYAmsEsE77c9Z9ZN85Phpcj4jqVWiD8ME3cN15u5Cl85RA7antLguCGskfJduO6oJo32g72Ema1mbAnL3hWUepOWJIMAUObiZMOnL-A_HlLuMh8bcYNwaWnYF8sV0I/s1600/DSCN1588.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT9_NYeZIZEVD8cHrYAmsEsE77c9Z9ZN85Phpcj4jqVWiD8ME3cN15u5Cl85RA7antLguCGskfJduO6oJo32g72Ema1mbAnL3hWUepOWJIMAUObiZMOnL-A_HlLuMh8bcYNwaWnYF8sV0I/s1600/DSCN1588.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Összefoglalva azt mondhatom, amit Ancsa mondott a kocsiban hazafelé (persze, amikor nem szunyókált, mert ő jól tud alukálni autóban): eddigi kirándulásaink közül ez volt a legszebb, itt Amerikában. S teljesen igaza van. Cape May, NJ az a hely, melyet szívből és teljesen mindenki figyelmébe ajánlok, ha erre csavarog, Igaza lett az ismerőseinknek, akik azt mondták, amikor megtudták, hogy hova megyünk szilveszterezni: az tetszeni fog nektek. Nagyon tetszett. Örömmel mennék vissza... Ide tényleg. </div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-84922088017709432972015-01-14T22:18:00.001-06:002015-01-14T22:18:05.635-06:00Jut még eszedbe kedvesem - szilveszter az óceán partján<div style="text-align: justify;">
Legutóbbi blogbejegyzésem után kicsit felgyorsultak az események, mivel Ancsa egy nagyon komoly pályázatot írt, s ilyenkor kevésbé van nyugalom, hogy az ember leüljön és írogasson. Arról nem is beszélve, hogy legutóbbi bejegyzésemre olyan kritikák érkeztek, ami kicsit el is vette a kedvemet attól, hogy folytassam a blogot. Most mégis billentyűzetet ragadok, hiszen a szilveszterünk tényleg jól telt, s van miről mesélni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMbDLvyty1qtma3L1sjt0HlqbSZ1Xuuk6g8TpbvBdFD5tt3dx4YuewRmMD450KRj8fUmgPdllPIpFgvsb5YvO6nLo6CF6nM_0rY3RqqLGoZqr0uTvGRDxW_p3FThWhH4NKwkWRk3dUBAU9/s1600/DSCN1571.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMbDLvyty1qtma3L1sjt0HlqbSZ1Xuuk6g8TpbvBdFD5tt3dx4YuewRmMD450KRj8fUmgPdllPIpFgvsb5YvO6nLo6CF6nM_0rY3RqqLGoZqr0uTvGRDxW_p3FThWhH4NKwkWRk3dUBAU9/s1600/DSCN1571.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szilveszter többek között azért is kellemetlen ünnep, mert a születésnapom. Annyi lehetőség lett volna normális napon születni, erre én képes voltam, s szilveszterkor délután háromnegyed hat magasságában születtem. Mondhatni már csak ez hiányzott a világnak, de így járt a mélyen tisztelt világ. Most már nagyjából kialakult szokásunk, hogy ezt a napot valahol víz mellett töltjük. Első közös évünkben a Duna mellett tettünk egy nagy sétát, azóta Zánkán teleltünk, s idén, vagyis tavaly, de ez most egyremegy Cape May, NJ-be mentünk el az óceán mellé.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAdik_o8Da35KdqViX8rjmVlNy1JhhiRpNonZnKRPNAkMXTSDKjHUaaHbh5mErR4VlZMRYrohTODnt6VlEoZ5Us2avZ3fJLVYAP2sl5fs7WfdVsM2K3n4QSpW9PDm5DTDoVUb9pbJ9caMc/s1600/DSCN1344.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAdik_o8Da35KdqViX8rjmVlNy1JhhiRpNonZnKRPNAkMXTSDKjHUaaHbh5mErR4VlZMRYrohTODnt6VlEoZ5Us2avZ3fJLVYAP2sl5fs7WfdVsM2K3n4QSpW9PDm5DTDoVUb9pbJ9caMc/s1600/DSCN1344.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Cape May, NJ egy történelmi városka, a Delawere folyó torkolatánál, az óceán mellett. Ez magának a Cape May-félszigetnek a csúcsa. A város egy 1620 körül itt kutató holland tengerésznek, térképésznek a nevét viseli, akit Cornelius Jacobsen Meynek hívtak. Már a XVIII. században kedvelt üdülőhely volt, s a legtöbb épülete akkoriban épült, méghozzá viktoriánus stílusban. Az egész Egyesült Államokban csak San Franciscoban van több viktoriánus ház, s éppen ezért az egész város a Nemzeti Történelmi Örökség része, amit a magyar rendszerre úgy lehetne lefordítani, hogy ez egy műemlék városka.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwfO2_Ci4jpKJUCMFmANuVkeguWXyh7JehbTKoI_M95C_r8kz2RKhf6BHk1-AxGHjbhiL4lMM1R5x0bw2Yn5FsfJYu337vKkKu2Fdisa58GMzvSJIhGg3qeu4ZxSdppMC17NpPvoDPc2Su/s1600/DSCN1533.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwfO2_Ci4jpKJUCMFmANuVkeguWXyh7JehbTKoI_M95C_r8kz2RKhf6BHk1-AxGHjbhiL4lMM1R5x0bw2Yn5FsfJYu337vKkKu2Fdisa58GMzvSJIhGg3qeu4ZxSdppMC17NpPvoDPc2Su/s1600/DSCN1533.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
A hotel ahol megszálltunk, egy szintén Viktoria korabeli épület volt, igazából nem nevezném szállodának, inkább panziónak. Nem tudom, hogy a kedves olvasó ismeri-e a Csengetett, Mylord? című sorozatot, de teljesen ahhoz tudom hasonlítani. Amikor megérkeztünk, a háziúr és a hölgy fogadott, sherry-vel kínált, amely természetesen a továbbiakban is a rendelkezésünkre állt, a közös szobában, s öt órai teára invitáltak bennünket, ahol házi sütemény, s hihetetlen műgonddal felszolgált valódi angol tea állt rendelkezésünkre. Komolyan, már csak Ive hiányzott, hogy behozza a desszertet.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifPzWTgmSNr5oncvjQ3_d90JU2xRowY3UNC_wRa59dDT0QaX0EQbFyPRmz7bdJl0QUisk2NuOxPRDvrdF7mKizfkp7D0i6QGd0F1Ia4vQT04Ji6L69M3o_BkcWgNhQcky9RSh-CxNJfWNT/s1600/DSCN1409.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifPzWTgmSNr5oncvjQ3_d90JU2xRowY3UNC_wRa59dDT0QaX0EQbFyPRmz7bdJl0QUisk2NuOxPRDvrdF7mKizfkp7D0i6QGd0F1Ia4vQT04Ji6L69M3o_BkcWgNhQcky9RSh-CxNJfWNT/s1600/DSCN1409.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A könyvtár, étkező és közös szoba...</td></tr>
</tbody></table>
Ebben a panzióban minden szoba egyedi, különleges berendezéssel van ellátva. A mi szobánk török jegyeket viselt magán, s tényleg az óceánra nézett. Igaz csak egy kis ablak nézett, s az ablakmosás pár éve elmaradt, de ez még belefér. Különösen, mivel tényleg adtak arra, hogy minden rendben legyen, hiszen amíg lementünk másnap reggelizni (s végre itt azt a szót írhatom, hogy tényleg reggelizni mentünk, mert finom és bőséges volt), addigra a házinéni beágyazott, rendezte a szobánkat... A háziúr pedig (aki a szakács is egyben, mivel felesége egyáltalán nem tud főzni) közben egy kellemesen csevegett a vendégeivel...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheYE5ezsDGusTxZ4Iryl8VyAwO0CDczEw_ysrK98JOH36ZH4JeGYeaUH_S-akokezGjsU04Hju_JGr5woO-A16CMgs_0THzWasGoTJmIh3k-INHE6J9xdcLfFiDEnquaYm667lQeoZQejB/s1600/DSCN1334.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheYE5ezsDGusTxZ4Iryl8VyAwO0CDczEw_ysrK98JOH36ZH4JeGYeaUH_S-akokezGjsU04Hju_JGr5woO-A16CMgs_0THzWasGoTJmIh3k-INHE6J9xdcLfFiDEnquaYm667lQeoZQejB/s1600/DSCN1334.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Szilveszter estéje lévén elindultunk szerencsét próbálni az éjszakába. Nagyon érdekes, hogy ez egy olyan hely, ahol a legtöbb - turistacsalogató - hely nyitva van szilveszter estéjén. Itt most nem a bárokra és a vendéglőkre gondolok, hanem például volt egy bolt, ahol csokoládékat lehetett vásárolni. Sőt mivel szilveszter estéje volt, ezért kvázi az egyet fizet, egy másikat választhat akcióban jól beszereztük a következő év elejére való nyammognivalót.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG1MVwVv17eBWNaJ45EozDwm4OCeulzv9KrCvjegkstx712d8Cm7R4nsR1rLY5vfyYMw1R0dUBFsyoqAEB5GK-4eIeNZsIWVI1UgR3CRjm5NlixqcPUSb-x_oxksz5OXTUT5_Y9U5FJZm4/s1600/DSCN1378.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG1MVwVv17eBWNaJ45EozDwm4OCeulzv9KrCvjegkstx712d8Cm7R4nsR1rLY5vfyYMw1R0dUBFsyoqAEB5GK-4eIeNZsIWVI1UgR3CRjm5NlixqcPUSb-x_oxksz5OXTUT5_Y9U5FJZm4/s1600/DSCN1378.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kicsit - nagyon - hideg volt...</td></tr>
</tbody></table>
Miután egy felejthetőt vacsoráztunk, majd visszatértünk a panziónkba, s miután egy-egy korty sherry-t megiszogattunk, felsétáltunk a szobába, s az internet segítségével meghallgattunk a magyar idő szerint éjfélkor a himnuszt, majd a beszédeket, s utána felhívtuk összes létező rokonainkat... Szóval délután hatkor, jó valódi magyar bor kiséretében koccintottunk 2015-re... Aztán később még egyszer. Hiába ez életünk leghosszabb éve... Ahogy 2015 meg a legrövidebb lesz. Már ha az időzónáktól eltekintünk. Majd egy kicsit néztük a televízióban a New York-i Time Sq-t, s halkan írom (micsoda képzavar), hogy senki olyan ne olvassa, aki szerint állandóan kritizálom az amerikaiakat, ami nem igaz, de a riporter interjút készített olyanokkal akik reggel nyolc óta állnak ott a fagyban, étel és ital nélkül, hogy nehogy ki kelljen menniük mert akkor arra az állítólag jó helyre nem tudnának visszajönni... Hát nem tudom, mi azért nagyon fáztunk amikor sétálgattunk.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_fJR71Ln6nPnhLOb8IjxyxqITMEckiDHo8KliHNa7uriMIMYICBa169oJkeMO4O8kaAazqjdNy8QPvVDctg7__K_THy4otnWuSW6_w0_UyFkdPLvRPxptdsrlXY_QukTQssd8HNrAu7ME/s1600/DSCN1407.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_fJR71Ln6nPnhLOb8IjxyxqITMEckiDHo8KliHNa7uriMIMYICBa169oJkeMO4O8kaAazqjdNy8QPvVDctg7__K_THy4otnWuSW6_w0_UyFkdPLvRPxptdsrlXY_QukTQssd8HNrAu7ME/s1600/DSCN1407.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Néhány másodperccel még 2014-ben. Illetve majdnem hat órája már 2015-ben... Ez csak időzóna kérdése...</td></tr>
</tbody></table>
Kis televíziózás után elindultunk keresni egy helyet, ahol mi is megünnepelhetjük az új esztendőt. Hangos, bulizós helyek akadtak, de be se fértünk, amíg nem találtunk egy nagyon kellemes kis helyet, ahol egy-egy sör elfogyasztása, valamint éjfélkor némi pezsgő elkoccintásával mi is elénekeltük a régi, régi dalt, melyre éjfélkor a bárzongorista rákezdett... S eszünkbe jutott a régi ifjúság, hiszen mennyit öregedtem ez alatt a pár óra alatt...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/9QBnOzlIFB8?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Az újévről Cape Mayban szintén mesélni fogok, de azt a következő bejegyzésben... Hiszen - ahogy Ancsa mondta - ez volt talán eddig a legemlékezetesebb kirándulásunk.<br />
<br />
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-65333694188155531712015-01-05T12:34:00.002-06:002015-01-05T15:41:00.714-06:00Karácsony Amerikában<div style="text-align: justify;">
Vannak ünnepek, amitől egy picit előre tartottunk. A karácsony pont ilyen. Ancsa nagyon szülős, én kevésbé, s pont ezért aggódtunk azon, hogy milyen is lesz a karácsony Amerikában. Mert azért nagyon más, mint otthon. Nem csak azért, mert a rokonok nincsenek jelen, hanem mert úgy általánosan más. Néhány nappal karácsony előtt néztünk meg egy filmet. Maga a film nem fog bekerülni a filmtörténetbe, mivel hát mondjuk úgy, hogy ez egy családi mozi, nem is túl nagy szám. Ellenben nagyon-nagyon jellemző Amerikára. Ennek a filmnek az a címe, hogy Nagy karácsonyi izzócsata. Két férjről szól, régen barátok voltak, s most mindent megtesznek azért, hogy legyőzzék egymást abban, hogy ki tudja szebben (?), inkább mondjuk giccsesebben feldíszíteni a házát. Ugyanis itt Amerikában a ház feldíszítése alapvető dolog. Minél inkább, minél jobban fel kell díszíteni, ki kell világítani, látványosabbá kell tenni. Éppen ezért az áruházakban hihetetlen giccses dolgokat lehet vásárolni, s legtöbbnek semmi köze nincs is karácsonyhoz. S teszem hozzá ezek a díszek nem olcsók. Sőt kifejezetten drágák...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9HlETlZdK-mRoXZwPg7dvAiwumiGo75R3k8dE_VfhyphenhyphenoOhCi1CsRjcArRldRak06E2n5jVAQuAqYaPuzoXxr7BySaaaSZOKGfp7633aKwcblhG8dzNr25Y5YdGVYBWEhSjHlZ50dORIbPn/s1600/DSCN1292.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9HlETlZdK-mRoXZwPg7dvAiwumiGo75R3k8dE_VfhyphenhyphenoOhCi1CsRjcArRldRak06E2n5jVAQuAqYaPuzoXxr7BySaaaSZOKGfp7633aKwcblhG8dzNr25Y5YdGVYBWEhSjHlZ50dORIbPn/s1600/DSCN1292.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ellenpélda - egy ízlésesen feldíszített ház...</td></tr>
</tbody></table>
A karácsonyi díszítés egyébként már jóval korábban elkezdődik, itt már karácsonyfát közvetlenül karácsony előtt nagyon nehéz kapni. December hónap elején még vannak a boltokban, aztán már csak kevés, nem hoznak újabb szállítmányt. Nekünk abból a szempontból is szerencsénk van, hogy van egy "mindent tudó" pap barátunk, aki jól ismeri a környékét, s el tudott vinni Passaic mellett egy Home Depotba, ahol még akadt néhány kisebb fa is. Az átlagos fák ugyanis egyszerűen nem fértek volna be a lakásunkba. Még ami most van az is csak nehezen, de éppen. Igaz kivarázsolni a lakásból nem lesz könnyű... De ez még arrébb van, szerencsére.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9iOzALjmlpFSbmxSt9l-ip5t9YI5BJ_OhocCj3J7C0fI9rDJsoZ7I7ZQWv43W9z7NPcA4utGWXz40DIvKC_kMF9jMotMLOquR17KHhjI8dikUuzWWPa89ypAL50r8kBMAu-v9iqqAsVYF/s1600/DSCN1312.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9iOzALjmlpFSbmxSt9l-ip5t9YI5BJ_OhocCj3J7C0fI9rDJsoZ7I7ZQWv43W9z7NPcA4utGWXz40DIvKC_kMF9jMotMLOquR17KHhjI8dikUuzWWPa89ypAL50r8kBMAu-v9iqqAsVYF/s1600/DSCN1312.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy másik ház valahol New Jersey-ben.</td></tr>
</tbody></table>
Végül is azt mondhatom, hogy a karácsony nagyon szépen sikerült. Mi itthon 23-án este ültük meg az ünnepet, Ancsa kapott egy díszes csatos könyvet, amibe majd ha talál olyat, amit jegyzetelni tud irogathat, én kaptam egy kispárnát, valamint egy puzzle-t, amit Ancsa aztán össze is rakott. Hiába neki ilyen pepecseléshez több a türelme. Másnap aztán, 24.én, amikor el tudott jönni Ancsa a munkából (itt ugyanis 24-e munkanap, ahogy 26-a is...) nekiindultunk, hogy Passaicban, a magyar közösségben ünnepeljük meg a szentestét. Úgy néz ki számunkra a szenteste egy veszélyes üzem, mivel néhány éve anyósom is szentestén törte el a bokáját, nekem meg sikerült belelépnem egy gödörbe, ami szakértő ránézések alapján részleges szalagszakadással járt, de hát belefér. A vigilia mise és az éjféli mise között Laci atyánk kitünő sajtokkal kínált bennünket, majd a Keresztes családdal próbáltunk, hiszen az éjféli mise előtt pár gitárost dalt is énekeltünk... Bizony, jelentett nehézséget az, hogy nem voltunk összegyakorolva, nem is beszélve arról, hogy nyelvi problémák is akadtak, mert az énekesek között volt olyan, aki nem beszél magyarul... De valahogy összejött, s a kántor barátunkkal azt is megbeszéltünk, hogy ha Laci atya megengedi, még mielőtt hazaköltözünk összehozunk egy nagy gitáros misét. De azt jóval több próbával...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvTmvlV6Rzgf0hy_cDIgjq3cfppx0PZboGGrzSmPEucffMA2UuZZ3Qnl7hyphenhyphenrgPNn7igXQEqmhqXcfrzSGxKkDutC2mzlhCI-svhonh_KLhKvGry7FF3wjjDU-yDCmff0Q-abYx16Glxo18/s1600/DSCN1079.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvTmvlV6Rzgf0hy_cDIgjq3cfppx0PZboGGrzSmPEucffMA2UuZZ3Qnl7hyphenhyphenrgPNn7igXQEqmhqXcfrzSGxKkDutC2mzlhCI-svhonh_KLhKvGry7FF3wjjDU-yDCmff0Q-abYx16Glxo18/s1600/DSCN1079.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Hihetetlen volt, ahogy a kicsi lányok énekeltek... Annyira lelkesek, s annyira tetszett nekik a dal, hogy amikor pár nappal később eljöttek Philadelphiába, mert valami jég-revűre mentek, s felnéztek hozzánk itt is úgy daloltak, mint a kisangyalok... Persze az éjféli mise későn van, így a három lányból kettő biztosan bealudt, a harmadik, a legkisebb meg magáról sztárfotókat készíttetett, hogy ő alszik, tessék fotózni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtKC2QgaoyJj3R9cl_53g0awkCqqKKUPMKSf_eUfUCDIa4lB6Ptj3LuxyVhOKOfGcJZOvLUSftw3rU4yG6fCZoEGYRjyYkM9UfKMkkaHFhEMcgYwYS7TrCxall-wWmgb0BrPXd8LQwVzEq/s1600/DSCN1119.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtKC2QgaoyJj3R9cl_53g0awkCqqKKUPMKSf_eUfUCDIa4lB6Ptj3LuxyVhOKOfGcJZOvLUSftw3rU4yG6fCZoEGYRjyYkM9UfKMkkaHFhEMcgYwYS7TrCxall-wWmgb0BrPXd8LQwVzEq/s1600/DSCN1119.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ami későn van, az későn van...</td></tr>
</tbody></table>
A mise után - s ez itteni szokás, ilyet otthon nem láttam - a plébánián szolid falatozásos parti volt, ahol az egyházközség apraja-nagyja jelen volt. S itt ért engem egy nagy meglepetés. Már hónapok óta mutogattam Ancsának, hogy milyen szép helikopter modellt lehet kapni, ami gyönyörűen repül, távirányítós, stb. Még karácsony előtti napon is bevittem a boltba, hogy megmutassam - szolíd célzással... De sajnos elfogyott... S Ancsa összebeszélt Keresztes Rékáékkal, akikről még lesz szó, s ők elintézték, szereztek, kaptak... S így az éjféli mise után még egy ajándékot kaptam... S ez olyan jó... Azóta gyakorlom a repülést, bár a lakásunk nagyon kicsi, így most még csak a biztonságos le és felszállást tudom próbálgatni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5N3XVilgFXgh_aaifAg7Otei0g_QO4o3IK2DW5OlLfpuhRVV_JZYrJ5HNPHMJQK_AZ_UJXTIpMW9zrUmSWxHCKNSQ3XssVzqx9YcKIA_gg_CmBcmyNP2o2m0ctW9JUro-stAWGANki5UG/s1600/DSCN1160.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5N3XVilgFXgh_aaifAg7Otei0g_QO4o3IK2DW5OlLfpuhRVV_JZYrJ5HNPHMJQK_AZ_UJXTIpMW9zrUmSWxHCKNSQ3XssVzqx9YcKIA_gg_CmBcmyNP2o2m0ctW9JUro-stAWGANki5UG/s1600/DSCN1160.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karácsonyi áldomás</td></tr>
</tbody></table>
Egyébként ez a karácsony még egy szempontból volt nagyon különleges. Amikor elmentek a vendégek plebános urunkkal kiültünk az udvarra egy szivarra. 17 fok volt. Celsiusban. És pluszban. S konkrétan a kabátomban melegem volt. S mindez hajnali 3 és 4 óra között. December 25-én... Hát mit mondjak, nem igazán emlékszem olyan karácsonyra, amikor ennyire meleg lett volna. Igaz, hogy délebbre vagyunk, mint Magyarország, de akkor is.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqmWFmPfstNyMAYpINPNPeRoAdQd0dhKurjw49e3a4ajN0hC92LI94rCOp_NG_gI49VfEJpXw5kruxtbRfZA-EexoKTUfA8BMQgVR4XIkyxlmj0vB8wzjfD6EnWyINu51hCMqRyGGce1hN/s1600/DSCN1115.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqmWFmPfstNyMAYpINPNPeRoAdQd0dhKurjw49e3a4ajN0hC92LI94rCOp_NG_gI49VfEJpXw5kruxtbRfZA-EexoKTUfA8BMQgVR4XIkyxlmj0vB8wzjfD6EnWyINu51hCMqRyGGce1hN/s1600/DSCN1115.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Másnap a mise után nekiindultunk, mivel Ancsának 26-án már be kellett mennie dolgozni. Amerikában a szabadnapokat rendkívül szűken szabják. Egyébként érdekesség, idén ez nem valósult meg, hiszen 25-e hétköznapra esett, de amikor 25-e hétvége, akkor külön adnak egy napot, ami a karácsony megült napja, a hét végét követő hétfő. A szabadnapok számának ugyanis meg kell lennie, akkor is, ha az hétvégére esik...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKXKBaq00d7JDzIZW_rF_HqQMZ8Mj3cmruLAzBApdTe8rBLfcDu2Fmu3Jetfqvgwzg4HtSCpIeKJZqBo6aWEg6J72YrYC9Njq1R3zP3s7rEHXesLVTEVh8FxgVCB26dAr9M6qPghpnVtux/s1600/DSCN1166.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKXKBaq00d7JDzIZW_rF_HqQMZ8Mj3cmruLAzBApdTe8rBLfcDu2Fmu3Jetfqvgwzg4HtSCpIeKJZqBo6aWEg6J72YrYC9Njq1R3zP3s7rEHXesLVTEVh8FxgVCB26dAr9M6qPghpnVtux/s1600/DSCN1166.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ancsa és Keresztes Feri, a kántor... Az ő lányai énekeltek velünk...</td></tr>
</tbody></table>
Elvben a karácsonyunk véget is ért volna, ha nem kapunk egy nagyon kedves meghívást Keresztes Feriékhez. Ugyanis 28-án, szombaton tartották a karácsonyi partijukat, amikor a családjuk összegyűlik, s együtt ünnepel. S erre külön meghívtak bennünket. Mindenki vitt valamit, mi például krumplispogácsát sütöttünk, jó négy órán keresztül... De úgy láttam megérte, mert örömmel fogyasztották.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrmZCDv1thOBGUAE7nxnAd_1xhZ_mUbRBcPwvSs2EDghX3t9Ky4CVy75i6JsagXuDaR5qDYesuwpx_PVcB0GgC-ijP7hyphenhyphenmW7Juc5ojliZtUxl3swWMnc54nvf5UCbyV_fXuuFspNkVc0gt/s1600/DSCN1271.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrmZCDv1thOBGUAE7nxnAd_1xhZ_mUbRBcPwvSs2EDghX3t9Ky4CVy75i6JsagXuDaR5qDYesuwpx_PVcB0GgC-ijP7hyphenhyphenmW7Juc5ojliZtUxl3swWMnc54nvf5UCbyV_fXuuFspNkVc0gt/s1600/DSCN1271.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Volt ott zene, móka, kacagás...</td></tr>
</tbody></table>
Miben más a karácsony Amerikában? Egyfelől más a hozzáállás. Mivel a már sokat emlegetett politikai korrektség miatt szeretik a vallási oldalát minél inkább kicsinyíteni, ezért inkább látványosabb, mint bensőségesebb. Másfelől viszont készülnek rá, hetekkel korábban már díszítik a lakást, a házat. Kiteszik a kandalló fölé (már akinek van) a nagy harisnyákat, csizmautánzatokat... S rengeteg ajándékot adnak egymásnak. Ebben a kérdésben maradt egy csepp hiányérzetünk, mivel az általunk feladott karácsonyi csomag rendben megérkezett Magyarországra, addig az onnan feladott csomag azzal a kitétellel, hogy mi nem kerestük visszament... Pedig a postástól többször kérdeztük, hol a csomag. S értesítőt se dobtak be... Hát ez van, majd ha hazamegyünk megkapjuk az ajándékokat, bár bevallom az egyik legnagyobb ajándék az lesz, ha majd hazamegyünk... Mert karácsonyozni picit jobb otthon.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMq2W9KMrDyVGdLJ1r7sNGhDF8G4wXORExlVJ-7eHUVarO7lhbkp4EzkmqbUOveSPNLfj0-5bXTgHRbd2yx64mWXVblihe3c_zyVM07KaZcG9zryzdzYFYQ_1aw4Pg1Yxdtx8I1KlpOFTV/s1600/DSC_0249.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMq2W9KMrDyVGdLJ1r7sNGhDF8G4wXORExlVJ-7eHUVarO7lhbkp4EzkmqbUOveSPNLfj0-5bXTgHRbd2yx64mWXVblihe3c_zyVM07KaZcG9zryzdzYFYQ_1aw4Pg1Yxdtx8I1KlpOFTV/s1600/DSC_0249.JPG" height="212" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A világutazó karácsonyi csomagunk...</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-61996525953057137362014-12-23T15:06:00.004-06:002014-12-23T15:06:30.219-06:00Áldott karácsonyt!Ez is elérkezett... Holnap karácsony szent estéje lesz, amelyet Passaicban fogunk ünnepelni. Éppen ezért mi itthon a feldíszített fa mellett ma ünneplünk.<br />
<br />
Áldott karácsonyt kívánunk az alábbi kis történettel:<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Én már pontosan tudom, mit
szeretnék karácsonyra. Pontosan tudom már jó néhány éve. S amikor azon
gondolkodom, hogy mit is jelenthet nekem a karácsony, s mit adhatnék én
másoknak - csak ez jut az eszembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem nagy dolgok, mondhatni már az
óvodában megtanulható. Csak egy apró dolog, egy apró csoda. Sokszor és sokat
kerestem az életemben ezt a csodát. Nem kell papnak lenni, vagy nem kell
családapának, vagy kisgyereknek lenni, hogy megértsük a karácsony csodáját. A
történet nem új. Több mint kétezer éve történt. Talán megtörtént, s vannak akik
szerint nem. Szerintem megtörtént. S számomra ez a fontos. Talán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Több mint kétezer éve egy messzi
kis település mellett, a föld egyik teljesen jelentéktelen helyén megszületett
egy gyermek. Egy gyermek, akinek helye sem volt a szálláson, majd menekülnie
kellett. A gyermekkoráról nem tudunk szinte semmit. Csak annyit, hogy 12 éves
korában elment Jeruzsálembe. Később tanított, majd meghalt egy kereszten, s
feltámadt. Ennek a születésnek emlékét a világ minden részén megünneplik.
Ajándékokat adnak, s talán egy kicsit jobban tudnak egymás felé nyitni. Pontosan
elmondta, hogy milyen a remény. Az egymás felé, s a titokzatos, a földöntúli
felé nyúló igazi remény.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem titkolom: pontosan tudom,
hogy mit szeretnék karácsonyra. Valahogyan szeretnék ismételten öt éves lenni.
Szeretnék sokat sírni, s sokat nevetni. Szeretném, ha gyermekkorom átélt csodás
karácsonyait ismételten átélhessem. Szeretnék feltétel nélkül szeretni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szeretnék feltétel nélkül
szeretni, mint a mesebeli két fenyőfa. Nem ismeritek? Karácsonyhoz a mese is
hozzátartozik. Legyen ez az én karácsonyi ajándékom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valamikor réges-régen az erdőben
élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a
másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő,
övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden
kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az
ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a
fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy
szétszakítják őket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A piacra kerültek, s ott eladták
a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok
ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes
ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! - gondolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Eközben a lány-fenyő egy szegény
családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon
elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? -
kesergett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elérkezett Karácsony, a szeretet
ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú
adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova a
fiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta
feleségét karácsony szent ünnepén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Eközben a másik családnál nagy
szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokkal többet kaptak a
gyerekek: szeretetet és bizalmat. Reményt. Azt, aminél több nem adható.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a
két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy -
szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak
annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
S egymást átölelve égtek el, a
szénégető kemencéjében.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Legyen áldott karácsonyuk! Legyen
reményteli életünk…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguJexwGTHV4VsGCaRMoCfWOFeRkOqSxGdCnZXOvq6f9MJyW8vxvgl1KU8YdRRAj1GG45GHYHqz-Z5ntjc83zo5_CHWQB-Rr5i2__nXzYr7nFAWVRGAm9cvtik5C2lDC1OhkwTUnHGqiK6_/s1600/kar%C3%A1csonyi+%C3%BCdv%C3%B6zlet_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguJexwGTHV4VsGCaRMoCfWOFeRkOqSxGdCnZXOvq6f9MJyW8vxvgl1KU8YdRRAj1GG45GHYHqz-Z5ntjc83zo5_CHWQB-Rr5i2__nXzYr7nFAWVRGAm9cvtik5C2lDC1OhkwTUnHGqiK6_/s1600/kar%C3%A1csonyi+%C3%BCdv%C3%B6zlet_2.jpg" height="640" width="480" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-517482230027485516.post-33602844315979517262014-12-19T15:53:00.002-06:002014-12-19T16:25:01.273-06:00Baltimore, MD - Ahol többször is átvágtak bennünket...<div style="text-align: justify;">
Igen, általánosítás. Nagyon is. Baltimore, Maryland egy szép nap városa, az USA 20. legnagyobb városa. Sok szép dolog van ott, mégis az fog bennünk megmaradni, hogy ez volt az a hely, ahol nagyon és többször is átvágtak bennünket. De mielőtt erre rátérnék, pár gondolat Baltimore-ról. Vannak helyek, amiket az ember csak azért nem látogat meg, mert túl közel van. Éppen ezért múlt szombaton reggel bepattantunk egy autóba és elindultunk Baltimore felé.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWgcTVyty5UIBn2mzRH9U83b5PQ9P7arNK9cKQ3izf2QhMUJyTkNFmRfljUsrdAcHJTXiYHDU3VpzCWEYyiCvLzwNQALaAouWkLkldJ5f5EC-vbTJcM3K-ldAjZ8hsM4Hq5j0WiBob31pr/s1600/DSCN0167.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWgcTVyty5UIBn2mzRH9U83b5PQ9P7arNK9cKQ3izf2QhMUJyTkNFmRfljUsrdAcHJTXiYHDU3VpzCWEYyiCvLzwNQALaAouWkLkldJ5f5EC-vbTJcM3K-ldAjZ8hsM4Hq5j0WiBob31pr/s1600/DSCN0167.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Baltimore, MD</td></tr>
</tbody></table>
Baltimore a Chesapeake-öböl partján fekszik, Maryland államban. Kül- és elővárosaival együtt népessége körülbelül 2,6 millió fő. Baltimore-ban született a híres baseballjátékos Babe Ruth, az úszó Michael Phelps is, ki minden idők legsikeresebb olimpikonjának számít. Baltimore-ban ihlette meg a szerzőjét az amerikai himnusz is. A városban sok híres történelmi épület és emlékmű van. Baltimore-ban a két nagy egyetem mellett számos más képzési forma található. Tele van a város múzeumokkal és nem utolsó sorban itt található a híres akvárium is (Inner harbor). A városnak különféle becenevei vannak, melyek közül talán a "Crabtown" (rákváros) a leghíresebb. Nem véletlen, hiszen a városban található a legtöbb tengeri élőlényt árusítő hely, főleg az Inner harbor-ban. A városi szuvenírek legtöbbje is rákkal ábrázolja Baltimore-t.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihSS25GEiPQ4Xh2tygIzZx1Lu_7cOCuKXsEm1W27FSuVMTmw1iGnm7F_7T3umFNIyZZJFq4kccnH_TwlsVCVPquifhweaDigzlUl0WX58jYXnGaRyQjU97EdCf76sPfwjFaHs8a8O_xia2/s1600/DSCN0111.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihSS25GEiPQ4Xh2tygIzZx1Lu_7cOCuKXsEm1W27FSuVMTmw1iGnm7F_7T3umFNIyZZJFq4kccnH_TwlsVCVPquifhweaDigzlUl0WX58jYXnGaRyQjU97EdCf76sPfwjFaHs8a8O_xia2/s1600/DSCN0111.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Végül is Baltimore mindössze 100 mérföldre van Philadelphiától, s már többször is átutaztunk rajta, s nagyon szerettem volna elmenni. S az időjárás kedvezett, úgyhogy elég gyorsan odaértünk az I-95-ös autópályán, aminek az a nevezetessége, hogy egészen Floridáig lehet rajta menni... Hát Amerika elég nagy, ezért elég hosszú utak vannak. Az első amit megnéztük az a műszaki múzeum volt, mely bemutatta Baltimore műszaki fejlődését. Sőt bemutatott olyan munkafolyamatokat, amiket egy átlagos amerikai nem ismer, ilyen például a varrás, vagy pedig a nyomda. Mellesleg a Mikulással is tudtunk találkozni, Ancsa nagy boldogságára.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1MWys4UPClw3rcx6C6Aykx1kctKkhG90wFm9toGs9cPr2uo7WA-er3GlLNgEsKeIYJN6sX18pdy0OdwLK-g7DwjqMNt0l0xD6Vgu0ZYK4zq707Cvmnk3ecaVfXuok3xComUf0Ma4wHpPL/s1600/DSCN0065.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1MWys4UPClw3rcx6C6Aykx1kctKkhG90wFm9toGs9cPr2uo7WA-er3GlLNgEsKeIYJN6sX18pdy0OdwLK-g7DwjqMNt0l0xD6Vgu0ZYK4zq707Cvmnk3ecaVfXuok3xComUf0Ma4wHpPL/s1600/DSCN0065.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Baltimore népességének jelentős százaléka afroamerikai. Ezzel abszolúte semmi probléma nincsen, de most az afroamerikai népességben a hangulat erősen forró. Néhány hónapja egy afroamerikai srácot lelőtt egy fehér rendőr, s pár hete pedig intézkedés közben halt meg egy afroamerikai férfi. S ezen nagyon felidegesítették magukat. Mindenfelé tüntetések vannak, s egy ilyenbe mi is belefutottunk, amikor kerestünk egy valami étkezdét. Ehhez képest ez az étkezde volt az a hely, ahol abszolút rendesek voltak velünk... A többi bizony hagyott maga után kívánnivalót, de erről majd később fogok írni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO2_qxKvl3dgN8vuAiBFQFvph6lsXf-xcG4e4Jj7kSXhglY5lK51pYVStcn74wzRQI4ta-rYQTxl53kwn_u1eVL0GsaYWXgrFG_Sb3l0o9nLhshBOZc17VFIscW3-Osk5wnDXFcoipz7jy/s1600/DSCN0028.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO2_qxKvl3dgN8vuAiBFQFvph6lsXf-xcG4e4Jj7kSXhglY5lK51pYVStcn74wzRQI4ta-rYQTxl53kwn_u1eVL0GsaYWXgrFG_Sb3l0o9nLhshBOZc17VFIscW3-Osk5wnDXFcoipz7jy/s1600/DSCN0028.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bár ilyen autókkal mehettünk volna...</td></tr>
</tbody></table>
Baltimore nevezetes történelmi hely. Szóval az úgy történt, hogy 1812-ben az angolok blokád alá vonták a francia kikötőket, ami bizony az amerikai gazdaságot igen érzékenyen érintette. Ennek örömére 1812. júniusában az amerikaiak hadat üzentek Angliának. Hogy ez jó ötlet volt-e, vagy sem, azt nem tudom, de mindenesetre Anglia mellett hadba szállt Kanada, akik elfoglalták Washington DC-t is, sőt a Fehér Házat jól felgyújtották. A Fehér Házat Madison elnök augusztus 22-én hagyta el, és a csatatérre sietett. A First Lady, Dolley Madison az épületben várta őt, majd amikor az angol csapatok feltűntek a láthatáron, személyes tárgyaival nem törődve, egy George Washingtont ábrázoló, életnagyságú festményt vitt magával, s elhagyta az elnöki rezidenciát. Augusztus 24-én a brit seregek befészkelték magukat az épületbe. Az elnöki hálóba kvártélyozták be magukat, az elnöki étkészlettel fogyasztották el a kosztot, majd kirabolták és felgyújtották az épületet. A kanadaiak gyakran mondják, hogy ők az egyetlen nemzet, akik szárazföldön elfoglalták az USA fővárosát. Az angolok elég komoly hadiflottát vonultattak fel, akiket Baltimore kikötőjében kívántak partra helyezni, de ez nem volt olyan egyszerű. Ugyanis közbe jött a Fort McHenry erőd, ahol 1814. szeptember 13-14. között hatalmas csata volt, s visszaverték az angolokat.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcGsZnNn0nLOLKkvG_S8SQv4WgoOoyrW_klLstVPlhAiUCrJjL0_eo2glBp98VOJrtaupu6pIF7FV_6_dkqaShXmtkT62711OuYOPcenQR1Mdoru-rhEs3AuLjsc_zdUUzzLqLOKobmFxP/s1600/DSCN0138.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcGsZnNn0nLOLKkvG_S8SQv4WgoOoyrW_klLstVPlhAiUCrJjL0_eo2glBp98VOJrtaupu6pIF7FV_6_dkqaShXmtkT62711OuYOPcenQR1Mdoru-rhEs3AuLjsc_zdUUzzLqLOKobmFxP/s1600/DSCN0138.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Az erőd látogatható, elég normális kiállítás van benne. Első lépésként egy látogatóközpontot lehet megtekinteni (természetesen múzeumi bolttal), ami egy másik a helyre jellemző eseményre emlékeznek meg. Ugyanis itt született az amerikai himnusz. Szövegét Francis Scott Key 35 éves ügyvéd-költő írta 1814-ben, miután szemtanúja volt a Baltimore-t védő McHenry erőd ágyúzásának az 1812-es brit–amerikai háború idején. Key azzal a céllal szállt a támadó brit Minden csatahajóra, hogy közbenjárjon barátja, egy amerikai orvos kiszabadítása érdekében, akit azzal vádoltak, hogy brit dezertőröket rejteget. A brit parancsnokok beleegyeztek mindkettejük szabadon engedésébe, ám biztonsági okokból a hajón tartották őket, amíg a brit flotta az erődöt támadta. A következő napon Key megírta a The Defense of Fort McHenry (McHenry erőd védelme) című verset. A szöveget első alkalommal 1814. szeptember 20-án a Baltimore Patriot című lapban közölték le.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMJeC0RBc8Txbph8ZJuuZVBfSyI7rjl0UruY4H8k-OFqjHj7zGqOZ4CZOoqh1iaXdy8UtGm5OsLkMLaf-fHOxPMhzhhTzkxZafAdxNx9vf8wtL3KeiSIWHCdVeEGjXyUUkRSdyCNFoJ6ed/s1600/DSCN0122.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMJeC0RBc8Txbph8ZJuuZVBfSyI7rjl0UruY4H8k-OFqjHj7zGqOZ4CZOoqh1iaXdy8UtGm5OsLkMLaf-fHOxPMhzhhTzkxZafAdxNx9vf8wtL3KeiSIWHCdVeEGjXyUUkRSdyCNFoJ6ed/s1600/DSCN0122.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mondjuk a harmadik versszakot soha nem idézik, mert finoman a hülye angolokról szól...</td></tr>
</tbody></table>
Tehát miután jártunk azon a helyen ahol a Függetlenségi Nyilatkozatot írták, jártunk azon a helyen ahol az első zászlót varrták, most eljutottunk oda, ahol az amerikai himnuszt írták. Az alábbiakban egy nem teljesen autentikus változatot mutatok be, amikor Woodstock-i fesztiválon Jemi Hendrix játszotta el...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/sjzZh6-h9fM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Maga az erőd csillag alakú, nagyon hasonlít a komáromi erődrendszerre. Maga az erőd sok szempontból lehet történelmi emlékhely, hiszen részt vett az 1812-es brit-amerikai háborúban, polgárháborúban, az I. világháborúban, de még a II. világháborúban is a parti őrség székhelye volt. Ma már múzeum. S ez nagyon tetszik Amerikában, hogy mennyire építenek a becsületességre. A belépő 7 dollár, de gond nélkül ki lehetne kerülni, hiszen jegyellenőrzés abszolút nincs sehol. Azért mi vettünk, hiszen a becsület nem ennyin múlik.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOYKqZS7V-mgjsW8XobXsglUDFCWyG3R9wcYcDWyKhpCWY5Fs3yego_cBVIgZuyVges27ZbaXFT4-tq4GlQdEUL2MtB2UBTqrdAkIn3zyDJuTVMebA3bBj223mwHBxv2i753QOJErB32Aq/s1600/DSCN0152.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOYKqZS7V-mgjsW8XobXsglUDFCWyG3R9wcYcDWyKhpCWY5Fs3yego_cBVIgZuyVges27ZbaXFT4-tq4GlQdEUL2MtB2UBTqrdAkIn3zyDJuTVMebA3bBj223mwHBxv2i753QOJErB32Aq/s1600/DSCN0152.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Biztos, hogy ez volt a legjobb ötletem?</td></tr>
</tbody></table>
Ezek után, s némi étkezés után, amit a már fentebb említett kínainál követtünk el (meglepően jó volt, össze se hasonlítható a magyarországi kínai étkezdéknek nevezett valamivel), megtekintettük a Baltimore Museum of Art-ot. Ezt a múzeumot úgy hirdetik, hogy tele van klasszikus művekkel. Hát... Nem volt tele. De szép és érdekes volt. Ami kifejezetten tetszett az a körfolyosó, ahol rengeteg a mai Törökország területéről származó mozaik volt felrakva... Ami meg nagyon nem tetszett az a modern művészetnek nevezett valami. Hát az már nekem túl modern volt. A múzeum maga egyébként ingyenes, csak a parkolásért kell fizetni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWl2fD1kTj-wy-zDQujFZLCJJc64mKev1hur7sseXU3lOh0UPv5sGNp6JbjdVbFT3EQStW_hPjNXNz8_g1ezWEuB3uQV3G76Gg8SeLHCaZKsa1gkhJF9Fvd7B0kTj5UL5OyCu8LYf8UK35/s1600/DSCN0214.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWl2fD1kTj-wy-zDQujFZLCJJc64mKev1hur7sseXU3lOh0UPv5sGNp6JbjdVbFT3EQStW_hPjNXNz8_g1ezWEuB3uQV3G76Gg8SeLHCaZKsa1gkhJF9Fvd7B0kTj5UL5OyCu8LYf8UK35/s1600/DSCN0214.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem tudom a Gondolkodóból hányat öntöttek, de Amerikában ez a második amit láttunk...</td></tr>
</tbody></table>
Ezek után meg akartuk nézni Edgar Allen Poe sírját, de megint belefutottunk egy tüntetésbe, úgyhogy mentünk a hotelünk felé. Ez egy kifejezetten normális hotel volt, úgyhogy megérte kivenni. Miután lepakoltunk nekiindultunk vacsorázni. Na és itt ért bennünket az, ami miatt a fenti címet adtam ennek a bejegyzésnek. Az interneten néhány hete olvastam, hogy a Forrest Gump című film idén húsz éves. S a filmben van egy Bubba nevű fickó, akivel Forrest rákászni akar. S erre emlékezve jött létre a Bubba Gump Shrimp Co. hálózat, amely kifejezetten a tengeri ételekre specializálódott. Na ide akartunk elmenni. Hát Baltimore-ban nagyon nehéz parkolni, s amellett, hogy nehéz, nagyon drága is. S csak úgy nem állhatsz meg, még ott se ahol hely van, mert odarohan egy fickó, hogy ezt a helyet valami hotelnak tartják fenn... Igaz kiírva nincs, de akkor is tűnjünk onnan. Mindenesetre sikerült leparkolni, s megtaláltuk az éttermet is. Ahol rögtön váratni kezdtek. Felírták a nevünket egy papírra, s közölték majd szólítanak. Megjegyzem: az étterem tele volt üres helyekkel. S amikor egy óra múlva már morogtam ránéztem a papírra, s azon az volt, hogy nem voltunk jelen. Hát akkor elkezdtem nagyon morogni, rögtön bevezettek bennünket. Mellettünk három üres asztal is volt. Mindegy. A kaja, hát olyan, volt amilyen, de ami miatt határozottan morogtunk, az a sör volt. Tényleg rettenetes volt. Ihatatlan. Úgy ahogy volt kellett volna visszaönteni a tehénbe... S ami még jobban dühít, se szó, se beszéd ránk sózták a céges sörös poharat, hogy az benne van az árban. S a végszámla, úgy hogy nem kértünk túl drága cuccokat majdnem 100 dollár lett. Amikor legutóbb elmentünk Vas Laci atyánkkal enni, hárman nem fizettünk hatvanat...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOVkIR8SNrmNswijVlmjyGRKZMtYpo5n91QHUFA64p-0ifvbH8ugPeymf3CPWg5CFLvvwxiRtZfUKzHsuE5ToM52Q5pYkTWtYByUhcHDskbaNjlxsovVtIFc__6jQGWa-HEQF4ARVBGXXK/s1600/DSC_0732.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOVkIR8SNrmNswijVlmjyGRKZMtYpo5n91QHUFA64p-0ifvbH8ugPeymf3CPWg5CFLvvwxiRtZfUKzHsuE5ToM52Q5pYkTWtYByUhcHDskbaNjlxsovVtIFc__6jQGWa-HEQF4ARVBGXXK/s1600/DSC_0732.JPG" height="320" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Úgyhogy a továbbiakban erre a helyre csak azt tudjuk mondani: Stop Forrest...</td></tr>
</tbody></table>
Másnap reggel miután megint parkolóhelyet kerestünk, elindultunk, hogy megnézzük a National Aquariumot, ami magát úgy hirdeti, hogy Amerika legjobb vizi élőlényeket bemutató létesítménye. Előtte azért sikerült elugrani a jó öreg Edgar Allen Poe sírjához... Illetve a második sírjához, mert először onnan pár méterre nyugodott, mígnem áttemették erre a sokkal jobban megközelíthető helyre. Életem egyetlen angol ötösét köszönhetem, a jó öreg Poe bácsinak... Az angol tanárnő feladatba adta az egyik versének lefordítását... Nekem három napomba került, nyelvtanilag nem volt pontos, de állítólag egész jó műfordítás volt...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZOKMdf4xCANjJb8KjcO_nC1-kV9qASoUdTjrsVzaH_i9WwZXvO1caZe5buiZAR-TccGoCZHo1he5JH5CQ1FNYdkoUdfh21JUou398E4wLctqjhD_dO3IA9LDN5Ed1JeFKcpvyvDvvAMNj/s1600/DSCN0366.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZOKMdf4xCANjJb8KjcO_nC1-kV9qASoUdTjrsVzaH_i9WwZXvO1caZe5buiZAR-TccGoCZHo1he5JH5CQ1FNYdkoUdfh21JUou398E4wLctqjhD_dO3IA9LDN5Ed1JeFKcpvyvDvvAMNj/s1600/DSCN0366.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
Szóval ez után jött az akvárium...Megjegyzem, tényleg szép és nagy. Életemben először láttam delfineket. Igaz, ezen a napon bemutatójuk nem volt, mivel aznap nyilvános edzést tartottak. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb delfin labdázott, vagy ugrált össze-vissza.... De voltak életveszélyes repdeső madarak is, hiszen volt egy rész, amely az esőerdőket mutatta be. Persze a kajával itt is átvágtak bennünket. Vettünk két hamburgert, amibe akkora húsdarabot tettek, mint egy 10 forintos. S ezt piszok szemtelen áron. Majdnem visszavittem, de megettem... Ami hiba volt, mert utána mind a kettőnk hasa úgy fájt, hogy csak na.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtFMlcqziz1I04r2caShKije6ecK8yk-4ak6EcG94U-NnuiIjIhqO6-XSMCvnPvLadpz_6yrLHjr_rQ6Q5Ht4hbVcEf4QUgpDyWo9-smn7OzAmkHqC86Lgd8Qe1tUnVVqSR9KD-vBTvQNl/s1600/DSCN0614.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtFMlcqziz1I04r2caShKije6ecK8yk-4ak6EcG94U-NnuiIjIhqO6-XSMCvnPvLadpz_6yrLHjr_rQ6Q5Ht4hbVcEf4QUgpDyWo9-smn7OzAmkHqC86Lgd8Qe1tUnVVqSR9KD-vBTvQNl/s1600/DSCN0614.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kb. ötvenedikre sikerült elkapnom ezt a tekintetet...</td></tr>
</tbody></table>
Baltimore Amerika egyik legjelentősebb kikötője, amit abból is láthattunk, hogy rengeteg haditengerész volt kimenőn szombat este. S abból is, hogy bejárható hajók vannak... Az akvárium után ezeket néztük meg. S ezzel teljesült egy nagyon nagy álmom - járhattam egy valódi tengeralattjárón. A USS Torks tengeralattjáró 1944 és 1968 között volt szolgálatban, s a II. világháborúban a japán partoknál járőrözött, ott sűllyesztett el több hajót is. 48 órán keresztül tudott a víz felszíne alatt tartózkodni, ami alatt kb. 9 csomós sebességet ért el.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi52JpLwGg-qAKnDwgz2I6LDhCk7LZkdZ8r71xJR5oe_69JVBxbpub1ADYq1CiRRDQzYDjbzs5M8If5nlzF-zwzZy-g3CN2GSZn77WHwT7jPjv6AiPtd5zlu8Yvfxo6xuhOmcIK56dd5f31/s1600/DSCN0630.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi52JpLwGg-qAKnDwgz2I6LDhCk7LZkdZ8r71xJR5oe_69JVBxbpub1ADYq1CiRRDQzYDjbzs5M8If5nlzF-zwzZy-g3CN2GSZn77WHwT7jPjv6AiPtd5zlu8Yvfxo6xuhOmcIK56dd5f31/s1600/DSCN0630.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">U.S.S Torks</td></tr>
</tbody></table>
Maga a tengeralattjáró 400 láb (kb. 120 méter) hosszú, 12 tiszt és 70 fő élt rajta. Ez azért nem semmi élet lehetett. A torpedókamrák, mely a hajó elején és hátulján egyaránt megtalálhatóak egyben hálófülkének is számítottak. Maguk a hajósok két torpedó tetején alukáltak, méghozzá nagyjából 75 napig, hiszen ennyi idő volt egy küldetés maximális időtartalma. Minden nagyon kicsi, nagyon miniatürizált.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPqeOQUReXeYgMMU7K4CGwjQAAKNcE1S4RFqKrYTtA64gPuq7O0pP5iGBlLsKaHVImigFq4bkJXkMlk1pg3DFeFrZnFsHcrmdP4Jql13gIoXdV4vsD3QTL5Y-b7YZuVxexAtW3lM-FezEz/s1600/DSCN0635.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPqeOQUReXeYgMMU7K4CGwjQAAKNcE1S4RFqKrYTtA64gPuq7O0pP5iGBlLsKaHVImigFq4bkJXkMlk1pg3DFeFrZnFsHcrmdP4Jql13gIoXdV4vsD3QTL5Y-b7YZuVxexAtW3lM-FezEz/s1600/DSCN0635.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még a kissrác is alig fért be...</td></tr>
</tbody></table>
Bevallom, már ezért a hajóért is megérte megtekinteni Baltimore-t, még akkor is, ha sok helyen kihasználták azt, hogy én kvázi turista vagyok... Mindenesetre így visszagondolva kicsit ambivalens az érzésem Maryland legnagyobb városával kapcsolatban. S ezért kicsit keserű szájízzel indultunk neki a hazaútnak. Persze még nem egyenesen hazajöttünk, hanem meglátogattunk egy nagyon édes kis falut az öböl partján. Havre de Grace ott található, ahol a Susquehanna folyó beleömlik a Chesapeake-öbölbe. S itt áll a Concorde világítótorony. A nevek franciás hangzása (ami írásban kifejezetten jól hangzik) nem véletlen, hiszen ez francia terület volt... S a Concorde világítótorony szintén nagyon nevezetes az 1812-es brit-amerikai háborúban, hiszen a világítótorony hős őre, John O'Neill egymaga elfoglalt egy ágyút, s azzal védte a várost, meg a kimondhatatlan nevű Susquehanna folyó torkolatát. A Susquehanna folyót azért nevezem kimondhatatlannak, mert évtizedek óta Philadelphiában élő amerikai magyarok se tudják jól kimondani...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFf_oBwv4Yo-59DI4xJiZ5TpEk7mboCYWS_D_QFC658ShJFPPA0Nr57zmwBEVOyoCXV7y_ZVRI44aAXN3F6SMXSul5AaqnV5oZ_VpANBtO7N02MVoMBM82MNqX8QC-sqAWqPBGDVH-ktlI/s1600/DSCN0678.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFf_oBwv4Yo-59DI4xJiZ5TpEk7mboCYWS_D_QFC658ShJFPPA0Nr57zmwBEVOyoCXV7y_ZVRI44aAXN3F6SMXSul5AaqnV5oZ_VpANBtO7N02MVoMBM82MNqX8QC-sqAWqPBGDVH-ktlI/s1600/DSCN0678.JPG" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Concorde Lighthouse - ma már nem működik</td></tr>
</tbody></table>
A világítótorony egyébként a negyvenes évekig nem volt automatizálva, azt a világítótorony őre őrizte. A házában most kiállítás, valamint karácsonyi vásár volt... Nagyon helyes, nagyon kedves nénik árusítottak, megfelelően giccses dolgokat. S közben nagyon kíváncsiak voltak, mi honnan is jöttünk, mit is csinálunk... Miután ezt és a szomszédban található halászati múzeumot is megnéztük azt mondtuk, ennyi elég is volt, irány haza. Illetve még kihasználtuk, hogy van nálunk egy autó, ezért megcsináltuk a nagy bevásárlást a Walmarkt-ban...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAAWYArfAsJlyU28Sfelzrd6cj1QhyJJ52KGXkm-_rNeoIcBybDnY5M_BRF8v2rKeDOE65whFT7Q_lVoivuQ6YPutleDquEPbsdyK1mHAWdQ1kBeAM6OHb91Rn2zLz5XazBMrKKNrhDpA0/s1600/DSCN0687.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAAWYArfAsJlyU28Sfelzrd6cj1QhyJJ52KGXkm-_rNeoIcBybDnY5M_BRF8v2rKeDOE65whFT7Q_lVoivuQ6YPutleDquEPbsdyK1mHAWdQ1kBeAM6OHb91Rn2zLz5XazBMrKKNrhDpA0/s1600/DSCN0687.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Szóval Baltimore szép város. Csak bosszantó, hogy - s ez volt szinte az első ilyen Amerikában - ahol azt éreztük: át vagyunk vágva, s többszörösen. Ettől függetlenül ajánlom minden utazónak, mert olyan helyek vannak, melyeket kifejezetten érdemes megtekinteni.</div>
Robihttp://www.blogger.com/profile/17663118541419329578noreply@blogger.com0