Az utolsó éjszaka

Az utolsó éjszakán írom ezt a pár sort. Annyi mindenről kellene még írnom, de mit tegyek, kedvenc Passaic-i plébánosunk már kiabál, hogy szivarozni kell menni...

Szóval annyi mindent meg kellene még írom:
- hiszen voltunk a philadelphiai Magic Gardenben...
- hiszen Ancsát elbúcsúztatták a laborban, s megkapta egy éves itt-tartózkodásának méltó emléklapját...
- hiszen sikerült pár bútort eladnunk, s jópárat nem...
- hiszen sikerült kiköltöznünk, némileg kalandos úton, s az Enterprise autókölcsönző elásta magát nálam...
- hiszen visszakaptuk a lakás-depositot...
- hiszen sikerült feladnunk a csomagokat, s a Hungarian Transatlantic Company raktárában jól érzi magát 382 font, azaz kb. 150 kg holmink...
- hiszen Laci atyát felköszöntöttük 17 éves pappászentelési évfordulóján...
- hiszen egy kitűnő bablevest ettem...
- hiszen, amikor elment a szent nép két pappal kaerokiztunk,,,
- hiszen Ancsa még rockit is járt...
- hiszen kitűnő szivarokat szívtam...
- hiszen láttuk az Intrepid csatahajót...
- hiszen még egy 4D-s moziban voltunk...
- hiszen kompoztunk a Hudson folyón...
- hiszen voltunk a Liberty-parkban...
- hiszen láttuk a 9/11 New Jersey áldozatainak emlékművét...
- hiszen még egyszer jártunk az Atlanti-óceán partján...
- hiszen egy japán étteremben úgy dobálta a késeket a séf, hogy szemmel nem bírtam követni...

Ancsa búcsúztatása és diplomája...

Nem tudom meg tudom-e írni ezt mind még. Talán a repülőtéren holnap. Hiszen holnap itteni idő szerint délután 5:30-kor indul Newarkból a gépünk, s Hamburgban átszállva magyar idő szerint 11:30-kor már otthon is vagyunk. Megyünk hazulról haza...

A Passaic-i diplománk...