Utolsó esténk Philadelphiában

Nos, ez is eljött. Ez az utolsó esténk Philadelphiában. S mivel hulla fáradtak vagyunk mind a ketten ezért ez egy nagyon, nagyon rövid bejegyzés lesz.

Három napja, ha jól számítom, de már nem tudok számolni csomagolunk. Cuccokat válogatunk, mi az ami jön velünk a repülőn, mi az, amit feladunk hajóval, s mi az ami free... Magyarán mi az amit kiteszünk az utcára, s vigye aki akarja Isten hírével.

Közben sikerült lemondani a közműveket, persze a depositot (magyarán a biztosítékba leadott pénzt) nem adják vissza, de levonják az utolsó számlából.

Szóval folyamatosan pakolunk, takarítunk, mert a lakást (elvben) tisztán kaptuk meg, elvben úgy is kell visszaadni, ha azt akarjuk, hogy az 1095 dollárt, amit mint security desposit ki kellett fizetnünk visszaadják. Ezt nem szeretik Amerikában rengeteg rémtörténetet olvastam, hogy milyen mondvacsinált indokok miatt tartják vissza az összeget. Nekünk pedig nincs időnk. Mi kedden repülünk. Nincs időnk és módunk, hogy még egyszer visszajöjjünk ide, s majd esetleg akkor megkapjuk. Mert ilyen ötletük is volt, hogy majd vasárnap kijön valaki, s megnézi, s akkor jöjjünk vissza valahova Candem mellé, s akkor talán odaadják a csekket. Most van egy ígéretem, hogy talán holnap kettőkor, amikor átadjuk a kulcsokat, akkor kezünkbe kapjuk a csekkecskét. 

25 különböző csomag...

Ancsát ma elbúcsúztattál a laborban, nagyon kedvesek voltak, kapott egy szép képet, mondván ez a diploma, mely igazolja, hogy itt töltött egy évet. Elvileg egy pólót is fog kapni, ugyanis a labor nevezett a Board futásra, ami azt jelenti, hogy a Board streeten kell végig szaladni. Nem hosszú. 10 mérföld. S ezt egyenpólóban fogja a labor. S egy ilyet fog Ancsa is kapni. Ha holnapig megérkezik. 

Igaz, a képet ott felejtette Ancsa a laborban, de holnap úgyis megy még be egy apróságért, s akkor majd elhozza. 

Most egy jó vacsorán vagyunk túl, s nem soká alvás jön, s holnap reggel hattól még böröndpakolás, takarítás, meg ami még ezzel jár. S holnap délután három óra magasságában elhagyjuk Philadelphiát, elhagyjuk Pennslyvaniát, hogy néhány napra Passaicba tegyük át a székhelyünket, ahol reményeim szerint le tudjuk tisztázni Vas Laci atyával és Kerkay Emesével a Passaici Szent István Római Katolikus Magyar Templom címen írt templomtörténeti könyvecskémet, s akkor úgy megyünk haza, hogy Ancsa cikket, cikkeket írt, én pedig egy könyvet. Mindenesetre hasznos év volt. 

S közelít kedd, amikor repülünk haza... Hosszú egy év volt. Philadelphia - köszönjük. See you later? We hope...