2015. április 10., péntek

Még egy húsvét Amerikában

Azt, hogy most már lassan tényleg a végjáték következik, s néhány hét, s ez a kaland véget ér sok minden jelzi előre. Ancsa egyre fáradtabb, s egyre többet van benn a laborban, hiszen most már a végső nagy mérések, s a cikk írása van folyamatban, a konyhánk fala teljesen ki van tapétázva az eredményeivel, amit még itthon is órákon át nézeget, javítgat, rajzolgat, áthúzogat, s folytathatnám. A végjáték kezdetét az is jelzi, hogy most már vannak olyan események, amelyeken már tavaly voltunk. Ilyen volt néhány hete a nagyböjti halas ebéd, minek keretében halat és rákot lehetett enni, s ilyen volt az elmúlt héten a húsvéti szent három nap.
Nagycsütörtök, az Utolsó Vacsora emlékmiséje
Tavaly Nagycsütörtökön egyedül mentem le Passaicba, de idén sikerült - nem kis könyörgés, morgás és ne csináld már, jogilag szabadságon vagy szövegek keretében - rávennem Ancsát, hogy jöjjön le velem, már csütörtök délután. Azt, hogy már több mint egy éve vagyunk Amerikában az is bizonyítja, hogy most kezdünk rájönni, bizonyos dolgokat hogyan lehet olcsón, de legalább praktikusan megoldani. Erre egy példa a Passaicba való utazás. Első alkalommal egy méregdrága vonatutat választottunk. Hazafelé már megtaláltuk a kínai buszt, amely olcsó, ámde forgalomfüggő. Fél, egy óra késés benne van. Nem is beszélve, hogy New Yorkból indul, ami azt jelenti, hogy oda be kell jutni, s bár Laci atyánk mindig bevitt, de biztos, hogy lett volna jobb dolga is vasárnap délután, mint a csúcsforgalomban araszolni.
A Nagypénteki szertartás kezdete
Aztán néhány alkalommal ezelőtt megtaláltuk, hogy van busz Newarkba is. Newark New York elővárosa, New Jersey-ben, s arról nevezetes, hogy a három nagy New York-i repülőtér közül a harmadik itt van. Mi is innen fogunk majd 28-án hazarepülni. Szóval innen is van busz. Viszont egy része New Yorkból jön, s emiatt volt, hogy másfél órát késett. S legutóbb, a halas ebéd után fedezte fel Ancsa, hogy van egy kvázi helyiérdekeltségű vonat is, igaz, Trentonban át kell szállni, de olcsón és aránylag gyorsan hazavisz, nem is beszélve arról, hogy pár utcányira tőlünk van a megállója. Persze ezen a vonaton is vannak nekem nem érthető dolgok, mint például, hogy csak egy szerelvénybe lehet beszállni, s a kalauz akkor sem enged át a másik négy üresen álló szerelvénybe, ha egymás ölében ülünk, vagy hogy ha megjön a vonat, az ami a csatlakozás lesz, kiszállnak belőle az emberek, mi meg beszállunk, miért jön a kalauz, s kerget ki bennünket, hogy két perc múlva ugyanabba a vonatba beszálljunk. Na mindegy, lesznek szabályok, melyeket úgysem fogok Amerikából megérteni.
Tűzszentelés
Szóval verőfényes csütörtökünk volt, s elindultunk Passaic felé. A helyzetet rontotta egy kicsit, hogy én levettem a szóróanyagból egy menetrendet, amely - ismét egy nem logikus dolog - nem tartalmazta az összes megálló helyét, ahol a vonat megállt. Így egy megállóval korábban hagytuk el a vonatot, de szerencsére gyorsan át tudtunk szállni egy következőre, s azon kvázi lógva tettük meg azt a pár mérföldet. 
Krisztus Világossága...
Maguk a húsvéti szertartások nagyon mélyek és felemelőek. Nekem személy szerint ez a kedvenc liturgikus időszakom, amellett, hogy rendkívül fárasztó, nagyon oda kell figyelni, s mivel ezek a szertartások egyszer vannak az évben, úgyhogy fel is kell készülni. A szent népnek is feltűnő, hiszen sokat füstölünk, ez az egyetlen alkalom a liturgikus évben, amikor az oltár előtt teljesen leborul az ember, s a tűzszentelés viharos erejű szélben különösen izgalmas. 
Vízszentelés

A katolikus egyház liturgiájában az a különleges és az érdekes, hogy bárhová megy az ember maga a liturgia (na jó, pici különbségekkel), de ugyanaz. Mert bár mondjuk az eszkimó liturgia Isten fókájának nevezi Isten bárányát, de pontosan lehet tudni, hogy mikor és mi következik, mindenütt ugyanazok az olvasmányok vannak, ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a Húsvéti Örömének, még ha angolul is énekli a kántor. 
Körmenet...
A szertartások között volt arra is módunk, hogy legújabb hobbinknak, Laci atyával, éljünk. Ez pedig a Passaic-i magyar templom történetének feltárása volt. Kerkay Emese segítségével több könyvet is találtunk, s csak úgy röpködtek az évszámok, röpködtek az elképzelések... Egy részüket adat híján nagyon nehéz bebizonyítani, de ismervén a magyarokat, no meg ismervén a papokat, azt lehet mondani, szinte biztos, hogy így volt. S persze arra is volt mód, hogy Ancsa folyamatosan a szobájában üldögélve írja a cikkét. Hiába, ezért jöttünk Amerikába.
S persze volt idő egy-egy szivarra is, még ha én egy kissé fáztam...
Nagyszombaton azért, amíg sült a bárány, egy kisebb kirándulást tettünk a környékre, hiszen a Rifle Camp Park-ban már tavaly húsvétkor is jártunk, s nem láttunk őzeket, amelyeket ilyenkor etetni lehet. Nagyon bátrak, látszik, hogy ezen a környéken nemzedékek óta nem volt vadászat (a felesleget befogják, s máshová szállítják el), mondhatni szinte a tenyerünkből ettek. 
Őzetetés... 
Egy teljes liturgikus évet éltünk le Amerikában. Húsvét - Pünkösd - Évközi idő - Advent - Karácsony - Farsangi idő (bár ez nem liturgikus időszak), s újra húsvét. Az idő halad. Hogy mi bölcsebbek lettünk-e ezzel az évvel? Ancsa nagyon sokat tanult. Az biztos. Angolban mind a ketten fejlődtünk. De most vagyunk ott, hogy ha esetleg vissza kellene jönnünk, tudnánk hova is jövünk. S azt is tudjuk hova is tartozunk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése