Nemzetiségi kérdés az USA-ban

Az elmúlt egy-két hétben többen kérdezték tőlem, hogy hogyan is van ez a nemzetiségi, vagy mondjuk úgy faji kérdés az USA-ban. A dolog jelenleg éppen aktuális, ezért megpróbálom azokat a tapasztalatokat, illetve információkat összeszedni, amelyeket megéltem, megtapasztaltam, megfigyeltem. Teszem ezt azzal a szándékkal, hogy - amennyire lehet - igyekszem realista lenni. A dolog már rég óta foglalkoztat, s próbálom olyan pontosan leírni, amit gondolok, ahogy csak lehet. Teszem ezt azzal a megjegyzéssel, hogy nem vagyok szakember, nem vagyok szociológus, pedig valószínűleg ebbe neki is beletörne a billentyűzete... Hát még az enyém. 

Ennek a térképnek a témához semmi köze... 

Mint említettem, a kérdés sajnos aktuális. Jelenleg tisztázatlanok a körülményei annak a rendőri intézkedésnek, Missouri államban, amikor intézkedés közben egy fekete bőrű 17 éves fiút egy fehér rendőr agyonlőtt. A dolgot elvileg elintézhetném egy vállrándítással, hogy Ferguson, ahol ez az egész történt 890 mérföldre van, de ez nem ilyen egyszerű. A televízió, azon belül, amit nézni szoktam az NBC, valamint CNN gyakorlatilag csak ezzel foglalkozik, hiszen az eset következtében kisebb polgári elégedetlenség tört ki a településen, folyamatosan tiltakoznak.

A Ferguson, MO rendőrségről mostanság nem a legjobb a vélemény... Sajnos valószínűleg okkal...

 Az Egyesült Államokat korábban a népek olvasztótégelyének nevezték, ez a metafora Israel Zangwill 1908-ban írt színdarabjának címéből ered, amely az amerikai álom reményében az Újvilágba érkező bevándorlók asszimilációját dolgozza fel. Eszerint Amerika a nagy alkimista, amely egybeolvasztja a népeket, amíg a sokféle nemzeti öntudat egységes identitássá alakul. Ma azonban már egyértelmű, hogy az amerikai társadalom fejlődése egészen más irányt vett, és a kulturális sokszínűség hazája lett. A bevándorlók ápolják hagyományaikat, amelyek sokszor, az emigráns csoportok méretétől függően, be is épülnek az amerikai kultúrába. 

Hát minek nevezzelek?

Amerikában van egy kifejezés, amit sokszor használnak. Ez a politically correct, rövidítve PC. Tehát, hogy valami legyen politikailag korrekt, ne sértse senkinek az érdekét. Használata némileg ellentmondásos: ha ugyanis egy kijelentést politikailag korrektként kiemelünk, az előfeltételezi, hogy a más formájú megnyilatkozások inkorrektek: emiatt olykor pejoratív értelemben használják. Egyes törekvések az alacsony presztízsű foglalkozások nevét is újrafogalmazzák (pl. „kukás” helyett „hulladéklogisztikai referens”) vagy már-már az érthetőség rovására fejeznek ki emberi tulajdonságokat. Más kifejezések sértő jellegéről azonban széles körű közmegegyezés van (pl. a magyarban a „hülye” szóról). Ilyen esetekben a politikai korrekt megfogalmazás érzékeltetni tudja az embernek kijáró tiszteletet, amennyiben tekintettel van az adott csoport és hozzátartozóik által preferált szóhasználatra (szemben a tévképzeteket keltő vagy társadalmi elítélést tükröző megnevezésekkel). Ruth Perry kutatásai szerint a kifejezés először Mao Ce-tung Vörös könyvecskéjében jelent meg, innen vette át az amerikai radikális baloldal az 1960-as években. Mivel a kifejezés összekapcsolódott a radikális politikával és a kommunista cenzúrával, az amerikai jobboldal a baloldal (liberálisok és demokraták) lejáratására használta.
Egyes bevett fogalmaknál előfordulnak olyan szavak, amelyek egy inkorrekt jelzővel egyeznek meg, vagy éppen a korrekt szóval azonosak, csak negatív töltetűek. Ilyen például a „fekete lyuk” kifejezés, amelynek pejoratív használatát (olyan hely, ahol minden eltűnik) egyes feketék sérelmesnek találják. Éppen ezért volt néhány éve, hogy a karácsonyfát átnevezték ünnepi fává, mondván ezzel nem sértik meg a mohamedánokat és a zsidókat. Éppen ugyanez van a bőrszín kérdésben is. Nem nagyon beszélnek róla. Nem illik ezzel foglalkozni. Nem illik szóba hozni. Mondhatni az egész kérdés - ahogy én látom a szőnyeg alá van söpörve. Pedig a szegregáció, ami a megkülönböztetést jelenti létezik. Itt nem a feketék (PC: afroamerikaiak) megkülönböztetését értem, bár a legjellemzőbb ez. 

Van itt mindenféle nemzetiség... S vannak emberek, akik tudnak együtt élni, s vannak, akik nem...

Ha egy kicsit belemerülünk a történelemben, azt szinte minden iskolás tudja, hogy Lincoln, valamint az amerikai polgárháború egyik célja a rabszolgaság eltörlése volt. Ez sikerrel járt, illetve nem egészen.  A polgárháború után alkotmányjogi formában is kimondatott az egyenjogúság, az azonban - főleg Délen - nem valósult meg. 1896-tól életbe lépett a feketék társadalmi elkülönítése a fehérektől. Nem utazhattak együtt a járműveken, külön kezelték őket a közhivatalokban, a kórházakban, a szállodákban, a templomokban, még a temetőkben is. Az első és a második világháborúban is külön egységekben harcoltak. A koreai háború már változást hozott, a vietnami pedig megvalósította az egyenlőséget. A háború hozta fellendülés - főleg az ipari körzetekben - egyre több munkalehetőséget nyújtott. Ez felgyorsította a négerek elvándorlását Délről. Erősítette ezt a folyamatot a mezőgazdaság gépesítése is, mely bizonyos déli körzetekben a néger munkanélküliséget közel 50%-ra emelte. A nagyvárosok azonban nem váltották be a feketék reményeit. Nem sikerült a társadalmi ranglétrán jelentősen fölkapaszkodniuk, a jogi rendezés pedig fel sem merülhetett. A szegregáció (elkülönítés) pont a városokban volt a legerősebb. A belvárosokban lassan a színesek "uralkodtak", a fehér lakosság kezdett kiköltözni a kényelmesebb, egészségesebb kertvárosokba. A hatvanas években különös hevességgel lángolt fel az elégedetlenség. Tömegével robbantak ki a gettólázadások, melyeknek időnként csak a Nemzeti Gárda bevetése vetett véget. Ezzel kapcsolatban néhány érdekesség. A Legfelsőbb Bíróság alig 45 évvel ezelőtt törölte annak tilalmát, hogy egy fehér hozzámehessen egy feketéhez. 2010-ben a házasságkötések 15 százaléka vegyes házasság volt, több mint kétszer annyi, mint 1980-ban. Az amerikaiak 40 százaléka örömtelinek tartja ezt a változást, míg tízből egy embert elkeserít a tendencia. Van olyan hely, ahol a mai napig leköpik a vegyes házasokat, van ahol meg teljesen normális. Passiacban, a magyar közösségben van egy házaspár, magyar a feleség, afroamerikai a férj, s nagyon édes gyerekeik vannak, amikor a fekete (na jó, inkább világosbarna) legényke felveszi a magyar ruhát... 

Passiac-i magyarok...

Az afroamerikaiak, akik itt élnek általában az USA állampolgárai. Nélkülük leállna az USA működése. Itt Philadelphiában ők vannak a boltokban, ők vezetik a buszokat, ők intézték a bankszámlánkat, ők varrták méretre az öltönyömet, tehát a közszolgáltatások nagy részét ők intézik. Nélkülük egyszerűen minden leállna. De hogy mennyire a nemzetiségekre épül ez az ország, s ez mennyire ki is van hangoztatva, a gondnokunk büszkén vallja magát olasznak, pedig egy szót se beszél olaszul. 

Itt északon, ahol mi élünk a helyzet még összetettebb, illetve még bonyolultabb egy másik nemzetiség miatt, akik jelenleg egyre inkább meghatározóbbak. A spanyolajkú kisebbség egyre inkább az USA-ban meghatározó. Jelenleg már többen vannak, mint az afroamerikaiak... Az afroamerikaiak - főleg itt északon - lassan kitörnek a gettókból, s helyüket a spanyoloknak nevezett, általában illegálisan itt élők foglalják el. Tudni kell, hogy ma Amerikában az itt élő emberek kb. 10-15%-a illegálisan él az országban. Nem csak spanyolok, hanem mindenhonnan itt maradtak. Igen, sok magyar is. Gettysburg-ben is találkoztunk ott takarító magyarral, aki négy éve illegálisan itt van. Hazamenni nem tud. Ha a rendőr igazoltatja, gondban van. 

Sokan vannak itt dokumentum nélkül...

Miért is írtam ezt le? Amikor még régen hallottam az USA-ról (ez javában az előző rendszert jelenti), akkor azt mondták, hogy itt a négereket verik, a gettókból nem lehet kitörni, meg ilyesmi. A dolog ennél sokkal összetettebb. Itt aki akar dolgozni, az előbb-utóbb talál magának lehetőséget. Aki ki akar törni, annak van rá lehetősége. Persze, sokan vannak itt is, akik a surranópályán, a farvízen próbálnak lavírozni, ami vagy sikerül, vagy nem. Általában nem.
Miért írtam le ezt az egészet? Mert sok félreértés van. Amerika nem különbözik Európától, vagy akár Magyarországtól abban, hogy vannak olyan helyek, ahol teljes biztonsággal közlekedhet az ember, s vannak helyek, ahol nem. Philadelphiának ez a része abszolút biztonságos. Tőlünk nyugatra, a folyó mellett... Az a rész már sokat szerepel az itteni Kék fényben. Otthon is, az ötödik kerület, az szerinte kifogástalan... De mondjuk a "nyolcker"... A másik ami miatt leírtam az az előítéletek. Először mi is furcsán éreztük magunkat, a rengeteg ázsiai, spanyol, feketebőrű között. Aztán rájöttünk, hogy mindenkinek megvan a saját élete, a saját haszna, a saját, irányunkba való segítsége. S ami nagy előnyük: ők itthon vannak. Mi pedig vendégek vagyunk, ezen a földön.