Mielőtt bárki, bármit félreért, én vidéken nőttem fel. Számomra a vidék szó nem negatív, sőt. A nyugalma, a békéje, a csendje, az otthont jelenti. Ancsával ezen szoktunk néhanapján vitázni, ő magát budapestinek tartja, én nem. Soha nem is akartam az lenni. Igaz, most egy picit nagyobb városban élek, ennek minden zajával, bűzével együtt. De ez a hétvége, melyről szóló beszámoló utolsó részéhez értünk a valódi vidék. Nyugalmas, csendes, békés. Ez kellett nekem... Ráadásul nagyon érdekes dolgokba futottunk bele.
Ezen a napon háziasszonyunkkal, Emikével egy kicsit csavarogtunk a félszigeten. Különösebb célunk igazából nem volt, de azért sikerült pár érdekes helyre eljutnunk, s pár érdekes embert látnunk. Igazából a Patuxent és a Potomac folyó közötti, elég nagy szigetről beszélünk, ahol nagyon sok féle ember él, egymástól tisztes tanyasi távolságra. S mivel hely van, ezért szeretik mind a nyaralók, mind pedig az Amishok.
Az amishok nagyok érdekes népség. Mondhatjuk nyugodtan, hogy kívülállók. Üzletelnek a nem amish népséggek (értsd mindenki mással), de olyan, hogy egy amish meghív magához egy kávéra, szóba sem jöhet. Életmódjukat meghatározza, hogy többnyire nem használják a modern eszközöket, mint például elektromos árammal működő szerkezeteket vagy az autót. Többségük alapvetően angolul beszél, de a német nyelv pennsylvaniai dialektusát és a hollandot beszélik anyanyelvként. Az amisok törekvése, hogy a külvilágtól elkülönülve, saját maguk oldják meg gondjaikat – ahhoz vezetett, hogy a hivatalos közegek a lehető legkevesebb kapcsolatot tartanak fenn vezetőikkel is. Ezt a gyakorlatot mutatja jellemző módon az 1960-as években történt nyugdíjvita, amit az indított el, hogy az amisok önhatalmúlag és egyoldalúan felmondták az Egyesült Államok nyugdíjrendszerét, mivel hitük szerint nekik tiltott a nyugdíj. A kényszerítésükre irányuló próbálkozások mind csúfosan végződtek, mert a zálogként végrehajtott lovakért, tehenekért vagy más ingóságért kapott pénz fennmaradó részét - mondván, hogy az lopott - nem fogadták el. Végezetül az Egyesült Államok legfelső bírósága úgy döntött, hogy az amisok elkobzott tulajdonait vissza kell szolgáltatni, valamint jóváhagyta azt is, hogy a nyugdíjrendszerből kilépjenek. Be kell, hogy valljam, illetlenséget követtem el, amikor lefotóztam őket, mert nem szeretik. De nekem nagyon érdekesek. Sajnos, mint említettem lehetetlen, hogy leüljek velük, vagy pedig egy-két napot közöttük töltsek. Pedig az életforma, amit élnek, ide értve a közösségi összetartást és egymás tiszteletét nagyon szimpatikus nekem.
Ezen a félszigeten nagy katonai bázis is található, melynek Naval Air Station Patuxent River a neve. Hogy ott van annak sok oka lehet, talán többek között az Andrews Légibázis közelsége, az, hogy Washingtont innen talán legkönnyebben védeni. Éppen ezért itt van az Amerikai Légierő és a Haditengerészet közös kiképzőbázisa. Méghozzá ez egy nemzetközi bázis. Az összes olyan ország légiereje küld ide kiképzendő pilótát, amelyik F gépeken (F-16, F-18, stb) repül. S ha már arra jártunk akkor megtekintettük a helyi légibázis múzeumát, egészen pontosan a Patuxent River Naval Air Museum-ot. Tudom, megint repülőgépek. De itt nem csak repülőgépek voltak, hanem ezen a bázison sok pilótaülést fejlesztettek ki, amely a repülés biztonságát volt hivatott. S persze, persze a múzeum melletti betonon ott állt vagy ötven harci repülőgép és helikopter.
 |
| Kicsit megjáratta a kis kedvencet... |
 |
| Egy amish tanya... |
 |
| Vége a vasárnapi szertartásnak, s indulnak haza. Maryland-i KRESZ szerint nekik van elsőbbségük.. |
 |
| Azért egy ilyenbe egyszer beülnék... |
Délelőttünk zárásaként átmentünk a Salamon-szigetre. Persze ehhez először át kellett mennünk két igen hangzatos nevű településen, amely California, illetve Hollywood névre hallgatott. Amerikában a városnevek adása kicsit - legalábbis szerintem - vicces. Éppen ezért Philadelphiából hét darab van, de Springfield-ból (ahol a Simpson's család is játszódik) egyenesen tizenegy. Éppen ezért soha nem használják a nevet csak úgy. Mi Philadelphia, PA nevű településen lakunk. A leveleket is így kell címezni, nehogy elmenjen Philadelphiába - New York államba.
 |
| A Salamon-sziget bejárata |
A Salamon-sziget Maryland egyik igazi nyaralókörzete. Nagyon szép, rendezett környék, rengeteg nyaraló, s még több jacht. Igazából akkor lenne tökéletes, ha lehetne fürdeni is, de augusztusban már sok a vízben az olyan valami, amit talán piócaként tudnék lefordítani. Így sajnos a fürdés nem megoldható. De itt nem is nagyon akarnak fürdeni az emberek. Rengeteg az olyan épület, melyből lépcső vezet le a mólóhoz, s ott már csak be kell pattanni a hajóra, s irány a Chesapeake-öböl... Itt még vezetni is máshogy vezetnek az emberek. Ha meglátják, hogy közeledsz az átkeléshez, onnan vagy tíz méterre megállnak, s integetnek, hogy tessék, szíveskedj átfáradni, mi bőven ráérünk...
 |
| Végül is hajóval is hazajöhettünk volna... |
Nos, ez a hétvége is véget ért, sajnos. De az időnek az a dolga, hogy haladjon tovább. Már csak egy kitünő ebéd várt ránk, s utána kiültünk a házigazdáinkkal a kertbe, kis beszélgetésre, pihenésre. Majd bementünk Washingtonba, hogy még egyszer megnézzük a Mall-t, már világosban is. Megnéztük az eddig nem látott II. világháborús emlékművet, illetve a koreai háború emlékművét. Ez utóbbi egy nagyon izgalmas szoborcsoport, amely egy vonuló, felderítő csapatot akar jelképezni. A volt egy felírás, ami nagyon elgondolkodtatott: Freedom is not free... Nagyon érdekes. A szabadság nem szabad. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a szabadság nem jön, csettintésre. Azért meg kell küzdeni.
 |
| A koreai háború emlékműve |
Nos, vissza is érkeztünk a Lincoln szoborhoz, hogy hétvégénk kerek legyen. Még gyorsan felszaladtunk, hogy a szokásos hűtőmágneseinket megvegyem, majd várt bennünket a busz, hogy fél órás késéssel, de eszeveszett tempóban hazahozzon Philadelphiába.
Köszönjük Emike, köszönjük István... Nagyon kedves, nagyon békés és nagyon természetes hétvégét kaptunk tőletek. Jó volt ott lenni. S hogy megszólaljon belőlem a hungry hungary (hogy én hogy utálom ezt a poént...) nagyon jó volt ott enni... Csak annyit tudunk mondani, köszönjük. S ebből szerintem mindent értetek...
 |
| Házigazdáinkkal a II. világháborús emlékműnél, háttérben (s a fejemből kilóg) a Washington emlékmű |
Utóirat: Jelen írás megjelenése után elég sok információt találtam különféle internetes felületeken az amish-okról. Úgy gondoltam, hogy ebből összeszedett információkat megosztom.
Az Amisok (mind az amis, mind az amish név pontos) az Egyesült Államokban élő 200 000 főt számláló közösség. Nem használnak modern eszközöket, nem használnak autót, elektromosságot, nem fogadják el a modern orvosi ellátást, nem kötnek biztosítást, és nem vonulnak be katonának.
Az amisok története Európába a XVII. századig nyúlik vissza. Ekkor még a Rajna folyó Németországhoz közeli, svájci szakasza mellett éltek. Az anabaptista elveket valló keresztény közösséget a hatalom nem nézte jó szemmel. Az amisok ellenezték az állam és egyház összefonódását, az egyház elvilágiasodását. Egyes papok gátlástalanságát látva a kereszténység megreformálását hirdették. Ellenezték a csecsemők keresztelését, mert szerintük a hit vállalásának tudatos elhatározásnak kell lennie. Ezért a felnőtteket csak 18 éves korukban keresztelték meg. Mindez azonban európai üldözésükhöz, sokuk Amerikába történő meneküléséhez vezetett.
Első nagyobb csoportjuk 1720 és 1730 között érkezett a mai Pennsylvania területére, s hamarosan Európában egyetlen amis sem maradt. Ma az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 200 ezer amis él. Legnagyobb számban Ohio államban laknak, s letelepedésük óta őrzik vallásukat, kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, ruhaviseletüket.
A legtöbb amis gyerek csak 8 osztályt végez, mely nem felel meg az amerikai tankötelezettségnek. Egy 1972-es bírósági ítélet azonban az Alkotmány szülői jogokról és vallásszabadságról szóló passzusai alapján kimondta, hogy nem lehet az amis szülőket kötelezni gyermekeik magasabb szintű taníttatására. Mindez talán különösen hangzik, az amis élet azonban maga is iskola. Az idősek megtanítják a fiatalokat házépítésre, földművelésre, ácsmunkára, kereskedésre. Mire egy kislány 12 éves, már tudja, hogyan készítsen ételt több tucat személyre, a fiúk pedig szintén tizenéves koruk óta aktívan dolgoznak a ház körül és a földeken.
Az amis iskolák egy tantermesek, a tanítók pedig egymásnak adják át oktatói tudományukat. Mindezzel együtt, az Amerikai Oktatási Hivatal egy tesztje alapján az amis gyerekek teljesítménye magasabb volt az állami iskolákban tanuló társaik átlagánál.
Az amisok az egyszerűséget hirdetik mindennapjaikban is. Nem használnak villamos áramot, autók helyett tipikus szekereiken utaznak. A kisfiúk és a férfiak széles karimájú fekete kalapot, nyáron szalmakalapot, fekete nadrágot és fehér inget hordanak. A kislányok és nők pasztellszínű vagy fekete hosszú ujjú és szinte bokáig érő ruhát, kötényt és főkötőt viselnek, ékszereik nincsenek. A nők soha nem vágják a hajukat, hanem hátul kontyba fogják. A férfiaknak bajszuk nincs, de miután megnősülnek, szakállt növesztenek.
A civilizációs betegségek, mint a cukorbetegség, magas vérnyomás, autizmus, rák, vagy a szívbetegség, gyakorlatilag ismeretlen az amis falvakban. Elutasítják a modern orvosi kezelést, a védőoltásokat, és a hagyományos, több évszázados tapasztalatokon nyugvó gyógyfüves kezelésekben hisznek.
Néhányan az amisokat tudatlannak, elmaradottnak tartják. De lehet-e valaki elmaradott, mert nem néz tévét, videót, nem jár moziba, nincs mobiltelefonja és nem követi a divatot? Lehet-e valakit tudatlannak hívni, mert nem használ gázolajat, villamos áramot, műanyagot, földjein modern vegyszereket, vagyis környezetét egyáltalán nem szennyezi? Az amisok anyanyelvükön, mely a német nyelv egyik dialektusa, és angolul is folyékonyan beszélnek.
Hisznek az erőszakmentességben. Katonai szolgálatot soha nem vállalnak, s ha bántanák őket, akkor sem ütnek vissza. Hitük szerint Isten tartja őket távol a modern világ pénzt és a nyereséget bálványozó eszmevilágától. Természetesen ennek a közösségnek is vannak “fekete bárányai”, akik felrúgják hagyományikat, és másként élik életüket. Ezeket az eseteket előszeretettel mutatja be a média. Azonban az amis többség hite erős, hiszik, hogy ők járnak az Isten által megszabott helyes úton, és nem is kivánnak ezen változtatni.
Az Amisok (mind az amis, mind az amish név pontos) az Egyesült Államokban élő 200 000 főt számláló közösség. Nem használnak modern eszközöket, nem használnak autót, elektromosságot, nem fogadják el a modern orvosi ellátást, nem kötnek biztosítást, és nem vonulnak be katonának.
Az amisok története Európába a XVII. századig nyúlik vissza. Ekkor még a Rajna folyó Németországhoz közeli, svájci szakasza mellett éltek. Az anabaptista elveket valló keresztény közösséget a hatalom nem nézte jó szemmel. Az amisok ellenezték az állam és egyház összefonódását, az egyház elvilágiasodását. Egyes papok gátlástalanságát látva a kereszténység megreformálását hirdették. Ellenezték a csecsemők keresztelését, mert szerintük a hit vállalásának tudatos elhatározásnak kell lennie. Ezért a felnőtteket csak 18 éves korukban keresztelték meg. Mindez azonban európai üldözésükhöz, sokuk Amerikába történő meneküléséhez vezetett.
Első nagyobb csoportjuk 1720 és 1730 között érkezett a mai Pennsylvania területére, s hamarosan Európában egyetlen amis sem maradt. Ma az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 200 ezer amis él. Legnagyobb számban Ohio államban laknak, s letelepedésük óta őrzik vallásukat, kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, ruhaviseletüket.
A legtöbb amis gyerek csak 8 osztályt végez, mely nem felel meg az amerikai tankötelezettségnek. Egy 1972-es bírósági ítélet azonban az Alkotmány szülői jogokról és vallásszabadságról szóló passzusai alapján kimondta, hogy nem lehet az amis szülőket kötelezni gyermekeik magasabb szintű taníttatására. Mindez talán különösen hangzik, az amis élet azonban maga is iskola. Az idősek megtanítják a fiatalokat házépítésre, földművelésre, ácsmunkára, kereskedésre. Mire egy kislány 12 éves, már tudja, hogyan készítsen ételt több tucat személyre, a fiúk pedig szintén tizenéves koruk óta aktívan dolgoznak a ház körül és a földeken.
Az amis iskolák egy tantermesek, a tanítók pedig egymásnak adják át oktatói tudományukat. Mindezzel együtt, az Amerikai Oktatási Hivatal egy tesztje alapján az amis gyerekek teljesítménye magasabb volt az állami iskolákban tanuló társaik átlagánál.
Az amisok az egyszerűséget hirdetik mindennapjaikban is. Nem használnak villamos áramot, autók helyett tipikus szekereiken utaznak. A kisfiúk és a férfiak széles karimájú fekete kalapot, nyáron szalmakalapot, fekete nadrágot és fehér inget hordanak. A kislányok és nők pasztellszínű vagy fekete hosszú ujjú és szinte bokáig érő ruhát, kötényt és főkötőt viselnek, ékszereik nincsenek. A nők soha nem vágják a hajukat, hanem hátul kontyba fogják. A férfiaknak bajszuk nincs, de miután megnősülnek, szakállt növesztenek.
A civilizációs betegségek, mint a cukorbetegség, magas vérnyomás, autizmus, rák, vagy a szívbetegség, gyakorlatilag ismeretlen az amis falvakban. Elutasítják a modern orvosi kezelést, a védőoltásokat, és a hagyományos, több évszázados tapasztalatokon nyugvó gyógyfüves kezelésekben hisznek.
Néhányan az amisokat tudatlannak, elmaradottnak tartják. De lehet-e valaki elmaradott, mert nem néz tévét, videót, nem jár moziba, nincs mobiltelefonja és nem követi a divatot? Lehet-e valakit tudatlannak hívni, mert nem használ gázolajat, villamos áramot, műanyagot, földjein modern vegyszereket, vagyis környezetét egyáltalán nem szennyezi? Az amisok anyanyelvükön, mely a német nyelv egyik dialektusa, és angolul is folyékonyan beszélnek.
Hisznek az erőszakmentességben. Katonai szolgálatot soha nem vállalnak, s ha bántanák őket, akkor sem ütnek vissza. Hitük szerint Isten tartja őket távol a modern világ pénzt és a nyereséget bálványozó eszmevilágától. Természetesen ennek a közösségnek is vannak “fekete bárányai”, akik felrúgják hagyományikat, és másként élik életüket. Ezeket az eseteket előszeretettel mutatja be a média. Azonban az amis többség hite erős, hiszik, hogy ők járnak az Isten által megszabott helyes úton, és nem is kivánnak ezen változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése