Guberálunk

Szüleim engem mindig arra okítottak, hogy aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Másként megfogalmazva, az értékeidre vigyázz, a bútorokat óvd. Jó, tény, nem volt nálunk a Nagy Bandó András által emlegetett Pedánsék rendje: "- Cipõt le, jöjjön be! . . . Kis lakás - nagy rend! . . . Az elõszobában a mozaikra padlószõnyeget tettünk, a padlószõnyegre torontálit, a torontálira védõszõnyeget, a védõszõnyegre porfogót, de arra sem lépünk cipõvel! . . . A fotelokra védõhuzatot tettünk, a védõhuzatra pedig huzatvédõ huzatot . . . Nálunk még a nyitott ablakon is huzat van! . . .A gyerekszobában rend van! . . . Mi úgy szoktattuk a gyereket, hogy a szomszédban játsszon! . . . "

Ifjúkori háztömblakótársam: Nagy Bandó András

Ez nem volt, de ami bútorunk volt azt megbecsültük, hiszen azért dolgoztunk. Mármint szüleim dolgoztak. Aztán az évek során én is összegyűjtögettem bútorokat, melyekhez ragaszkodom. Még ha az olyan kopott és picit szakadt is, mint az otthoni fotelem. De mennyi és mennyi gondolatot írtam le benne, mennyi és mennyi barát üldögélt benne, mennyi és mennyi beszélgetésre emlékezhet az a fotel. 

Mosni gyönyörűen mosok, de a hajtogatás művésznője még csata előtt áll...

Ehhez képest itt Amerikában egy számomra nehezen megérthető dolog zajlódik le. Már több alkalommal említettem, de ez a dolog ma olyan szintre emelkedett, ami szerintem megér egy bejegyzést. Ha más miatt nem is, de azért, hogy azok akik tervezik az Amerikába költözést tanuljanak belőle. Bútort, főleg apróbútort csak óvatosan szabad vásárolni. Nem, nem azért mert rossz, hanem azért, mert ha sétálsz az utcán fogsz találni. Egyszerűen hihetetlen mennyiségű bútort és műszaki cikket raknak ki az utcára... S ugyebár itt az a szabály, ami az utcán van, s nem áll mellette tulajdonos, s nem látszik, hogy csak a másik cumót cipeli fel, azt viheted. Ez otthon is így van, leszámítva, hogy jobb ha viszel magaddal fegyveres testőrt... S ez nem nap, mint nap ismétlődik azért...

Az asztal mai termés... 

S az a helyzet, hogy nem csak lepukkant, kopott, törött dolgokat tesznek ki az emberek. Van közöttük amely alig, vagy egyáltalán nem használt. Találtunk többek között dvd lejátszót, melyen még rajta volt az a fólia, amelybe eredetileg csomagolták. Mi volt a hibája? A távirányító eleme lemerült. 3 dollár volt az elem. Nem vett új elemet, hanem kidobta az egészet. Kempingszék, melyen még látható a rá kötözött típuscímke, árral... 

A kempingszék (mind a kettő) vadonat új. Látszik, hogy még senki nem ült benne.... 

Ma összesen két asztalkát, meg a televízióhoz egy sínt találtunk. Az egyik asztalkát én, mikor a boltba mentem. Pont jó, mert a szintén guberált dvd lejátszót rá tudom tenni. Ancsa hazafelé pedig a konyhába talált egy asztalkát, amiért szépen visszasétáltunk. Az üdítőknek, vizeknek kitűnő szervizasztal... Igaz, egy jóember, aki szintén szemet vetett ama asztalra kicsi anyagi ellentételezést akart kérni, de ugyebár én nem érteni angol. Amerika egyfelől a tárgyak bűvöletében él, hiszen mindenkinek rengeteg cucca, rengeteg kütyüje van, de ha már nincsen szüksége rá, vagy jobbat szerzett gondolkodás nélkül kidobja. Vannak weblapok, mint például a craigslist.org, ahova fel-feltesznek hirdetéseket az emberek, de nekünk igazából nem volt szerencsénk vele. Általában vissza se jeleztek, vagy ha visszajeleztek se volt benne köszönet. Itt van free rovat is, például ha szeretnék Ancsának egy pianót, az is akad, több is. Csak vidd el innen, mert útban van, jelmondattal. 

Ja és azért veszünk mindenből ennyit, mert mondjuk négyet adnak egy áron... De ez másik téma...

Összességében ez alatt a kevesebb, mint két hónap alatt összegyűjtögettük az alábbiakat:

- kenyérpirító

- lépcsőzőgép

- Tv asztalka

- konyhai asztalka

- televízió falra szerelő sín (pont az új televíziónkkal kompatibilis)

- konyhai tartó

- dvd lejátszó

- mérleg (fontban és kilóban is mér)

Nagyon remélem, hogy a holnap esti sétámon még egy munkavállalási engedélyt is találok, mert összegezve a körülményeinket már csak ez hiányzik számomra... De ez alapjában nagyon...