Pár napja a J1 es vízummal rendelkezők eligazításán vehettem részt. Fura-kellemes érzés volt jelen bennem egyszerre. Számomra furcsa, hogy naponta többször elmondják a "
You are the best"-et, hiszen én csak teszem a dolgom, amivel párhuzamosan arra törekszem hogy azt a legjobban csináljam, azt a szűk területét a molekuláris biológiának jól műveljem, lehetőleg jó legyek, mert másként ne érdemes valamit csinálni. A HAESF ösztöndíj ennek megvalósítására jó lehetőség. Az embernek van egy ötlete, szerez hozzá szakmai támogatót és ők segítik azzal, hogy anyagilag megteremtik a kutatómunka lehetőségét és közben a megélhetésünket, lakhatásunkról gondoskodnak. Bízom benne, hogy szakmailag segíti majd az életem, az ösztöndíj által lehetővé tett kutatási és kollaborációs lehetőség, amely persze új kutatásokra, kollaborácókra, cikkekre, így együtt pályázatokra.
Nagyon vegyes érzelmekkel indulunk. Egyrészről nehéz lezárni az itthoni dolgainkat, másfelől készülni a következő év kemény munkájára. Az elmúlt hetekben éjjel-nappal mást sem csináltam, mint megpróbáltam úgy itthagyni az intézeti feladataimat, hogy gördülékenyen (gördülésmentesen) menjen tovább a munka. Közben cikket írtunk és a diákom rektori dolgozatát javítottam. e mellett persze a családdal, barátokkal is kell foglalkozni, hogy itt is minden OK legyen (meghatalmazások, iratok elérhető helyen stb).
Közben a laborban elköszöntek és kaptam két pót-házőrzőt (egy nagy és egy pici pulit), így Lurkó kutya ugyan nem jöhet ki, de nem leszünk házőrző nélkül.
 |
| Sajnos nem jöhetsz... |
 |
| De te se... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése