Bye, bye útlevél! szijúnemsokára...

Na ez is megtörtént. A Magyar Állam által kiállított, nevünkre szóló úti okmányt, amely mellesleg a Magyar Állam tulajdona kényre-kedvre átadtuk egy idegen államnak. Jelesül az Egyesült Államoknak, hogy csináljon vele, amit akar. Egye meg, süsse meg nyárson, énekelje el fölötte a Yankee Doodle-t, vagy pedig ragasszon bele egy szép vízumot. Megvolt a vízuminterjú.

Ma reggel hivatalosak voltunk a Szabadság tér 12. szám alá. Szeretem a tizenkettes számot. Tizenkét hónapra megyünk, jelen álláspont szerint, tizenkétszer hívtam a nagykövetséget (nem vicc, megszámoltam), tizenkettő ezüstpityke fityeg a mentémen. Szóval ma volt ama nagy nap, melyre már 20 napja várok. Akkor kezdtem el intézni. Lehet, hogy az én ügyetlenségem, vagy a bank vicces hozzáállása az oka, de már nagyon számoltam a napokat.

Na jó, ennyire azért nem...

Tegnap este mondom kedvenc egyetlen nejemnek, Ancsának, aki híres arról, hogy nagyon nehezen bírja, amikor várakozni kell, hogy te szegény, meg fogsz őrülni. Mondja, nem-nem, majd addig is dolgozik a notebookján. Hát sajnos ez felejtős, válaszolám neki, mert nem lehet bevinni. Gyorsan fel is olvastam neki mi mindent nem lehet az USA nagykövetségére bevinni. Utódaink okulása végett eme "rövid" listát ide is másolom:
Tilos az Egyesült Államok nagykövetségére vagy konzulátusára belépni az alábbi tárgyakkal:

• Elemmel működő elektronikus eszközök, pl. mobiltelefonok, digitális naplók, digitális órák, személyhívók, fényképezőgépek, audio/videokazetták, CD- és MP3-lejátszók, floppylemezek, laptop számítógépek vagy hordozható zenelejátszók
• Nagyméretű válltáskák, retikülök – kizárólag a kézben vihető táskák engedélyezettek
• Az olyan táskák, mint pl. az utazótáskák, hátizsákok, aktatáskák, bőröndök, bőr- és vászontáskák és cipzáras mappák – kizárólag a kérelemmel kapcsolatos papírokat tartalmazó nejlontasak engedélyezett
• Élelmiszerek és folyékony anyagok
• Lezárt borítékok vagy csomagok
• Cigaretta, szivar, gyufásdoboz, öngyújtó
• Éles/hegyes tárgyak, pl. olló, zsebkés, körömreszelő
• Bármilyen fegyver vagy robbanóanyag

A lista a teljesség igénye nélkül készült. A biztonsági személyzet egyéb tárgyak esetében is dönthet úgy, hogy megtiltja a bevitelt.

Ezt nagyon komolyan veszik. Mi direkt semmiféle táskát nem vittünk, telefont se, de a kocsikulcs a zsebembe maradt - még azt is elvették. Betették egy robbanásbiztos szekrénybe.

Ma reggel 8-ra értünk oda. A fenti képen nem látszik, de most már kétember magas vaskerítés veszi körül az épületet, olyan biztonsági berendezésekkel, hogy a NASA központba könnyebb a belépés. Miközben várakoztunk, s csendben gyűlt a tömeg (milyen jó, hogy korábban értünk oda, a 8:15-ös időpontunkra már 60-70 fő várakozott az utcán), végignézhettük ahogy egy biztonsági ember tükrök, lámpák segítségével vizsgálgatja a zárt udvaron lévő diplomata autók alját és motorházát, hátha bomba van benne. Megjegyzem, s ismétlem: ez a lezárt területen belül álló autóra vonatkozik. Kicsit van biztonság?

Bombakereső ebet nem láttunk, de nem lepődnék meg ha lenne...

Átvilágítás, egyenkénti beengedés, megvolt. De ezt olyan komolyan nézték, hogy amíg Ancsa be nem ment az épületbe addig még a vizsgáló helyiségbe se léphettem be. Ott a már említett kulcs-kérdés, majd én is bemehettem még két zsilipen keresztül az előcsarnokba, ahol már pörögtek az események. Ne mondja senki ezentúl nekem, hogy Amerika nem működik. Az előcsarnokban várt minket szép díszes dosszié, amibe külön-külön bele kellett pakolni az összes kért papírt. Persze, mi vittünk még néhány olyat is, ami nem kellett, de bepakoltuk. Majd a sorszámunk szerint egy hölgyhöz vonultunk, egy ablakhoz. De milyen ablak. Törhetetlen üveg, iratbeadó tálca, szerintem rejtett mikrofon... A hölgy a fényképeinket bescennelte, pár előzetes kérdés, majd ujjlenyomat-vétel. Bal kéz, jobb kéz, majd a két hüvelyujj. 

Nagyon gonoszan majdnem megkérdeztem, hogy mi van azokkal, akiknek nincs kezük... De nem tettem meg.

Ezután újabb rövid várakozás után egy amerikai jóemberhez kerültünk, aki már maga a vízum-konzul. Jó pár kérdés Ancsához, iratok újbóli átnézése, majd ismét ujjlenyomat-vétel. De itt már a két hüvelyujj nem kellett. Pedig éppen azon gondolkodtam, hogy adok neki egy ujjat. Vagy újat. Tudom. Fárasztó szóvicc. Tőlem a jóember semmit se kérdezett, látszik, hogy a J-2 vízumost úgy tekintik, mint csomagot. Majd Kirk (kapitányunk) - mert ez volt a neve - megfogta útleveleinket, s miután a DS-2019-es papírjainkra rápecsételte a nevét, s aláírta, kegyesen intett kezeivel, s mi el, útlevél meg majd jön. Benne a vízummal. Hát ez is megvan.

Már csak a tűzijáték és a konfettieső hiányzott...

Most fogom magam, s felhívom az utazási irodát, hogy intézhetik a jegyet, megvagyunk. S este, ha Ancsa hazajön kinyitok neki egy üveg pezsgőt. Miért? Mert szereti. S ha már valami jól sikerült, mint ez a vízuminterjú, meg az Ancsa két napos tantermi okítása, akkor igyunk egy kortyot. Ennyi idegesség után ránk fog férni.

Utóirat: Most már abszolút van okunk a pezsgőre. Megjöttek a repjegyek. Tehát, hölgyeim és uraim, aki akar még velünk találkozni április 1-jén 10:45-ig teheti meg, illetve akkor integethet nekünk. Frankfurtba érünk 12:25-kor, s onnan indulunk tovább 13:10-kor. S érkezünk Philadelphiába ottani (keleti-parti idő szerint) 16:00-kor. Ez itteni idő szerint 22:00.