Issued... Avagy a vízum kipipálva

Legutóbbi mesém ugyebár az volt, hogy pénteken voltunk vízuminterjún. Akkor az útlevél ott maradt, én pedig sűrűn, s természetesen teljesen feleslegesen, hiszen ki foglalkozik egyáltalán a hét végén a vízumok kérdésével, persze rajtam kívül nézegettem a https://ceac.state.gov/CEACStatTracker/Status.aspx oldalt, ami a vízum-elbírálásról ad információt.

Tetszik, hogy két mozdulat, s megvan az információ...

Természetesen, a nyugi már, semmi nincs, adminisztratív eljárás van folyamatban jelent meg. Most viszont pár perce új felirat tűnt fel, mely örömmel tölt el bennünket:

A várva várt felirat...

Tehát, ez megvan. Most már csak a futárt kell várnunk, meg össze kell csomagolni, s tényleg nincs más, mint a jobb oldali számlálón látható időt kivárni.

Néha lassan döcög...

Tegnap este beszélgettünk Ancsával, s azon kuncogtunk, hogy mind a ketten próbáljuk a várakozás feszültségét levezetni - noha ez a körülöttünk lévőknek, vagy akikkel kapcsolatban vagyunk néha már terhes. Ő ezerrel beleveti magát a kutatásaiba, dolgozatokat javít, embereket lyukaszt, én próbálok minden, teljességgel néha felesleges információt összeszedni, olyanokat, amelyekre lehet, hogy nem is lesz szükség, meg kiírom magamból az izgulást.
Hiába, ezt a pár napot ki kell húzni. Persze, ki fogjuk, de vessen rám nyugodtan valami finom csokoládét, aki egy ekkora életváltozás előtt nem izgult. S persze, azt is tudom ez az egy év, mint a sicc el fog telni. De attól még izgulok... Mert ilyen az embernek a fia.

Utóirat: Végre megérkezett. Nem mondom, hogy vártam nagyon, de vártam nagyon. Íme, megjött a vízum. Hurrá!