Ezer mérföld Amerikában - Gettysburg

Mint azt már beharangoztam, a július 4-i hosszú hétvégén úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kisebb kirándulást Amerikában. Kisebbnek nevezem, mert valójában összesen két államot, no meg egy kicsit Kanadát érintettünk, de gyakorlatilag alig mentünk. Pedig nagyon-nagyon soknak tünt. Hát igen. Amerika marha nagy ország, s akkor elég finoman fogalmaztam meg a dolgot. 

Erről az utazásról úgy gondoltam, hogy nem egyben fogok beszámolni, mert annyi helyen jártunk, annyi mindent láttunk, hogy érdemes napokra, illetve egészen pontosan helyszínekre szétbontani a hét végét. Úgyhogy most első lépésben, irány Gettysburg...

Ha harc, hát legyen harc...

Szóval, az úgy volt, hogy július 3-án, felszerelkezve egy GPS-sel, bepakolt bőrönddel, s alapos besózással, elmentem Ancsa elé a laborhoz. Pontosabban fel is mentem a munkahelyére, ami elég nagy szó, mert talán ha harmadszor jártam ott. A budapesti laborba is csak akkor megyek be, ha szükséges, itt meg pláne. S ott üldögéltem, szolid malmozással, hogy mikor jön már. Kimentünk a repülőtérre, mivel ott olcsóbb volt az autó bérlése. S itt jöttek az izgalmak. Először is meg kellett találni az autókölcsönzőt. Majd kiderült, hogy az itteni bankkártyát nem fogadják el, mert az un. debit kártya. Ez kb. olyan, mint otthon a normál bankkártya. Annyit költhetsz, amennyi pénzt rá teszel. Nekik credit, azaz hitelkártya kellett. Szerencsére Ancsának van egy, s így nem volt gond. Illetve annyi, hogy ezzel azonnal második sofőr lettem, tehát utánam külön kellett fizetni. Ami kellett is, hiszen, gyakorlatilag én vezettem végig. Mondjuk a kocsi bérlés adminisztrációja nem volt egy nagy kunszt. Feltett a jóember egy csomó kérdést, aláírtunk egy darab papírt, amiből kaptunk egy példányt - se pecsét, se nyolcszáz oldalas kisbetű, se semmi - s elindulhattunk utunkra. Egy jó tanács, nagyon jól bevált. A keleti parton van egy un. E-Z Pass útdíj rendszer. Ehhez lehet kis készüléket is bérelni, így a fizető kapuknál csak áthajt az ember, rengeteg időt lehet megtakarítani. S idő volt az, ami fogytán volt, hiszen este fél hétkor indultunk, s még bő 142 mérföld volt aznapra hátra.

Ez egy végtelen út, nem tudni, hogy hova jut...

Az utazásról annyit, hogy bizony-bizony felmerült néhányszor bennem, hogy potyautasunkat, Bélát kidobom az ablakon. Először is állandóan beleszólt a dolgokba. Aztán meg nyavalygott. Nem is beszélve arról, hogy tanácsai néha-néha nagyon furcsák voltak. Azt mondta, menjek arra, de hát ott semmi nem volt... Szóval azért a GPS, melyet magamban Bélának neveztem el eljuttatott azért Gettysburgbe. Igaz, mivel itt vihar volt, ezért rengeteg letört ágat kellett kerülgetnünk. S Béla úgy gondolta, hogy ő a leggyorsabb útvonalon megy, ezért az autópályák között levitt bennünket a mellékutakra, falvakon és városokon át. Mondjuk, teszem hozzá, nagyon szép volt. S jó volt újra vezetni. Bár azért erre a mérföld és láb mértékegységre elég nehezen tudtam átállni...

Három hónap után újra vezetni... De jó is volt...

Gettysburg alapjába véve álmos kisváros lenne, valahol Pennsyvania állam alsó részén, ha nem lett volna az amerikai polgárháború. Nagyon nem akarok most belemenni a történelembe, hiszen a gimnáziumban emlékeim szerint volt róla szó. Megválasztották Lincoln-t elnöknek, ez a déli államoknak nem tetszett, főleg, mivel Lincoln a rabszolga-felszabadítás mellett is kiállt, s ezért kiléptek az USA-ból, s megalapították az Amerikai Konföderációs Államokat. S kitört a polgárháború, melynek egyik legnagyobb csatája zajlott le itt Gettysburgnél. Három napig tartott, s az akkori méreteket számítva hihetetlen mennyiségű, majdnem tíz ezer ember halt meg. Nem beszélve a kb. 70 ezer eltűnt, megsebesült, fogságba esett versenyzőről. Ennek emlékét őrzi a Gettysburg-i Nemzeti Emlékpark, meg maga Gettysburg. Többek között, a Walmartban mindenféle emléktárgy vásárolható, de kaja, na az nem volt. Még kenyér se. S ahhoz már fáradtak voltunk, hogy beüljünk valahova, így rendeltünk kaját, amit gyorsan ki is szállítottak a hotelba. 

Például a Függetlenségi Nyilatkozat reprint kiadása is kapható volt...

Maga a hotel nagyon kellemes volt. Csendes szobát kértünk, azt is kaptunk. Azt az egy apróságot leszámítva, hogy gondoltam kinézek az ablakon, s megnézem, hogy pihen pici autónk, mire mit látok magam előtt? Egy medencét. Az hotel épületéhez, hozzátettek egy másik könnyű szerkezetű épületet, s abban volt maga a medence, s ez közvetlenül az ablakunk alatt volt, egy méterrel. Nagyon viccesen nézett ki. 

Ezt az ablakunkból fotóztam. Mielőtt bárki megjegyzést tenne, előtte én is úsztam...

Persze magyarok mindenhol vannak. Ancsa nevére felfigyelt a recepciós, s megjegyezte, hogy náluk dolgozik egy Anikó, ő magyar. Mondtuk, mi is. Másnap találkoztunk is a hölggyel, négy éve van itt, nem teljesen legálisan, pontosabban teljesen illegálisan és feketén, de jól keres. Csak nehezményezi, hogy nem mehet haza. Illetve hazamehet, de utána tíz évig nem léphet az USA földjére. 

Reggeli után elindultunk a Nemzeti Parl felé. Zárójelben jegyezném meg, hogy az amerikai hotel reggeliről egy bővebb bejegyzést fogok majd írni, mert hihetetlenül rossz. Na mindegy. Visszatérve a kiállításra, azt kell, hogy mondjam, egy kitűnő, rendkívül logikusan felépített kiállítást hoztak össze. Maga a park pedig úgy van kialakítva, hogy autóval járható körbe. Nem nagy távolság, de egy amerikai nem gyalogol. Minek, ha van autó? Maga a műsor, mert akár így is lehet nevezni egy mozifilmmel kezdődik, természetesen 3D-ben, majd egy a Feszty-körkép méreteivel megegyező körképet lehet megtekinteni. Fény és hanghatások özöne, Összemosódó rekvizitumok és festett kép... Lenyűgöző volt...

A fotó első része valódi tárgyak, majd össze van kvázi illesztve a festménnyel...

Ez után pedig egy nagyon jól összeállított, információ és tárgy-gazdag kiállításon mehettünk végig. Rendkívül logikusan, rendkívül célratörően mutatta be azt a három napot, 1863 júliusában, ami meghatározta a polgárháború kimenetelét. Erre a csatára azt szokták mondani, hogy ezt nem nyerte meg senki, nagyjából döntetlen lett. De a hatása az óriási volt. Ez után a csata után Észak még elveszíthette volna a háborút, de Dél már a maga erejéből semmiképpen nem nyerhette volna meg. 

Déli (balra) és Északi (jobbra) katonai öltözék

Persze itt megtalálható volt a múzeumok elmaradhatatlan része, a Shop. Két dolgot bevallom szinte mindenhol beszerzek. Az egyik egy helyi póló, a másik egy hűtőmágnes. De hogy ezeken kívül mi minden giccset árusítanak egy ilyen üzletben... Lincoln baba. Lee tábornok baba. Amerika sas baba...

Micsoda sas... S micsoda feleség... 

Miután ezt a központot megtekintettük átmentünk a Cementery-hill nevű dombra, ahol a csata egyik legnagyobb ütközetrésze zajlott le. Ez stratégiailag egy nagyon fontos hely, hiszen előtte hatalmas térség van, jól be lehet látni. Ha pedig az ellenség el akarná foglalni akkor vagy fél mérföldet kellene jönni, méghozzá úgy, hogy egy darab fedezék sincsen. Sokan ott is hagyták a fogukat, no meg az életüket. 

Tűz...

Mindezek után visszapattantunk Honda típusú géperejű járművünkbe, s nekiindultunk. Mennünk is kellett, hiszen 386 mérföld, valamint kb. 5 órás út, s egy határ várt még ránk, a Niagara felé. De ez már egy másik mese lesz...

Hosszú, hosszú volt az út...

Az erről a napról készült Facebook-album elérhetősége: Gettysburg album