Philadelphiában, hogy ha beszélgetni szeretnél valakivel, akkor a legkönnyebb dolog, amiről lehet, akár kézzel-lábbal, akár más kommunikációs csatornákat igénybe véve az az időjárás. Erről beszélsz, amikor belépsz a boltba, ahol a légkondi 16 fokra hűti le a boltot. Erről beszélsz, a liftben, ahol bár megy a ventilátor, de nem ér semmit. Erről beszélsz, amikor az aránylag lehűtött lakásból kilépsz a folyosóra, s mellbe csap, hogy hirtelen nem kapsz levegőt. Persze a beszédhez először oxigén is kell, ezért e legutóbbi megjegyzést úgy is módosítanám, hogy erről hörögsz.
 |
| Bezzeg a Cental Parkban áprilisban még volt hó... |
Philadelphia éghajlatáról úgy vélik, hogy beleesik a párás szubtrópusi éghajlatzónába, bár ez talán az az Egyesült Államokban levő legészakibb város, ami ide sorolható. Mivel Philadelphia ennek az éghajlatzónának a messzi északi végén van, különösen a távoli külvárosai közül néhány északra és nyugatra, úgy vélik, hogy beleesik a párás kontinentális zónába. A nyarak jellemzően forrók és fülledtek, az ősz és tavasz általában enyhék, és a tél hideg, bár ritkán nagyon hideg. Mondjuk a múlt tél éppen az volt, de majd meglátjuk milyen lesz az idei. Most pillanatnyilag a nyarat kell túlélni.
 |
| Nem, ez azért nem egy földrajzóra... Ez egy blog... |
Ugye mi a nekünk megszokottnál jelentősen délebbre vagyunk, ha Európa térképére szeretném vetíteni a tartózkodási helyünket, akkor azt mondhatnám, hogy New York nagyjából egy magasságban van Nápollyal, mi pedig onnan még délebbre, hát nagyságrendileg Salerno magasságában vagyunk. Ezért van az, hogy a nap sokkal élesebben süt, sokkal könnyebben leégtünk múltkor amikor elmentünk Atlantic Citybe. S ezért ilyen a levegő, amilyen. Meleg. Párás. Izzasztó.
 |
| Ezt még a mókusok is alig bírják. Napok óta egyet se láttam... |
Napközben kényelmesen eléri a 30-34 fokot. Ezzel még alapból semmi gond nem lenne, bár nekem a 24 fok az üzemi hőfokom, akkor tudok tökéletesen működni. De ehhez még hozzájön a 60-80%-os páratartalom. Hogy ez milyen? Azt a hasonlatot tudnám hozni, mint amikor az embert mellbe vágják egy vasalóval. Van ismerősünk, aki szintén lakott Philadelphiában, s nem volt olyan szerencsés, mint mi, hogy légkondicionálója legyen, s ő vizes pizsamában feküdt le aludni, mert máshogy nem lehetett bírni.
S mindehhez hozzá jön a napi rendszerességgel érkező vihar. Talán jobb szó rá a felhőszakadás. Egyébként érdekes, hogy bár itt vagyunk 100 mérföldre az óceántól erre fele nagyon ritkán jön az óceán felől eső. Na jó, jön. De akkor neve is van. Néhány hete Arthurnak becézték, s trópusi ciklon volt. Ha kicsit izmosabbá vált volna, akkor hurrikán becenevet is megkaphatta volna. Felénk észak-nyugati irányból jönnek a felhők, a Nagy-tavak felől kapjuk az áldást. S itt olyan, hogy csendes eső nem létezik. Csak nagyon esik. Mondhatni ömlik.
 |
| Pillanatnyi időjárási helyzet |
Úgy látom viszont, hogy ehhez a helyiek teljesen hozzá vannak szokva. Esik? Esik. Attól még futni kell. Attól még bevásárolni kell. Attól még hazamenni kell. Attól még a kutyát sétáltatni kell. S ahhoz képest, hogy minden nap esik, Ancsa mesélte, hogy reggel amikor megy dolgozni látja, mossák az utcákat. Közben az utca maga még nedves az előző napi esőtől. S ez által a pára csak még nagyobb lesz.
Tegnap este néztünk valami műsort a televízióban. Egyszer csak megszakítják, s vagy 10 percen át magyarázta egy hölgy, hogy tornádó veszély van, igaz tőlünk 40 mérföldre, de szíveskedjünk az ablakokat jól becsukni, meg ilyesmi. Közben a telefonom el kezdett sípolni, mert van egy olyan (mellesleg kikapcsolhatatlan) szolgáltatása, hogy ha kiadják a vészhelyzetet, akkor azt jelzi.
Nálunk azért hűvös van... Mármint a lakásban. A légkondi szerencsére a levegőt is szárítja. S ennek mind a hárman örülünk. Ancsa is, én is, s Béla is, aki albérlő lett nálunk, bár próbáljuk kitenni a szűrét. Eddig háromszor kidobtam őt is, meg a holmiját is, mégis visszatért. S éjjel a képünkbe kuncogott, napközben, meg a légkondi alatt lihegett... Béla, Béla, így nem leszünk jóban... Ja elfelejtettem írni, Béla egy egér. S hamarosan hajléktalan lesz. Bár izgalmas látvány, hiszen Ancsát másfél métert ugrani takaróstúl még nem láttam. De azért ezt hajnali háromkor nem szeretem...
 |
| Múlt héten vendégeink voltak, s akkor mi a konyhában aludtunk. Szerencsére Béla akkor másfelé járt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése