Ezt mondta volt kedvenc olasz tanárom, igaz olaszul nem sikerült megtanítania. De mi most felkiáltunk, s elindulunk. Kb. egy óra múlva indulunk a reptérre, s 10:45-kor száll fel velünk a Frankfurtba száguldó gép.
Elvileg 45 percünk lesz Frankfurtban átszállni a Philadelphiába menő gépre, tehát elég szűkös az idő.
Bizakodunk benne, hogy a csomagjaink is átérnek.
Ha nem, akkor íme emlékül egy fotó, a szépen, csinosan becsomagolt csomagokról:
 |
| Szolid 90 kilogramm... |
Köszönjük mindenkinek az eddigi hozzánk való jóságot, a blog lelkes olvasását, folytatása következik... De már az óceán túloldaláról. Ezennel a bevezetőt lezártam, mostantól következik a lényegi rész...
Utóirat-1: Még Magyarországon vagyunk, de már bent a terminálban. Csomagjaink feladva, elköszönés megtörtént, utolsó itthoni fotó elkészült:
Pillanatnyilag benn ülünk a terminál egy üzleti várójában - mire jó Ancsa egyik kártyája -, s Ancsa épp kávézik, no meg unicumozik, én meg egy jó whiskyvel alapozok a hosszú útra.
Utóirat-1: Még Magyarországon vagyunk, de már bent a terminálban. Csomagjaink feladva, elköszönés megtörtént, utolsó itthoni fotó elkészült:
 |
| Már csak a kézipoggyásszal... |
 |
| Na és persze telefonál... :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése