Holtidő, avagy a ráérős ember jogszabályai

Még 13 nap és 19 óra van hátra, s lényegileg megvettünk mindent, amit meg kell venni. Szegény Ancsa zárja le az itteni ügyeit, nekem sokkal könnyebb dolgom van, néhány tucat telefonnal az ügyeim nagy részét el tudtam intézni, feladatokat átruházni. Szombaton megyünk majd Szegedre a rokonaimhoz, s meglesz a nagy búcsúzás rész is. Mondjuk bevallom, amit nehezen bírok ez a várakozás. Mert már be vagyok sózva nagyon. 

Nem, még nem...

Már egy csomó mindent megnéztem, hogy mi szabályos, mi nem Amerikában, egy csomó olyan információt, amire holt biztosan nem lesz szükség. Mert bizony jogszabályok ott is vannak, méghozzá bolond szabályok is bőven. Nem is beszélve azokról a tényekről, melyek - szerintem - igen érdekesek, de biztosan nem fogom leellenőrizni egyiket se.

Szabad ember, szabad országban azt csinál, amit szabad...

Ilyen tény például, hogy nem tudom tudta-e valaki, de az Egyesült Államokban 14695 repülőtér van. Az Egyesült Államokban a közutak hossza: 6 370 031 km. Az USA nagyvárosainak 90%-át, 690 000 km hosszú, gyorsforgalmi-úthálózat köti össze. Akad olyan út, amelyen hatalmas távolságokat is megtehetünk: ilyen például a 95-ös, amely New Yorktól Floridáig vezet. Az autópályák többsége fizetős. Ki volt az a nagyon ráérős ember, aki ezt megszámolta? Persze, tudom, a jó öreg Wilson Churchill már réges régen megmondta, hogy ő csak annak a statisztikának hisz, melyet maga hamisított. Ezért szerintem nincs ennyi reptér, de számolja meg, akinek négy füle és nyolc orra van. 

Budapest - Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, legénykori nevén Ferihegy - igaz ez a terminál be van zárva

De természetesen az újvilág nem mentes a hivatalos, számomra kicsit bolondosnak tűnő jogszabályoktól se. Mint jogszerető ember, aki ama kevesek közé tartozik, aki szeret a jogszabályok rengetegében elmerülni találtam pár olyan gyöngyszemet, melyet érdemes lesz megszívlelni, hiszen érvényesek azokon a területeken, ahol jó esetben meg fogunk fordulni.

Például ilyen, hogy New Yorkban vétséget követ el, aki újságot olvasva sétál az utcán. Mondjuk ebben a tömegben a New York Timest lapozgatni nem is lenne könnyű... Mondjuk az is tény, hogy a flörtölésért 25 dollár a bírság. Hát merek én ott szépeket mondani kedvenc egyetlen nejemnek?

Gondolom egy szilveszter éjjel...

Taremtunban (Pennsylvania) nem szabad a lovakat a parkolóórához kötni. Nos ez a szabály, amikor az én írói vénám a végéhez ér, s bevallom, semmi poént nem tudok ehhez kötni. Gondolom az amisok miatt van ez így, hiszen ők nem kötnek semmiféle szerződést az állammal, így a parkolóórába se dobják be a nikkelt, s így csak a helyet foglalnák. De erre szabályt hozni? 

Egyszer azért szívesen vezetnék ilyet. Ja, most nem a motorra gondoltam.

S megnyugtatok mindenkit eszembe se jutott, hogy hűtőszekrényben szunyókáljak egyet, nem csak azért mert Pennsylvaniaban ez tilos. Igaz a szabály nem vonatkozik sütőkre, mosógépre és mikrohullámú készülékekre.
Ellenben azt nem tudom megígérni, hogy nem fogok a kádban énekelni, kedvenc egyetlen nejem hatalmas boldogságára... Pedig jog szerint ez is tilos. És a józan életet be fogom tartani, ha véletlenül Las Vegasban kedvenc egyetlen nejemmel Elvis Presley elé állunk, hogy kimondjuk a bolondító oh, yes-t.

Boci, Boci megfázott, viszüüüüüünk neki nadráááááágot...

Ocean City-ben (New Hampshire) törvény tiltja a leves szürcsölését. Az amerikai konyháról eddig sok jót nem hallottam. Lehet, hogy ezzel most megsértek pár amerikait de a televíziót nézve három dolog jön le világosan. Egy: sokan elhízottak. Kettő: még többen kondiznak, hogy az elhízást leadják. Három: ehhez eszik a műkajákat, amitől még jobban elhízottak lesznek. S a kör bezárult. Mondjuk az én drága nagyapám, nyugodjék békében, egész életében tűzforrón ette a levest. De olyan szinten tűzforrón, hogy a gáz felett szedte ki, s még lobogóan kezdte enni. Na őt Ocean Cityben leültetnék, mert világ életében szürcsölt. 

De egy ilyen jó, mindent bele levest lehet máshogy?

S végezetül egy olyan törvény, amely szerencsére nem fenyeget, mindjárt meg is magyarázom miért: New Yorkban büntetlenül nyelvet ölthetünk azokra a nőkre, akik a moziban a vetítés alatt hangosan vitatják meg a film lehetséges végkimenetelét. Nos, akkor a magyarázat. Az én kedvenc egyetlen nejem, nagyon sok elfoglaltsággal, sok munkával van megáldva. S amikor nagy ritkán leülünk együtt filmet nézni, általában a film ötödik percében elalszik, s kb. a film kétharmada után tér magához pillanatnyi szendergéséből. Ilyenkor ránéz a képernyőre, s lazán megkérdezi, hogy ki az az illető, aki ott szerepel. Erre én lazán rávágom, hogy a főszereplő. S ilyenkor következik a film rövid összefoglalása részemről, illetve megállapodás, hogy majd legközelebb újra beteszem ezt a filmet. Így van már olyan film, amit négyszer néztem végig. Ancsa is. Az első öt percét. 

Mondjuk egy ilyen házimozit el tudnék fogadni...

Összegezve vicces szabályok mindenhol vannak. Még 13 nap és pár óra, s már ránk is vonatkozni fognak. Addig pedig a magyar jogrenddel küzdünk meg, élvezve annak minden humoros és humortalan buktatóját. De egy szóval: Jövünk...