Napjaink mostanában az elköszönésről szólnak. Tudjuk jól, hogy az egy év nagyon hamar elrepül, de most a kezdetén nagyon hosszúnak tűnik. Tele aggódással, szorongással pakolgatunk, rendezzük iratainkat, ügyeinket...
Közben mindenkitől próbálunk elköszönni, egy-egy Isten veled-et mondani, vagy van mikor nekünk mondják azt. Ideiglenesen elköszöntünk családtól, rokonságtól, munkahelyen, barátainktól, kórusainktól.
Ma reggel a templomunkban a hirdetések között tőlünk is elköszöntek, útravalóul kaptunk egy zsoltár idézetet. "Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, 10ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana" (139. zsoltár 9-10)
Isten veletek, míg viszontláthatunk! (Ancsa)
Nos, a délelőtt megható volt, Frittmann Zsombor nagyon kedves szavakkal búcsúztatott bennünket (is). Persze ő nem tudhatja, hogy ez az egyik kedvenc zsoltárom. Én már néhány hete elköszöntem a péceli katolikus templomban, hiszen egy jó éve csatlakoztam a helyi gitáros énekkarhoz, s azóta nagy örömmel jártam oda.
Havonta egyszer van itt gitáros mise, s most legutóbb megkaptam azt az ajándékot, hogy én állíthattam össze a miserendet. Számomra az is kedves volt, hogy a mise legvégén egy olyan dalt is énekeltünk, amit én írtam, egy régi ír áldás szövegére. Nem hiszem, hogy titkolnom kellene, hogy az alatt a dal alatt meghatódtam. Ez a lenti képen látszódik is.
Ma este azért a próbára elugrottunk egy pogácsa és egy (kölyök) pezsgő kíséretében. Sok sikert fiatalok, jó dalolászást. Remélem, hamarosan valahol Amerikában szerezhetek egy gitárt, s itt találhatok egy templomot, ahol lesz néhány lelkes fiatallal együtt énekelhetünk...
Utána meg egy jó év múlva újra a péceliekkel... (Robi)
Személyesen is köszönöm a kedves írást, és kísérjen Benneteket Istenünk áldása! Szeretettel imádkozik értetek az Újpesti Baptista Gyülekezet!
VálaszTörlés