Azért még itt zajlik az élet, s még sok a teendő. Kedvenc anyósomnak tegnap nyílt önálló kiállítása, melyen Ancsa fuvolázott. Ilyenkor persze a férjembernek az a dolga, hogy rendkívül büszke legyen, nem is az anyósára, noha az ő önálló kiállításáról van szó - aki szokott múzeumokba járni, tudja, hogy ez azért nem kis dolog -, hanem, persze és természetesen a nejére, hiszen képes egy ilyen - számomra - érthetetlen hangszert megszólaltatni.
S mit tehet a férj ilyenkor? Persze, hogy rögzíti - igaz telefonon, melyen meglátszik a remegő keze -, s meg is osztja. Hát akkor bevezetésként egy kis Bach...
Persze, azért ne felejtkezzünk el a kiállításról se, hiszen a Semmelweis Szalon keretében, Budapesten egészen április 10-ig tekinthető meg. S ne felejtkezzünk el a zongorakísérőről Nagy Mártáról se, valamint a kiállításhoz kapcsolódó megnyitó beszélgetés beszélgetőtársáról Dr. Kroó Norbert akadémikusról se, hiszen igen élvezetes volt ez a program.
 |
| A szóróanyag |
Persze, az is igaz, hogy az ember már jó pár napja készül egy ilyenre, tegnapelőtt este jól megtömtük az autót, tegnap reggel cipekedés fel a kiállítóhelyre, majd a kiállítás rendezése... S este még egy rövid próba a zongorista és Ancsa között, s dagadhat a májam, hogy bizony nem semmi az asszony.
S tudom, írni kellene a kiállításról, hiszen Pannonhalmi Zsuzsa megint nagyon jó anyagot rakott össze. S az is igaz, hogy rengetegen voltak...
 |
| Tele volt a terem... |
Ellenben - szégyen, vagy nem - én csak arra tudtam figyelni, hogy Ancsa izgul, készül, majd kiállt a közönség elé, s zseniálisan lenyomott egy orosz cigány-táncot. Mármint fuvolán. Azon a fuvolán, melyet ki fogunk vinni Amerikába - hogy a blog témájához is kötődjünk egy kicsit. Most is, amikor a művészettel vagyunk eltelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése