Vízprobléma, most már a köbön...

És sajnos nem a köblábon, ahogy errefelé a víz és egyéb ilyen dolgok mértékegységét számolják. Immáron szeptember óta naponta, hetente visszatérő problémánk, hogy a vízrendszere a háznak, hát hagy bizonyos finoman fogalmazva hiányérzetet maga után. S igen, tudom, ez otthon se mindenütt megoldott, sőt még Pécelről is tudnék hosszan mesélni, amikor a vízszolgáltató lököttsége miatt decemberi hóesésben kellett kicserélnünk a teljes vízrendszert, de ez már egy kissé bosszantó. 

Neki legalább van elég vize... :D

A dolog egy szép szeptemberi vasárnap délután kezdődött, amikor is vendégünk volt, s megérkeztünk Passaicból. Vendégünk aznap este akart felülni a repülőgépre, illetve fel is ült, mondván irány a festői Magyarhon. Gondolta, előtte beugrik a tus alá. Hát ez megvalósult, csak a tusból nem jött a víz. Az egész házban nem volt. Először a bejövő csővel volt gond, aztán azzal, hogy a pumpa, amellyel nyomják fel a vizet, víz hiányában besült. Kicserélték. A helyzet nem javult. 

Sajnos ezen a problémán még a házszentelés sem segített... :D

Azóta nagyjából húsz-huszonöt olyan nap volt, amikor reggel, vagy este arra döbbentünk rá, hogy nincs víz. Vagy ha van is olyan kicsi a nyomása, hogy hát rendes fürdésről szó se lehet. S ami érdekesség, rendes, nyilvános uszoda nincs Philadelphiában. A Jeffersonnak van egy úszómedencéje, de oda csak éves belépőt lehet kapni, ami hatszáz (600) dollár. Fejenként. Illetve nekem még több is, mert nincs Jeffersonos belépőm. 

Azért ahhoz hideg van, hogy ez alá álljunk be... 

Több alkalommal írtunk barátságos, majd sokkal kevésbé barátságosabb leveleket a landlordnak (így nevezik errefelé a főbérlő céget), hogy ha már vizet nem biztosítanak, de elvárják, hogy mi időre fizessünk, akkor szíveskedjenek már valamiféle visszatérítést adni, mert hát mit is mondjak, kicsit problémás, hogy itt állunk (nem) megfürödve. Amikor már a hatóságokkal fenyegettünk akkor hajlandóak voltak 366 dollár 50 centet elengedni. Hogy ezt hogyan számolták ki, egyike azon rejtélyeknek, melyekre valószínűleg nem fogok rájönni. Egy tippem van, megnézték az órát, amikor Ancsa bejelentette a problémát, s az órát, amikor elvileg kijavították, ezt összeadták, s levonták a egy hónapban levő órák számából... S mindezt dollárosították. 

Hétfőn elkezdték kicserélni a vízcsövet, ez elvileg mára, csütörtökre sikerült is. Ujjongás a köbön, reménykedtem, hogy most, most... Most se. A víznyomás nulla. Jelenleg négy szerelő vakargatja a fejét, mert ugye mi lakunk a 302-es apartmanban, a 202-es jó, a 602-es tökéletes, de a 302, 402, 502 nem működik. Úgyhogy most már Ancsa írt, hogy hagyják már nyitva a teljesen üresen álló 301-es lakást, hogy legalább természetes szükségleteinkre átmehessünk. Vagy ha semmiképp nem tudják megoldani, akkor átcuccolhassunk oda. 

Nem kérek óceánnyi vizet, csak egy kádnyit, meg hogy a wc lehúzható legyen....

Most a választ várjuk. Költözni abszolúte nincsen kedvem, mert akkor megint el kell menni az áramszolgáltatóhoz, a gázosokhoz és ki kell hívni a neteseket, hogy átrakjanak mindent. Még jó, hogy a hét végére elmegyünk Washington DC mellé (sikerült jegyet szereznem a Kapitóliumba, így ha már a Fehér Házat nem lehet megnézni, akkor legalább ezt), s fürdünk egy jóízűt.

Addig pedig marad az öntögetés...

Sokszor kapom a kritikát, hogy túl kritikus vagyok Amerikával. De egyszerűen nem hiszem, hogy szeptember óta nem lehetett ezt a hibát kijavítani. Ennyi idő alatt már egy házat felépítenek...