Ma arra jutottam, hogy írok pár gondolatot a hétköznapokról, a nem csavargós hétvégéinkről, magyarul a munkáról is. Félreértés ne essék, ebben a bejegyzésben a projekt legapróbb részletére sem fogok kitérni, mivel természetesen titoktartási kötelezettségem van, de még utalni se utalhatok rá, így csak általánosságban próbálom vázolni, hogy mivel töltjük az időnk nagy részét.
A blog, egy beszámoló a kalandjainkról, amiben szerencsére jó sok részünk akadt, s mivel Robi írásait szeretik sokan, így ezekről való beszámolókat az ő tisztje megírni. Bár a kalandok számával kapcsolatban Robinak más a véleménye, szerinte keveset mozdulunk ki, s ő sokat van bezárva, mivel nem kapott munkavállalási engedélyt. Ha tehetné minden héten menne valahova.
 |
| Vasárnap délutáni analizálás.... |
A hétköznapi rutinunk itt úgy alakult ki, hogy reggel 9 körül bemegyek az intézetbe, dolgozom, kb. fél 7-7 körül hazajövök, vacsora, és analizálás, ameddig energiám van. Hetente egyszer-kétszer elmegyünk a boltba, körülbelül két hetente egy nagyobb főzés, ami utána adagokra fagyasztva könnyen elővehető, így mindig van mihez nyúlni és nem kerül sok időbe. Ezek azok a történések, amelyek az átlag olvasót annyira nem izgathatják, mert mindenkinek valahogy hasonló a napi rutinja. Ami mégis itt nagyobb szervezést kíván az a lényegesen nagyobb munkatempó és elvárás.
 |
| Jó néhány napra előre főzve... |
Kis összehasonlításként egy-két számmal próbálom illusztrálni a két ország munkaelvárásainak különbségét. A munkaidő itt kicsit több az otthoni átlagos 8 órához képest itt általában 9-10 óra, vagy még több, de az biztos, hogy este 6 előtt az ember kellemetlenül érzi magát hogy eljön, és általában a többiek meg is jegyzik. Ha mérések úgy kívánják ez lehet sokkal több, van aki reggeltől hajnalig mér és másnap reggel újra bent. Nekem eddigi csúcsom még csak este fél 11 volt, így egész jól állok, de köszönhetem ezt annak, hogy a sejtjeim, amikkel dolgozom nem túl gyorsak és így kevesebb párhuzamos mérhető le. Közben fejjel folyamatosan ott kell lenni, ha korrigálni, újragondolni kell. Ebben nagy segítség hogy a témavezetőnk szinte folyamatosan bent van, és nagyon ritka az, hogy ha sürgősen kell dönteni nem kapsz segítséget.
 |
| Ez a kép a laborban készült este hétkor. A gyerekmegőrző már bezárt, de a szülőknek még munka volt... Így a gyerekek benn rajzolgattak... |
Szabadság. Otthon mindenki által megszokott 21 és plusz napok (évek, gyerekszám, veszélyességi fok függvényében). Itt 10 nap. Ráadásul a betegségeket is ebből kell megoldani, ha valami jönne, vagy van az amit mindenki csinál, miszerint reggel jól begyógyszerezve irány be. A munkaszüneti napok száma az kb. ugyanannyi, mint otthon, de ez függ az államtól, az intézménytől is. Viszont az otthon természetesnek vett húsvéthétfő, pünkösdhétfő, karácsony másnapja itt nem ismertek. Húsvét hétfőn épp a bemutatkozó előadásomat tartottam, karácsony jó pörgősre sikerült. December 24-én kora délutánig dolgoztam, 26-án szinte egész nap, ráadásul aznap még tanítottam is.
Épp ma csináltam a 75. kísérletemet, ma volt az 5. napja a mérés és izolálásnak, még most jön az analízis és a fehérje vizsgálatok, így kb. plusz 3-4 nap. Szerencsére az elsődleges projektem jelenleg összegzési stádiumban van. Folyamatosan ábrákat, grafikonokat gyártok, lesem, hogy a diagramokon a vonalak, számok betűk, hibasáv egyforma-e. Nagyon remélem, hogy hamarosan meglesz és végre elkezdhetem írni a cikket is.
 |
| Igen, voltunk pár helyen - s mennyi helyet nem láttunk, s nem is fogunk már... |
Az hogy néha elmegyünk pár helyre főként annak köszönhető, hogy Robi megszervezi a hétvégéket, keres olyan munkaszüneti napot, amit hozzátudunk tenni és elmegyünk valahová. Leggyakrabban úgy szoktuk megoldani, hogy pénteken kicsit hamarabb eljövök és vasárnap este visszajövünk, de ez is akkor ha épp nincs semmi halaszthatatlan hétvégi teendő bent, mert fő a projekt.
 |
| Gyakorlati biológia: így működik az aligátor. :D |
Összességében elég kemény, talán életem legkeményebb 10 hónapja áll mögöttem, lélekben arra készülök, hogy a maradék kettő még annál is jobban az lesz. Sokat tanultam, Robi jó szervezőképessége következtében sok mindent volt módunk látni, ez által Amerika kultúráját is valamennyire megismerhettük. Remélem lesz még mód arra hogy pár dolgot megnézzünk – pl. Metropolitan Múzeum bejárása, Szabadság-szobor, a New England-i államok... S utána következnek a nyugodt, békés hétköznapok, otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése