Oh, Washington...

Hát lassan minden jó véget ér, s az USA-ban tartózkodásunk is a végéhez közeledik. Ennek több jele is van. Az első, hogy Ancsának most már lassan se éjjele, se nappala, annyit dolgozik, a másik, hogy most már igen gyorsan kell még azokat a helyeket megnéznünk, vagy oda visszamennünk, amit még látni szeretnénk. Az egyik ilyen volt, hogy a Dér család kedves invitálásának engedve a múlt hét végén útra keltünk, s visszamentünk Washingtonba. Nagyon kedveljünk mind a ketten a Dér családot, hiszen rengeteget segítettek akkor is, amikor kijöttünk, s azóta is. 

A Capitolium...

Szóval pénteken felpattantunk a Greyhound buszára és... És az amerikai buszszolgáltatásról többet nem is írnék, mivel a legnagyobb erénye az volt, hogy bő egy óra késéssel, de legalább odaért. Sajnos az a kínai cég, amivel legutóbb mentünk az szünetelteti a szolgáltatását, pedig az legalább nagyjából pontos volt, s nem adtak el több jegyet, mint ahányan felférnek a buszra. 

Szombaton reggel pedig fogtuk magunkat, s nekiindultunk a nemzet fővárosának, hogy pár dolgot megnézzünk. Szerencsénk volt. Már a szerencsénk akkor elkezdődött, amikor pár nappal korábban megnéztem, a Capitolium-ba, hogy van-e jegy. A látogatás ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Amikor legutóbb ott jártunk nem volt egyáltalán jegy előre több hónapra, most épp akadt négy. Így nagyon gyorsan le is foglaltam, hiszen kifejezetten érdekelt. 

A háttérben Thomas Jefferson...

A Capitolium az Egyesült Államok Kongresszusa, a szövetségi kormányzat törvényhozó ágának székhelye. Washingtonban van (Columbia Kerület), a Capitolium-dombon (Capitol Hill), a National Mall nevű nagy park keleti végén. Az amerikai nép és az amerikai törvényhozás szimbóluma, egyúttal egy jelentős amerikai művészeti kiállításnak is otthont ad. Az USA Alkotmánya szerint három részre lehet osztani a szövetségi kormányzást. Ez a három ág egymást felügyeli, egymást ellenőrzi. Ez a Kongresszus, az Elnöki Hivatal (egyszerűség kedvéért a Fehér Ház), és a Legfelsőbb Bíróság. Hivatalosan a legerősebb ezek közül a Kongresszus. A képviselőház jelenleg 435 képviselőből áll, míg a szenátusban 100 szenátor ülésezik. Az Egyesült Államok Kongresszusának a következő jogai vannak: Adók kivetése és behajtása, új hadtestek felállítása, államok közti vagy külföldi kereskedelem szabályozása, bírósági testületek létrehozása szövetségi szinten, hadüzenetek küldése... Hogy mennyire elnököt ellenőrző hatalma van, az elnök nem is köthet nemzetközi egyezményt a Szenátus jóváhagyása nélkül. 

A Legfelsőbb Bíróság volt ülésterme

Egyébként a három hatalmi ág (szinte) teljesen el van egymástól választva. A Legfelsőbb Bíróság tagja nem lehet képviselő, szenátor nem lehet elnök, stb. Ez alól annyi a kvázi kivétel, hogy a Szenátus elnöke a mindenkori Alelnök, de ő nem szavazhat, csak szavazategyenlőség esetén van szavazati joga. 

Biztos furcsán érezné itt magát, Rosa Parks, aki csak üldögélt...

A Capitolium egy hatalmas épület. Magassága 88 méter, a területe 72 ezer négyzetméter. Hivatalosan ez az a pont, ahol a Washington DC-t négy részre osztó un. kvadránsok találkoznak. Valójában a város középpontja egy picit arrébb van a Capitolium-tól. Tervezője William Thornton volt. 1793-ban kezdték építeni, a Kongresszus először 1800. november 17-én ülésezett itt, az építkezés azonban ezután meg folytatódott. Az 1850-es években az épületet jelentősen bővítették. 1909-ben a Capitoliumnak még saját földalatti vasútja is létesült, ami az épületet a környező kormányzati épületekkel köti össze, ez korszerűsítve a mai napig használatban van. Erről a föld alatti vasútról később még írni fogok. 

Balsors, akit Reagen tép... Sose értettem gyerekkoromban, hogy miért van beleírva az amerikai elnök a himnuszba...

Rengeteg értéket tartalmaz ez az épület, amellett, hogy az amerikai politika központja. Maga a látogatás egy kb. 10 éve épült látogatóközpontban kezdődik, ahol levetítenek egy 13 perces filmet. Előtte a néni, aki a mozit indította kérdezgette ki honnan jött. Hát nekünk sikerült pont egy magyar hölgy mellé leülnünk, aki 10 éve él itt egy afroamerikai férjjel... Épp nyitottam a szám, hogy benyögjem: Hungary, amikor megszólalt mellettünk... Hiába kicsi a világ. A film után vezetett túrán vettünk részt, egy nagyon jó hangulatú, vidám idegenvezetővel. Sajnos az üléstermekbe nem lehetett bejutni, de többek között láttuk a Rotundát, ami a Capitolium közepe. Kicsit olyan, mint Budapesten az Országház kupolaterme. 29 méter átmérőjű, és több mint 50 méter magas. A tetején (ugyanúgy, mint Budapesten) dupla kupola van, melynek a legtetején áll az amerikai Szabadság szobra. Tele van az amerikai történelmet megörökítő festményekkel, illetve a legjelentősebb alakokat tartalmazó szobrokkal. A kupolát, mivel néhány évvel ezelőtt DC-ben volt egy földrengés most jelenleg felújítják, de azért jól látogatható. Egyébként érdekesség, hogy ezen a helyen ravatalozzák fel azokat a személyeket, akikről a Kongresszus olyan határozatot hoz, hogy olyan sokat tettek az USA-ért, hogy érdemesek rá. Például itt volt felravatalozva Kennedy is. 

Az USA történetét ábrázoló festménysor...

A Rotundában jelenleg 11 szobor van, melyből hat un. örök szobor, tehát amíg áll az épület ott lesz, a többi pedig addig, míg a kongresszus akarja. A hat örök szobor hat elnököt ábrázol, Washingtont, Garfield-et, vagy éppen Gerald Fordot. Rajtuk kívül helyet kapott még Martin Luther King, vagy egy szoborcsoport, mely a nők szavazati jogáért küzdőket ábrázolja. 

Több száz szobor van, de mindegyikre ki van írva: ne nyúlj hozzá...

Láttuk ezen kívül a Legfelsőbb Bíróság első üléstermét, s sok érdekességet. Emike, akivel voltunk külön megkérte az idegenvezetőt, hogy mutassa meg nekünk az egyetlen magyar érdekeltségű szobrot is. Sajnos az idegenvezetőnk ezt elfelejtette, de annyira szégyellte magát, hogy külön, soron kívül, s szabálytalanul visszavitt bennünket, s megmutatta Kossuth Lajos szobrát. A rotunda alatti un. Kriptának nevezett helyről nyíló kis teremben van, igen illusztris társaságban, Churchill és Havel volt cseh államfő mellett.

Házigazdáinkkal Kossuth Lajos szobra mellett...

Az idegenvezetőnk még egy kis ajándékkal meglepett bennünket, bevitt a látogatóktól elzárt területen lévő földalatti vasút állomásra, amely összeköti a különböző kormányzati épületeket, s amelyeket a szenátorok és képviselők, valamint a személyzet használhat. Ezen a napon - mivel hétvége volt - nem közlekedett a szerelvény, de azért egy titkot sikerült felfedezni. Egy kifüggesztett lapon fel volt tüntetve az összes szenátor és kongresszusi képviselő belső telefonmelléke, így ha valaki fel szeretné hívni Joe Biden-t, aki amellett, hogy a szenátus elnöke, az Egyesült Államok alelnöke is, a 9-2424-es számot tárcsázza, miután felhívta a Capitolium központját.

A kongresszusi metró, s jobbra a telefonszámokat tartalmazó lista... 

Magát a Capitolium-ot föld alatti folyosó köti össze a Kongresszusi Könyvtárral, annak is a legrégebbi és legszebbnek mondható épületével a Thomas Jefferson-épülettel. A Kongresszusi Könyvtár az Amerikai Egyesült Államok nemzeti könyvtára, mely Washingtonban található négy épületben. Ez a világ legnagyobb könyvtára mind fizikai méretei, mind tárolt könyveinek, dokumentumainak száma szerint. A könyvtár elsődleges küldetése, hogy a kongresszusi tagok által felvetett kérdéseket kutassa. Bár a könyvtár nyitva áll a nyilvánosság előtt, csak könyvtártagok, kongresszusi tagok, a legfelsőbb bíróság bírói és más magas rangú hivatalnokok nézhetnek bele a könyvekbe. Csak úgy nem lehet egyébként könyvet kikérni, egy héttel előbb kell online jelezni, hogy ezt vagy azt a könyvet szeretné megkapni az ember, s ha a fenti személyiségek egyike, akkor megkaphatja. A könyvtár vezetőjét mindig az Elnök javasolja, s a kongresszus nevezi ki. 

Hát pár év és pár kilométer eltelt. A bal oldali a péceli Ráday kastélyban készült egy nagyon forró napon...

Maga a Thomas Jefferson-épület, amelyet láttunk 1897-ben nyílt meg, nagyon szépen kialakított épület. Az előcsarnokában többek között Gutenberg egyik első nyomtatott Bibliáját is meg lehet tekinteni... Külön látogató erkély van a turisták számára, akik meg szeretnék nézni magát a könyvtár olvasótermét, mert bemenni - természetesen nem lehetett.

Az előcsarnok...

Természetesen magyar érdekeltség itt is akadt, hiszen a Kongresszusi Könyvtár egyik legnagyobb nyelvtudású könyvtárosa Sólyom C. Lajos, aki 1868-tól haláláig, 1913-ig végzett a könyvtárban rendszerező és feldolgozói munkát. Hogy azért ennek a könyvtárnak a méreteit érzékeltessem több, mint 130 millió könyvvel, fényképpel, levéllel, iratokkal, hanganyaggal stb., megközelítőleg 848 km hosszúságú könyvespolccal rendelkezik. Ami azt jelenti, hogy Budapesttől Nürnbergig lehetne eljutni ennyi könyvespolcon...

A Kongresszusi könyvtár olvasóterme

Mindezek után a Capitol Hillt a hátunk mögött hagytuk, s átmentünk a Nemzeti Archívumba. Itt egy kicsit sorba kellett állni, ami a mínusz jópár fokban annyira nem volt kellemes, de megérte. Vendéglátóinkra, meg az idő előrehaladtára tekintettel itt célzottan és kizárólag azt a termet kerestük meg, ahol az USA történelmének legjelentősebb emlékei vannak, a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti példánya, az USA alkotmányának eredeti példánya és az első tíz alkotmánykiegészítést tartalmazó Bill of Rights. Nagyon szigorúan őrzik, légmentes tárlóban, ahol még vaku nélkül is tilos fényképfelvételt készíteni. Hát az Alkotmányról nem is sikerült, mert az őr hölgy nagyon szigorúan rám szólt, hogy kapcsoljam ki a fotógépet.

A Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány otthona...

Ránéztünk az órára, s arra a döntésre jutottunk, hogy ha még bejutunk akkor megnézzük a Nemzeti Katedrálist. Szombaton négy órakor zár, de mi négy előtt egy perccel odaértünk, s noha a pénztár már bezárt, hát mi belógtunk. A Washingtoni Nemzeti Katedrális (Szent Péter és Pál Székesegyház) egy templom Washington DC-ben, az Egyesült Államokban. Az ország második, a világ hatodik legnagyobb temploma. Az Episzkopális Egyház, azonbelül pedig a Washingtoni Egyházmegye gondozásában áll.

A Nemzeti Katedrális

Maga az épület 1907 és 1990 között épült, ami azért érdekes, mert sokkal régebbinek gondolná az ember. Stílusa a neogótikus, amit jól jelképez például a hatalmas rózsaablak a kórusnál. Több érdekességet is talál az ember, ha kicsit nézelődik, például emlékeznek rá, hogy Martin Luther King Jr. utolsó Istentiszteletét itt tartotta, illetve több elnök is itt van eltemetve. Ez a templom is súlyosan megsérült a 2011-es washingtoni földrengésben, s így most is újítják fel.

Egy érdekesség.  A katedrális tornyain és kiszögellésin rengeteg faragott vízköpő és groteszk látható. Szám szerint 110 darab. 1980-ban a National Geographic World Magazin támogatásával gyermekrajz-pályázatot írtak ki az északnyugati torony groteszkjei (a szobrokból nem folyik a víz) megtervezésére. A harmadik helyen Christopher Rader a Csillagok Háborúja című filmsorozatból ismert Darth Vader „vízköpő munkája” végzett, amelynek modelljét egy évvel később Jay Hall Carpenter szobrász készített el és Patrick J. Plunkett faragta ki... Csodálkoztunk is, hogy a templomi shopban (mert természetesen volt) mit keres Darth Vader szobra...

Miután igen kimerültünk mindannyian, így a Washington melletti Maryland államban található szállásunkra mentünk, ahol a Dér családdal egy kellemes estét töltöttünk. S másnap délelőtt úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova, mert a kinti hőmérséklet a mínusz 10 fokot is meghaladta, nem is beszélve a szélről. Így csak délután mentünk be DC-be, ahol még két dolgot néztünk meg nagyon gyorsan. Az egyik a Vietnámi háború emlékműve volt.

A vietnámi emlékműnél...

A Vietnami-emlékmű (Vietnam Veterans Memorial) nemzeti háborús emlékhely. A vietnami háború inspirálta az alkotót, amit 1982-ben adtak át a nyilvánosságnak. A fal 75 méter hosszú, 3 méter magas és 58,256 darab név szerepel rajta – 8 nőt is beleértve – akiknek a neve egyenként bele van vésve a V-alakú márványfalba; bar 1200 név meg hiányzik... Az emlékmű összesen három részből áll, az egyik ez a hosszú fekete márványfal, ezen kívül még van a Három katona szobra, amely a hadsereg három ágát jelképezi, illetve a Vietnámban szolgált nők szobra. Ez utóbbin három egyenruhás nő segít egy sebesült katonát.

A Vietnámban szolgáló nők emlékszobra... 

Mivel kegyetlen hideg volt, ezért a szabadtéri ötleteket teljesen zárójelbe téve beugrottunk a Történelmi Botanikus Kertbe. Ezt Washington ötlete alapján 1820-ban hozták létre, s jelenleg több mint hatvanezer növény él itt. Zárt, fűtött épület, nagyon szép látvánnyal és hihetetlen illatokkal. Különösen érdekes, hogy Washington kellős közepén (pár lépésre a Capitolium-tól) egy kis dzsungel található... S a másik érdekessége, hogy ez volt az egyetlen múzeum-jellegű hely, ahol nincsen múzeumi üzlet. Mert eddig Ancsával azt mondtuk, hogy múzeum az USA-ban elképzelhetetlen múzeum shop, gift shop nélkül. Na tessék van kivétel.

Dzsungel a város közepén...

Ezek után fájó búcsút vettünk Emikétől a házigazdánktól és kiszálltunk a kocsiból az Union Stationnál. Ez a vasút- (és busz) állomás DC legnagyobb vonatállomása. 1908-ban épült, jelenleg ezt is felújítják. Maga az épület egy érdekes egyvelege többféle építészeti stílusnak, a fő homlokzat klasszikus, diadalíveket akar jelképezni, a nagy belső terek a régi fürdőket akarják másolni... S a központi csarnokban leüldögéltünk, megittunk egy-egy koktélt, majd a vonat úgy repített bennünket haza, hogy az odaúti négy és fél óra helyett bő másfél óra alatt Phildelphiában voltunk...

Az Union Station, s azon belül is a hely, ahol egy kivételesen jó koktélt ittunk... 

Washington nem a nagy épületek, pontosabban nem a nagy felhőkarcolók városa. Nem is baj. Rengeteg a látnivaló. Remélem, hogy még azt meg tudjuk itt létünk alatt tenni, hogy egy szombat reggel lemenni, s éjjel vissza, hiszen még mindig van legalább öt hely, melyet látni szeretnénk... S még annyi város van itt az USA-ban, amire sajnos biztosan nem jut idő. Hiába egy év nagyon rövid idő...