Legutóbbi blogbejegyzésem után kicsit felgyorsultak az események, mivel Ancsa egy nagyon komoly pályázatot írt, s ilyenkor kevésbé van nyugalom, hogy az ember leüljön és írogasson. Arról nem is beszélve, hogy legutóbbi bejegyzésemre olyan kritikák érkeztek, ami kicsit el is vette a kedvemet attól, hogy folytassam a blogot. Most mégis billentyűzetet ragadok, hiszen a szilveszterünk tényleg jól telt, s van miről mesélni.
Szilveszter többek között azért is kellemetlen ünnep, mert a születésnapom. Annyi lehetőség lett volna normális napon születni, erre én képes voltam, s szilveszterkor délután háromnegyed hat magasságában születtem. Mondhatni már csak ez hiányzott a világnak, de így járt a mélyen tisztelt világ. Most már nagyjából kialakult szokásunk, hogy ezt a napot valahol víz mellett töltjük. Első közös évünkben a Duna mellett tettünk egy nagy sétát, azóta Zánkán teleltünk, s idén, vagyis tavaly, de ez most egyremegy Cape May, NJ-be mentünk el az óceán mellé.
Cape May, NJ egy történelmi városka, a Delawere folyó torkolatánál, az óceán mellett. Ez magának a Cape May-félszigetnek a csúcsa. A város egy 1620 körül itt kutató holland tengerésznek, térképésznek a nevét viseli, akit Cornelius Jacobsen Meynek hívtak. Már a XVIII. században kedvelt üdülőhely volt, s a legtöbb épülete akkoriban épült, méghozzá viktoriánus stílusban. Az egész Egyesült Államokban csak San Franciscoban van több viktoriánus ház, s éppen ezért az egész város a Nemzeti Történelmi Örökség része, amit a magyar rendszerre úgy lehetne lefordítani, hogy ez egy műemlék városka.
A hotel ahol megszálltunk, egy szintén Viktoria korabeli épület volt, igazából nem nevezném szállodának, inkább panziónak. Nem tudom, hogy a kedves olvasó ismeri-e a Csengetett, Mylord? című sorozatot, de teljesen ahhoz tudom hasonlítani. Amikor megérkeztünk, a háziúr és a hölgy fogadott, sherry-vel kínált, amely természetesen a továbbiakban is a rendelkezésünkre állt, a közös szobában, s öt órai teára invitáltak bennünket, ahol házi sütemény, s hihetetlen műgonddal felszolgált valódi angol tea állt rendelkezésünkre. Komolyan, már csak Ive hiányzott, hogy behozza a desszertet.
Ebben a panzióban minden szoba egyedi, különleges berendezéssel van ellátva. A mi szobánk török jegyeket viselt magán, s tényleg az óceánra nézett. Igaz csak egy kis ablak nézett, s az ablakmosás pár éve elmaradt, de ez még belefér. Különösen, mivel tényleg adtak arra, hogy minden rendben legyen, hiszen amíg lementünk másnap reggelizni (s végre itt azt a szót írhatom, hogy tényleg reggelizni mentünk, mert finom és bőséges volt), addigra a házinéni beágyazott, rendezte a szobánkat... A háziúr pedig (aki a szakács is egyben, mivel felesége egyáltalán nem tud főzni) közben egy kellemesen csevegett a vendégeivel...
Szilveszter estéje lévén elindultunk szerencsét próbálni az éjszakába. Nagyon érdekes, hogy ez egy olyan hely, ahol a legtöbb - turistacsalogató - hely nyitva van szilveszter estéjén. Itt most nem a bárokra és a vendéglőkre gondolok, hanem például volt egy bolt, ahol csokoládékat lehetett vásárolni. Sőt mivel szilveszter estéje volt, ezért kvázi az egyet fizet, egy másikat választhat akcióban jól beszereztük a következő év elejére való nyammognivalót.
Miután egy felejthetőt vacsoráztunk, majd visszatértünk a panziónkba, s miután egy-egy korty sherry-t megiszogattunk, felsétáltunk a szobába, s az internet segítségével meghallgattunk a magyar idő szerint éjfélkor a himnuszt, majd a beszédeket, s utána felhívtuk összes létező rokonainkat... Szóval délután hatkor, jó valódi magyar bor kiséretében koccintottunk 2015-re... Aztán később még egyszer. Hiába ez életünk leghosszabb éve... Ahogy 2015 meg a legrövidebb lesz. Már ha az időzónáktól eltekintünk. Majd egy kicsit néztük a televízióban a New York-i Time Sq-t, s halkan írom (micsoda képzavar), hogy senki olyan ne olvassa, aki szerint állandóan kritizálom az amerikaiakat, ami nem igaz, de a riporter interjút készített olyanokkal akik reggel nyolc óta állnak ott a fagyban, étel és ital nélkül, hogy nehogy ki kelljen menniük mert akkor arra az állítólag jó helyre nem tudnának visszajönni... Hát nem tudom, mi azért nagyon fáztunk amikor sétálgattunk.
Kis televíziózás után elindultunk keresni egy helyet, ahol mi is megünnepelhetjük az új esztendőt. Hangos, bulizós helyek akadtak, de be se fértünk, amíg nem találtunk egy nagyon kellemes kis helyet, ahol egy-egy sör elfogyasztása, valamint éjfélkor némi pezsgő elkoccintásával mi is elénekeltük a régi, régi dalt, melyre éjfélkor a bárzongorista rákezdett... S eszünkbe jutott a régi ifjúság, hiszen mennyit öregedtem ez alatt a pár óra alatt...
Az újévről Cape Mayban szintén mesélni fogok, de azt a következő bejegyzésben... Hiszen - ahogy Ancsa mondta - ez volt talán eddig a legemlékezetesebb kirándulásunk.
Cape May, NJ egy történelmi városka, a Delawere folyó torkolatánál, az óceán mellett. Ez magának a Cape May-félszigetnek a csúcsa. A város egy 1620 körül itt kutató holland tengerésznek, térképésznek a nevét viseli, akit Cornelius Jacobsen Meynek hívtak. Már a XVIII. században kedvelt üdülőhely volt, s a legtöbb épülete akkoriban épült, méghozzá viktoriánus stílusban. Az egész Egyesült Államokban csak San Franciscoban van több viktoriánus ház, s éppen ezért az egész város a Nemzeti Történelmi Örökség része, amit a magyar rendszerre úgy lehetne lefordítani, hogy ez egy műemlék városka.
A hotel ahol megszálltunk, egy szintén Viktoria korabeli épület volt, igazából nem nevezném szállodának, inkább panziónak. Nem tudom, hogy a kedves olvasó ismeri-e a Csengetett, Mylord? című sorozatot, de teljesen ahhoz tudom hasonlítani. Amikor megérkeztünk, a háziúr és a hölgy fogadott, sherry-vel kínált, amely természetesen a továbbiakban is a rendelkezésünkre állt, a közös szobában, s öt órai teára invitáltak bennünket, ahol házi sütemény, s hihetetlen műgonddal felszolgált valódi angol tea állt rendelkezésünkre. Komolyan, már csak Ive hiányzott, hogy behozza a desszertet.
 |
| A könyvtár, étkező és közös szoba... |
Szilveszter estéje lévén elindultunk szerencsét próbálni az éjszakába. Nagyon érdekes, hogy ez egy olyan hely, ahol a legtöbb - turistacsalogató - hely nyitva van szilveszter estéjén. Itt most nem a bárokra és a vendéglőkre gondolok, hanem például volt egy bolt, ahol csokoládékat lehetett vásárolni. Sőt mivel szilveszter estéje volt, ezért kvázi az egyet fizet, egy másikat választhat akcióban jól beszereztük a következő év elejére való nyammognivalót.
 |
| Kicsit - nagyon - hideg volt... |
 |
| Néhány másodperccel még 2014-ben. Illetve majdnem hat órája már 2015-ben... Ez csak időzóna kérdése... |
Az újévről Cape Mayban szintén mesélni fogok, de azt a következő bejegyzésben... Hiszen - ahogy Ancsa mondta - ez volt talán eddig a legemlékezetesebb kirándulásunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése