Akkor most már jöhet a pápa is...

A hétvégénk ismét izgalmasra sikerült, ami azért is jó, mert végre bőven van anyagom, hogy írjak egy új bejegyzést ide a blogra, se ne csak azon morogjak, hogy nekem bizony nincs semmi ötletem, ami érdekes, s a köz számára megfelelően tartalmas lehet. Ugyanis, ez a hétvége Magyarország Köztársasági Elnökéről szólt, legalábbis számunkra. Ugye már sokszor meséltem, hogy Passaicban a magyar katolikus templom 110 éves, s lassan végre tényleg véget ér az ünnepségsorozat.

Azért mindennek van előnye... :D A Titkosszolgálat eleve nem is foglakozott velem...

S ennek az ünnepségsorozatnak a végére tett pontot, vagy, hogy uriasabban fogalmazzak az ünnep fényét emelte az, hogy Áder János köztársasági elnök eljött, megnézte, amit meg kell, majd elrepült a jó öreg Európa felé. Igazából most írhatnék magáról a látogatásról, elmondhatnám, hogy milyen méltóságteljes volt a mise, milyen érdekfeszítő volt a csomó szervezet bemutatkozása, de e helyett legyen most itt az a cikk, mely megjelent egy csomó orgánumban - s kivételesen nem én írtam. Azért blogunk közszolgálati jellegét egy picit erősíteni fogom azzal, hogy Vas Laci atyánk nevezetes prédikációjának videófelvétele itt jelenik meg először... Hát igen, az egyházközség honlapjának technikai szerkesztőjét lefizettem egy Túró Rudival... 

Köszönetet mondott szombaton Áder János köztársasági elnök a New Jersey állambeli Passaicban élő magyaroknak nyelvük és kultúrájuk megőrzéséért.

Passaicban, ahol hajdan a főleg a helyi iparban elhelyezkedő magyarok lélekszáma az előző századforduló és az első világháború közötti időben érte el a mintegy 110 ezres csúcspontját, első alkalommal járt magyar államfő.

Áder János a mintegy 250 fős hallgatósága előtt köszönetet mondott a tanároknak, akik évről évre szombatonként időt és energiát nem kímélve mindent megtettek azért, hogy az ifjú generáció számára a magyar szó továbbra is ugyanazt jelentse, mint Tamási Áronnak, aki szerint a magyarságot nemzetté a magyar szó tette. Köszönetet mondott a szülőknek, akik rendszeresen elviszik a gyermekeiket a magyar iskolákba, akár kétórányi útra lévő településekről is.

“Köszönet a családoknak minden egyes magyar szóért, amikor otthon egymással szót váltanak. Mert ahhoz, hogy a magyar szó kifejező ereje megmaradjon, ahhoz, hogy ugyanazt jelentse minden egyes vers, minden egyes ének a következő generációnak is, ahhoz nélkülözhetetlen, hogy minden egyes családban magyar szó hangozzék el, amikor esténként összejönnek” – mondta a köztársasági elnök.

Áder János köszönetet mondott a fiataloknak, akik megtanulnak magyarul, mert nagy a csábítás, hogy Amerikában csak az angolt használják. Emlékeztetett rá, hogy Amerika gyarapodásához olyan emberek járultak hozzá, akiknek az anyanyelve magyar volt. Példaként hozta fel, hogy Teller Ede és társai Los Alamosban, amikor az atombomba kifejlesztésén dolgoztak, az igazán nehéz problémák megvitatásánál magyarra váltottak, amit amerikai kollégáik a “marslakók nyelvének” neveztek.

Az elnök megköszönte az egyházaknak és a cserkészetnek is az amerikai magyarság saját kultúrájának megőrzésében játszott szerepét.

Az elnök a találkozó előtt részt vett egy, a fennállásnak 110. évfordulóját ünneplő passaici Szent István Római Katolikus Templomban Vas László plébános által celebrált misén, valamint Németh László iskolaigazgató és a helyettese, Kerekes Judit kalauzolásával a Szent István Hétvégi Magyar Iskolával és tanulóival ismerkedett.

A találkozón a magyar közösség tagjai részéről egyebek között köszönetnyilvánítás hangzott el a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai által az amerikai magyar közösségek érdekében immár második éve végzett munkájával kapcsolatban.

Az elnöknek rövid műsorral mutatkoztak be a passaici, a wallingfordi, a New Brunswick-i, a fairfield-i és a New York-i magyar iskola tanulói és tanárai, fellépett a Lant és Toll Művészeti Csoport, a Veres Hangja Irodalmi Kör és a Csűrdöngölő népi együttes.

Egész sokan voltunk...

Ezek után legyünk egy kicsit reálisak. Elnököt fogadni nem a legegyszerűbb dolog. Egy elnök fogadása jár egy csomó adminisztrációval, még több rohangálással, némi üvöltözéssel, s azzal, hogy a Secret Service, meg a New York-i alkonzul "ja, te vagy a Robi" felkiáltással fogad. S még azt is elintézni nekem, hogy Ancsának legyen sztárfotója Mr. Presidenttel... Szóval egy ilyen elnöki fogadás hetekkel, mit hetekkel, hónapokkal előbb kezdődik, amikor elkezdik szervezni. Mondjuk, rendben, azért ne képzeljünk el egy Obama szintű személyzetet, mármint titkosszolgálati személyzetre gondolok, de azért... Laci atya elmondta, hogy amikor néhány napja kijött a Titkosszolgálat egy embere szétnézni, még a macskákról is megkérdezte Lacit, hogy ez mind az ő macskája? Erre válaszolt kedvenc helybéli plébánosunk, hogy igen, Homer az övé, de van kosztos macska is a háznál. Gondolom macskaúrfiakról és a mamamacskáról már dosszié van a Secret Service-nél...

Aki nem ismerné fel, középen a jelenlegi, bal oldalon a valamikor leendő Mr. President. :D

Péntek este amikor odaértünk, még alapjába véve nyugalom volt, bár Laci atyánk elmesélte, hogy a Titkosszolgálat már kinn volt, megnézte az épületeket, felmért mindent, s mindenkit. De ettől függetlenül egy múlt héten eltemetett Frici bácsi néhány ezer könyvének átcipelése, s néhány rekvizitum megmentése után Ancsa vadasa várt ránk, nem is beszélve egy szakajtónyi macskáról, hiszen a passaici magyar plébánia egyben macskamenhelyként is üzemel.

Bencsik Zita, New York-i vezető konzul, sajnos már csak két napig...

Másnap reggel, azaz a szentelnökilátogatásnapján, azért reggel már elkezdődött az őrület. Ugye, a normál rendszer, hogy ha valaki szervez valamit, az reggel előkészítés, utána délre káosz, kora délután még nagyobb káosz, s estére, amikor a program kezdetét veszi addigra nagyjából helyére állnak a dolgok. Ez viszont most nem tudott megvalósulni, hiszen maga a látogatás 14:30-kor vette kezdetét. Tehát, amikor a még nagyobb káosz státusz áll fenn... Persze, ez túlzás, de azért van benne valami. Voltak pillanatok, amikor tényleg fogalmam se volt (s a probléma, hogy a nálam fontosabb személyeknek se), hogy mi is történik éppen... Ennek volt egy példája, amikor a mise (mert alapjában ez először egy szentmise volt, utána pedig egy fogadás), hogy az Elnököt, továbbiakban Mr. President a sekrestyén keresztül hozta ki a titkos szolgák gyülekezete. S tőlem, ismétlem tőlem kérdezte meg Mr. President, hogy most mi legyen, mi történik. Hát ha tudjuk előre, hogy a cserkészek fel akarnak díszsorfalba állni, valamint, ha tudjuk, hogy szemle lesz, akkor esetleg könnyebb, de így annyit tudtam mondani, hogy Elnök úr, kérem várjon egy kicsit, mindjárt kiderítem. A Titkosszolgálat meg hagy ki be szaladgálni, a nagyon védett személytől másfél méterre...Ugye, hogy felvitte a felvivő a dolgomat?

Cserkészek mindenhol vannak... Már ha nem is tökéletes a sorfaluk...

Aztán jött a fent említett szervezetek bemutatkozása, meg egy rövid Mr. President beszéd. A beszéd rövid volt, velős, szóval meg volt benne minden, amit egy elnöknek ilyenkor mondani kell és illik.
Igaz, figyelni nekem nem volt könnyű, mert egyszerre hangosítottam (többé-kevésbé jól - csak nehéz úgy hangosítani, hogy először is menet közben vannak kitalálva dolgok, másodszor pedig, ha valaki nem csak a hangfal elé megy, de még a mikrofont is arra fordítja, uszkve egy méter távolságból. Majdnem bekerültem az újságokba, íme, az ember, aki megsüketítette Mr. President-et), videóztam, és fényképeztem. Ancsa, meg a hétvégi vendégünk a plébánián tett és vett. Akkor még egy titkos dolog, de talán nem töri rám ezért az ajtót a Titkosszolgálat... Szóval a nagyon védett személynek általában van egy helyisége, ahol le tud ülni, meg tud enni egy-két falatot, akár át tud öltözni. Nos, ez odaát a plébánián volt kialakítva a "mi szobánkkal" szemben. S így Ancsa egy személyben lett fuvolaművész a misén, vendégfogadó a plébánián, állami ösztöndíjas akkor amikor Mr. Presidenttel kezet kellett fogni. S bár van aki kifogásolja, hogy én már politikusokkal is szóba állok, de azért ez Amerikában máshogy van. Itt mindannyian messze vagyunk hazulról, s mindenki aki onnan jön - ezt én is átéltem amikor először mentünk Passaicba - örömünnepet jelent. S van aki szereti a jelenlegi Mr. Presidentet, van aki nem, ő most Magyarország Köztársasági Elnöke. Még akkor is, ha az előkészítgetett, megterített helyiségbe nem jutott át, inkább amíg lehet maradt a nép körében. S így sikerült megfelelő képeket készítenünk Mr. President-ről, Ancsáról, meg rólam. A Titkosszolga csak rám nézett, s miután a Vezető Konzul mögött haladtam, csak legyintett... Pedig az öltönye furcsán domborodott a hóna és a mellkasa között...

Szóval elnököt fogadni melós dolog. Sok az ember, sok a Titkosszolga, sok a delegáció. Szóval, összességében egy ünnepelt személy két esetben jó igazán. Ha jön, és ha megy. S nagyon örültünk, hogy jól sikerült. Mert egyre profibbak vagyok, az biztos. Mondtam is Laci atyánknak: múltkor jött a püspököd. Aztán jött a helyi püspök. Most President of Hungary. Tudod mit? Legközelebb hívd el a pápát. Mi azt is profin lebonyolítjuk. Cégünk mindig a rendelkezésükre áll... A Titkosszolgálat, a Konzulátus meg úgyis névről ismer...