Bevallom lusta vagyok számolni, ezért azt mondom, hogy nagyságrendileg most vagyunk a felénél ennek az évnek, ennek a rendkívül őrült, rendkívül bonyolult évnek, melyet az Egyesült Államokban élünk. Jó ez nem teljesen igaz, mert ugye valamikor április végén megyünk majd haza, de kinek van kedve számolgatni egy ilyen szép őszi délutánon. Talán már túl vagyunk az első adag víruson, nem is beszélve az első adag hasfájáson az itteni kaják miatt. Vannak most már ismerőseink, barátaink, vannak, akik számítanak ránk, örülnek ha érkezünk hozzájuk. S természetesen vannak még terveink, s egy csomó minden van mögöttünk. S mindehhez lett egy hobbim is, amelyben igencsak törekszem a Guinness-rekord elérésére. Ez pedig a hűtőmágnes gyűjtés. Igaz, a rekordtól még egy picit messze vagyok. A világrekordot a Magnet Lady, becsületes nevén Louise J. Greenfarb őrzi, szolíd 45 ezer darab hűtőmágnessel. Nekem a legutóbbi számolás szerint 156 darab van, melyet itt szereztem be. Igen, kinek mi az agybaja. Innen szép győzni. De amíg beszerzem ezt a maradék 44854 darab, plusz egy mágnest, addig is ez igencsak jó dolog. Ugyanis rájöttem arra, hogy ez a legolcsóbb és legkönnyebb emléktárgy, melyet jövő április végén haza tudok majd vinni. Igaz, lassan két hűtőnyi van, s most már ott tartunk, hogy emiatt kell majd lehet túlsúlyt fizetnünk, de továbbra is türelmesen gyűjtögetem őket.
Arra gondoltam, hogy most, hogy visszagondolok erre a majdnem fél évre, a visszagondolásomat a hűtőmágnesek "fényében" mutatom be. Hiszen mint minden tárgy ezek között is van olyan, ami rangosabb. Az első volt, sorozat, legviccesebb, legritkább, és még folytathatnám. S nagy előnye van annak, ha írok egy bejegyzést a hűtőmágneseimről, nem kell messze menni, s ráadásul, miközben gondolkodom, hogy melyikről is írjak még olyan lehetőségem is van, hogy a hűtőből kicsórjak valami finomságot. Mert bár sokat szidjuk az amerikai konyhát, de azért van egy-két finom dolog is. Bár most már három oldali Túró Rudi hiányom van, s az biztos, hogy ha hazamegyek az első dolgom az lesz, bőröndöstül, csomagostul, hogy behaladok a péceli kisboltba, s felvásárolom a Túró Rudi készletet. Az őrült bemenetel ebbe a boltba amúgy se újdonság Ancsától és tőlem, amikor összeházasodtunk a vacsora után én vezettem haza, s megálltam a boltnál, kértem Ancsát, hogy menjen már be egy sörért, de ő ezt nem volt hajlandó teljesíteni, mondván nyakig menyasszonyi ruhában azért ez nem illendő. Pedig valószínűleg ingyen kaptuk volna meg a sört. Nos, azt hiszem igencsak eltértem a tárgytól.
 |
| Lassan kell egy új hűtő... Hiszen még megyünk sokfelé... |
Nos, a hűtőmágnes gyűjtési mániám az első héten kezdődött, amikor New Yorkban sétáltunk. Ott láttam meg az első mágnest, amit akkor még nem vettem meg. Az elsőt már itt Philadelphiában vettem, hiszen a helyi csapatnak (azt hiszem baseball csapat) hivatalból szurkolni kell. Ők az elefántok, azaz a Phillies. Egyszer tényleg tervezem, hogy elmegyek egy mérkőzésükre. Addig is a hűtőszerkényünkön előkelő helyen szerepel a hátat fordított elefánt, mint mágnes.
 |
| Az első versenyző... Az őrültség megindult... |
Vas Laci atyánknál láttam a régi hűtőjén, mert azóta szép nagy újat vett, s annak az elejére nem tesz hűtőmágnest egy sorozatot, amely megtetszett. S ez az a sorozat, amely sajnos biztosan hiányos lesz. Hiszen semmi esélyünk nincsen rá, hogy Amerika mind az ötven államát, valamint Washinton DC-t bejárjuk. Amerika hihetetlen nagy. Most tervezgetjük, hogy átmegyünk novemberben Kaliforniába, hiszen akkor az átlaghőmérséklet arrafelé mindössze 25 fok, tehát bírható - ahhoz képest, hogy ma 39 fok volt Los Angelesben... Nos, ennek a sorozatnak csak azon darabjait vesszük meg, amelyhez közünk van. Ez egy olyan sorozat, amelyek az államokat mutatja, nem méretarányos módon. Így például nagyjából egy méretű Washington DC (ami még nem is állam), Texassal. Így látható, hogy 10 államban jártunk eddig, több-kevesebb időt. Legtöbbet Pennsylvania-ban, legkevesebbet pedig egy kényszerleszállás miatt Ohioban.
 |
| Még remélem szaporodik Kaliforniával, Nevadával, Utah-hal, Arizonával, esetleg Floridával... S ha Ancsa eljut konferenciázni, akkor New Mexico-val.. |
Persze van olyan hűtőmágnes, amit sehova nem tudok sorolni. Símán, egyszerűen megtetszett, s megkaptam. Igazából van egy misztikus filmsorozat, a Twin Peaks, s ezt épp adták a magyar televízióban, amikor semmi dolgom nem volt, s be tudtam hozni a magyar tv-t. S sikerült hozzájutnom a sorozat hivatalos hűtőmágnes készletéhez. Ez nem kevesebb, mint hat pici mágnesecske, nekem tetszik, jókat mosolygok, amikor megnézem azokat.
 |
| Sajnos Washington államba nem sok esélyünk van eljutni... |
Van összetett hűtőmágnesünk is, ami nem kevesebb, mint ötven darabból áll. Ez pedig az Egyesült Államok térképe. Ennek megvásárlásához az kötődik, hogy egyszerűen nem volt Amerika térképünk. Persze meg lehet mindent nézni a google térképén is, de az nem olyan, hogy odaülünk elé, s tervezgetjük, hogy merre ne is menjünk. Meg abban is segít, hogy picit fel tudjuk mérni a méreteket és távolságokat. Ez alatt a kb. fél év alatt picit már fogalmam lett a távolságok miben létéről... S most ha belegondolok, hogy San Francisco kb. 5 óra repülővel már borzongok... De hát valamit valamiért...
 |
| Amerika nagy. Még a térképe is majdnem elfoglalja a fél hűtőt... |
Persze olyan mágnesünk is akad, amihez szinte véletlenül jutottunk. Amikor New Orleans felé tartottunk, Chicagoban kellett átszállnunk. Ez végül sikerült, de úgy, hogy a gépünk műszaki hiba miatt leszállt Clevelandban. Ez amellett, hogy azzal járt, hogy az Ohio felíratú mágnest is feltehettem a hűtőre azt is elősegítette volna, hogy találjunk valami élelmiszerüzletet, mivel az United gépein ingyenesen csak a First és Buisness osztályon adnak kaját. Az Economy megalázó meg éhezzen, örüljön, ha kap egy pohár jeget, némi kólával felöntve. Viszont a géptől nem mertünk messze elmenni, hiszen ki tudja mikor indítják tovább. Úgyhogy Ancsa beszerzett valami ehetetlen ízű chips-et, én meg egy mágnest. Tudom, azt nem lehet megenni. De kaja nem volt igazán. Mágnes meg volt. Igazán. Úgyhogy megvettük.
 |
| Azóta olvastam Cleveland-ről, s szívesen visszamennék... |
Van olyan mágnesünk, amely történelmi eseményt ábrázol. Mellesleg ez a mágnes Ancsa egyik kedvence. maga a kép, melyet ábrázol a Times Square-en készült New Yorkban, hivatalosan V-J Day in Times Square (A Fegyverletétel Napja a Times Square-en) címet viselő kép Alfred Eisenstaedt, német származású amerikai fényképész nevéhez fűződik és 1945. augusztus 14-én készült. A fotó egy héttel később, a Life magazin ünnepi számában teljes oldalt kapott és szinte egy nap leforgása alatt nemzeti, kulturális ikonná vált. A képpel kapcsolatban ennyit tudunk biztosan. A fotón szereplő tengerész és ápolónő kiléte a mai napig bizonytalan, így a történelem egyik legfontosabb eseményét megörökítő kép egyben Amerika egyik legtöbbet vitatott alkotása.
A fénykép 1945. augusztus 14-én, este 7 óra után készült, miután Truman elnök bejelentette Japán kapitulációját. A Világháború végének hírére ezrek vonultak az utcákra világszerte. Az ünneplő tömeg percek alatt megtöltötte a Times Square-t is. A tengerész és az ápolónő csókja teljesen spontán történt a Broadway és a Hetedik Sugárút találkozásánál. A fényképész jó helyen volt, jó időben, viszont a forgatagban nem volt lehetősége információ szerzésre. A tengerészt és az ápolónőt elsodorta egymástól az ünneplő sokaság. A fényképész mindhiába kereste őket.
 |
| Azon a ponton, ahol a csók történt sok fiatal és nem fiatal áll meg a mai napig... |
Persze nem lenne Amerika Amerika, ha nem lennének a nemzeti jelképek is feltüntetve hűtőmágnesen. Hogy a zászló tömeges méretben kapható, szinte természetes. De van olyan mágnesünk is, ahol az Alkotmány szövege lenne olvasható, ha ez nem pici hűtőmágnes méretben lenne. Mondjuk megnézném, hogy mekkora morgás lenne - szerintem joggal - ha például a Szent Koronát tenné valaki mágnesre... De ez Amerika, itt minden lehetséges, sőt annak az ellenkezője is. Egyébként - hogy egy kis kitérőt tegyek - az Amerikai Alkotmány a világ egyik legrégebbi mai napig hatályban lévő alkotmánya. Persze néha módosították, ami természetes ennyi év alatt. Egészen pontosan huszonhét alkalommal. 1789 óta. Tehát átlagosan 8,3 évente. Ugye nem szeretnék belemenni semmiféle magyar aktuálpolitikába, de ez azért egy érdekes adat.
 |
| Megvan a Függetlenségi Nyilatkozat is, csak az papiruszon... |
Aztán van elegáns hűtőmágnesünk is. Sajnos a Fehér Ház nekem, mint átlagos földi halandónak megközelíthetetlen. Ellenben az ajándéküzlete az interneten működik (közvetlen linkkel a Fehér ház hivatalos honlapjáról). Onnan rendeltem eme szép mágnest, ha már nem látnám eleget a 20 dolláros bankjegyen, mégiscsak nézzem már meg jobban... Nagyon szép, kipárnázott dobozban érkezett, rajta az elnöki pecsét, szóval igen elegáns...
 |
| Meg kell adni a módját azért... |
S még rengeteg mágnesmesém van, de attól félek, hogy lassan unalmassá válna. S a végén odavetnének engem a krokodilok, azaz pardon, az aligátorok elé. S szegények, mire engem lenyelnének... Szóval tudom én, hogy a turisták finomak, hiszen New Orleansban erre fel is hívta a figyelmet egy szimpatikus aligátor:
 |
| Nyami... |
Nos, akkor utoljára következzék az én kedvencem. Szintén New Orleans városához kötődik, s egy kis üzletben akadtam rá és társára. Nagyon szép kidolgozás. Nagy elegáns. S nagyon a szívemhez nőtt, úgyhogy fő helyen szerepel a hűtőszekrényünkön. Ancsa is kapott egyet. Csak az övé más. Hiszen ő fuvolista, míg én "gitarista". Akinek eddig még nem derült volna ki, egy gitárról és egy fuvoláról vagyon szó. Ilyen mágnest csak ott láttam eddig, s örülök, hogy elhoztunk... Hiszen New Orleans egy őrült város, de az őrültséghez hangszerek is kellenek...
 |
| Még húrjai is vannak... |
Mindezek után teljes lelki nyugalomban meg lehet kérdezni: Ennek mi értelme van? Mi értelme van ennek a szorgos gyűjtögetésnek, ennek a kb. 200 dollár elvesztegetésének. A logikus ész azt mondatja, hogy semmi. De az ember nem csak logika. Érzelem, szív és játék. S ezek a pici tárgyak valójában játékok. S amellett, hogy játéktárgyak, amellett emléktárgyak is. Amikor ránézek egyikre, vagy másikra egy-egy kalandunk jut eszembe, melyet itt éltünk meg, s itt fogunk megélni Amerikában. Hiszen még kb. fél év hátra van... Egy bolondos, valószínűleg új mágnesekkel teli fél év... Amit már alig várok...
 |
| S végül a legkülönlegesebb: Madri Gras baba-mágnes New Orleans-ből... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése