2014. szeptember 10., szerda

Kimaradt ünnepek

Mikor elindultunk tisztában voltunk azzal, hogy az ez év során sok mindenből kimaradunk. Lemaradunk a sátoros ünnepekről, már kint töltöttünk egy húsvétot és egy pünkösdöt. Húsvétot annak rendje módja szerint megünnepeltük Passaicba Vas Laci úgy vendégül látott minket, hogy ilyen nagy ünnep már régen volt. Végig dolgozni tudtam és még a vacsorát is elém rakták - amerikai hagyományok szerint sült bárányt. Körülbelül az egyetem alatti karácsonyok voltak ilyenek, amikor a prioritás a vizsgákra fókuszált. Közben jót vitatkoztunk, hogy melyik a legnagyobb ünnep a nagypéntek vagy a húsvét vigíliája. 
Ellenben jártunk a Niagaránál...
A Pünkösd kissé másként telt. Tervezgettük hogy itt elmegyünk a presbiteriánus templomba, de egy hasi fertőzés úgy kiütött hogy egész hétvégén az ágyban lázasan hemperegtem és még a hétfőt is ki kellett venne. Igen, itt az is más, hogy Magyarországon az ember hozzászokott ahhoz hogy ha van egy nagyobb ünnep akkor az általában munkaszüneti nappal is jár, itt USA-ban ilyen nincsen, többek között azért, mert sértené az egyéb vallásúakat, de egyébként sincsen sok szabad nap. Így történt hogy húsvét hétfőn kellett tartanom az első referálómat a laborban, így a dátum emlékezetes maradt. Augusztus 20-át is hosszú kísérlettel ünnepeltük – magyarok a laborban megemlítettük, de aztán természetesen folytattuk. Ha jól emlékszem aznap valamikor este 10-re kavarodtam haza – Robi megjegyezte is hogy melyik indiánhorda rabolt el.
Gettysburg-ben...
Persze sok mindenből kimaradunk. Mióta eljöttünk a családban volt két születésnap, három házassági évforduló. Ezekből kettő kerekebb évforduló volt, Pannonhalmi Zsuzsa 65. születésnapja és Pannonhalmi Anikó és Csire Géza 50. házassági évfordulója. A 65. születésnaphoz kapcsolódó kiállítássorozatból már sokat nem láttunk csak képeken, valamint az 50. házassági évforduló köszöntését is csak a webközvetítésnek köszönhetően nézhettük. Nagy dolog ha valakik 50 évig kitartanak egymás mellett jóban rosszban holtomiglan, holtáiglan de remélhetőleg még sokáig köztünk. Furcsa érzés lehetett hogy ugyanott köszöntötték őket ahol 50 évvel ezelőtt egymásnak Isten színe előtt hűséget fogadtak és életükre áldást mondtak. Most ugyanezen helyen hangzott el az értük és az eltelt 50 évért mondott hálaadás. A nehézségek ellenére a hármas fonat nem szakadt el, hanem még mindig kitart.
Az óceánnál...
Ünnepeink közé tartozik hogy két nappal Ancsáék előtt volt a mi 3. évfordulónk. A pontos időpontját tekintve épp egy izgalmas clevelandi kényszerleszállást követően újra a levegőben voltunk Chicago felé ahol egy hatalmas rohanással, hogy elérjük a késésben lévő New orleansi gépen ünnepeltük. Persze utána próbáltunk este koccintani, de mire észbe kaptunk az alkoholbolt bezárt, így a pezsgő kimaradt, a hotel bárjából tudtunk szerezni 1-1 pohár fehérbort (akkor jó volt a hangulat emiatt, de magyar viszonylatban ebből még forralt bort sem főznénk...) Az alatt a pár nap alatt sikeresen feltöltekeztünk és élményekkel gazdagon jöttünk vissza Philadelphiába újra dolgozni.
New Orleans-ban...
Most egy szoborépítésből és az ezt követő átadásból is kimaradunk majd. Ezek izgalmas történések, mikor folyamatosan agyilag ott kell lenni, és e mellett fizikailag megfogni a nem kis súlyokat.  A szobor remélhetően a hét végére készen áll. Persze, emellett kimaradtunk pár szakmai konferenciáról amelyeket mindig nagy örömmel szoktam végigülni, utána meg közös erővel dolgozni tovább. Hazai pici konferenciáknak mindig van egy varázsa, és jó látni hogy mi magyarok is ott vagyunk a nemzetközi élvonalban.
Houston-ban...
Persze, Robi unokahúgának, Alexandrának is megvolt az általános iskolai ballagása, melyet természetesen rá gondolva egy jó ízű alvással ünnepeltünk, hiszen olyan időpontban volt, ami itt alvásidő. Nem is beszélve unokanővérem, Meláth Andrea díszpolgári kitüntetése. 
S persze Philadelphiában is csavarogtunk...
Sajnos pár haláleset is történt, így ha otthon vagyunk most  biztosan szombaton temetésre megyünk. Így csak innen tudunk gondolni a családra és innen tudunk nyugosztalást kívánni nekik. Hogy még milyen ünnepek, események lesznek mások azt nem tudom. De az biztos, hogy lesznek és mások lesznek….

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése