9/11

Mióta felébredtem a mai napra gondolkodom ezen a bejegyzésen, hiszen bizonyos szempontból semmi köze nincsen az itteni kalandjainkhoz, de mégis meghatározza napjainkat. Azon is gondolkodtam, hogy vajon mennyire látom most máshogy, mint amikor ezelőtt 13 évvel a televízión keresztül néztem az eseményeket. Igen, szeptember 11-ről van szó. A terrortámadás. Az al-Káida terrorszervezet összehangolt öngyilkos merényletsorozata volt az Egyesült Államok ellen. Azon a reggelen 19 al-Káida gépeltérítő szállt fel amerikai utasszállító repülőgépekre. A terroristák terveik szerint az USA fő jelképeinek számító épületekbe vezették bele szándékosan a repülőgépeket. A New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba két repülőgép csapódott be, ezzel megölve a környező emeleteken dolgozó embereket. Mindkét épület két órán belül összeomlott. Ezt követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott. A harmadik repülőgép a Pentagon épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba irányították volna, de az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanásról, az utasszállító repülő Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat.

9/11 Múzeum - az áldozatok fala

Amerika egy olyan ország - s most még az átlagosnál is szubjektívebb leszek - amely nehezen visel el csapásokat. Mondjuk a dolog egyfelől teljesen érthető. Amerika területén háború igen régen volt. Legutóbb közvetlenül a szárazföldjére adott csapás (nem számítva Pearl Harbor-t) akkor volt, amikor az angolok kanadai irányítás alatt elfoglalták és felégették Washington DC-t. Ez pedig olyan régen volt, hogy senki nem emlékszik már rá, hiszen már mindenki meghalt.

A legutóbbi szárazföldi támadás 1812-ben.

A magyar gondolkodás ezzel szemben teljesen más. Boldogult nagymamám átélte mind a két világháborút, ötvenhatot, a rendszerváltást, tehát, ha lehet így mondani, neki sok újat már nem lehetett mondani. S ezzel vannak még így jó páran. Magyarországon rengeteg katasztrófa, csatavesztés, ellenséges támadás volt, s így valahogy ennek elviselését a génjeinkben őrizzük. 

Budapest ostroma

Amerika máshogy gondolkodik. Itt egyértelmű és abszolút volt a biztonságérzet. Mi baj érhet bennünket? Mi vagyunk a világ vezető állama, minden konfliktus tőlünk jó messze van, ide nem ér el. Egyébként is ki az az őrült, aki hadat üzen a világ legerősebb államának. Erről egy régi-régi anekdóta jut eszembe, s ezt - bár a témától jelentősen eltér -, de megosztom:

A második világháborúban Magyarország hadat üzent az USA-nak. Magyarország nagykövete bement a washingtoni külügyminisztériumba, majd átadta a hadüzenetet. Ezután a következő beszélgetés zajlott le:

USA Külügyminiszter: - Mi az Önök államformája?

Magyar nagykövet: - Királyság.

- És ki a királyuk?

- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.

- Ki a kormányzó?

- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.

- És van Önöknek tengerük?

- Az nincs.

- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?

- Nincs.

- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?

- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...

- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?

- Nem, ők a szövetségeseink.

A Pentagon Memorial...

Megjegyzem ez a sztori merő kitaláció, a valósághoz semmi köze. Ma szeptember 11-e van, ami itt az USA-ban nem ünnepnap, mégis van valami a levegőben - még ha ez eléggé rosszul is érthető. Most nézem a CNN-t mindenhol megemlékezések vannak, beszédek hangoznak el, New Yorkban felolvassák az összes nevet, akik meghaltak. De vajon miért van ennyire ez a nap benne a hétköznapokban? Mert bizony benne van. Ez látható a repülőtereken, ahol hatalmas a biztonság, teljes test-szkennerek vannak, látható minden tömeg-látogatottabb helyen, ahol nyakig felszerelt rendőrök járőröznek, egyáltalán érezhető és élhető. S ezért is van az, hogy Amerikában először lőnek, aztán kérdeznek...

A 93. járat emlékműve, Shanksville, PA. Itt még nem jártunk...

Amerika a mai napig nem tudta feldolgozni szeptember 11-et. Nem, nem az épületek összedőlését. Nem is a 2995 ember halálát. Ezt még fel tudta volna dolgozni. Én úgy érzem, s ebben lehet, hogy tévedek, de igazából amit nem tudtak feldolgozni az a gondolat, hogy nem csak ők járhatnak el úgy, mint ahogy a rossz nyelvek mondják, mint a világ csendőrei, hanem ők is támadhatóak. 

A WTC emlékmű...

Persze nem lenne Amerika, nem lenne New York, ha ebből nem csináltak volna bizonyos szempontból üzletet. A 9/11 Memorial területére 24 dollár a belépő, de hogy ez mire megy, azt nem lehet tudni. Ha magára a családok támogatására menne, természetes lenne, hogy kifizetem. De valószínűbb, hogy az infrastruktúra és a nagyon komoly túlbiztosítás fizetésére megy. 

A reflektorokat ma este bekapcsolják... Állítólag Philadelphiából is lehet látni...

Egy dolog biztos. Amerika 2001-ben nagyon komoly sebet kapott. Amikor kijöttünk akkor sokakkal beszélgettünk, mert nem értettük ezeket a túlzottnak tűnő biztonsági eljárásokat. S egy sok éve itt élő magyar így foglalta össze: ezek kellenek, mert veszélyben vagyunk. Ez elgondolkodtatott... Meddig lehet félelemben, meddig lehet veszélyben élni? Amerika ebből a szempontból is az ellentmondások országa. Vidéken nincsenek kerítések a házak között, s nem zárják az ajtókat, mert kinek jutna eszébe betörni. Másfelől pedig gondolkodás nélkül lelőnek, ha rámész a területükre. Nem értem én ezt az országot, még akkor se, ha itt élek több mint 5 hónapja. De azt látom félnek. Valamitől nagyon félnek. Lehet, s ez most az abszolút szubjektív megjegyzés, hogy saját maguktól...