Alkotói válságban...

Már három bejegyzést elkezdtem, s abba is hagytam. Eltelt fél év, s egy csomó mindent kiírtam magamból. Írtam a beilleszkedés nehézségeiről, a csavargásainkról, egy csomó mindenről. Most épp készülünk Passiacba, hiszen ezen a hét végén Áder János köztársasági elnök jön oda, s mi megyünk segíteni. Mi meg egy vendégünk, aki néhány napig nálunk tartózkodik. S ráadásul hozott magával Túró Rudit, ami mennyei ízeket jelentett fél év után. 

A finomság a köbön...

Nagyobb utazás ezen kívül most nem lesz, bár nagyon remélem, hogy jövő hét végén el tudunk esetleg menni valahova a hegyekbe ki kikapcsolódás és pihenés céljából, ugyanis a passiac-i hétvégék nem igazából a pihenésről szólnak. Ami nem baj, nagyon szeretek oda járni. Egy nagyon különleges helyet jelent a magyarság amerikai történetében. Mert ez egy 110 éves mese...

Száztíz év, az száztíz év. Még akkor se kevés, ha egy templom történetéről van szó. Magyarországon, kb. 100 éve volt egy nagy templomépítő "hullám", sok templom épült akkoriban. Így ott most sok 100 év körüli templomot lehet találni, többek között az én egyik "volt" templomomat, a százhalombattai Szent László templomot is. A Passaic-i Szent István Magyar templomnak most a 110. évfordulója volt. Ennek az ünnepi lezárására mentünk múlt hétvégén, s szokás szerint kifutkároztuk magunkat. S ennek az évfordulónak ürügyén, no meg, mivel az egyházközség honlapját szerkesztem éppen, ráadásul Vas Laci atyánk úgy döntött, hogy majd én adok interjút az ünnepségsorozatról a Vatikáni Rádiónak, ahonnan hétfőn hívtak, kicsit beleástam magam az egyházközség történetébe. Mivel ez egy hamisítatlan magyar sztori. 

A történet nem tudni, hogy mikor és hogyan kezdődik, de a XX. század elején egy csomó magyar jön ki Amerikába, s sokan telepednek le a gazdaságilag erős, de alapjába véve a szabályosság felett kicsit szemet hunyó New Jersey egy olyan településén, ahol a helyi textilgyárban munkát kaphatnak. Ez Passaic. Az alapgondolatot, hogy itt templomot építsenek, Cleveland-ból egy újságon keresztül az ottani magyar pap "sugározta". S ebben az időben nem csak munkások jönnek ki Magyarországról, de sok pap is. Volt, aki megtalálta a számítását, volt aki nem. Mindenesetre, amikor a helyi magyar templom-egyesület, akinek semmi kedve nem volt a tótok templomába járni (először arról volt szó, hogy közös templom lesz, de aztán jól összevesztek), vett négy házhelyet, s kikönyörögtek egy papot is, így 1902. december 24-én megérkezett Messerschmidt Géza, az alapító plébános. Aztán lassan el is kezdődött az élet, hiszen Géza atya jó szervezőnek minősült, másnap már misézett is. A december 16-án Cliftonban született Berki Erzsébet, aki Berki János (Komárom megye) és Grüsz Júlia (Fehér megye) szülők leánya, már magyar plébánostól részesült a keresztség szentségében, éspedig karácsony napján. Az első esküvő 1903. január 18-án volt, nevük Molnár Károly (Söréd, Fehér megye) és Krivda Mária (Szina, Abaúj megye). Az első halott Schuster Teréz volt, aki 50-éves korában hunyt el december 21-én és karácsony vigíliáján adták vissza a megszentelt földnek. Szóval minden elindult, minek egy egyházközségben el kell indulnia. 

Azóta pedig volt tíz plébános, magyarok. S volt, hogy sok magyar volt, s most már egyre kevesebb. Valahogy mindig olyan érzésem van, amikor elmegyek Passiacba, hogy valahogy hazamegyek. Mert mindig történik ott valami. Múlt héten például azon kívül, hogy jött a helyi püspök, aki ünnepi misén rövid és velős 4 percet prédikált, voltam egy temetésen. Egy nagyon kedves bácsit temettünk, s hihetetlenül megdöbbentő volt. Maga a temető kicsit úgy néz ki, mint egy parkolóház. Ötszintes. Szintenként 5 emeletnyi sírhely a falban. Lift, meg minden. Számomra megdöbbentő volt, ez a lakótelep, illetve halótelep. 

Szóval eltelt fél év. S eltelt egy csomó esemény. Megtanultam, hogy hogyan kell fokhagymát pucolni nagy mennyiségben, csodáltam Ancsa fuvolajátékát, s láttunk egy csomó múzeumot. S jött alkotói válság is. Például most. Most jó lenne valami érdekeset, vicceset írni, de tényleg nem jut eszembe semmi érdekes. Úgyhogy most megyek és bánatomban megeszek egy Túró Rudit. Vagy kettőt... Vagy az egész zacskót. Hátha megjön az új ötlet...