Mit csinál a világ lustája?

Egy kedves, "jó" barátunk, akinek idejét se tudom mikor hallottam legutóbb a hangját néhány napja telefont ragadott, s felhívott egy hozzám közel álló személyt (csak azért nem írom le, hogy valójában az anyósomat, mert az anyós szó sokakban negatív kifejezés, pedig nekem egy kifejezetten bohém, művész anyósom van... A bohémet se tessék félre érteni, az gyakorlatban azt jelenti, hogy művész...), mondván mit csinál a világ lustája, gondolom ott se csinál semmit. Hát igen. A válaszom erre, hogy valóban, mivel kényszerűen jogkövető magatartásra vagyok ítélve valójában nem csinálok semmi olyat, ami a köznyelvi értelemben valami csinálását jelenti. 

Háttérben a Delawere folyó és New Jersey...

Már többször írtam a vízumokról, meg mindenféle ellenőrzésekről, tehát jogilag az Amerikai Egyesült Államokban tényleg nem csinálhatok olyan tevékenységet, amely fizetéssel, s ez alapján adóval, nyugdíjjárulékkal, esetlegesen biztosítással jár. 

Így marad a háztartási alkalmazott beosztása. Pontosabban, s ez mint férfiembert néhanapján idegesít, a feleség státusz. Mivel az amerikai állam jelenleg így kezel. 

Tehát a világ lustája főz (inkább kevesebb, mint több sikerrel), mos (ebben tényleg profi vagyok, kivétel a hajtogatást) és takarít (na jó, ez sose volt az erősségem...) 

Igazán hozhatnának itt más szabályokat...

Ezen kívül a világ lustája, azaz szerény személyem, ahol tud besegít. Például kedves "barátunk" telefonhívását az ihlette, hogy múlt héten lerohangáltuk a lábunkat, amikor a Köztársasági Elnök úr Passaicban volt. Igaz, ez által valószínűleg közelebb kerülhettem "Mr. Presidenthez", mint ő bármikor. De ilyen az élet. 

Nem is beszélve két ilyen jóképű "vadmacska" közelségéről...

A világ lustája emellett próbálja kedves egyetlen feleségét nyugtatni és segíteni, valamint néha, ha túl fáradtnak látja elvinni ide-oda kikapcsolódni. Tegnap volt, hogy fél éve vagyunk itt Amerikában, s ennek köszönhetően tettünk egy kellemes esti sétát, mondván keressük már meg azt a sörözőt, ahol első (illetve szerintem második) este megittunk egy sört, s amit azóta se találtuk meg.

Azon az estén is cseh sört fogyasztottunk, mert még tartottunk az amerikai söröktől... Hát igen, jobb az európai...

Philadelphia nagyon érdekes város, s este nagyon szépek a fények, melyekkel az épületeket megfestik. Érdekes, hogy néhány napja találtam egy klipet, melyben Rocky szalad végig a városon. S a város nem sokat változott a hetvenes évek óta. A nevezetes épületek ugyanolyanok. A gettó ugyanolyan. A folyópart, semmit se változott. A múzeum lépcsője, ahol Rocky szalad fel, majdhogynem változatlan, azzal a kitétellel, hogy egy Stalone szobor áll az aljában. S tegnap keresve a sörözőt végre bejutottunk az Old City Hall épületébe, mely felújítás miatt sokáig le volt zárva. S érdekesség, benn az udvaron nem más van, mint egy metrómegálló. Gondolom azért, hogy szegény városszolgák lustulhassanak, ne kelljen sokat menniük a metró és a munkahelyük között. 

Háttérben az City Hall

A világ lustája emellett tervezget. Még egy bő fél évet vagyunk kinn az USA-ban, s ebbe igazán bele kell nyomni mindent amit csak lehet. Most hét végén például megyünk ki a hegyekbe, egy rekreációs környékre, a Pocono-hegységbe. Ez ide szűk 100 mérföldre van, vízesések, indián emlékek, lovaskocsik, mindenféle dolgok. S tó, folyó, hegyi ösvények. Ez kell most nekünk. Két nagyon pörgős hétvége után egy csendes, nyugodt, uszodával ellátott hotel, majdhogynem wellness, kellemes séta a parkokban, megálldogálni csörgedező patakok mellett. Szóval lustulás, ahogy csak tetszik.

Philadelphia by night...

A világ lustája emellett gyűjtöget. Tapasztalatot, ötleteket, kapcsolatokat, reményt és örömöt, nyelvtudást és hűtőmágnest. Mellesleg lecserélte a ruhatára egy részét, valamint új gitárt is vett. S ezek a dolgok noha nem hatalmasak, de mégis boldogsággal töltik el. Hiszen van egy hely, ahol örömmel látnak, van bolt, ahol ismerősként köszöntenek, vannak emberek akikkel le lehet ülni, csak úgy, anélkül, hogy meg kellene kvázi a világot váltani, beszélgetni. Akiket tisztelni lehet, s akik tisztelik, úgy ahogy van.

Már csak ez az autó hiányzik... 

S nem utolsó sorban a világ lustájának tervei vannak. Hiszen fél év után haza kell majd mennünk, s újra kell kezdenünk azt az életet, melyet picit feladtunk amikor kijöttünk ide az USA-ba. De addig is remélem, hogy átjutunk a nyugati partra egy kicsit, látjuk a Grand Canyont, Talán az USA középső részére is eljutunk, s még talán az Ohio folyó is belefér. S erről mind, mind írni fogok. 

S bizony közeleg Halloween... Még egy olyan ünnep, melyet meg kell ismernünk...

A világ lustája most nyugalomra tér. Mert itt most már lassan alvásidő van. S azért is kell a pihenés, hogy a ránk váró sok-sok élményt be tudjuk fogadni. Legyen az egy elnöki látogatás, vagy egy medve megtekintése. Mert így sokkal gazdagabbak leszünk mind a ketten, s talán ez az ami miatt kijöttünk Amerikába. Gazdagodni. Ha nem is pénzben, de lélekben és álmokban. Nos, így vagyok a világ lustája. S ha ez lustaság: vállalom.