Philadelphia látványos csodái

Hétvégi philadelphiai kirándulásunkat két komoly, nagyon komoly múzeum megtekintésével folytattuk. Philadelphiában nagyjából annyi múzeum van, mint Budapesten, s van ugyanúgy komolyabb és kevésbé komolyabb múzeum is. Pár hónapja meséltem Philadelphia legrosszabb múzeumáról, most örömmel mondhatom, hogy olyan múzeumokról írhatok, amely nagyon jól kialakított, szép, s logikus múzeum.

Kemény sport felfutni, de Ancsa megcsinálta... :)

Azért a jó öreg Philadelphia egy mulatságos város. Vegyünk azt, hogy van a legnagyobb múzeuma. De tényleg a legnagyobb. Óriási látványosság. S a felvezető lépcsőt nem másról, mint egy filmhősről nevezték el. Ugyanis a szép nagy és meredek lépcsőnek Rocky-steep a neve. Ugyanis a Rocky című filmben a főhős ezen szaladt fel, miután végigrohanta Philadelphia főbb utcáit, edzés céljából. Természetesen a lépcső alján Rocky szobra is áll bronzba öntve.

Ilyen a box...

A belépő nem olcsó, ellenben ezért a belépőért két napon keresztül gyakorlatilag öt múzeumot lehet megtekinteni, őt különböző épületben. Mint már említettem ebben a múzeumban mindenből van egy kevés. Egy kis Monet, egy kis Van Gogh, egy kis ez, egy kis az. Én nem vagyok túlságosan műértő ember, hiszen azóta van sok közöm a művészethez amióta Ancsa édesanyját, aki Magyarország Érdemes Művésze megismertem. S bevallom a kiállítás szó számomra elsődlegesen cipekedést jelent, amikor a 40-50 kg-os tárgyakat cipelem, hogy egy-két nap múlva megnyitó legyen. Itt szerencsére nem kellett cipekedni, ellenben tényleg annyi volt mindenből, hogy érdekes legyen.

Van Gogh - Napraforgók

Ebben a múzeumban jól megfér a klasszikus festészet, a modern művészettel. Időszakonként és területenként mutatja be a műtárgyakat, igen látványos módon. Nem egy helyen felépítettek egy-egy az adott területre vagy időszakra jellemző épületet, hol egy japán autentikus teaházat, hol egy reneszánsz udvarházat találhattunk. Kicsit utánanéztem, ezeket úgy rendezték be, hogy elmentek az adott helyszínre, megvették az épületet, lebontották, s egy az egyben felépítették itt a múzeumban. De nem csak épületeket, hanem mindenféle korok szalonjait, lakószobáit is felépítettek, s akár egy francia szalont, vagy egy angol úriház ebédlőjét is meg lehet nézni. Nekem az egyik kedvencem az indiai épület volt, s ezt egy kicsit jobban körbe is fotóztam, s készítem a fényképek egy rövid kis filmet. Háttérben halk indiai zene szól...

Természetesen keramikus anyósomnak is nagyon tetszene ez a kiállítás, hiszen a kínai porcelántól a mai modern porcelánig mindent bemutattak. A porcelán, a kerámia számomra mindig egy nagyon furcsa valami volt, s az a mai napig. Nagyon szép dolgokat lehet belőle csinálni, Teljesen más, mint a kő. Ha a kőre leüt a művész a kalapáccsal, akkor nagyjából azt kapja, amit lát. A porcelánnál ez másként megy. Ancsa biztosan jobban le tudná ezt írni, de amikor szineznek egy porcelánt, akkor teljesen más szinű szinezék megy rá, mint ami a végén kijön. Meg a mérete is változik, ha jól tudom 17 százalékot zsugorodik... S ráadásul a kemencében akár szét is robbanhat... S íme itt voltak több száz, sőt több ezer éves porcelánok, amelyek még mindig a régi fényükben díszelegnek.

Egy pár darab a sok ezerből...

Az állandó kiállítások mellett volt egy időszaki kiállítás is, amely kifejezetten a kedvemre való volt. Nagyon szeretem a fotóművészetet. Paul Strand egy amerikai fényképész volt, gyakorlatilag ő nevezhető az amerikai fotóművészet atyjának. Modernista fényképész volt, s az élete egy kész regény. Nem volt tagja az amerikai kommunista pártnak, de a Mccartizmus zászlaja alatt az “Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság” őt is meghurcolta, s ezért majdnem harminc évig Franciaországban élt. Ki is adta utasításba, hogy a könyveit Lipcsében kell kiadni, az NDK-ban, hiszen ez alapján Amerikában tiltás alá esnek. Azért meghalni hazatért Amerikába, s akkor kikerült a tiltás alól... Hogy ez jó politika-e, vagy sem, nem tudom, nem is érdekel különösebben, ellenben a fényképei nagyon érdekesek. Főleg embereket, épületeket, s néha a természetet fényképezte. Ezt szeretném bemutatni úgy, hogy a háttérben egy klasszikus, George Gershwin - Summertime című száma szól...

Hihetetlen sok mindent tudnék még erről a múzeumról beszélni, de most áttérnék a másik múzeumra, melyet még a hét végén megnéztünk. Ez pedig a Rodin múzeum volt. Európán kívül Philadelphiában van a legtöbb Rodin szobor. Rodin életteli, drámai, szenvedélyes megfogalmazású, érzelemgazdag szobrai a historizmus ellenpólusát képezik, művészete a modern szobrászat kiindulópontja. A szimbolizmussal éppen oly sok szál köti össze, mint az impresszionizmussal. Legtöbb alkotását a Rodin Múzeum őrzi Párizsban, művei közül néhány látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban is, szobrainak másolatai benépesítik az európai műveltséghez kötődő világot. S mindezt reménytelenül súlyos rövidlátásával küzdve érte el!

Rodin Múzeum

A bronzszobornak vannak előnyei. Az egyik, hogy amíg a forma tart addig gyakorlatilag a művész annyi másolatot készít, amennyit akar. Éppen ezért itt az épület előtt megtekinthető a híres Gondolkodó másolata, de benn az épületben is van belőle egy példány. Egyébként tetszik nekem Rodin élete. Nem volt szakképzett művész. Auguste Rodin egyszerű családban született Párizsban, miután normandiai nincstelen paraszt apja, két leánygyermekével oda költözött. Családnevük a dialektusukban vöröset jelent és valóban, ezt a család minden tagja magán viselte. Már gyermekkorában szívesen rajzolgatott, de azt apja és paptanárai veréssel torolták meg. Alapiskoláinak üggyel-bajjal történt elvégzése után felvételizett az École des Beaux-Arts-ra. Háromszor is megpróbálta, azonban ez a főiskola merev, akadémikus, sznob légköre miatt nem sikerülhetett. Kőfaragóként kellett megkeresnie kenyerét. Lelki válságba került, be akart lépni az Oltáriszentség Rendbe, végül nem tette meg, de 1863-ban megmintázta a rend megalapítójának, Eymard atyának a mellszobrát, ez volt az első szobra.
Sikerült bejutnia a Louvre néhány tanfolyamára, s ott Bayre, majd Jean-Baptiste Carpeaux (1827-1875) irányítása alatt dolgozott. Behatóan tanulmányozta a görög szobrászat emberábrázolását és a gótikus képzőművészetet. Később a sèvres-i manufaktúrában Carrier-Belleuse (1824-1887) mellé került, porcelánfestőként, s az ő mellszobrát is elkészítette. Párizsban, de más városokban is, épületek szobordíszeit mintázta. Járt Belgiumban és Olaszországban is, 1876-os olasz útján nagy hatással volt rá Michelangelo művészete.

Alapjába véve egy nagyon érdekes hétvége volt, s természetesen még nem volt vége, hiszen vasárnap délutánunkat egy teljesen más fajta kikapcsolódással töltöttük, amikor is elmentünk Amerika első állatkertjébe, de erről majd máskor mesélek. Aki Philadelphiába jön, s megteheti feltétlenül nézze meg ezeket a múzeumokat, mert tényleg komoly élménnyel gazdagodik. Még van három épület, amit nem láttunk, de ami késik az nem múlik. Lassan jön a rosszabb idő, így a szabadtéri programokat úgyis csökkentenünk kell... Úgyhogy jöhetnek a valódi kultúrprogramok...