A minap egy
pályázatot készítettem elő és mivel feletteseim, családom és barátaim mind arra
biztatnák, hogy mindent pályázni kell, hát ezt is beadtam. Sok reményt ebbe nem
fűzök, de hátha. Ami nagyon furcsa volt, hogy itt a szokásos életrajzon,
publikációs listán felül nem egy projekttervet kértek, hanem egy űrlapot
kellett kitölteni, amelynek egyik pontja nagyon elgondolkodtató volt. A kérdés
így szólt: rövid indoklás, hogy miért foglalkozik a biotechnológiával. (max.
1000 karakter). Ez először nagyon könnyűnek tűnt, nem kell hosszasan
irodalmazni, napokat olvasni, hogy megírjam. A végén rá kellett jönnöm, hogy ez
a kérdés sokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Több mint tíz éve foglalkozom
a mitokondriális kutatással, így mára azt mondhatom, hogy ez a mindennapok
természetes részvevője. Nyilvánvaló hogy az ember amellett hogy próbálja, a
hatalmas szakirodalmat követni minden egyes vizsgálati módszert megpróbál
megérteni, megtanulja kivitelezni. Ez napi rutinná válik, ezzel telnek a
hétköznapok, hétvégék sokszor még ez adja a karácsony esti beszélgetések
témáját is.
Egy sejt
mitokondrális hálózata
|
Szerencsésnek
mondhatom magam, mert az egyetemen voltak olyan tanáraim, akik attitűdje, hozzánk
akkori hallgatókhoz és a kutatáshoz való viszonya meghatározó volt számomra.
Egyetemi évek elején minden akartam lenni, de legkevésbé genetikus nem. Aztán
jött a harmadév és a kötelező genetika tantermi óra és gyakorlat. Már előtte a
biokémiát túléltük, most talán már jön egy kis mese is. Szerencsénkre a
tantermi előadásokra egy fantasztikus egyéniségű embert kaptunk Major Ágnes
személyében, aki amellett, hogy szépen logikusan levezette a genetika főbb
törvényszerűségét meg is szeretette velünk a tudománynak ezt a területét. Később
mikor elkezdtem dolgozni akkor ő volt aki felkarolt és tudtam azt hogy ő az
akihez mindig mehetek valami tanácsért. Sajnos már pár éve nincs közöttünk.
Egy mitokondrium
|
Ezzel párhuzamosan
tárult elém az a fantasztikus mikrovilág
amely az emberi szervezet működéséért felel. Kutatásaim és diagnosztikai
feladataim központjába a sejtek energiatermeléshez nélkülözhetetlen
sejtszervecskék, a mitokondriumok
állnak. Ezen pici sejtalkotó amelynek a feladata hogy a sejtek
működéséhez szükséges energiát szolgáltassa. Ennek szabályozása nagyon
bonyolult rendszeren keresztül valósul meg, egy apró hiba is akár a sejt, vagy
sok esetben az egész szervezet energiaellátás zavarát idézheti elő, amely
következtében betegségek alakulnak ki.
Szerencsésnek érezhetem magam, hogy ezen területet jobban
megismerhettem, csak remélni tudom, hogy az általam végzett munka a tudomány
valamint az érintett betegek javát fogja szolgálni.
Mindemellett az
embernek szinte mindennap eszébe jut az hogy
itt ez a hatalmas ismeretanyag és egyre inkább csak azt érezzük hogy
mennyi minden megoldatlan rejtély van minden egyes pici területen. Egyre jobban
mélyebbre megyünk, egyre jobban megértjük. Ma a nanotechnológia, biotechnológia
forradalmát éljük. A helyzet azzal hasonlítható mikor a fizikának volt hasonló
forradalma. Az az ismeretanyag amit mi 10 éve az egyetemen tanultunk ma semmire
nem elég, azok a módszerek amiket a PhD kutatáshoz használtunk idejétmúltak.
Folyamatosan fejlődni kell, folyamatosan tanulni és újra és újra végiggondolni
az akár még egy éve nem megértett problémákat.
Aki igazán tud, az egyszerre minimum két monitoron tudja. |
Most itt legfőképpen
egy olyan mikroszkóppal dolgozom ahol a mitokondriumok mozgását tudjuk
vizsgálni. Sokszor eszembe jut, mikor belenézek megfelelő sejtet keresve hogy
mennyire is csodálatosan megalkotott világban élünk. A mitokondriális
mozgásnak, egymáshoz kapcsolódásának egy kis eltérése is elég ahhoz, hogy akár
végzetes betegségek alakuljanak ki. Folyamatosan azzal szembesülhetünk, hogy
egy tökéletesen megalkotott rendszer van előttünk, ami véleményem szerint nem
lehet valami véletlen műve, hanem kell hozzá egy alkotó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése