Miért pont Alaszka, akarom mondani miért pont a mitokondrium?

A minap egy pályázatot készítettem elő és mivel feletteseim, családom és barátaim mind arra biztatnák, hogy mindent pályázni kell, hát ezt is beadtam. Sok reményt ebbe nem fűzök, de hátha. Ami nagyon furcsa volt, hogy itt a szokásos életrajzon, publikációs listán felül nem egy projekttervet kértek, hanem egy űrlapot kellett kitölteni, amelynek egyik pontja nagyon elgondolkodtató volt. A kérdés így szólt: rövid indoklás, hogy miért foglalkozik a biotechnológiával. (max. 1000 karakter). Ez először nagyon könnyűnek tűnt, nem kell hosszasan irodalmazni, napokat olvasni, hogy megírjam. A végén rá kellett jönnöm, hogy ez a kérdés sokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Több mint tíz éve foglalkozom a mitokondriális kutatással, így mára azt mondhatom, hogy ez a mindennapok természetes részvevője. Nyilvánvaló hogy az ember amellett hogy próbálja, a hatalmas szakirodalmat követni minden egyes vizsgálati módszert megpróbál megérteni, megtanulja kivitelezni. Ez napi rutinná válik, ezzel telnek a hétköznapok, hétvégék sokszor még ez adja a karácsony esti beszélgetések témáját is.

Egy sejt mitokondrális hálózata

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az egyetemen voltak olyan tanáraim, akik attitűdje, hozzánk akkori hallgatókhoz és a kutatáshoz való viszonya meghatározó volt számomra. Egyetemi évek elején minden akartam lenni, de legkevésbé genetikus nem. Aztán jött a harmadév és a kötelező genetika tantermi óra és gyakorlat. Már előtte a biokémiát túléltük, most talán már jön egy kis mese is. Szerencsénkre a tantermi előadásokra egy fantasztikus egyéniségű embert kaptunk Major Ágnes személyében, aki amellett, hogy szépen logikusan levezette a genetika főbb törvényszerűségét meg is szeretette velünk a tudománynak ezt a területét. Később mikor elkezdtem dolgozni akkor ő volt aki felkarolt és tudtam azt hogy ő az akihez mindig mehetek valami tanácsért. Sajnos már pár éve nincs közöttünk.

Egy mitokondrium 

Ezzel párhuzamosan tárult elém az a fantasztikus  mikrovilág amely az emberi szervezet működéséért felel. Kutatásaim és diagnosztikai feladataim központjába a sejtek energiatermeléshez nélkülözhetetlen sejtszervecskék, a  mitokondriumok állnak. Ezen  pici  sejtalkotó amelynek a feladata hogy a sejtek működéséhez szükséges energiát szolgáltassa. Ennek szabályozása nagyon bonyolult rendszeren keresztül valósul meg, egy apró hiba is akár a sejt, vagy sok esetben az egész szervezet energiaellátás zavarát idézheti elő, amely következtében betegségek alakulnak ki.  Szerencsésnek érezhetem magam, hogy ezen területet jobban megismerhettem, csak remélni tudom, hogy az általam végzett munka a tudomány valamint az érintett betegek javát fogja szolgálni. 

Mindemellett az embernek szinte mindennap eszébe jut az hogy  itt ez a hatalmas ismeretanyag és egyre inkább csak azt érezzük hogy mennyi minden megoldatlan rejtély van minden egyes pici területen. Egyre jobban mélyebbre megyünk, egyre jobban megértjük. Ma a nanotechnológia, biotechnológia forradalmát éljük. A helyzet azzal hasonlítható mikor a fizikának volt hasonló forradalma. Az az ismeretanyag amit mi 10 éve az egyetemen tanultunk ma semmire nem elég, azok a módszerek amiket a PhD kutatáshoz használtunk idejétmúltak. Folyamatosan fejlődni kell, folyamatosan tanulni és újra és újra végiggondolni az akár még egy éve nem megértett problémákat.

Aki igazán tud, az egyszerre minimum két monitoron tudja. 

Most itt legfőképpen egy olyan mikroszkóppal dolgozom ahol a mitokondriumok mozgását tudjuk vizsgálni. Sokszor eszembe jut, mikor belenézek megfelelő sejtet keresve hogy mennyire is csodálatosan megalkotott világban élünk. A mitokondriális mozgásnak, egymáshoz kapcsolódásának egy kis eltérése is elég ahhoz, hogy akár végzetes betegségek alakuljanak ki. Folyamatosan azzal szembesülhetünk, hogy egy tökéletesen megalkotott rendszer van előttünk, ami véleményem szerint nem lehet valami véletlen műve, hanem kell hozzá egy alkotó.