Nyomokban Beethoven...

Ismét vasárnap van, s úgy gondoltuk, hogy mielőtt a foci szentélyébe járulunk (hiába foci VB van, s ha már netképes televíziót vásároltunk megtekintem magyarul a létező legtöbb meccset, Ancsa nagy örömére), elmegyünk valahova megszentelni a vasárnapot. Philadelphiában magyar nyelvű mise, vagy Istentisztelet nincsen, vagy néhanapján van csak, mert innen kb. 50 mérföldre van egy Magyar tanya nevű hely, s ott ünnepnapokon szokott lenni, de mi még oda nem mentünk el. Passaic Szent Istvánról elnevezett utcájára és templomába pedig kb. havonta egyszer, nagyobb ünnepeken jutunk el. 

Szent István Magyar Templom, Passiac, NJ.

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az utca ahol lakom Pine (Fenyő) utca nevezetes hely. Erre nem csak az a bizonyíték, hogy a turistabuszok tíz percenként mennek el a házunk előtt, s az idegenvezető lelkesen mutogat többek között a mi házunkra is, s ilyenkor ha kinn ülök az tűzerkélyen pipázás céljából elkövetett pipázásra a turisták és közöttem lelkes integetés esete szokott fenn állni, hanem az is, hogy például ezen az utcán van Philadelphia első kőtemploma, melyet nem más mint Penn bácsi, az állam alapítójában a fiai építtettek. 

Nem is beszélve arról, hogy ezen az utcán van Amerika első kórháza, s a templomhoz szorosan tartozóan egy olyan temető, ahol az átlagos születési dátum az 1700-as évek eleje, s itt nyugszik a Függetlenségi háború kb. 300 hőse (áldozata) is, nem is beszélve a Függetlenségi Nyilatkozat több aláírójáról, de vannak itt orvosok, ügyvédek, hajóskapitányok, ezüstművesek, kőművesek, no meg állattartók is... De itt nyugszanak hamvai Ormándy Jenő magyar származású karmesternek is. Közegészségügyi okokból koporsós temetés 1830 óta nem volt a temetőben, de 1983-ban létrehoztak egy kb 10x10 méteres területet, ahova hamvakat helyeznek el. 

Utcánkat Antique Rownak is nevezik, rengeteg galéria, régiségüzlet van. Többek között van itt örmény szőnyegkészítő, fémből mindenféle tárgyakat gyártó művész, meg mindenféle kütyüket árusító ajándékárús. S mellesleg az ablakunk alatt van a környék egyik italboltja, így a sörital beszerzése nagyon sokat egyszerűsödött. Emellett két utcányira van a South Street, a környékbeli művészek utcája, ahol mindenféle díszített házak vannak. De erről majd máskor. 

Az Old Pine Presbitériánus templomban jártunk ma délelőtt. Ez a templom 1768-ban épült, hatalmas korintoszi oszlopokkal, 1800-as évekből való ólomüvegablakokkal. Történetéhez hozzá tartozik, hogy bár felépült 1768-ban, de 1774-ben jöttek az angolok és... Természetesen kifosztották, elvitték a padokat, meg felgyújtották. Utána gyorsan rendbe tették az épületet, s még egy különlegessége, hogy az USA 2. elnökének John Adams-nek külön padja van. Igaz meghalt sok-sok éve, de a padot fenntartották. 

John Adams, az USA első alelnöke és második elnöke

Egyébként ő, meg Thomas Jefferson kapcsolata tipikus amerikai történet. Ugyebár Adams volt az USA első alelnöke. Utóda Jefferson lett. Utána ő lett az USA második elnöke. Alelnöke Jefferson lett. Utána meg az USA elnöke Jefferson lett. Ja és ez a két ember nagyon nem szerette egymást. Sőt. Nyugodtan mondható, hogy utálták egymást. Adams is, Jefferson is, a Függetlenségi Nyilatkozat ötvenedik évfordulóján halt meg, 1826. július 4-én. Adams utolsó szavai azok voltak, hogy „Thomas Jefferson túlél...”, bár Jefferson éppen néhány órával előtte halt meg. Szerintem még a mennyországban is mondják egymásnak a magukét... Egyébként a templom különlegessége, filmszeretőknek az is, hogy itt forgatták a Nemzet aranya című Nicolas Cage film jelentős részét.

Maga a Presbitériánus Egyház, különösen ez az ága a Skót Presbitériánus Egyház az angliai protestantizmus egyik ága. Maga az alapítója John Knox volt, aki öt évig volt Kálvin tanítványa. Kicsit összemosva ezt az ágat lehet a puritánoknak nevezni. Ez a templomuk felépítésére is jellemző. Az oltár, vagy úrasztala a lehető legkisebb szerepet kap, de maga  a szószék se domináns. Az első benyomásom egyébként az volt, amikor beléptem ebbe a templomba, hogy maga a (katolikus szóhasználattal) szentély olyan, mint a francia vidéki kastélyok színjátszó helye. Ha lett volna néhány függöny, el tudtam volna képzelni, hogy ott benn ül egy vonósnégyes, s játszani kezdi a talpalávalót. Mondjuk vonósnégyes volt. S játszott is. De nem talpalávalót. 

Nyomokban Beethovent. 

Szóval az úgy történt, hogy a vasárnapi iskolások tanévzárója és konfirmáció volt. Mondjuk az egész dolog elég gyorsan történt, mert az egész egy óra alatt lezajlott. S kezdésként egy testvérpár Beethoven egyik művét játszotta el, melyet a szerző hegedűre és csellóra írt. Később még egy vonósnégyes is volt. Én pedig nem mertem kedvenc egyetlen feleségemre ránézni. Tegnap este ugyanis az opera került szóba. Drága szüleim engem gyakran vittek el a Szegedi Nemzeti Színházba, nem egyszer operára is. S jóapámmal együtt ki lehetett kergetni engem a világból, amikor a zenészek elkezdték nyekergetni a hangszerüket, mondván összehangolnak. Nos, ez a veszély itt nem állt fel. A hangolás az kimaradt. Arról nem is beszélve, hogy a vonósnégyesnél az egyik hegedű 3/4-es, a másik 4/4-es, a harmadik hangszer pedig 9,863/332-edes tempót vett fel. A templom közössége megtapsolta őket. Érthető, a végén abbahagyták.

Maga az Istentisztelet jól felépített, pörgős volt. Némelyik éneket otthon is szoktuk énekelni, s nagyon édes volt, ahogy a gyerekek szerepeltek. A gyerekszerepeltetésben az a jó, hogy ilyenkor abszolút amatőrök szerepelnek közönség előtt, s általában még ha kész is a katasztrófa, akkor is édes. Különösen aranyos volt, mikor - úgy néz ki itt ez a szokás - minden konfirmálódó (összesen négy volt) felolvasott egy rövid szöveget magáról. Hát a nagyjából 14 éves fiúknak nem az az erőssége, hogy közönség előtt szöveget olvasson fel. De a legaranyosabb az utolsó lány volt, aki mindenkinek mindent megköszönt. Már vártam, hogy mondja, és köszönöm az Akadémiának...

Erre jó lenne írni magyar szöveget, tetszett a dallama...

Maga a templomra egyébként jellemző a multikultúra. Illetve máshogy nem tudok pár dolgot magyarázni. Az egyik ilyen, hogy hogyan kerül a templom udvarára egy tisztességes méretű Szent Ferenc szobor. A másik, hogy a templom, egyébként rendkívül egyszerű, mondhatni puritán festésébe a skót kereszt mellett mit keres a pápai tiara. Valami magyarázat biztos van, de nem volt mód rá, hogy az egyébként nagyon szimpatikus és humoros lelkészt megkérdezzem. 

Vagy csak engem emlékeztet a pápai tiarára? 

Összességében azért nagyon felemelő volt ez az Istentisztelet. Külön nagyon tetszik, hogy itt is nagy szeretettel köszöntöttek bennünket, azonnal volt valaki aki szóba állt velünk, azonnal érdeklődtek kik is vagyunk, mit is keresünk ott. Ancsának nagyon tetszett ez a templom, azt mondja, hogy ide még elmegyünk máskor is. Vannak profi zenés esték is. Hát remélem ott Beethoven nem csak nyomokban fog tartalmazni tiszta hangokat. Még akkor se, ha maga a Mester siket volt.

Szent Ferenc