ID - sokadik felvonás

Amerikában, mint gondolom a világ csomó részén, elég komoly a bürokrácia. Ez alapjába véve nem probléma, mindig is szerettem az adminisztrációt, nincs is jobb, mint egy csomó papír összerakása után látni a fényt. Mármint a cserépkályhában, mert a végén elegem van az egészből, s a cserépkályhába begyújtok az egésszel. A magyar bürokráciát már megszoktam, megértettem, akár még el is tudom magyarázni, hogy ki mit és miért, no és hol keressen. Nem ügy. Az amerikai, na az más. Az élvezet. Az egy csoda. 

Ugye milyen szép? Anyósom készítette...

Ugyebár az volt a helyzet, hogy már a vízummal megküzdöttünk, de megkaptuk. Ancsa J1 vízumot kapott, én J2 vízumot, ami a kutató házastársának jár. Némileg diszkriminatív ez a fajta vízum, mert alapból arra gondol, hogy a kutató a férfi, s a házastárs a nő. A kutató férfi majd kutat, s közben a házastárs ellátja a háztartást, neveli a gyereket, mos, főz, takarít. Arra nincs ez a rendszer igazán kitalálva, hogy ha a kutató nő, mint esetünkben, én meg férfiember. 

Na jó, ha van ilyen alapanyag, akkor tudok főzni is... 

A J1 vízumos jogosult a szent SSN-re, jogosult mindenre, amire egy külföldi, jogszerűen az Egyesült Államokban tartózkodó ember megkaphat. A J2 vízummal jogosult vagyok hallgatni. Mielőtt valaki félreértené, alapjába véve nagyon kellemes, hogy az ember nem csinál semmit. Egy, uszkve másfél hónapig. De egy teljes évig? Ráadásul most nyár van, így az iskola ahol el kezdtem angolt tanulni őszig bezárt. Jó, most lefoglalom magam, mert ugyebár megy a foci VB, tehát július 13-ig leszámítva néhány egy-két napos elfoglaltságot a televízió előtt heverek, s a nem teljesen jogtiszta, magyar stream-eket nézem. S természetesen hivatalból szurkolok az USA csapatának, amely most csoport másodikként továbbjutó helyen van. 

Határozott tekintet... Ha nem rúgnak gólt, akkor is van még néhány F-16-osuk... :D

Ettől függetlenül azért arra gondoltunk, hogy nem lenne olyan rossz, ha lenne néhány, de legalább egy hivatalos amerikai iratunk. Ennek több oka is van. Az első, hogy útlevéllel minden sokkal körülményesebb. Autókölcsönzőnél plusz árat számolnak fel, szolgáltatók plusz depositot kérnek, s folytathatnám. Arról nem is beszélve, hogy a magyar útlevél fedelén, s szinte végig csak magyarul van minden feltüntetve. Csak negyedik helyen van angol szöveg, amit egy amerikai már nem olvas el, hanem visszakérdez, ez meg mi a nyavaja. S utána még azt is meg kell értetni, hogy Magyarország az egyenlő Hungary. Nem egy szolgáltatónál kapott félig sírógörcsöt az ügyfélszolgálatos, amikor megpróbálta begépelni, hogy Magyarország, de ez nem szerepelt az előre feltöltött országlistában. 

Ja és az is rajta van, hogy ha elhalálozom vihetik a májamat... Mostanság alig ittam sört, úgyhogy jó lesz. :D

Még egy fontos dolog miatt akartunk amerikai iratot, vagy, hogy azt szép angol kifejezéssel megnevezzem Identification Card-ot, azaz ID-t. Ebből két fajta van, az egyik a Driver's Licence, s a másik a vezetésre nem jogosító ID. Ahhoz, hogy DL-t kapjon az ember újra le kellene vizsgázni autóvezetésből, de mivel amióta itt vagyunk még egy mérföldet se vezettem, így nem látom szükségesnek. De az ID lényeges abból a szempontból, hogy ez egy hivatalos, az állam által kibocsátott irat, amelyet mindenhol - értsd rendőri ellenőrzés, bank, posta, alkoholbolt - elfogadnak. S nem kell, hogy magaddal vidd az útlevelet, fenntartva azt a veszélyt, hogy esetleg elveszíted. Mert az katasztrófa lenne. Útlevelet még lehet csináltatni a főkonzulátuson, de mire a vízumot megszerzed bele... 

Azt se tudom, hogy hol kellene sorban állni...

Szóval ugyanazokkal a papírokkal felszerelve május végén elzarándokoltunk a Pennsylvania állam Department of Transportation helyi irodájába. Ancsa gond nélkül megkapta, én meg gond nélkül kaptam egy papírt, hogy nem tudnak engem ellenőrizni, ezért felküldik a papírjaimat az állampolgársági és bevándorlási hivatalba. Ott valami rendszeren átfuttattak, s kiderült, hogy a papírjaim érvényesek, nem vagyok illegális bevándorló, J2 vízummal vagyok az országban, s a vízumom érvényes. Erről június 12-én, bő hete már ki is állították az igazolást, melyet ma már meg is kaptam. Megjegyzem: ezek az adatok egy pici ránézéssel mind szerepelnek az útlevelemben, a vízumadatokban. Hogy mi különbözött Ancsával a papírjainkban? A mai napig fogalmam sincsen. Ugyanaz a fajta útlevél. Ugyanazok a papírok. Ugyanaz a minden. 

Legalább ez megvan. Most már embernek számítok talán az USA-ban is. :)

Mi most a teendőm? Fogom magam, ismételten besétálok a PennDOT irodába, 27 és fél dolláros "Money Order"-rel felszerelkezve, meg viszem az összes papíromat. Ja és az összes papíron kívül fogom magam és viszem magammal kedvenc egyetlen J1 vízumtulajdonosomat, hiszen én rá kapom meg a papírt. Igaz, most első menetben megpróbálom azt, hogy bemegyek, elviszem az útlevelét, meg az SSN-jét, s megpróbálom elmagyarázni (ízes angol nyelven), hogy előző alkalommal itt állt mellettem, s reménykedem, nem kell Ancsát kirángatni a kutatásból. S reménykedem, hogy megkapom az ideiglenes műanyag lapocskát, s egy-két héten belül kiküldik a véglegest. S akkor a kicsit rongyos útlevelem mehet a fiókba, addig amíg haza nem megyünk. Vagy Kanadába, amikor a Niagarához megyünk.