ID - Finálé

Egy dolgot így eme bejegyzés legelején megígérhetek, erről a témáról - legalábbis reményeim szerint - nem lesz többet szó. Igazából ez a blog egyfajta napló, amelyben természetesen fajsúlyosan szerepelnek a reménybeli utazgatásaink, mint például a holnapi nap biztos, hogy helyet kap, hiszen megyünk Atlantic Citybe, s ha az időjárás is olyan lesz mint ma, s az óceán is kedvező hőmérsékletű, akkor Lucy-n, az elefánton kívül főleg a strandolás lesz a fő esemény. Úgyhogy tessenek figyelni, mert az óceán túloldaláról integetünk... Hiszen a túlparton a jó öreg Európa van...

A kaszinók szerintem ki fognak maradni. 

Ma viszont még meg kellett küzdenem az amerikai bürokráciával. S örömmel kell kijelentenem, hogy a magyar bürokrácia tengeren túli pajtásához képest szolid kezdő. Otthon már van lehetőség arra, hogy előre neten időpontot foglalsz, odamész és intézik az ügyet. Ez, legalábbis Pennsylvaniaban ismeretlen. Mire odaértem már szolidan negyvennyolcan ültek előttem. Mondjuk az egység megvalósul mert a tízezer dolláros öltönyben és a szakad gatyában ülő jóember egy helyen, egy időben tud intézni mindent. Vagy nem. 

Hosszabb-rövidebb várakozás után Philhez kerültem, s komolyan igyekeztem nem elröhögni magam. Van egy bugyuta film, aminek az a magyar címe, hogy Idétlen időkig. Ebben Bill Murray játssza Philt, a morogva meterológust, akinek tudósítania kell a mormota napról. Ez nagyjából ugyanaz, mint otthon, hogy ha a medve kijön, s látja az árnyékát, akkor ilyen, vagy olyan lesz a tél. Egyébként ez az egész mese Punxsutawney nevű településen játszódik, ami itt van Pennsylvaniában, szűk 290 mérföldre tőlünk, s február 2-án van a Mormota-nap, ami nagy esemény. Remélem el fogunk tudni menni... De visszatérve a történet eredeti fonalához, egy kiköpött Bill Murray ült előttem, s még Philnek is nevezték. Az összes önuralmam kellett először azért, hogy ne röhögjek. Utána azért, hogy ne robbanjak fel. Én értem, hogy egy non us-citizen alien vagyok, de azért hülye nem. 

Jelenet az Idétlen időkig-ből. Ez tényleg egy jó film egyébként...

Ugye tegnap este - miután kiörömködtem magam, hogy megjött a levél, melyről az előző bejegyzésben bővebben írtam -, felmentem a honlapra, s összeszedtem az összes papírt, amit kértek. Többször is ellenőriztem, minden, de minden megvolt ami kell. Kitöltöttem a csekket, pontosan 27 dollár 50 cent eme okmány, azt is elvittem magammal. S lelkemben halk rőzsedalokkal készültem arra, hogy legyen egy szép műanyag igazolványom. Phil odaint magához, barátilag rám néz, s közli, hogy ez mind szép és mind jó, de Ancsa DS-2019 nyomtatványa hol van. Mondom magamban, hogy mi van? Mert az biza kell. Mondom a honlapon nem szerepel. Mondja, ott nem is, de neki itt és most kell. Mondom, de legutóbb a hölgy akinél álltam ellenőrizte, beszkennelte, minden. Mondja, nem baj, eredeti kell. Ja és ez mind angolul. Én beszélni nem beszélem jól az angolt, érteni aránylag értem, s közöltem, hogy ez a papír otthon van. Akkor ő közölte, na akkor séta. Hogy én mit mondtam ekkor - persze óvatosan, magyarul - azt sajnos tizennyolcas karika kitétele nélkül nem tudom leírni.

Mielőtt valaki félreérti nem azzal van problémám, hogy 0,8 mérföldet kellett vissza és utána ugyanennyit vissza sétálnom. Igaz, nagyon meleg van, igaz a kínai negyeden át kell menni, ami egy komplett éhhalál, hiszen olyan erősen engedik ki a mindenféle kaja szagát az utcára, hogy az ember gyomornedvei beindulnak, igaz, jobb dolgom is lehetett volna, de nem ez a gond. Hanem, hogy hiába szkennelte be a kollega, az neki nem jó. Csak azért is kell az eredeti. Útközben bevallom kicsit morogtam, s a jó öreg Villon járt az agyamban, aki lazán a saját halálos ítéletének a szélére jegyzett fel egy négy soros verset. Ezt Faludi György költötte át magyarra, s bár kicsit erős a nyelvezete mégis megosztom:

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Igazából az volt bennem, hogy de könyörgöm már. Ide hozzuk az észt (mármint Ancsa), itt költjük a drága dollárt, akkor mit szórakoznak velünk? Szóval megvolt a séta, s bizony felszerelkeztem. Vittem magammal a papírokat.

Egy szűk fél fontnyi nyomtatvány

Mondjuk Phil kedves volt, mert soron kívül odamehettem hozzá, s akkor újra elkezdte nyálazni a papírjaimat. Nézi, nézi, csóválja a fejét, s megszólal, ez mind szép és jó, de hol van a feleség I-94-es nyomtatványa. Mondom készültem, elővettem a kis dossziémból azt is. Hümmög, hümmög, látom forognak a kerekek odabenn, majd felderül az arca, s megszólal, ez mind jó, de hol a feleség útlevele. Kérdem én akkor már hangosan, hogy ezt mikor kérte, hiszen nem említette a legutóbb, amikor hazaküldött. Hát igen, mondja, de ez is kell. S ekkor derült ki számomra, hogy ha kell, tudok én nagyon, de nagyon kegyetlen lenni. Van a Cyrano de Berserac c. drámában egy jelenet, amikor, hogy a színészek ne haljanak éhen Cyrano a teljes havi apanázsát odahajítja közéjük. Az útlevél kérdés elhangzása után én egy Hókuszpókos kacajt hallattam, majd egy Cyrano-i mozdulattal (Micsoda őrült tett... De milyen mozdulat...) odaejtettem, odahajítottam, odavágtam, oda... Szóval odaadtam a hátsó zsebemből az asszony útlevelét. Phil arcán láttam, hogy olyan kinézete van, mint Rockynak, amikor vesztésre áll a meccs. Bevittem a Knock Outot, s kész. K.O. Vége a dalnak. Kénytelen lesz igazolványt adni.

Persze csak elméletben...

Jó, tett még egy-két erőtlen próbálkozást. Nem tetszett neki a csekk. Mondom semmi gond, ha nem tetszik átsétálok a Money Oder-t kiváltom, nem ügy. Jól van, jó lesz. Utána: újra kell indítanom a gépemet, mert valami gond van. Mondom, semmi baj, álltam én a barikád azon oldalán, amikor postás voltam, ismerem én a trükköket, megvárom. Végül újabb egy órás sorban ülés után lefotóztak, s megkaptam a 15 napra szóló ideiglenes ID-t. Érdekes egyébként, hogy az ideiglenes ID ugyanolyan biztonsági elemeket tartalmaz, mint a végleges, ugyanott gyártják le, mégis csak jogosítványt adnak azonnal véglegest, ID-t nem. Ezt majd pár napon belül postán kiküldik. S ha nem érkezik meg, kérnek, hogy fáradjak be, s reklamáljak. Na szóval ez sikeres volt. Villon is kegyelmet kapott, én is ID-t. S még a foci VB mai első meccsét se késtem le. S ráadásképp elmondhatom: nem vagyok ID-tlen (idétlen...) Nem is beszélve arról, hogy összehaverkodtam a szomszéd lánnyal, aki itt a mellettünk lakó apartmanban lakik, most költözött ide, s ő is küzdött a hivatalokkal. Ő ráadásul jogosítványt akart, ami annyiban különbözik, hogy a szemvizsgálat a helyszínen van. Belenézel egy távcsőszerű valamibe, s ha az rendben már kaphatod is a jogsit. Nincs, pici, szurka, mély-interjú, nagyvizit... Persze ha amerikai vagy, s már másol van. Mert a magyar jogosítványt itt nem fogadják el. Ahhoz újra kell vizsgázni. Mint ahogy most is azt tettem állampolgári ismeretekből és ügyintézésből. S szerintem erre még volt jogi asszisztens tanáraim is megadják a jelest. Főleg a gyakorlati vizsgán. 

Mellesleg ez egyben donor igazolvány. Ha feldobom a lábam egy jó amerikaié a vesém... Mert arra még a külföldi is jó.