Vízumkérelem, avagy kultúrsokk a köbön

Néhány hét óta a vízumon dolgozom, s miközben ezt teszem egyre furcsább számomra az "Ígéret földje". Nem tudom miért, de egyre inkább az az érzésem, félnek valamitől. Valahogy azt érzem, hogy gyere szívesen látunk, de előtte még küzdj meg az előítéleteinkkel.

S ennek az első lépése a vízum megszerzése. Illetve nem is az első, de ez az amibe én jobban belefolytam. Hiszen Ancsa, nagyon ügyes volt, s az ösztöndíjat elnyerte. Mindent amit itt olvashattok, úgy olvassátok, hogy őt (bennünket) hívtak az USA-ba, nem azért megyünk ki, mert élősködni akarnánk az országon, hanem mert un. tudás elszívással az Ancsa tudását visszük ki, ott ő tanul, tapasztal, s azt utána hozzuk vissza Magyarországra. 

Kicsit komor hangulatúra sikerült eddig ez az írás, de ma már elég komolyan küzdenem kellett sok emberrel a vízum ügyében, s még mindig nem látom a fényt az alagút végén.

Mert bürokrácia nem egy új dolog... Már Asterix is dolgozott az ügyön...

Maximum amit látok az elvi indulási időpontunk, ami még változhat. De elvben 2014. március 25-én reggel 10:05-kor indulunk Ferihegyről, s Keleti parti idő szerint aznap 16:25-kor érünk oda. (Igaz ebben van hat óra időeltolódás, így az magyar idő szerint 22:25, ha jól számolom, plusz-mínusz a késés.)

Ha csak egy mozijegyet kéne addig beszerezni, de könnyű lenne... :D 

Amikor kiderült, hogy megyünk, elkezdtem nézegetni mi is kell az egészhez. Ugye - s most következik az ismeretterjesztő rész - aki rövid időre, mondjuk egy-két hétre megy, annak nem kell vízum, elég az un. ESTA rendszerben regisztrálnia, kitölteni négyszáz oldalt, befizetni 14 dollárt, s elvben már jogosult arra, hogy felszálljon egy gépre, s elinduljon Amerika felé. Elvben.

Az ESTA-ról magyarul: http://hungarian.hungary.usembassy.gov/vwp_hu.html

Nekünk ez sajnos nem jó. Mi egy évre megyünk. Meg pár napra. Ugye picit korábban ki kell érni, hogy átálljon a szervezeted, s pár nappal később tudsz eljönni, hogy legalább lássunk is valamit az országból, meg azért egy évet le kell zárni. Itt jön az első nehézség. A repülőjegy időtartalma maximum 365 nap. A megoldáson még gondolkodunk, de még nem látjuk át, mi is a megoldás. De ez csak szervezési probléma.

A nagyobb izgalom a J1 és a J2 vízum megszerzése körül van, a mai napig. 

Bár már az útlevelünkben lenne...

Mindenek előtt kell hozzá útlevél. Ez mondjuk rendben van, mind a ketten tavaly váltottuk ki, tökéletes, még ujjlenyomat is van benne. Szép bordó, benne a fénykép olyan, mint akit most engedtek ki a Lipótmező összes bezárt termeiből, de hivatalos, magyar útlevél.

Ennél azért komolyabb a fotónk...

Majd jön az összes tébolyult nehézség. Megjegyzés. Lehet, hogy másnak nem lenne az. Nekem nem volt könnyű, s nem csak szolid angol tudásom miatt. Hanem mert, s a bejegyzés kezdetén erre is céloztam, valahogy túl van bonyolítva az egész. 

Haladjunk sorba...

Végül is ez is csak egy dominó... Sok-sok egymásra épülő lépés. Nagyon, nagyon sok...

Mindenek előtt szükség van, a J-s vízumokhoz egy fogadó nyilatkozatra. Ez mondjuk nem volt bonyolult, hiszen a pályázatban már benne volt, hogy olyan szívesen látnának bennünket - különösen Ancsát - hogy szóhoz se jutnak.

Ez alapján kiállítanak be kell adni egy un. SEVIS papírt. Ez nem más mint a Student and Exchange Visitor Information System, azaz Diák- és Cserelátogatási Információs Rendszer rövidítése. Ezt elvileg és gyakorlatilag a fogadó hely kitölti, I-901-es kód alatt futó űrlapot (néhány tíz oldal) eljuttatja a megfelelő helyre, befizet 180 dollárt, majd erről kiállítanak egy számlát, amit postán elküld a leendő kimenőnek, azaz nekünk. Ja és adnak egy kódot, ami nélkül semmi nem intézhető, meghal a nap is, ha nincs meg. :)

Ha valakit érdekel ezen a címen van róla bővebb információ: SEVIS

Na ezen túlestünk. Első papír megvan.

Ezzel párhuzamosan szintén az USA-ban kitöltenek egy DS-2019-es űrlapot, ami arról szól, igen, alig várjuk már, igen, lesz pénze, igen, mi vállaljuk értük a felelősséget. Ezt az űrlapot, aztán szintén elküldik postán.
Ha ez is megjött, jöhet a valódi kultúrsokk.

DS-2019. Gondolom előtte van még 2018 másik fajta nyomtatvány...

Mert jön, mert jön, mert nekieshet az ember a szentséges, gyönyörű, csodálatos DS-160-as nyomtatvány internetes kitöltéséhez. Nos, ez az oldal a valódi csoda. Angolul van, s olyanoknak akik beszélnek is angolul elvben van magyar kitöltési segítség, csak az oldalak össze-vannak cserélve, s egy csomó kérdés nincs is beírva. Nem volt könnyű, de megküzdöttem vele. Mondjuk nekem fejenként 2 és fél órámba került, de sikerült eljutni a végéig. Ha azt mondom, hogy mindent, de mindent megkérdeztek, akkor nem állítom a valóságot úgy, ahogy a valóság valóság. Mert nem gondoltam, hogy a mindenbe benne van, hogy akarok-e embert csempészni Amerikába, hogy voltam-e családi erőszak áldozata, s akartam-e megdönteni a kormányt. De itt benne van. Még az alsónadrágom színe és típusa is. 

Ja és itt már kell a SEVIS kód, anélkül se előre, se hátra sehova. 

Nem teljesen tudom leírni az érzést, ami bennem volt ez alatt a DS-160 kitöltése alatt. Igazából a miért, s miért van ezekre szükség, s miért akarják tudni gondolatok merültek fel bennem...

Ha ez is megvan, akkor következik, hogy el kell menteni, ki kell a visszaigazoló lapot nyomtatni. Egy újabb papír. 

Mi nem tudtunk jó fotót csinálni, állítólag lehet a nagykövetségen. Mert a 4X4-es nem jó, 5X5-ös kell...

S ha ez is megvan, akkor még mindig nincsen vízumunk. Mert következik a vízuminterjú őrülete. Ismétlem magam, mi az Amerikai kormány egyik programjával megyünk ki. Tehát nem mezei egyetemistákról van szó, akik kimennek inni és bulizni.

Idén februártól megváltozott a vízuminterjú időpont kérése. Van egy újabb internetes oldal, ahol újabb sok sok oldalt ki kell tölteni, be kell írni a SEVIS kódot, meg a DS-160-as nyomtatvány visszaigazoló kódját, meg ilyesmi. 

Ez az oldal itt található: Vízuminterjú-időpont kunyeráló oldal

A dolog nem olyan egyszerű. Mert ahhoz, hogy vízumot kapj be kell fizetni a pontos összeget. Ami esetünkben fejenként 160 dollár. 73600 Ft, legalábbis az oldal szerint, mert valójában nem annyi. Ugyanis, mi befizettük a 73600 Ft-ot (írd és mondd az oldalon tételesen szerepel, hogy ennyit kell), pontosan fel van tüntetve, hogy 230 Ft-os árfolyamon számolnak, stb. Mire mi történt? Semmi. 

Sok-sok telefonálás után közölték, hogy tény, hogy ez az összeg van feltüntetve, de mivel ez most már csak 316,42 dollárt ér, fizessem be a maradékot is. 

Mert ők értik, hogy ez van fenn, de a rendszer nem így számol. Csókjaimat küldöm a rendszernek. 

S ha ez beérkezik, akkor lehet foglalni időpontot a vízuminterjúra. 

De itt még nem tartunk. Most tűkön ülve várom, hogy azt a néhány dollárt (a biztonság kedvéért hatot küldtem), jóváírják, felszabaduljon a felület, s végre tudjak egy időpontot regisztrálni. S talán akkor már lesz vízumunk, de még ez se jogosít arra, hogy az USA területére lépjünk, csak arra, hogy a határőrig elmenjünk, aki ott helyben eldöntheti, hogy akár vissza is fordít. 

Nos, itt tartunk ma. S amíg valami lesz, én kényelmesen eldőlök, pihe-puha ágyikómra, s növesztem a szakállamat. 

Valahogy így...