Mivel Ancsa igen komolyan dolgozik, hiszen az itteni kutatásokat le kell zárni, a cikkeket meg kell írni, kutyát meg kell simogatni, macskát meg kell vakargatni, az én feladatom az, hogy a lehető legtöbb információt összeszedjek az utazásról.
Mit mondjak, amióta világ a világ én minden határátlépésnél egy kisebb görcsöt érzek a gyomromban. Boldogult nagyapám sokat mesélt az útlevél-kiváltás nehézségeiről, s bizony ő sose tett lakatot a szájára, s ennek eredményét én élveztem: négy évesen megkaptam: az ön utazása nemzetbiztonsági érdekeket sért. Sose értette jóapám, mi vagy te, Matuska Szilveszter? Azóta sokat változott a világ. Európán belül mehetek ahova akarok. S hiába van útlevelem, nem kell. De Amerika...
 |
| Ebben bizony még ujjlenyomat is van... |
Amerika meg még bonyolultabb. Nem csak azért, mert messze van. Bár tény, hogy marha messze van. S mivel egy évig szeretnénk maradni, ezért vízum kell hozzá. Nos, itt kezdődik az első igazi, csodás, s felemelő kultúrsokk.
 |
| Mondd valakinek valamit, hogy Douglas Adams? Na erről ő jut eszembe.... |
Amerika a szabadság földje. Mint tudjuk. S szabad ember szabad országban azt csinál, amit szabad.
De a bürokrácia, fantasztikus. Néha bizony a Galaxis utikalauz stopposoknak c. könyvből a vogonok jutnak eszembe, azzal a kitétellel, hogy minden hasonlat, természetesen sántít. S nem az amerikaiakról, hanem a világon mindenhol megtalálható bürokráciáról van benne szó:
Vogon: Az egyik legellenszenvesebb faj a galaxisban. Nem gonosz, csak mogorva, bürokratikus, érzéketlen népség. A saját nagymamájukat sem mentenék meg a Thrall bolygó gonosz, bogárpattintó fenevadjától, ha nincs rá utasítás 3 példányban, amit beküldtek, visszaküldtek, félretettek, elveszítettek, megtaláltak, kivizsgáltak, újra elveszítettek, három hónapra tőzeg alá temettek és gyújtósként hasznosítottak.
Annyi papír kell hozzá, hogy az emberben felmerül az a kérdés, hogy vajon tényleg akar-e menni. Gondolom ez a cél. Először is fel kell menni a nagykövetség oldalára, s kitölteni a DS-160-as nyomtatványt. Nem hosszú. Fejenként 3 és fél óra alatt megvolt. Jó, rendben. Aki beszél angolul, nem úgy mint én, annak talán 3 óra is elég.
Miután megadtad jóanyád nevén kívül az alsónadrágod méreteit is, jön 5 oldalnyi olyan kérdés, amire a mai napig nem találok válaszokat.
Terrorista vagyol-é? Akarsz-é embert csempészni az USA-ba? Na ja, majd a repülőn a kabátom alatt. Vettél-e részt kormányok megdöntésében? A szavazás most annak számít?
Miután ezen túlrágtad magad, jön a következő nyomtatvány, meg az amerikai fogadó szervezettől kiküldött DS-2019-es nyomtatvány, meg a DS-7002, ami állítólag nem kell, de a DS-160-as kinyomtatotton rajta szerepel, hogy kell, de nem kell. Még a SEVIS kódról, meg a nem tudom hányszor levett ujjlenyomatról nem is írtam egy sort se. De nem is fogok.
Ezután be lehet jelentkezni egy újabb internetes oldalra, ahol száztíz újabb kérdés után - és egy csomó pénz kifizetése után - be lehet jelentkezni vízuminterjúra.
Na ott, hogy mi történik, nem tudom. De ezek után nem lepődnék meg egy hazugságvizsgálón, vagy igazságszérumon.
 |
| Az Egyesült Államok Nagykövetsége, Budapest |
De ezt majd meglátjuk. Tudom, a vak is azt mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése