2014. február 17., hétfő

Biztosíthatom, hogy biztosítottak...

Előrébb jutottunk. Legalábbis biztosításilag. A szervezés egyik érdekes része, hogy Ancsa részére a támogató mindent elintéz, de a hozzátartozó részére, azaz szerény személyem részére magunknak kell intézni, sok mindent, így például a biztosítást is. Nem volt bonyolult. Mondjuk a filozófiában van egy olyan gondolat, hogy a Végtelen sok majom és az írógép tétele. 

A végtelenmajom-tétel szerint ha adott valamilyen előre rögzített szöveg, és egy majom korlátlan ideig véletlenszerűen ütögeti egy írógép billentyűit, akkor majdnem biztos, hogy előbb-utóbb ezt az adott szöveget is leírja - még ha az olyan összetett és értelmes is, mint pl. William Shakespeare teljes életműve.

Nem, kedves megjegyzők, ez nem önarckép...
Természetesen biztosításra, ilyen távolságban szükség van. Bármi történhet. Jöhet egy hurrikán - volt már, például tavaly is, megehet egy grizzly medve amikor sétálunk a Yellowstone parkban, vagy csak rám jöhet egy szívroham, amikor Ancsa közli, hogy felrobbantotta a labort.  
Arról nem is beszélve, hogy a támogató ehhez a feltételhez kötötte, hogy kiadja a vízumhoz szükséges papírokat részemre. Végül rendesek voltak, mert mégis kiadták, hogy az ügyeket intézni tudjuk, azzal a kitétellel, hogy Isten bizony megkötjük. Meg is tettük. Ma este. 
Save Our Souls”: „Mentsétek meg a lelkeinket"
S.O.S. Kiáltottam fel, jó pár héttel ezelőtt, hogy hol is kössem a biztosítást. Magyarországon? Lehetséges, elvileg, de finoman fogalmazva is aranyáron. Meg aztán bonyolult lenne. Mert az rendben, megkötöm a biztosítást. Aztán átrobog felettem a New yorki metró, s mi lesz? Irány a telefonfülke, s felhívjuk szép hazánkat? Aztán úgy járunk, mint Kern András, amikor telefonálni szeretett volna. 


Így hosszas keresgélés, és egy kedves segítő által egy amerikai biztosítónál kötöttünk ki, amely kifejezetten azokra utazik, akik ilyen egy időre odaköltözőkre mennek rá. A magyar árnak a feléért kaptam megfelelő biztosítást. El is árulom, leendő utódainknak, hogy  ha szétnéznek a 
oldalon, nem járnak rosszul. 
Gondolom Philadelphiában is hasonló fülkék vannak...
Tehát, a teendők. Mármint arra az esetre, ha megkóstol Atlantic Cityben a cápa. Ancsa felhívja az amerikai biztosítót. Helyi hívás díján. S ők nagyjából mindent elintéznek. A cápa pedig gyomorrontást kap. Én meg, mivel nem vagyok Jónás, igazából nem tudom mit fogok csinálni. De azt már biztosítottan fogom tenni. 

S eme bejegyzés végére egy elég komoly képzavar... 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése