Nem adtam kegyelmet a pulykának...

Holnap az USA egyik legnagyobb ünnepe lesz. Hálaadás napja, azaz Thanksgiving Day. S ez van olyan fontos, hogy teljességgel félrerakjam az úti élmények beszámolóját, persze, fogom folytatni, hiszen olyan helyeken jártunk, hogy csak na. Nem tudom elhessegetni magamtól erre az ünnepre azt a kifejezést, amit az egyik amerikai magyar ismerősöm mondott, hogy ez az az ünnep, ami arról szól, hogy fogjuk magunkat és betegre esszük magunkat. Nos, igazából most holnapra mi is ezt tervezzük, mert bizony nem adtam kegyelmet egy bébipulykának. De végül is miről szól ez az egész ünnep?

Az első hálaadás... A kép finoman idealizált...

A hálaadás (angolul thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A mi áldozatunk... Hosszas leírással, hogyan is kell sütni, meddig és milyen hőfokon...

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat. 

Hát ennél nagyobb pulykát már csak a kádban tudtam volna megmosni...

Szóval mi is megvettük életünk első (s valószínűleg utolsó) hálaadási pulykánkat. Nem hatalmasat, mert először is, azt meg is kell csinálni, másodszor emelget a nyavaja egy struccot. Ez bébipulyka. Szűk négy kiló. Szóval azért ennek is van súlya. S hosszas keresés után, miután több itteni ismerőstől is tanácsot kértem az alábbi recept szerint készítem el ezt a kis méretű dögöt. (A dolgokat már mondhatom múlt időben, mivel elkészítettem, s az egész a hűtőben várja, hogy holnap a sütőbe kerüljön.)

Ancsa a belevalót pucolja...

Tehát egy jó recept alapja a hozzávalók:

• kb. 2,5 kg-os konyhakész egész pulyka (a mienk egy kicsit nagyobb)

• 45 dkg bacon szalonna

• 4 gerezd fokhagyma

• 2-3 dl fehérbor

• só

• 3-4 körte, alma

• 20 dkg aszalt szilva

• rozmaring (mi oregánóval és majorannával helyettesítettük)

• bazsalikom

• gyömbér 

Jó alaposan megtöltve. Elvileg a lábainál össze kellene kötözni, de ennek nincsenek lábai... 

A pulykát itt olyan zacskóban árulják, amin egy csomó szaktanácsadás van feltüntetve, például a sütési idő. De a sütést elősegíti a pulykában lévő gomb is. Ha az kirepül, azt jelenti, hogy a pulyka kész ehető. Mindenesetre az előkészítés első lépése az volt, hogy a pulykát kívül-belül jól megmostuk. Azért nem úgy mint eme videóban... Igaz ez a pulyka állítólag karácsonyi, de senkit ne tévesszen meg a felirat...

Miután kivettem a vízből papírtörlővel kívül-belül jól ki kellett törölgetni, s közben még egyszer ellenőriztem a belsejét. Amerikában az a szokás, hogy a belsőségeket, meg a csibe fejét kis zacskóban elhelyezik az állat belsejében. Minden helyen amit olvastam, külön felhívták a figyelmet, hogy erre vigyázni kell, mert az égett műanyag rossz ízt ad a vacsorának... Ez után jó alaposan be kellett az egészet sózni. 

Baconnal beborogatva, körte, fokhagyma, alma körülötte, borral nyakonöntve, némi vajjal megkenve, alufóliával lefedve...

Közben a tepsit bacon szalonnával ízlésesen kibéleltem. A pulyka egy száraz húsú madár, minél több zsiradékot kap sülés közben, annál jobb neki. Meg nekünk. Aztán a belsejét félbe, negyedbe vágott körtével, almával, kis hagymával kitömtem. No meg a fűszerekkel jó alaposan befűszereztem. S végül az egészet szépen begöngyölítettem bacon szalonnába. Mellé, picit belé dobáltam aszalt szilvát, egy kis fokhagymát, alálocsoltam kb. 2 dl vizet, meg nyakon öntöttem egy jó deci félédes fehér borral. Az egészet letakartuk alufóliával, de úgy, hogy a fólia alsó részét olivaolajjal kentük be, így nem fog hozzá ragadni, ami azért is kell, mert kb. fél óránként pár kanál bort rá kell locsolni....

Sütésre kész...

Köretnek hagyományosan a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta szokott lenni, na már most mi vettünk valami köretet a boltban, ami egyik ismerősünk szerint nagyon finom, de igazából hagymás-sült krumpli lesz, Dododarling becenevű ismerősünk receptje szerint. 

A tavalyi szerencsés versenyző...

Hogy milyen lesz, azt még nem tudom. De nagyon remélem, hogy finoman sikerül... S ha nem? Akkor majd áthívjuk a szomszédokat, pusztítsák el. Ja és hogy miért írtam a bejegyzés címének, hogy én nem adtam kegyelmet a pulykának, Az Egyesült Államok elnöke hálaadás napjának reggelén megkegyelmez egy azaz egy darab pulykának, amely ezután, mint a  nemzet pulykája és a helyettese átkerül az ezer holdas virginiai Morven Parkba, ahol kényelemben élnek majd természetes halálukig. Több száz pulyka közül választják ki azt, amelyik a nyertes lesz - nagyjából mint a szépségkirálynőket. Persze van tartalék-pulya is... A 22,5 kilós madarak hosszú utat tesznek meg az elnöki rezidenciáig. Hétfőn indultak az ohiói Fort Recoveryből Washingtonba, ahol érkezésük óta a Willard Hotelben kényeztetik őket. „Tegnap este próbálkoztak a szobaszervízzel is” – viccelődött Gary Cooper, a Nemzeti Pulykaszövetség elnöke, a Cooper Farms tulajdonosa, hallottam ma a CNN-en. Hát ez a pulyka, mely a hűtőnkben hever nem a szerencsések közé tartozik... 

S íme a végeredmény: