A sikolyok éjszakája... Avagy megrémülni nagyon jó...

Nos, mostanra szedtem össze minden lelki bátorságomat, s a kezem se remeg már, úgyhogy tudok írni arról az éjszakáról, na jó estéről, amely amerikai élményeink egy jelentős emléke lesz. Sok minden történt már velünk itt Amerikában. Főkonzulokkal pacsiztunk, a Köztársasági Elnökkel fotózkodtunk, bejártuk Amerika déli részét, most készülünk a vadnyugatra, de ez az éjjel... Ez nagyon vidám, vicces, s persze horrorisztikus volt. Hiszen nem más volt, mint Halloween éjszakája.

A Keresztes család apraja...

Az amerikai Halloween, nagyon, nagyon amerikai dolog. Európai aggyal, pláne európai keresztényként elég nehezen felfogható, sőt elég nehezen elfogadható. Mégis részt akartam venni benne, meg akartam tapasztalni, hogy milyen lehet ez a buli. Persze, felmerült hogyan. Hiszen az amerikaiak közül se ünnepli (a szót jobb híján használom) mindenki. A spanyol ajkúak szinte egyáltalán nem, a városokból is kihalt a hagyományos Halloween-forma... New York az más. Ott hatalmas felvonulás van ilyenkor. Hogy idézzem egyik kedvenc forrásomat a Wikipediát: "A New York’s Village Halloween Felvonulás egy – minden év október 31-én megrendezett – ünnepi felvonulás New York Greenwich Village városrészében. A több mint egy mérföld (1,6 km) hosszan haladó, ötvenezer jelmezes résztvevő – táncosok, művészek, cirkuszi előadók, zenekarokat és színészeket szállító kocsik – évről évről kétmillió nézőt vonz a helyszínre, és körülbelül százmillióan követik a tévében.

Ennyi szuperhőst...

A felvonulás jellegzetességei közé tartoznak a hatalmas méretű bábok, melyeket bábosok csapatai mozgatnak, valamint hogy bárki beállhat a felvonulók közé, akinek van jelmeze. Ez az Egyesült Államok legnagyobb nyílt Halloween-ünnepsége, és az ország egyetlen hatalmas éjszakai felvonulása – gyakran nevezik New York karneváljának. Számos amerikai újságban és útikalauzban írtak róla, és vezető kulturális antropológusok tanulmányozták. A The New York Times szerint „a Halloween Felvonulás a legszórakoztatóbb esemény, amit a város népe valaha is nyújtott a város népének.” „Itt bármi megtörténhet” – írta a USA Today. „Készüljön fel rá, hogy leesik az álla.”

Azért mi is megadtuk a módját... A tök-gyermek nem saját termés... :)

Bevallom a legkisebb porcikám se vágyott arra, hogy kétmilliós tömegben araszoljak New York utcáin, ahol még egy forralt bort se lehet meginni, hiszen az utcán Amerikában az alkohol fogyasztása igencsak nem megengedett, ráadásul hideg is van már ilyenkor. De a problémám nagyon gyorsan megoldódott, amikor egy nagyon kedves család akik nem messze laknak az óceántól meghívtak bennünket... Három kicsi lányzó, akik nagyon lelkesen készülődtek...

Ilyenkor az utcán van mindenki...

A Halloween "szertartása" nagyon egyszerű. Vesz az ember egy jelmezt, minél rémítőbb, annál jobb. Aztán nekiindul egy kosárral a kezében, s ahol ég a lámpa, oda bekopog, becsenget azzal a felkiáltással, hogy cukrot vagy csínyt. Persze angolul. S akkor kap csokit, cukrot, miegymást. Persze arra is van mód, hogy ne cukrot kapjon, hanem jól megrémisszék, de ez nagyon-nagyon ritka. S a jól végzett munka örömével, szépen megy a következő lakáshoz, s kopog, stb.

Persze az egyedi vérmérséklettől is függ, hogy a házaknál hogyan készülnek a kopogtatók fogadására. Van olyan hely, ahova kiteszik a cukrot, mondván szolgáld ki magad, de bennünket kímélj meg. S van olyan is, ahol kifejezetten beöltöznek, feldíszítik a házat, néha már az ízléstelenség határáig - legalábbis európai szemmel - fokozva a hatást. A garázskapu által agyonütött embertől a felakasztott csontvázig minden akad...

Jó néhány Halloween után...

Külön érdekesség a horrorház... Amerika egy magamutogató ország, s ezért szinte mindenhol van olyan család, amelyik fogja magát, s több hetes munkával, időt és főleg pénzt nem sajnálva készít valami nagyon látványos látványosságot. Ez pedig a Horror háza... Nem a Simpson család féle, hanem élő, kézzel fogható, némiképp gusztustalan... Magától nyíló koporsók, beszélő csontváz, s a lehető leginkább torz jelmezek és sminkek...

New Orleansban láttunk hasonlót...

A dolog egyébként úgy működik, hogy - miután kiálltuk a sort - s hallgattuk a benn rémüldözők sikolyait egy több élőképes "színházba" mentünk be, ahol különféle villámjeleneteket láthattunk. Volt ott műtét - nem biztos, hogy szakszerű - volt ott mezei zombi, s természetesen egy villamosszékes kivégzésnek is tanúi lettünk, mely után a kolléga - mármint a kivégzett - a kivégzés szakszerűtlenségére példát mutatva közénk ugrott.

Kicsit durva...

Alapjába véve ez az egész durva. Nagyon durva. Európai és józan aggyal egyszerűen érthetetlen, hogy miért kell ez az egész? Az biztos, hogy a horror-ház tulajdonosai nagyon élvezték az egészet, s a végén még csokit is kaptam. Megrémülni nem rémültünk meg, mert mi a velünk együtt jövő családtól lemaradtunk három lépést, s amikor ők sikoltottak mi már felkészültünk, hogy valami lesz. De az átlag amerikai alaposan megrémült... Amit ők ilyenkor nagyon szeretnek.

Ugye milyen szép?

Mindenesetre nagyon hálás vagyok Ferinek és Rékának, hogy meghívtak bennünket, hiszen, ha enélkül megyünk haza sokkal szegényebb lett volna az élménykincsünk. Arról nem is beszélve, hogy így lehetőségünk volt egy kitűnő jakuzziban kiáztatni fáradt tagjainkat, majd egy olyan rózsaszín leányszobában hajthattuk nyugovóra magunkat, ahol a csillagok is világítottak - foszforeszkálva a falon, nem is beszélve a Hello Kitty-s párnáról...

Játszik a gyerek...

A Halloween európai aggyal érthetetlen. De ha valaki játszani akar - mint ahogy mi most játszottunk - hihetetlen jó poén, s jó élmény... Jól éreztük magunkat? Igen. Jó volt a társaság, rengeteg volt az újdonság, vidám volt az este... Feltöltődtünk. S most készülhetünk amerikai létünk második leghosszabb kalandozására, amikor elmegyünk a vadnyugat irányába... Most erre készülünk. Illetve jelenleg még csak én, Ancsa most éjt nappallá téve dolgozik, hogy nyugodtan tudjon eljönni, hiszen a jövő hetet a nyugati parton töltjük... S közben már lassan olvasgatok, hiszen nem soká lesz a következő nagy amerikai ünnep, melyet szintén remélem jól meg tudunk majd ünnepelni, s az a Hálaadás... Addig is, akinek még nem kívántam: Happy Halloween...