Mennyire vagyunk környezettudatosak?

Tegnapi blog bejegyzésében Robi már utalt arra, hogy kicsit fennakadtunk az itteni szemetelési szokásokon.

New York szeméttelepe... 

Mint biológus és végtére környezettan szakos tanár (bár ezt professzionálisan sosem műveltem) is sokat tanultunk anno az egyetemen a hulladékkezelésről. Még szigorlatoznunk is kellett belőle,  tanultuk a szelektív hulladékgyűjtés, ennek jelentőségét és  a szelektíven gyűjtött hulladékok feldolgozási  lehetőségét. Jártunk terepgyakorlaton hulladékégetőben, szemétlerakó telepen ahol megismerhettük azt, hogy ez milyen infrastrukturális hátteret jelent és mekkora munkaerő igénye van – magyarul ezek fenntartása nagyon drága, úgy hogy  a megfelelően a környezetre minimális kockázatot jelentve történjen a hulladékkezelés. Persze az égetők hasznosak is lehetnek, amely például abban nyilvánul meg, hogy egy kisebb terület áramellátását tudja biztosítani, a maradvány (hulladék) hő alkalmas távfűtésre, akár krematórium is üzemeltethető benne stb. A kibocsátott légszennyezés  a megfelelő szűrők használatával minimálisra mérsékelhető.

A budapesti szemétégető

Magyarországon vannak lépések amelyek segítik hogy a hulladék szelektív gyűjtését. Amit láttam jó példát pl. Hódmezővásárhelyen szinte minden sarkon van szelektív gyűjtő konténer, amelyet a lakosság megfelelően tud is használni. Ez ugyan pl. Pécelen ahol lakunk nem tudott megvalósulni. Egy ideig próbálkoztak konténerekkel, jó páran hordtuk is oda szelektíven a szemetünket, de sajnos páran összekeverték a kommunális hulladékkal és teledobálták „normál” szeméttel, így ez az akció sajnos véget ért. A mostani rendszer is több mint a semmi, ugyanis kéthetente szállítják a szelektíven gyűjtött hulladékot el. Kicsit kényelmetlen, hogy pl. az ásványvizes palackot eddig kell tárolni, de mégis ösztönzi az embert arra, hogy külön rakja, míg a kupakokat különféle akciók keretében jótékony célokra lehet használni.

Ezzel szemben USA ebből a szempontból egy nagy csalódás számomra. Itt minden túlcsomagolt, ha épp nem kérek zacskót a boltban akkor az eladó értetlenkedik (de már nem bírom hová rakni). A munkahelyemen is sokkal több szemetet termelünk mint otthon (kb. napi 4-5 kukazsáknyit), bár ennek az az oka hogy itt mindenből egyszer használatost használunk.

Egy műanyag üveget pl. nem mosogatunk, hanem kidobjuk.

Ez csak 15 nap termése. A fiók mérete akkora, hogy kényelmesen elférne benne több nagyobb lábos...

A másik hasonló problémám a vízkezelés. Otthon nagyon kell spórolni a vízzel, főként mert nagyon drága. Különféle eszközökkel már ösztönöznek minket arra, hogy kevesebbet használjunk és minimalizáljuk a hulladék vizet. Láttam már javaslatokat a „szürke” víz újra hasznosítására oly módon hogy a zuhanyzásnál használt vizet viszi tovább a WC tartályba. Ismertek infrás technológiák aminek segítségével csak akkor folyik a víz ha alatta van valami. Hát ez is másként van az USA-ban. Itt az apartmanházban ahol lakunk pl. mielőtt zuhanyozni szeretnénk jóval hamarabb meg kell nyitni a csapot, hogy legyen meleg víz. Ezzel a mókával kb. két kádnyi vizet is ki lehet folyatni.  Valószínűleg a ház rendszere nem tökéletes, s éppen ezért a vízért nem is kérnek tőlünk semmit, annak ára része a bérleti díjnak. Mégis óriási a pocsékolás, vagy pedig fürdünk hideg vízben...

Lehet itt több a víz rezervoár  mint otthon, nem tudom, de azért ezek a különbségek feltűnők. Robi kedvéért, a víz rezervoár a talajban lévő természetes víztároló.

Abból amit Ancsa elmondott, azt hiszem ez az... Mármint a víz rezervoár... (Robi megjegyzése)

Ezek a dolgok véleményem szerint Magyarországon jobban működnek, vagy már kicsit felnőttünk a problémához, vagy a szolgáltatások árai kényszerítettek minket, hogy tegyünk valamit…