Második benyomások...

Most már több, mint egy hónapja vagyunk Amerikában, s ennek az időnek jó részét Philadelphiában töltöttük. Na jó, csavarogtunk, mert jártunk New Yorkban, s sok napot tölthettük Passaic-ban, New Jersey egy kis településén. Ma, miközben bevásárlókörutamat jártam, elgondolkodtam, hogy mi az ami most már, úgy, hogy nem elsőnek látom ezeket az utcákat feltűnt. Mi az a pár gondolat, amit elmesélnék annak, aki majd ide kijön. Abszolút nem lényeges dolgok. Inkább csak benyomások, érzések, gondolatok. 

Régen ez volt az első, amit meglátott a hajóval érkező...

Vásárlás. A vásárlási szokásaink alaposan átalakultak. Néha-néha már otthon is használtuk a netes vásárlást, de ez itt jelentősen általános. Sőt nem egyszer jelentősen olcsóbb, ha na neten veszel meg valamit, mint a boltban. Van például ez a kényelmes hintaszékem. A Walmartban ez 180 dollár volt, míg a neten meg tudtam venni 131 dollárért, szállítással. A szállítás általában egyszerű. Választhatsz, ráérünk szállítást, az általában ingyenes. Ha gyorsabban akarod, akkor fizetni kell. Ha nagyon gyorsan akarod, akkor sokat. Ellenben a legtöbb ilyen áruház ad kedvezményt, ha minimum összegen felül vásárolsz. Aztán a futárszolgálat kihozza, már ha kihozza. Illetve általában kihozza, de téged nagyon nem keres, ha bejut a házba, s biztonságosnak ítéli, akkor levágja oda az előtérbe, aztán majd mehetsz érte. Én például a frissen vásárolt televíziót két napig vártam, mire tegnap este nyolckor megjött. Más kérdés, hogy az amerikai postának sikerült egy kisebb csomagomat elhagynia, s két napja keresik, az otthonról küldött gyógyszerek meg nem igazán jöttek meg. Gondolom azt a vámon kéne keresnünk. Feleslegesen. Az otthoni vásárlási szokás abból a szempontból is változott, hogy nem bepattanunk a kocsiba, s elugrunk a nagyáruházba. Itt taxiba ülünk e célból. Az ok rendkívül egyszerű. Ancsa közel dolgozik, s 100 dollárt, amibe a havi bérlet kerül nem használnánk ki. Viszont egy átszállójegy (két busszal közelíthető meg a Walmart) kettőnknek majdnem 10 dollár. A taxi ugyanennyi. Ellenben az árkülönbség akkora, hogy megéri kimenni hetente egyszer, s jól bevásárolni. Persze vannak itt kisebb boltok is, sőt a legtöbb még meleg ételt is árusít, de sokkal drágábban.

Aztán a betevő sörért máshova kell menni. Ugyanis az élelmiszer boltok mindent árulnak, például gyógyszereket, de alkoholt nem. Mondjuk pont itt van a házunk aljában egy sörbolt. De ha bort szeretnénk, vagy mondjuk valami erősebbet, akkor az már csak az erre szakosodott másik boltban van. 

Egy állami áruház. Dohányt ellenben mindenhol lehet kapni.

Szolgáltatások. Mindenki nagyon készséges. Személyesen legalábbis. A telefont, ha nem értik, amit mondasz gond nélkül leteszik. Hívd újra őket, ha tudsz már rendesen beszélni. Személyesen nem probléma, ha nem beszélsz jól, hiszen sok ember nem beszél még annyira se angolul mint én. Spanyol nyelven szinte mindenütt beszélnek, a legtöbb felirat ki van írva spanyolul is, sőt a kínai negyedben még kínaiul is. Mondjuk néha kicsit nehézkesek. Jelenleg majdnem este nyolc van, s a 17:00-19:00 között érkező netszerelő még nem ért ide. A honlapon az szerepel, hogy még jön. Hát kíváncsi vagyok ideér-e. Nagyon lényeges a szolgáltatásoknál egy szent sok jegyű szám, az un. SSN. Ez a Social Security Number, ez a Tb, adó és személyi szám keveréke. A legtöbb szolgáltató, bank, stb. kéri. Nekem nem lesz, legalábbis egy ideig, mert nekem a vízumom miatt nincs munkavállalási engedély. Ancsáét meg a pályáztató nem jól regisztrálta, így most mehetünk - várhatóan hétfőn - érte. Hivatalosan a neten nem tudsz szerződést kötni, például a netre nélküle. Szerencsére a szolgáltatónknál volt egy olyan opció (jól eldugva), hogy elég, ha egy érvényes ID-t (például útlevél) felmutatsz a szerelőnek. Hát remélem elég lesz neki, mert különben sírni fogok, olyan netünk van... Egyfajta mobil net, nem rossz, csak lehetne sokkal jobb is, illetve lesz is, ha bekötik végre. 

A szőnyeget, meg a függönyt leszámítva mindent kihoztak... 

Hangerő. Amerika egy hangos ország. Kivéve ahol nem. Például a buszon, ami ment New Yorkba annyira nem, hogy indulás előtt elmondják: mobilokat némára, szájakat alapjáratra. A buszsofőr már azért rám szólt, mert Ancsával beszélgettünk. Aztán betette a fülébe a fülhallgatót, s még én is hallottam a tuc-tuc zenét. De az éttermekben, boltokban mindenütt zene szól, jó hangosan, hogy alig érted  a másik szavát. Rendelni meg egyenesen kiabálva kell. A taxikban is állandóan megy valami, de ott már monitoron nézheti az ember a legfontosabb információkat, illetve reklámokat. Nehogy lemaradjon az ember valamiről. Persze ennek vannak érdekes, sőt picit megható részei is. Például amikor pap barátunk Passiacból bevitt minket New Yorkba, s mindenféle technikai kütyü segítségével a Kossuth Rádió élő adását hallgattuk, vagy pedig amikor nála a hatalmas - s mellesleg itt teljesen természetes - majdnem másfél méteres átmérőjű tévéjén a Duna Tv-t néztük. Jut eszembe remélem jön a szerelő, mert direkt netképes tv-t vettünk, persze nem csak azért, hogy behozzam rajta a holnapi Forma-1-es futamot, de azért is... 105 Mbit/sec-es neten ez már lehetséges.

Ez is olcsóbb volt, több mint 100 dollárral a neten, mint a boltban...

Kütyük. Az amerikaiak rengeteg kütyüt használnak, rengeteg árammal. Hogy ez miért van így, azt nem tudom, de a kütyümennyiség minket is eláraszt. Tény, hogy sokkal kényelmesebbnek tűnik vele az élet. Wifis billentyűzet, egérrel, szintén wifis a nyomtató is, innen a karosszékben ülve tudok nyomtatni. Mondjuk csak Letter méretű papírra, ami kicsit kisebb, mint a normál A4-es, de az itt benn a városban, mármint ahol csak néztem, nem volt. Lehet, hogy nagyobb áruházak árulnak, de itt a normál méret a Letter. De milyen kényelmes, hogy a szintén új telefonomról (amit tegnap sikerült kicsit megáztatnom, de működik), szintén közvetlenül tudok nyomtatni, akár színesben is. Arról nem is beszélve, hogy természetesen a nyomtatópatron is olcsóbb a neten... Egyébként ezek a kütyük nem is drágák. Az otthoni ármércével mérve nevetségesen olcsók. Ez a tv, amit vettünk otthon háromszor annyiba kerül, mint itt. S egy háromezer forintos eszközzel, ami az itteni 110V-ra alakitja a 220V-ot gond nélkül használható. A nyomtató már más kérdés, mivel abban mozgó eszköz van, s az az itteni 60 Herz után nem biztos, hogy elbírja az otthoni 50 Herzet. 

Ancsa 3-4 kütyüvel és egy vadnyúllal körbevéve....

Öltözködés. Nos, ezen olyan jókat kuncogok. Én is tudok öltözködni, de amit itt csinálnak, az maga a vicc néha. Ma például láttunk egy nőszemélyt, olyan rövid szoknyában, amire boldogult Bódi nagyapám azt mondaná, hát ez az a típusú szoknya, aminek ha meghúzzák a rojtját fáj, feketében volt a hölgy, narancssárga sísapkával a fején. Ja és teszem hozzá az én alkatom filigrán hozzá képest. S ez nem egyedi eset. Aztán ugye itt van a Jefferson kórháza. Reggel munkába menet szépen otthon felveszik a kék, zöld, stb nővérkéi, műtősi ruhát, s abban mennek dolgozni. S abban jönnek ki kaját venni a kifőzdébe, vagy cigizni egyet, természetesen titokban, mert mint felvilágosítottak bennünket a Jeffersonon senki se dohányzik. S gondolom ebben mennek a beteg mellé is. Aztán amikor leveszik, akkor felveszik a már fentebb említett, nem biztos, hogy mindenkinek előnyös öltözéket. 

Na pont ilyen emberekkel találkozik az ember az utcán...

Hazafiasság. Nos, az bizonyos szempontból túlcsordul. Rengeteg házon kinn van az amerikai lobogó valamelyik fajtája. Ugye 1776-os függetlenségi nyilatkozat óta a zászló többször is átalakult, hiszen a csillagok száma megegyezik az USA-t alkotó államok számával, jelenleg 50 db, hiszen Washington DC ebbe sem számít bele. (Ahogy nincsen szenátorja, csak egy megfigyelője, s ezért szerepel a washingtoni rendszámokon az adózás képviselet nélkül felirat). A zászló kinn van, szinte szent. Még a New York-i metrókon is szerepel. A zászlóra esküsznek fel, arra tesznek naponta a kisdiákok esküt, stb. Szinte minden kütyüt árusító boltban kapható. A kisördög bizony motoszkál bennem, hogy de kár, hogy nem hoztam egy magyar zászlót, úgy kitenném az ablakba. Egyébként nem hiszem, hogy sértődés, vagy morgás lenne belőle. Főleg, ha mellé teszek egy amerikait is. Akkor szent lenne a béke.