Egy SSN-nel és egy taposógéppel beljebb

Ma átestünk az amerikai jogrendszer egyik legizgalmasabb megpróbáltatásán, elvándoroltunk a helyi SSN irodába, s elintéztük. Közben jött a kérdés, hogy vajon mi is az az SSN. Kérem szépen, ez egy szám. Egy Social Security Number elnevezésű három részből álló szám. Ez egyben a Tb, az adó, a személyi szám, mondhatni a szent szám. Egészen pontosan a wikipedia alapján:
Az USA-ban a Social Security Number (SSN, egyfajta társadalombiztosítási szám) egy kilencjegyű azonosító, ami „123-45-6789” alakban írható le, és az USA kormányzatának társadalombiztosítási apparátusa (Social Security Administration) osztja ki magánszemélyek részére. Az első három számjegy a regisztráció helyére, a középső kettő a körülbelüli idejére utal.

Az 1980-as évekig gyakori volt, hogy az embereknek 15-16 éves korukig nem volt SSN-je, mivel a számot adóügyekben használták, így 15-16 éves kor előtt nemigen volt rá szükség. A '80-as években változtattak a törvényen, így ettől kezdve az adó-visszatérítések kedvezményezettjeinek is kell rendelkezniük SSN-nel. Manapság a szülők sokszor már a gyermek születésekor kérnek neki társadalombiztosítási számot, a kórházban született babáknál pedig általában a kórházi adminisztráció felajánlja, hogy a szülők számára kitölti a szükséges papírokat.

A Social Security Numbert sohasem szánták nemzeti személyazonosító jelnek, és a hordozó kártyán (Social Security Card) a feliratok évekig azt hirdették, hogy a szám nem használandó személyazonosítási célokra – jelenleg mégis széles körben erre használják.

Több, az amerikai politikai fősodron kívül eső szervezet tekinti az SSN nemzeti személyazonosító jelként történő használatát alkotmányellenesnek, 

Elvisnek volt. Nekem nem adtak...

Szóval elvonultunk egy szép nagy irodaház huszadik emeletére, ahol kb. 300 fő várakozott. Kis nyelvtanfolyam lehetősége. Ennyi spanyolt és kínait nem láttam még egy helyen. Hosszabb - másfél órás - várakozás után sorra kerültünk, s Ancsa gond nélkül megkapta a levelet arról, hogy megkapja a számot. Kb. egy hét és kiküldik. Én meg megkaptam a papírt, hogy nem kapom meg a számot. Ugyanis nem elég ehhez az, hogy nekem normális vízumom van, s jogszerűen vagyok az országban. A J2 vízum csak a belépésre jogosít, no meg arra, hogy hivatalosan kapjak egy papírt arról, hogy nem kaphatok SSN-t. De ez a papír sok mindenre jó. Ezzel a papírral kérelmezhetem, hogy adjanak nekem zöld kártyát, ami a munkavállalási engedély. S ha a zöld kártya megvan, akkor kaphatok egy ilyen szép számot. Ismerve az amerikai állam ügyintézésben ismert gyorsaságát a hazaérkezésünkre meg is kapom majd. 

Mivel ma ügyintézési nap volt, ezért utána elvonultunk a következő hivatalba, hogy az un. Pennsylvania ID-t kiváltsuk. Amerikában nincsen személyi igazolvány, azt nagyjából helyettesíti a jogosítvány. De ahhoz, hogy olyat kapjunk, le kellene ismét vizsgáznunk. Elvben nem nehéz, de a hány lábra állhat meg egy traktor a vasúti átjáró melletti mellékutcában mondatösszetétel angolul nem biztos, hogy kisujjból menne. Arról nem is beszélve, hogy elvileg saját autóval kellene mennünk a vizsgára, amiről úgy döntöttünk, hogy nem lesz, mivel nem lehet itt a környéken parkolni. De azért jó lenne, ha lenne valami hivatalos iratunk, mert az útlevéllel mindig csak gondjaink vannak. Először is nehezen tudjuk megérteni, hogy a Magyarország (ami az útlevélen van) az más néven Hungary. Ugye az útlevélen ez az információ csak igen elbujtatva jelenik meg. Ma csak kétszer kellett röviden elmagyarázni, mert Magyarországról, mint olyanról nem hallottak. Hungary, az ismerős. Másodszor is, maga az útlevél hordása kényelmetlen, s folyamatosan felmerül az, hogy mi van akkor, ha elveszítem az útlevelet, vagy ilyesmi. 

Philadelphia ID. Ilyen szép lesz nekünk is.

Szóval bevonultunk egy másik hivatalba, ahol hasonló mennyiségűen ültek. Eddig mindent el tudtunk intézni mindent, úgy hogy Ancsával együtt mentünk. Itt közölték, csak külön-külön lehet ügy intézni, kivéve, ha... Először is meg kell várnunk Ancsa SSN-jét (bár a kiadott papíron az szerepel, hogy elég, de mégse...), Ancsa valamelyik főnökének (vagy az itteni, vagy a pályáztató, ez nem egyértelmű) adnia kell egy papírt, hogy itt van. Na ebben az esetben Ancsa már meg is kapta. Az enyém kicsit bonyolultabb. Én akkor kaphatok, ha, Ancsa megkapja az SSN-t, a főnök beleírt engem is a levélbe, s Ancsa fogja a kicsi kacsómat, s elkísér. S akkor az ő SSN-jére, az ő levelére, s az ő szép szemére, megkapom. 

Picit olyan vagyok, mint a jó öreg "Senki kapitány"...

Ugyanis ugyanaz a helyzet az ID-nél is, mint az SSN-nél. Az amerikai állam rendszerében nem igazán létezem. Ahogy elolvastam a levelet, amit adott az SSA (az SSN-nel foglalkozó hatóság), nagyon szeretnek, nagyon jogszerűen tartózkodom az országban, de nagyon heverjek a popsimon, hiszen az én dolgom az, hogy élvezzem és türjem, hogy a fő vízumtulajdonos, magyarul Ancsa hátterében legyek. Ami nem probléma, csak nem értem, hogy miért nem lehet, egy ID-t nélküle... 

Na mindezek után, még egy hivatalba vonultunk el, ami nem hivatal, hanem egy autókölcsönző. Lényegileg, mivel Ancsa a Jefferson Egyetemhez tartozik ezért nagyon kedvezményesen juthatunk egy un. Zipcarhoz. Ez azért jó, mert a neten lefoglaljuk az autót, használjuk, majd leadjuk. Nem kell emberrel találkozni, nem kell nyitvatartási idővel foglalkozni. 

Mini Morrissal is mehetünk majd...

Na ebből is látszik, hogy ez nem hatóság volt, mert itt én is számítottam. Kaptam saját kódot, s saját kártyát, így ha minden igaz, akkor szombaton használatba is vesszük. Ha már csináltattunk nemzetközi jogosítványt, használjuk is. 

Összegezve eddig ez egy fura nap volt. Sok mindent sikerült elintézni, sok mindent nem. Most mára már csak egy tervem van, hogy fogom magam, s egy jó baconos-sajtos sült csirkét készítek, tepsis krumplival. Otthoni vegetával, otthoni ízesítés szerint. Valamelyik nap beszélgettünk Ancsával a honvágyról. Igazából olyan szinten felgyorsult a technika, hogy nincsen okunk honvágyat érezni. A televízióban tudom nézni a magyar műsorok egy (szűk) részét, skype-n, viberen, facebookon napi szinten beszélek az otthoniakkal, van akivel még többet is, mint otthon. De van pár dolog ami nagyon hiányzik. Főleg néhány íz. Például a zacskós kakaó. A tömlős krémsajt. A juhtúró. A császárszalonna. A Traubiszóda. 

No meg a felvágottak...

Van még néhány dolog, melyet igazán nehezen tudok megérteni. Ilyen például a szemét kérdése.  Az amerikaiak rengeteg szemetet termelnek. Összehasonlításképpen Százhalombattán ahol laktam az egész háznak volt annyi kukája, mint itt kb. kettő lakásra jut. Arról nem is beszélve, hogy otthon - s ez Pécelre is igaz - igyekszünk a szemetet szelektíven gyűjteni. Itt azt látjuk, hogy ez nem divat. Hetente egyszer az utcát szó szerint elönti a szemét.

S ez a tegnapi állapot, ma kb. tízszer ennyi van kirakva...

S, hogy miket ki nem dobnak... Csúnyán hangzik, de a szívem szakad meg. Az, hogy még a beköltözés előtt találtunk egy kitűnő állapotban lévő, tökéletesen működő kenyérpirítót, melynek kb. 50 dollár az ára, hagyján. Tegnap viszem le a szemetet - hiába próbálunk minél kevesebbet termelni, sajnos annyira minden be van műanyagba csomagolva, hogy sok van -, s nézek csak. A szemetes tetején, egy tökéletes állapotban lévő, taposógép. Ez egy fitnesz eszköz, Ancsának nagyon tetszik. Még az elem is tökéletes benne, a kis számítógépe működik. Miért volt kidobva? Nem tudom. Mindenesetre tegnap óta ez a szolid 10 kilós kis edzőgép lakásunkat gazdagítja. Közben New York szeméttelepe akkora, hogy még az űrből is jól látható. Négyszer nagyobb, mint a Central Park...
 

Sportolásra felkészülni... Egy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékbőőőőőől álljanak most fel....

De, hogy valami pozitívval zárjam, most kinéztem az ablakon, jött a kukásautó, mögötte utcaseprők, s teljesen eltüntették az összes koszt és piszkot. Mert a takarítás viszont nagyon jól megy. Legalábbis ezen a környéken. Kell is, ahol ennyi szemetet termelnek, s sajnos termelünk. Ennek örömére most megyek, s termelek még egy kis szemetet, kiveszem a csirkecombokat (melyeket azon kívül, hogy becsomagolnak légmentes fóliába, még egyenként külön is becsomagolnak) a fóliából, s bepácolom. Ha este Ancsa hazajön, egyen finomat. Ha már feleségvízummal jöttem. :)