Memorial Day és Philadelphia felfedezése

Nos, akkor legelőször is, kedves Vas Laci pap barátunk kedvéért szolgálati közlemény következik. Az Egyesült Államok keleti partvidékére, így Pennsylvania valamint New Jersey államokba bizony beszökött a nyár. Hogy mindenféle Szent Mihály útját megnézte-e azt nem tudom, de hihetetlenül és majdhogynem elviselhetetlenül meleg van. Az a kellemetlen párás meleg. Most, itt fél kilenc van, este, s még mindig 81 fok. S Laci atya azt mondja, hogy mindez még semmi, majd ha 100 fok lesz. Mielőtt kedves otthoni ismerőseink a temetkezési vállalkozókat hívnák, vagy esetleg a bolondokházát, jelzem, ez mind Fahrenheitben értendő. A Fahrenheit egy hőmérsékleti skála, amely Daniel Gabriel Fahrenheit (1686–1736) német fizikusról kapta a nevét, de a Celsius elterjedésével Európa nem angolszász vidékéről gyakorlatilag eltűnt. Eszerint a skála szerint a víz fagyáspontja 32 fok, leírva: 32 °F, forráspontja 212 °F. Átszámítási képlete nagyon egyszerű. [°C] = ([°F] - 32) · 5/9 Ugye mindenki tudja már, hogy most este jelenleg 27 °C van? 

S a népek ennek megfelelően vetkőznek ki...

Azt is, szolgálati közleményként el kell mondanom, hogy vannak bizonyos fanyalgók, akik a légkondicionálót luxusnak tekintik. Hát abszolúte nem az. Van egy ismerősünk, aki lakott itt Philadelphiában olyan lakásban ahol nem volt, s éjjel vizes pizsamában feküdt le, mert máshogy nem bírt aludni. Mi egészen a lefekvésig járatjuk a gépet, mert így van némi esélye, hogy aludni tudunk, pedig a mi lakásunk aránylag árnyékos . Ablakot nyitni azért nem célszerű, mert valami érthetetlen okokból a kukások hajnali egy és kettő között szállítják el a hulladékot, valamint sok motoros jár errefelé, s itt az a divat, hogy egy motor legyen minél hangosabb, mert akkor felfigyel rá az ember. Nos, némelyiket összekeverem a helikopterrel, mármint hangerő tekintetében. 

Philadelphiai utcakép

Ma az USA-ban munkaszüneti nap volt, mivel a Memorial Day-ra emlékezett az ország. Ez lényegileg az emlékezés napja, amikor az összes olyan katonára emlékeznek, akik háborúban estek el. S ezekből van bőven. S míg Magyarországon azért lassan kihalnak azok akik háborúban jártak - teszem hozzá jó, hogy nincs utánpótlás azért -, itt Amerikában ez nap, mint nap átélt esemény. A híradó nagyon gyakran számol be, hogy meghalt valaki Afganisztánban, vagy Irakban. Nagyon sok veteránt lehet látni, most amikor Washingtonban jártunk most is láttunk veteránokat. 

Egy temető az utcánkból, még a Függetlenségi háború idejéből.

Délelőtt néztem a híreket, s nagyon furcsa volt számomra, hogy a nagy nemzeti temetőben, Arlingtonban (ez Washington DC mellett van) megy az állami megemlékezés, s az emberek nem messze onnan kempingszékekben üldögélnek, ismerősünk, rokonuk, vagy egy-egy elesett katona sírja mellett, eszegetnek, beszélgetnek, s ott töltik a napot. S természetesen szinte minden sír, valamint itt Philadelphiában minden ház fel van díszítve. Nem is beszélve az emlékművekről. Ma délután ugye elmentünk sétálni egyet, egészen a Penn's Landingig, s ott megnéztük a Vietnámi Veterán emlékművet. A vietnami háború alatt bővebb értelemben a teljes második indokínai háborút (1955 – 1975. április 30.), szűkebb viszonylatban az ebbe való közvetlen amerikai katonai beavatkozást (1965–1973) lehet érteni. A háború alapvetően a francia gyarmati hadsereg végső veresége után 1954-ben ideiglenesen kettéosztott Vietnam újraegyesítéséért folyt, amely során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnamot, míg az USA Dél-Vietnamot támogatta. A két kommunista nagyhatalom a délkelet-ázsiai befolyásért egymással is versengett, az USA pedig a kommunizmus térnyerését próbálta megakadályozni a térség frissen függetlenné vált országaiban. Hogy volt értelme? Van bármelyik háborúnak? Szerintem nincs. S szerintem azoknak az embereknek, s rokonaiknak is hasonló lehet, a véleménye, akiknek nevét felvésték az emlékműre, mert ott haltak meg. S azok is lehet, hogy így gondolkodnak, akik láb, vagy kar nélkül koldulnak az utcán. 

A koszorúk között ott volt a Vietnami Hadsereg koszorúja is.

Na ennyi pacifista gondolat után elmesélem, hogy ma akkorát nem sétáltunk, mint szombaton Washington DC-ben, de azért mentünk egy keveset. Fő úticélunk Philadelphia egyik nevezetessége volt, melynek Penn's Landing a neve. Ez közvetlenül a Delawere folyó partján terül el, s arról nevezetes, hogy Pennsylvania alapítója William Penn itt szállt partra, valamint itt hozta létre az első kikötőt. S mellesleg megalapította Philadelphiát. Mindez 1682-ben történt, ennek örömére ez a terület némi történelmi hangulattal bírna. Elvileg.

Csak tudnám, hogy ezek a rozsdás, beszakadt oldalú konténerek mit keresnek ott...

 Maga a kikötő nekem nagyon érdekes volt. Ugyanis - szigorúan elméletben nem csak a repülésért, valamint az űrhajózásért rajongok, hanem a hajózás is érdekel. S itt bizony volt mit nézni. Sok szép magánjacht mellett azért igazi érdekességek is voltak. Ilyen volt például a II. világháború idejéből származó USS Becuna tengeralattjáró. Ugyebár ünnepnap volt, s így nem lehetett bemenni, de ez alapjában egy múzeum-tengeralattjáró, s már csillog is a szemem a gondolatra, hogy egyszer visszamegyek. Csak nyolc utcányira van... 

USS Becuna, mögötte a USS Olympia

Gyönyörű vitorlás is volt ebben a kikötőben, mely méltó a nevére, hiszen Gazela névre hallgat. Ezt egy kicsit magyarosítva gazellának is mondhatjuk. 1901-ben épült, s a mai napig a nyári hónapokban hajózik a Delaweren, le egészen az óceánig. Hivatalosan ez a hajó Philadelphia tengeri jószolgálati nagykövete. Arról is híres, hogy rengeteg filmben szerepelt, így például az Interjú a vámpírral című filmben is. 54 méter hosszú, s az árboca 29 méter. Szélessége majdnem nyolc. Gyönyörű hajó, legszívesebben ezzel mennék majd haza. 

Gazela

 Na jó, persze volt olyan hajó is, amelyet gond nélkül szerintem mi is elvezetnénk. Igaz nem nevezném teljességgel hajónak, de azért vízíjármű, s az én képzettségemnek is megfelel. Igaz, boldogult nagyapámmal sokszor mentünk a Tiszára evezni, de ez igazából abból állt, hogy elindultunk, s Brno-ba jutottunk. Mármint a Brno sörözőbe. S ő megitta az egy sörét, én meg az egy márkámat. Az evezés meg kimaradt. Éppen ezért én az alábbi vízíjárművek kikölcsönzését merném bevállalni a Delawere folyón:

Ancsa megkaphatja a hattyút. A sárkányt zárójelbe helyezzük. :) Merek én bármi mást írni vacsora előtt?

Összegezve ezt a kirándulást kettős érzésem van. Itt van egy tényleg történelmi hely, amely nem más mint beton és eladóbódék, valamint lepukkant - s ahogy látom hajléktalanokat tartalmazó - konténerek halmaza. S nem csak mi jártunk arra, tehát lehet, hogy jobban kellene kicsit óvni ezt a környéket. Velünk egyidőben egy lengyel család is arra csavargott, s meg is kértük őket, készítsenek rólunk sztárfotót, háttérben egy most még ismeretlen nevű csatahajóval. De néhány héten belül átmegyünk a szembe lévő városba Camden-be, s azt is megnézzük. Ha addig nem csap agyon bennünket a hőguta...

Napra lehetett nézni, de már nem... :) Ja és rajtam a Washingtonban vásárolt póló. Menet közben a csillagképeket tanultam.