Dolgos hétköznapok

Boldogult diákújságíró koromban arra tanított kedves főszerkesztőm, hogy a legfontosabb a címadás. Jó cím nélkül senki el nem olvassa azt, amit írsz. Nos, azt nem tudom, hogy hányan fogják ez alapján a cím alapján elolvasni jelenlegi írásomat, lehet, hogy senki bele se fog nézni. De a második legfontosabb, melyet fent nevezett főszerkesztő mondott, hogy olyat írj, ami az igaz. Vagy pedig olyat, amiről mindenki elhiszi, hogy igaz. Vagy esetleg írj fikciót, de lényeg, hogy legalább te hidd el, hogy igaz, melyet leírtál. 

Na ezután a filozófiai mondanivalót sem nélkülöző gondolatsor után elárulom: a dolgos hétköznapokat éljük. Igazából sok nem történt legutóbbi bejelentkezésem óta. 

Kilátás a tűzerkélyről, ahol emelet-bulit szoktak tartani...

Mondjuk szombaton végre bekötötték a netet, s vasárnap megnéztem reggel a Forma-1-et magyarul. Este meg kvázi emeletbuli volt. Na jó, ez így erős túlzás, de mégis. A házunk elején, mint a jól nevelt amerikai házakon, van tűzerkély. Meg onnan nyílik egy ajtó, ahol a tűzlétra van, igaz fából, de van. Mikor jöttünk haza valahonnan azt látjuk, hogy az alattunk lévő erkélyen kinn ül az emelet színe-java, s alkohol-fogyasztásba vannak merülve. Tudni kell ehhez, hogy Philadelphiában vannak dolgok, melyek nem engedélyezettek, mondhatni tilos. Ilyen például a szabad téren történő alkoholfogyasztás. Van ismerősöm, akit 100 dollárra büntettek meg amiatt, hogy egy nehéz nap után leült, s megpróbált meginni egy sört. Ancsa ezt úgy szokta kijátszani, hogy a teásbögréjébe helyezi el a nedűt. Engem egyszer pipázás miatt akartak megbüntetni, noha -szerintem - a kijelölt helyen üldögéltem, egy hamutál mellett. De a túlbuzgó biztonsági őr úgy döntött, hogy rám hívja a főnökét.

Szóval kinn ültek mind madarak, s akkor mi is kiültünk. Mi a harmadikon lakunk, ami valójában a második. Amerikában úgy van, hogy a földszintet tekintik első szintnek. S bár sokaknak van ilyen hiedelme, de ahány magasabb házban jártam, mindenütt volt 13. emelet. 

Közben én is elkezdtem a hobbimra időt szánni, hangoskönyveket felolvasni.

Tegnap este végiggondoltuk, hogy mi hiányzik a háztartásból, s arra jöttünk rá, hogy gyakorlatilag már minden megvan. Ez persze kicsit fellengzősen hangzik, de nem az. Végiggondoltuk, hogy vajon mennyi felesleges kacatunk van otthon, ami miatt nem férünk lassan be a saját háztartásunkba, s mennyi minden kell valójában. Persze, sok olyan dolog van, ami hihetetlenül kényelmesség teszi ezen az égövön az életet. Az első és legfontosabb, a légkondicionálás. Philadelphiában - eddigi tapasztalataink alapján - kétféle időjárási rendszer van, legalábbis áprilisban és májusban. A többi hónapot még nem ismerjük itt, tehát ezért erről egyenlőre szó ne essék. Az egyik a hideg. A nagyon kellemetlen szeles, csípős hideg idő. A másik a forró, párás "levegőt alig kapsz" meleg. Aminek végén estére öt esetből háromszor leszakad az ég. De úgy, ahogy a Mátrix című filmben mennek lefele a sorok, úgy zuhog az eső... S ez utóbbi van mostanság. A nagyon párás, nagyon meleg. S ezen a légkondi sokat, nagyon sokat segít. 

Fél órával előtte még megsültünk...

Kis izgalmat jelentett, hogy tegnap este a notebookom úgy döntött, hogy szabadságra kíván menni. Informatikus és hangosító barátaim azt mondanák, úgy kell neked, miért Windows rendszert használsz, igen, úgy kell nekem, tegnap este összeomlott a gép, s a szép hosszú, rendkívül tartalmas bejegyzéstervezet sajnos elveszett... Pedig ha azt megírhattam volna. Ha jól emlékszem, kedves valamikori szerkesztőmre hivatkoztam volt, aki ilyeneket is mondott, ha nincs sok mondanivalód hivatkozz arra, hogy olyan jót írtál, csak szétázott az esőben, megették az eszkimók, átgázolt rajta egy hajó. Mi most a lényeg? Gép újratelepítve, lakás kész, Ancsa tud dolgozni, szombaton megyek Passiacba, lehet, hogy jövő hétvégén elmegyünk Washington DC-be, aztán püspöki látogatásra irány Passiac, mármint jön a nagyváradi püspök, s őt köszönteni megyünk... Szóval telnek a dolgos hétköznapok. Lassan be tudjuk adni a munkavállalási engedélyemért a kérelmet, s elkezdhetek munkát keresni. Hogy a hétköznapok ne csak dolgosak, hanem anyagilag is hasznosak legyenek.