Egy nap a fagyos New Yorkban

Szóval az úgy volt, hogy farsangi ebédre készültünk Passaicba. Bableves, csülökkel és farsangi fánk. Finoman szólva annyit tudtam mondani erre, hogy ide nekem az oroszlánt is, aztán összenéztünk Ancsával, s azt mondtuk, hogy irány Passaic, de előtte, szombaton menjünk már be New Yorkba. Számtalanszor jártunk Passaicban, New York mellett, de New York nézésünk kimerült a kínai negyed egy bizonyos pontjában, ahova a busz érkezik, illetve indul. Úgyhogy szombaton reggel nekiindultunk. S az induláskor egymás után értek a meglepetések. A busz pontosan indult. Másodpercre. Ilyet busznál az USA-ban még nem láttam. S mi több oda is ért. Több, mint fél órával korábban a meghirdetett 9 órai érkezésnél. S ez ekkor gondot jelentett. Gondot, mivel az első múzeum, melyet meg akartunk tekinteni 10 órakor nyitott. Mit csináljon az ember New Yorkban másfél órát? Rengeteg dolgot lehet, ha éppen nem minusz 10 fok van és fagyos szél. Úgyhogy bevetettük magunkat a New York-i metróba, s elindultunk a Central Park felé. 

A New York-i metró kinézetre rettenetes állapotban van. Rohadó falak, enyhe pisiszag, nyáron amikor voltunk olyan szauna, hogy majd megfulladtunk. Ellenben működik, több ezer kilométer hosszú. New York öt kerületéből négyet behálóz. S megfizethető. Kiegészíti a felszíni tömegközlekedést, magyarán a buszt. Jaj, igen. A busz számozás. Ezen gondolkodnom kellett egy ideig, de rájöttem. Van mondjuk az M2 busz. Ez azt jelenti, hogy Manhattan 2-es buszjárat, tehát Manhattanban közlekedik. De van olyan is hogy BxM43. Brooklyn és Manhattanon át közlekedő 43-as számú busz... De láttam BxMxQ221-est is. Mondjuk teljesen logikus számozás... Visszatérve a metróra, itt ért az első kellemes élmény. Felszállt két afroamerika jóember, s elkezdtek énekelni. Persze pénzt szerettek volna, de sajnos nem volt nálam apró (se). De azért titokban felvettem a dalolásukat. Még Ancsa, aki nagy zeneértő is azt mondta, a pasik nem énekeltek rosszul. 

Menet közben döntöttem el, hogy ha már van majdnem egy óránk, akkor csináljunk valami érdekeset és hasznosat, úgyhogy a Rockefeller épület felé vettük az útirányt. Nem volt nehéz, csak a metrón kellett még négy megállót maradni. A Rockefeller Center New York egyik leghíresebb épületcsoportja, 22 hektáron terül el, s 19 épületből áll. Ebből mi konkrétan a GE épületet, amely ezek között a legmagasabb a maga 70 emeletével "másztuk meg", pontosabban lifteztük fel. A lift nagyon utopisztikus... Egy átlátszó műanyag tetőre végig, amíg mész felfele vetítenek. Maga a 70 emeletet kb. egy perc alatt teszi meg. Ezt az épületet a New York-i szleng csak The Rock-nak, a sziklának nevezi. Mellesleg itt készült az az ikonikus New York-i kép, amikor a munkások a sokadik emelet magasságában üldögélnek, eszegetnek, mindenféle biztosítás nélkül. 

Szóval a lift nagyon érdekes volt, a fülünk meg jól bedugult. De mind esetre a látványért kifejezetten megérte felmenni. 

Maga a Rock kicsit bentebb van mint az Empire State Building, s kicsit alacsonyabb is annál. De a látvány innen is nagyon szép (s nem is beszélve arról, hogy sokkal kisebb a sor, mint a másiknál, igaz lehet, hogy még New York nem tért magához). Az épület teteje úgy van kialakítva, hogy a fűtött részről is meg lehet nézni New Yorkot, de aki akar még fentebb is mehet, s akkor nagy üvegvédőfalak mögül meg lehet nézni jobban a várost. A csúcson lévő kilátóba a hatalmas szél miatt nem engedtek fel bennünket. 

A Rockefeller Center környékén sok a látnivaló, miután lejöttünk a Rock-ról megnéztük a híres korcsolyapályát, ahol minden évben elhelyezik az ország híres karácsonyfáját is. No, meg innen van a híres karácsonyi koncert, meg ilyesmi. Mindenesetre ez egy nem túl nagy korcsolyapálya, egy arany(ozott) szoborral, meg rengeteg zászlóval. Azért természetesen megkerestük a magyar zászlót, s tudományunk híres nagykövetét, kedvenc egyetlen nejemet lefotóztam országunk zászlójával. Itt egyébként 200 zászlórúd van, az ENSZ tagállamainak zászlaja van felhúzva - általában. No, meg persze az USA tagállamai. Egyébként az USA ünnepei esetén a zászlókat levonják, s felhúzzák az összes zászlórúdra a csillagos-sávos lobogót. 

Előbb említettem a szobrot, amely aranyozva van, ez Prometeus szobra, melyet Paul Manship készített. A szobor azt a jelenetet mutatja be, amikor a jó öreg Prometeus ellopja az istenektől a tüzet, s odaadja az embereknek. 

Ezek után benéztünk kedvenc itteni televíziócsatornám ajándékboltjába, hiszen az NBC-t szoktam nézni. Mellesleg a New York-i stúdiója a cégnek itt van ebben az épületben. S ezek után visszamentünk gyerekbe, hiszen a világ egyik legnagyobb LEGO boltja van a Rockefeller Center aljában. Persze nem vettünk semmit, mivel finoman fogalmazva aranyárban volt minden, de élvezettel nézegettünk... Különösen nagy szívfájdalommal néztem a Csillagok háborúja LEGO-kat (ala 100 dollár körül), hiszen kedvenc százhalombattai cserkészcsapatom cserkészbálja pont ma lesz, s a tematikája a Csillagok háborúja. Jó lenne most ott lenni...

Ezek után nekiindultunk a Central Park felé, mivel a GSP szerint a Természettudományi Múzeum nagyon közel volt. A nagyon közel New York-i méretben értendő, hiszen kb 2 mérföldet jelentett. Azért nagyon élmény átmenni a behavazott Central Parkon, ahol a mókusok eszeveszetten szaladgáltak fel, s alá, s lopták a kukák tartalmát. Persze némi élelmet remélve rendkívül fotogénné váltak. 

Alapulticélunk két múzeum volt. Az egyik a Természettudományi Múzeum volt, a másik pedig a Metropolitan Museum of Art. A Természettudományi Múzeum több filmből is ismerős lehet, a népszerű Éjszaka a könyvtárban 2. és 3. része játszódik nagy részt ebben a múzeumban. Hogy a film népszerű az a tömegen is látszik, amelyik megszállta a múzeumot. S itt áldassék Ancsa szemtelensége, Eszébe jutott, hogy van nekem sajtóigazolványom. S rákérdezett, hogy újságíró igazolvánnyal nincs-e valami kedvezmény. Nos, ingyen bemehettünk. Nagyon kellemes volt, persze az összeget háromszor is elköltöttük, mondván ez talált pénz.

A múzeum hatalmas. A Central Park tőszomszédságában, Manhattan közepén található múzeum négy háztömbnyi területet foglal el. Felsorolni is hosszú volna, hogy harminckét millió darabos tárgygyűjteménye hány tudományos területet érint. Egy nap kevés alaposan végigjárni termeit, ráadásul van itt egy könyvtár és egy interaktív planetárium is. Legismertebb kiállításai az ősembereket, a dinoszauruszokat és az óceánok élővilágát bemutató tárlatok, de nagyon kedveltek még az észak-amerikai indiánokkal, a drágakövekkel, meteoritokkal foglalkozó termei, ahogy óriási madárgyűjteménye is rendkívül népszerű. A múzeum nagy erőssége a tárlatok jól szerkesztettsége: részletgazdag diorámái, óriási hűlőcsontvázai könnyen emészthetővé teszik kiállításait.

Nekem az egyik kedvenc részem volt a múzeumhoz épült planetárium rész, amelyet már szintén egy filmben láttam, a K-Pax című film egy részét vették itt fenn. Úgyhogy most már elmondhatom, hogy két olyan helyen is jártunk ahol a film forgott, az egyik Nevadában a Red Rock Canyon volt, a másik meg ez. Egyszerűen akkora ez a múzeum, hogy eljártuk a lábunkat. De szó szerint. S még nem is néztünk meg mindent. Volt olyan emelet, amire azt mondtam, hogy hát ez annyira nem érdekes, inkább menjünk tovább. Persze nincs múzeum Amerikában, s egy ilyen helyen rengeteg mindent lehet venni. Például, ha már a teljes ötödik emeletet dinoszauruszok foglalják el, ezért lehet venni gyerekre való dinoszaurusz öltözéket. Nagypapa engedélyével az ifjú legényt le is fotóztam. Ha valaki kér, vihetünk gyermekének ilyen öltözéket. 

Egyszerűen nem tudom leírni azt, hogy itt mennyi minden van. Hihetetlen mennyiségű anyag. Az ásványoktól az előemberekig, a mamuttól a lepkéig, a Buddha szobortól Mohamedig, A világűrtől a DNS-ig. Hatalmas, fel se fogható mennyiségű információ. Rengeteg élőkép. Eredeti méretű állatok (persze preparálva) úgy megcsinálva, mintha saját környezetükben lennének, s mindennapi tevékenységüket végeznék. Rendkívül látványos volt az egész múzeum, aki New Yorkban jár annak szívesen ajánlom figyelmébe. 

Ezek után fogtuk magunkat, s átvonszoltuk fonnyadtnak minősülő porhüvelyünket a Central Park másik oldalára, Itt terül el a Metropolitan Museum of Art. A Central Park egyetlen nagyobb épülete a Jacquueline Kennedy tó délkeleti sarkánál álló Metropolitan Művészeti Múzeum. A leginkább csak Met néven ismert intézmény a világ legnagyobb művészeti gyűjteményével bír.

A tizenkilenc részlegre osztott múzeum az ókortól kezdődően mutatja be a képzőművészet különböző ágait és korait. Bronzkori és óegyiptomi kiállítási tárgyai különösen híresek, az amerikai gyűjteményénél pedig meglepő módon sokkal gazdagabb az európai, különös tekintettel a francia és holland impresszionista festőkre. Monet-tól harminchét, Cézanne-tól huszonegy alkotást őriz, de Vincent van Gogh több művét is megtalálni itt. A szobroknak szánt részlegen többek közt Rodin és Bernini alkotásai állnak.

Igen, lehetetlen. Esélytelen. Eszükbe se jutott, hogy ezt a múzeumot egy nap alatt, illetve egy pár óra alatt, amíg ott voltunk megnézzük. De egy része aznap zárt, úgyhogy azt a részt muszáj volt megnézni, így mivel mint kiderül, a sajtóigazolványom ide is érvényes, s itt is ingyen mentünk be, ezért úgy gondoltuk, hogy ide még visszatérünk. Úgyhogy fogtuk magunkat, s az El Greco in New York kiállítás felé vettük az irányt, ami egy nagyobb termet foglalt el. 

Ancsa azt mondja, hogy Klimt-et jobban szereti, de El Greco a festészet egy nagy alakja volt. Én sajnos sokkal kevésbé értek hozzá, nekem El Greco festményei nagyon furcsák. Olyan nem szokványosak. A vonalvezetése valahogy... De én ezt nem tudom megfogalmazni. Számomra nem olyan egyszerű. Nem azt mondom, hogy nem tetszik. Mert nagyon szép képek voltak, végig is fotóztam az összeset. De Ancsa nagy élvezettel nézte, s ha ő így néz, mint művész lánya, akkor én bizony elhiszem, hogy ezek jó képek. Mert egyébként tényleg azok is voltak. 

Nos, a MET-et igen gyorsan kivégeztük, mivel egyszerűen képtelenek voltunk több képet befogadni, s megbeszéltük, hogy ide vissza fogunk térni, s jól megnézzük. Még egy célom volt erre az estére, amiből aztán kettő is lett. Ugyanis mindenképpen meg akartam már végre nézni a Grand Central Stationt, New York nagy vonatállomását. A világ egyik legismertebb vasúti pályaudvara emblematikus előcsarnoka miatt ismert. A 84 méter hosszú, 37 méter széles és 38 méter magas csarnok hatalmas ólomüveg ablakai és a plafonra festett, csillagjegyeket ábrázoló freskói miatt kedvelt látnivaló. Nem meglepő, hogy az egyik leggyakrabban használt filmes helyszín a városban.

Napi negyedmillió utas fordul meg itt, és egyes források szerint legalább ennyi turista keresi fel a főszezon egy átlagos napján. A pályaudvarnak 44 peronja és 67 vágánya van, ezek számát tekintve világelső. A sínpályák az utcaszint alatt hagyják el a szigetet, két szinten futnak a föld alatt. Még az 1900-as évek elején süllyesztették le őket a drága telekárak miatt. De még mielőtt ideértünk volna, a buszról egy másik híres filmes helyszínnél szálltunk le a New York-i központi könyvtárnál. Ha valakinek nem ugrik be a Titkok könyvtára film, illetve sorozat alapja játszódik ennél a könyvtárnál... 

Szóval a Grand Central nekünk kiesik, mivel ha vonattal mennénk akkor mi a Pennsylvania Stationra érkeznénk (mint ahogy első alkalommal oda is érkeztünk). De ezt a helyet meg akartam nézni magamnak, hiszen rengeteg látnivalója van. A Grand Central nagytermének információs pavilonja tetején található sárgaréz óra a pályaudvar legismertebb szereplője. A New York-iak számára “találkozni az óra alatt” egyértelmű meghívás a Grand Centralra. Az állomás órája nemcsak ikonikus, de kifejezetten értékes is. Négy, domború számlapja drága opálból készült és mind a Sotheby’s, mind a Christie’s aukciósházak 10 és 20 millió dollár között állapították meg piaci értékét, mely korántsem fejezi ki az óraremek szellemi értékét. 

A GCT égszinkék plafonja nem volt mindig ilyen színű. Évtizedekig komor fekete volt, a sok füst és cigaretta miatt. Mikor felújították derült, ki, hogy nem csak égszínkék, hanem festményt is tartalmaz. 2500 csillagból álló (60 kivilágított), világhírű, October Zodiac névre hallgató falfestmény Paul César Helleu, francia poszt impresszionista művész alkotása. Mégpedig lentről nézve tévesen ábrázolja az univerzumot, pontosan fordítva. Ezt az építtetők úgy magyarázták, hogy az Úristen felől mutatja azt... A valóság kicsit egyszerűbb, a kivitelezők fordítva tartották a tervet....

Továbbra is a nagyterem zodiákus festményénél maradva, a Halak csillagjegy felett egy fekete lyukat talál a figyelmes szemlélő. A magyarázat kevésbé titokzatos, mint inkább megdöbbentő. 1957. október 4-én pályára állították a Szputnyik–1 műholdat. A NASA válaszként még nagyobb hangsúlyt fektetett az amerikai űrprogram reklámjára. A propaganda egyik állomása a Grand Central Terminál nagyterme volt. Itt állították fel a Redstope nevű rakétát. Az előzetes mérésekbe azonban hiba csúszott. A rakéta csúcsa nem fért el a plafon felsértése nélkül. A lyuk a mai napig erre a balul sikeredett kiállításra emlékeztet... 

Ja és még egy érdekesség. A terminál órái pontosak, de a kijelző táblák nem. Minden vonat a valóságban egy perccel később indul, mint ami a táblán szerepel. Hát egy olyan helyen ahol negyedmillió ember fordul meg naponta egy perc is nagyon fontos lehet. 

A K-Pax filmben de gyönyörűen törik át ezen az ablakon a fény...

Nos, mindezen látnivalók után elindultunk Passaicba, hiszen már várt bennünket Vas Laci atyánk, no meg a Applebee's, hogy egy jó hagymalevessel felmelegedjünk. New Yorkot nem lehet bejárni. Évek kellenének hozzá. De azt hiszem ezen a napon sok mindent sikerült megnéznünk, s elmondhatom: megérte.